VampireDiaries: Forbidden Desire

Helloka! :)

2012-02-17T22:17:00.000+01:00

Te jó ég! :d Rettenetesen izgulok! Remélem tetszeni fog a fejezet.Bocsánat a késéssel, csak nehézkesen ment az összeírás. :/ de végül meghoztam :) És van még egy jó hírem :) Ismét kapott egy díjat a blogom(unk). Ezért hálás köszönet: BlackLove17
http://slytherinsorgryffindors.blogspot.com/

Ez a díj a tiétek is :)
Na de nem húzom tovább az időt :)Olvassatok, és Puszi és ölelés és társai :)

A szívem egy másodpercre leállt.

- Madie, ne aggódj. Nem lesz semmi baja. Még él. Nyugodjmeg…

- De, hogy tudnék? Elütötték, és még el is vitték.Mekkora barom képes erre, hát nem látta, hogy szinte mégcsak gyerek? Az anyjáravan szüksége… - ekkor Melanie befogta a számat. Ettől megynugodtam, bár nemtudom, miért. Normális helyzetben talán kiakadtam volna.

- Az idegeskedéssel, és a hisztivel nem mész semmire.Nyugodj meg, addig én bevetem mindenkapcsolatomat. –közölte, és az ajtó felé indult.

- Te most hoáv mész: - néztem rémülten.

- Megkeresem Stefant. Te maradj itt és figyeld a telefont– válaszolta, majd kiment.

Egyedül maradtam, és kínoscsendvett körül, és szinte mart. Ültem a nappaliban és a telefont bá,ultam…vártam a csodát. – Arra hiába vársz – gondoltam magamban. Eltelt kerek egy óra,de még mindig semi. Ekkor valaki belépett az ajtón.

- Stefan! – felkiáltottam. Odaszalaadtam hozzá, ő egybőlelkapta a derekamat, és magához szorított.

- Itt vagyok már, nincs semi baj. – mondta, s közbennyugtatóan simogatta a hátamat.

- De igen is van. Danielt elvitték. – feleltem aligérthetően a sírástól. Stefan óvatosan eltolt ,magától, majd megfogta azarcomat.

- Figyelj. Nem lesz semmi baj, megfogjuk találni. –bólintottam majd visszabújtam hozzá.

A karjai körbe öleltek, és azállát a fejemen pihentette.

- Madie. Stefan elmondta,hogy…terhes vagy. Ez miatt job is, ha nem idegeskedsz. – szólt Melanie valaholStefan mögül.

Nem lettem ideges. Melanie-nakugyanannyi joga van tudni, mint Stefan-nak. Szép lassan elengedtem Stefant,megfogtam a kezét, majd biccentettem Melanie-nak, hogy kövessen mnket anappaliba.

Leültünk és elkezdtünk várakozni.

(Danielszemszöge)

Halk szuszogást hallottam, ésideges szívdobogást. Hirtelen azt hittem, hogy anya az. De az illata teljesenmás volt. Sokkal jobb… Kellemesebb. Szép lassan kinyitottam a szemem, ésmegpillantottam egy lányt. Egy ismerős lányt. Vörös haja úgy izzot, akár aparázs, ami a dereka végéig ragyogott,. Zöld szemeiből az aggodalmat olvastamki. Kíváncsiság fogott el. Ekkor körbe néztem és egy ismeretlen helyen találtammagma. Megpróbáltam összeszedni az emlékeimet, de csak egy fülsüketítőcsattanásra emlékszem. Aztán mindenelsötétült.

- Hol vagyok, - kérdeztem és lassan felültem.

- Az én házamban vagy már két napja, mert elütöttelek,amit nagyon sajnálok – ekkor a lányak könnyek szöktek a szemébe, és az aggodalmatfelválltotta a bűntudat.

- Semmi baj. Ne sírj, nem haragszom. – próbáltmmegnyugtatni.

- De akkor is, elütöttelek, és ez az én hibám. Ha bármibajod esik… - ekkor ellhallgatott és az arcomat fürkészte – te vagy az afiú…

- Tessék? – kérdeztem meglepve.

- Lehet, hogy most, hülyének fogsz nézni, de van egyvisszatérő álmom, ahol te mindig segítséget kérsz. – a lány elvörösödött.Megakadt rajta a szemem, hogy lehet valaki ennyire szép?

- Nekem is vannak álmaim, ahol te is szerepelsz, éspróbálsz rajtam segíteni.

- Miért vagy veszélyben? – kérdezte a lány szerényen.

- Igazából fogalmam sincs miért lennék veszélybn. Egybelső hang azt súgja, hogy valami baj lesz, csak nem tudom mi. talaán velem.Talán valaki missal. Nem tudom pontosan.

- Miért hozzám jöttél segítségért? – érdeklődött a lány.

- Egyszercsak megjelet egy férfi az álmomban, hogy tevagy, aki segíthet. – feleltem.

- Hogy nézett ki a férfi?

- A nvét nem tudom, magas, nagydarab, kreol bőrű,feketehajú, fekete szemű, idősebb férfi.

- Zack? – kérdezte meglepődve.

- Te ismered őt?

- Igen ő a legnagyobb segítségem.

Erre nem tudtam mit felelnihirtelen. Cask néztem azt a lányt, akivel álmodtam. Olyan érézsem volt, minthismerném. De, hisz még a nevét sem tudom.

- hogy hívnak? – csuszott ki a kérdés.

- Anna-nak. És téged?

- Daniel. Daniel Salvatore. – mondtam és kezet nyújtottamneki. A lány a bőre olyan puha volt, mint a selyem.

(Madie szemszöge)

- Srácok! – kiáltotta Melanie, berohanva a házba. –kiderítettem valamit. – verge – gondoltam magamban. Már ideje volt.

Stefan és Melanie, egész éjjelfent volt. Én érthetetlen módon elaludtam. Reggel Stefan lábán ébredtem.

- Valaki látta, hogy elvitték Dant. A pasas leírt arendszámát. Kanadaiak. – mondta Melanie.

- Tessék, - azt hittem szívgörcsöt kapok. – a fiam egymásik országban van?

- Igen. De árcsak egy köpsnyire vagyunk, hogymegtaláljuk. – válaszolta Mel.

- Elmegyünk a rendőrségre, kiderítjük kivitte el afiadat. – válaszolta Stefan.

- De az több nap. Fontossági sorrendben csinálnakmindent. – feleltem csüggedten.

- De nem egy vámpírnak. – felelte Stefan.

Beszálltunk a kocsiba, és elmetünka rendőrségre.

Stefan és Melanie bementek. Úgygondolták, job ha inkább kint maradok a levegőn.

Nem kellet sokat várnom, mert párperc múlva megérkeztek.

- Meg van! Everett-ben lakik és a neve Anna Shelton. – apapírt a kezében lebegtette. – na akkor induljunk haza és…

- Haza? – kérdeztem hisztisen. – menjünk most.

- Kicsim fel kell készülni. Mi van ha ez a valaki egyvampire és tervez valamit. Ember vagy nem tudsz vele harcolni… - nemcálaszoltam semmit, kikaptam a kezéből a papírt, majd bepattantam az autóba,beindítottam és gázt adtam. Közben beírtam a GPS-be a címet, 3 óra alatt ottleszk.

Hajtottam, mint az őrült,előkaptam a telefonomat, és felhívtam Damont.

- Eltévesztetted a nevet? – kérdezte cinikusan. Damon

- Most hagyjuk a veszekedsét, ha tényleg nem gondoltadkomolyan, azt, amit Danielről mondtál, itt az ideje, hogy bebizonyítsd. –mondtam. Elmeséltem neki, hogy mi történt.

- Most hol vagy? – kérdezte.

- Úton Everett-be.

- Az öcsém mit szólt, hogy egyedül mész? – kérdezteDamon. Hallottam, ahogy becsapja a kocsijának az ajtaját.

- Te mit csinálsz? – kérdeztem.

- Utánnad megyek. – mondta, és hallottam, hogy beindítjaa motort.

- Nem! Nem jössz. Egyedül fogom ezt végig csináln, és méga címet sem tudod.

- De a nevet, igen.. te csak bízd rám. – közölte éskinyomta a telefont.

(Daniel szemszöge)

Nem vagy éhes vagy szomjas vagy valami? – kérdezteAnna. Kicsit ideges lettem ettől. Óvatosnak kell lennem,hisz nem tudja mivagyok.

- Egy kicsit szomjas vagyok – válaszoltam,és próbáltamnyugodt tekintetet erőltetni.

- Lehet egy kérdésem? – Kérdezte alány szerényen. Agyomrom összeszorult. Talán rájött?

- Persze mond csak. – feleltem.

- Öhm… ugye mondtam, hogy ismerem Zacket és ő mondta,hogy nem egészen vagy ember. Akkor mi vagy? – Ettől féltem. Nyílván tudja. Vagytalán kételkedett abban,amit Zack mondott és tőlem akarja hallani. Erőt vettemmagamon és könnyedén válaszoltam.

- Félig vámpír, félig ember. – ekkor rá néztem. – De ugyenem félsz?

- Nem igazán… Vámpír volt a… Mindegy inkább hagyjuk. Nemfélek és az a lényeg. Van pár tasak vér lent a pincébe hozok fel párat. Lejössza konyhába? – Látszott rajta, hogy tereli a témát.

. Lementünk a konyhába egyből leültem az asztalhoz, Anna pedig lefutott a pincébe. Kicsit furcsa,hogyvéres tasakok van náluk. Vajon mit titkol?

- Töltsempohárba, vagy hogy szeretnéd? – a kérdése zökkentett ki a gondolataimból. Észrese vettem, hogy visszajött.

- A pohár jó lesz köszi. – Kivett egy korsót aszekrényből, letekerte a tasak kis kupakját és tölteni kezdte.

- Hogy - hogy félvér vagy? – kérdezte hirtelen ésszerényen, sközben letette elém a poharat.

- Apukám vámpír, anyukám meg ember. – Ahogy ki mondtammegfogtam a poharat és inni kezdtem.

- Értem…. Kérsz még? – kérdezte. Terelte a témát.Biztosan piszkálja, hogy mi vagyok. De most rajtam a sor. Kiderítem, hogyhonnan van vérük.

- Igen. Köszönöm. Öhm... kérdezhetek én is valamit?

- Persze mond csak. – Anna nyugodt hangon válaszolta.

- Ugye te nem vagy természetfeletti lény? - bólintott.Tehát nem az –Akkor hogy-hogy van nálatok vér? Mert Zack és te sem vagy vámpír. – Anna nagy levegőt vett,és lassanválaszolt.

- A volt barátom…vámpír és neki kellett. – érzelmeknélkül válaszolt.

- Oh. Értem.. – Megfogtam a poharat és ezt is le húztam.Ekkor kopogtak. Anna gyorsan odarohant megnézni, hogy ki volt az.

- Szia gyere be! Felébredt. – Mondta mosolyogva.

- Szia. Na az jó! Hoztam neked valamit. – Zack volt az. Bejött, bejött a konyhába ésleült az asztalhoz l mellém. Anna fölfutott az emeletre és valamit pakolászottfent. Elég hangos volt, így akaratlanul is hallottuk hogy mit csinál. Ahogy lejöttészre vettem, egy heget a homlokán.

- Öhm. Mit csináltál a fejeddel? – kédeztem s közben asebére mutattam.

- Reggel lefejeltem az ágy sarkát. –felelte és egy kicsitelvörösödött.

- Hogyan? – kérdezte Zack. Azt hittem már sosem fogmegszólalni.

- Hát ugye elöl hagytam a zsákot és megbotlottam éslefejeltem. – némán bámultam. Mintha Victoria-t hallanám.

Vajon vele mi van? Bárcsak hallhatnám a hangját. Vajon apa lettem már? Vagy még mindig terhes?Előttem van, ahogy a nappaliban ül és beszél a hasához.

- Na azt mondtam hoztam neked valamit. – Zack zakkantottki a töprengésemből. Anna-hoz beszélt. – Arra kérlek ne ijedj meg! – Mindkettennéztünk rá miről beszél pontosan. Aztán hamar rá jöttünk. Egy kis 10 cm-essárkányt tett le az asztalra piros alapon 3 fekete csík volt a hátán, és kisszárnyain is. – Sárkány?- gondoltammagamban.- Hol vagyunk? Arthur királyidőszakában?

Előszörodajött hozzám megszagolt de annyira nem tetszett neki az illatom mert csóválnikezdte a fejét és tüsszentett egyet. Meglehetősen aranyos volt. Megfordult ésAnna-hoz ment, megszaglászta a kezét és oda dörgölőzött hozzá.

- Most ez komoly? Hol szerezted? Egyáltalán van mégbelőlük? – Anna hitetlenkedve nézte azt a kis valamit.

- Igen komoly. Az egyik horvát rokonom hozta. És igenvannak még. – Zack elkezdett nevetniAnna reagálásán. Én meg azon, hogy igenis léteznek még.

- Sikerült megbeszélni? – Kérdezte Anna vörös arccal.Összhangban volt az arcával.

- Igen úgy nagyából. – feleltem.

- Tényleg Zack miért küldted hozzám? – Kérdezte Anna.

- Amikor először jöttem hozzád, hogy vigyázz magadraakkor már tudtam rólad szinte mindent. Tudtam, hogy Seth így fog dönteni, nemfogja bírni ezt a ketté szakadást. Nem tudom mit mondott neked de nem is ez alényeg. Daniel életében is lesz valami ami hozzád fogja kötni és nagyon sokmindenbe tudtok segíteni egymásnak. Darell is közre fog játszani neki is nagyonsok szerepe van ebben a dologban. De többet nem mondhatok.

- Ki az a Seth? – Kérdeztem Anna-t. Egy kicsit hirtelenkérdeztem. Anna behunyta a szemeit, mintha csak azt gondolná: Jajj ne.

- Ő a volt barátom… De nem szeretnék róla beszélni.Próbálom ki törölni a fejemből. – válaszolta.

- Pedig az még nem fog menni. Nem azért mert nem vagy ráképes hanem azért mert ő is segíteni fog neked. – mondta Zack. Anna felkapta a vizet,és dühösen válaszolt.

- Nekem ő ne segítsen, nincs rá szükségem! De hogyhalehet váltsunk témát nem akarok róla beszélni.

- Ne haragudj… - mondta Zack.

- Semmi… amúgy mivel kell etetni a sárkányt és mekkoráranő? – Anna már higgadtan folytatta. Meglepett. Hogyan tud valaki ilyen hamarlenyugodni? Még Stefan-on is túl tesz.

- Hússal…. És nem lesz annyira nagy de minden nap ki kell vinned reptetni. – közöltevele Zack. Anna felhúzott szemöldökkel nézte a pici sárkányt. Én elfojtottam egy mosolyt. Még mindig alighittem a szememnek.

- Fel kell hívnom Darellt hogy több hús kell. – mondtaAnna. Ismét egy ismeretlen név.

- Hagyjad fel hívom én.

- Ki az a Darell? – Kérdeztem.

- Az öcsém. Remélem jól ki jöttök majd – mondtamosolyogva Anna. Mosolya tökéletes, akár egy angyalé.

Elkezdtem játtszani a sárkánnyal. Kezdtem jobban megkedvelni. Kis csöppség. Próbálgatta a szárnyait. Egyik kezemről amásikra szállt. Egyszercsak kinyitotta a száját, majd megégette az ujjaimat.

- Blaze… - Szólt hirtelen Anna.

- Mi van? – kérdeztem értetlenül.

- Ez lesz a neve a sárkánynak… Blaze. – mondta Anna éselégedetten mosolygott.

- Na ez jó. - mondta Zack aki eltartva a fülétől a telefont és beszélttovább. Megcsörrent Anna telefonja, és a szíve gyorsan kezdett verni. Izgulnikezdett. Először nem akarta felvenni a telefont, majd erőt vett magán.

- Hello. – szólt halkan.

Anna ideges hangon válaszolt a kérdéseire. Azt hiszemSeth-tel beszél. Szerencsés. Ha alkalmas lesz az idő muszáj lesz felhívnom Victoria-t. Tudni akarom mi van velük.

- Itt van. Éppen játszik Blaze-zel, és Daniellelbeszélget. – Anna válaszára lettem figyelmes.

- Ki az a Daniel és ki az a Blaze? - Horkant fel kicsitidegesebb hangon a fiú. Tudtam,hogy nem szabadna hallgatóznom, de ugyanakkorúgy éreztem muszáj tudnom, hogy mi történik.

- Daniel egy srác akit haza felé jövet elütöttünk kiderült hogy félvér. Blaze pedig egy sárkány. – Mondta Anna, nyugodt hangon.

- Ne viccelődj ilyenekkel... – közölte a srác keményen.

- Milyenekkel? Nem viccelek! - Mondta zavarodottan és nemértette miért nem hiszi el.

- Elüttöttél haza felé egy félvér vámpírt. Olyanoknincsenek Anna és a sárkányok is ki haltak már pár ezer éve.

- Nem hazudok tényleg, Zack is csodálkozott de így vantényleg félvér. Ezek szerint nem haltak ki Zack hozta kb 2 órája. ha nemhiszedkérdezd meg tőle. – Anna kezdett ideges lenni.

- Anna te becsavarodtál? Látott mostanába orvos?- Annaekkor bele nyomta Zack kezébe a telefont és felment a szobájába. Dühében beleütött egyett a szekrénybe és valami leesett.

Hallottam, ahogy pakolászik benne, majd hirtelen aszíve dühösen kezdett verni.

Zack közben a sráccal beszélt. Ezt már nemhallgattam. Így is rettenetes lelkiismeret furdalásom van. Óvatosan játszottama sárkánnyal.

- Zack. – Kiáltotta Anna. Dühös lépteket hallottam. Zackmég mindig Seth-el beszélt, mikor odament Anna-hoz, majd a kezébe nyomta atekefont. Ekkor láttam, hogy egy dobozt tart a kezében.

- Mondjad. –mondta meglepve Zack.

- Konyha asztalhoz. Most! – Mondta Anna céltudatosan.-Figyelj vissza hívlak most van dolgom. hello. - azzal kinyomta a telefont

Ő ki? Miért nem láttam és nem tudok róla? És hogy hogyapámnak van nagybátya amikor neki nincs is testvére?

Sziasztok! :)

2012-02-13T21:42:00.002+01:00

Hírekkel érkezem :)! Ha minden jól megy , pénteken hozom a frisst. Megjön az összeírt változat. Akik esetleg nem tudják miről beszélek itt a link.--> http://azejtitkai.blogspot.com/
Egyébként a mostani 11-ik fejezet az oldalon már megkezdte a dolgot :) kis betekintést nyújt a folytatásba. Na de csak ennyit árulhatok el. Annyit szeretnék még kérni, hogy aki még nem járt ezen az oldalon Virág nagyon szívesen látja. Ha tetszik a történet kövesd és olvasd. Szerintem ügyes a leányzó:)
Addig is, amíg nem jön Péntek urasághozok egy icipici ízelítőt. De csak egy keveset :P kezdjük Virág történetének főbb szereplőivel:

Anna – Főszereplő. Beleszeret Seth-be, aki vámpír.

Darell - Anna öccse. Szerelmes Seth hugába, aki szintén vámpír

Seth - ő egy vámpír aki bele szeret Annaba

Hannah - Seth húga

Zack - aki először még egy idegen aztán ki derül hogy egy elveszett nagybácsi.

És akkor egy kicsi a történetből :) :

Halk szuszogást hallottam, és ideges szívdobogást. Hirtelen azt hittem, hogy anya az. De az illata teljesen más volt. Sokkal jobb… Kellemesebb. Szép lassan kinyitottam a szemem, és megpillantottam egy lányt. Egy ismerős lányt. Vörös haja úgy izzot, akár a parázs, ami a dereka végéig ragyogott,. Zöld szemeiből az aggodalmat olvastam ki. Kíváncsiság fogott el. Ekkor körbe néztem és egy ismeretlen helyen találtam magma. Megpróbáltam összeszedni az emlékeimet, de csak egy fülsüketítő csattanásra emlékszem. Aztán minden elsötétült.

Puszi és Ölelés mindenkinek :)

Sziasztok!

2012-02-03T16:27:00.000+01:00

Sajnos még nem az új fejezetet hoztam, mert még nem irtuk össze, ugyanis nem igazán értünk rá. Tudjátok, félév meg tanulás stb. De már nagy vonalakban tudjuk, hogy mi hogy lesz sőt még azt is, hogy 2 fejezetben lesz az egész.
Szóval sajnálom, hogy még nem kaptatok friss fejezetet. Nem sokára jön. A másik blogon fent van az új fejezet.
Puszi és ölelés mindenkinek (3

Sziasztok!

2012-01-13T20:23:00.000+01:00

Meghoztam az új fejezetet. ez most sokkal rövidebb lett a szokásosnál, de most így jött ki a történet. Ha minden igaz akkor a következő rész lesz az összeírt :) Azt, hogy meddig tart azt majd ismét, egy szavazással fogjuk eldönteni. De ezen ráér agyalni, ha meg hozom azt a fejezetet is. Na de haladjunk tovább. Jó olvasgatást. Puszi és ölelés :)

71.

-    Tessék? Ez most komolyan mondtad? – kérdeztem dühösen.
-    Nem Madie én…
-    Nem érdekel a fiad? Inkábbélsz nélküle? Akkor tudod, mit. Felejtsd el őt örökre. Ezek után nem hiszem, hogy kíváncsi lenne rád.- mondtam majd hátát fordítottam, és eljöttem…
Stefan csendben követett. Nem szólt hozzám, csak akkor mikor hazaértünk.
-    Jól vagy?
-    Szerinted? Damon egy utálatos dög. Biztosan élvezkedik azon, hogy engem folyton bánt, pedig én az istenért sem tennem meg ezt vele. Még is mit gondol? Hogy ezzel visszaédesget magához? Mert, ha igen akkor téved. Főleg most nem. Talán megint gyerekem lesz. – mondtam, majd felmentem a szobába. Stefan ott maradt a nappaliban.
Lefeküdtem az ágyra, és összehúztam magam. Sírni kezdtem. Valószínű meghallotta Stefan, mert alig pár másodperc múlva ott volt mellettem.
-    Miért csinálja ezt? Élvezi? – kérdeztem zokogva. Stefan a derekamat simogatta.
-    Nem tudom…
-    Hisz szerettem. Neki adtam az életemet. Szűltem neki egy gyereket… - vettem egy nagy levegőt, mert ismét elkapott a hányinger. – ne haragudj, hogy ezzel terhellek.
-    Semmi baj. Minden rendben. Csak nyugodtan. Nem haragszom érte. Kivel oszthatnád meg?Én minidg veled leszek. – felelte, majd megcsókolta a homlokomat. – Jézusom Madie. Te tűz forró vagy…
-    Mi? – kérdeztem meglepve. – nem is érzem.
-    Maradj itt hozok borogatást. Addig takarózz be, hogy kiizzadd. – mondta majd eltűnt. Én pedig követtem az utasításait.
Jól betakaróztam. Ettől nagyon melegem lett. Éreztem ahogy folyt rólam a víz. Közben Stefan is megérkezett.
-    Madie, ez nem normális… - mondta, miközben rá rakta a homlokomra hidegvizes rongyot.
-    Nem tudom. Lehet csak beteg vagyok. Talán ezért vannak tüneteim. – válaszoltam.
-    Remélem nem. – mondta, majd megsimogatta az arcom. – mi lenne, ha most aludnál egy kicsit?
-    Az jó lenne. – mondtam halkan.
-    Itt maradok veled, míg elalszol. – felelte, majd bebújt mellém és magához húzott.
Pár másodperc múlva el is aludtam…

(Elena szemszöge)

-    Damon, te még mindig szereted Madie-t igaz? – tettem fel a kérdést egyből, ahogy visszatértünk a birtokra.
-    Dehogy szeretem… - vágta rá dühösen.
-    Akkor miért lettél olyan ideges, mikor megláttad őket Stefan-nal? – folytattam.
-    Nem voltam ideges. Tudod miért? Mert te sokkal jobb vagy nála. – mondta, miközben oda lépett hozzám, és megfogta két kezével az arcomat.
-    Ezt most csak úgy mondod. Ismerlek. – közöltem vele, amin felkapta a vizet.
-    Neked meg mi bajod van? Féltékeny vagy? Vagy azt akarod, hogy minden olyan legyen mint régen? Mert erre életed végéig várhatsz. – felkapta a vizet. Megfogott egy poharat, és a falhoz vágta…
-    Ezt te élvezed? – kérdeztem a falra mutatva. – akárhányszor ideges vagy mindig összetörsz valamit, vagy megölsz valakit. A következő én leszek?
Damon erre nem mondott semmit. Végre felfogta, hogy miről beszélek. Nem képes elengedni Madie-t. ahogy én sem Stefan-t. nekem is rossz volt őket együtt látni. Főleg, ahogy egészvégig engem nézett, míg Damon és Madie veszekedtek…
-    Sosem leszünk túl rajtuk, ugye? – kérdeztem, míg leültem a kanapéra.
-    Nem tudom Elena. Talán. Vagy nem. Nem tudok erre mit mondani. – sóhajtotta.

(Madie szemszöge)

Valamikor este felé ébredtem fel. Most már sokkal jobban vagyok. Hirtelen ajtócsukódásra lettem figyelmes. Lementem a földszintre. Stefan ekkor érkezett meg valahonnan.
-    Szia. Jobban vagy? – kérdezte, majd levetette a dzsekijét.
-    Szia. Igen. Sokkal jobban. Hol voltál? – kérdeztem.
-    Csak elmentem a gyógyszertárba. – válaszolta, majd egy pici dobozkát dobott felém.
-    Terhességi teszt? – kérdeztem meglepődve.
-    Jobb, ha minél előbb megtudjuk az igazat. – mondta, majd felment az emeletre.
Leültem a lépcsőre, és csak néztem a dobozt. Nem tudtam kinyitani. Nem ment. Még nem álltam rá készen.
Végül rászántam magam a dologra. Az egész nem telt 5 percbe. Az eredményre pedig csak 2 percet kell várni.
-    Stefan. Mi van ha…
-    Akkor majd meglátjuk. – vágta rá hirtelen. – még ne gondolkodjunk előre.
-    Előre? Hisz márcsak egy perc és minden kiderül. Most van itt az ideje, hogy eldöntsük mi legyen vele. –feleltem.
-    Vele? Nem biztos, hogy ott van valami…
-    Ahogy az sem, hogy nincs. – válaszoltam, majd ránéztem az órára. – lettél. Most kiderül minden…
Remegő kezekkel néztem meg.
-    Hány csík van? – kérdezte Stefan ingerülten.
-    3. – feleltem és egy hatalmas gombóc lett a torkom. Nekidőltem a falnak, majd lecsúsztam a földre.
-    Akkor te most…
-    Babánk lesz. – súgtam halkan.
Stefan hirtelen elrohant. Biztosan megrémült. Amin nem is csodálkozom. Nem készült fel rá. ahogyan én sem. Nem tudnék egy újabb gyereket felnevelni.
Valaki kopogtatott az ajtón. Gyorsan összeszedtem magam, majd leszaladtam és kinyitottam.
-    Melanie?
-    Szia Madie. Gondoltam meglátogatlak. Minden rendben? Olyan nyúzott vagy…
-    Gyere be. Elmondok mindent. – mondtam, majd behívtam a házba.
-    Igazából nekem is van egy nagyon fontos mondanivalóm… Daniel-ről… -
-    Mi történt vele? – kérdeztem idegesen. – jól van?
-    Nem nincs jól. Elütötték. Viszont nem tudom, hogy hová vihették, mert nincs egyik korházban sem…
-    Ne! Édes istenem. A fiam…

Sziasztok!

2012-01-04T18:51:00.000+01:00

Ahogy ígértem meghoztam a fejezetet :) Bocsánat a késéssel...

70.

(Madie szemszöge)

Nem sokáig maradtunk Melanie-nál. Damon kezdett felerősödni,és Stefan haza vitte, én pedig haza mentem.

Furcsa volt emberként haza menni. Nagyon. Hiányzik asebezhetetlenség, és az a fenomenális erő, ami ezzel járt. De végre nem kellszörnyetegnek lennem. Mint mindennek a vámpír létnek is volt ára. Vért iszol,hogy élhess. De a visszaváltozásomnak is volt. Jake halála, amit sosem fogoktudni feldolgozni. Ő volt a lelkitársam. A mindenem. Ő volt velem mindig.

Hogy fogom apának elmondani? Hogy fogom vele közölni, hogymeghalt az édes fia?

Erőt vettem magamon, és Felhívtam apát.

- Hallo? – szólt bele a telefonban egy – még - nyugodthang.

- Szia apa. Madie vagyok. – köszöntem.

- Végre édes kislányom. Nem hallottam felőled már egyideje. Hogy vagy? Mindenrendben? És Jake? Vele is? – kérdezte aggódóan.

- Most nem én vagyok apu a lényeg. Kérlek ülj le, mertegy nagyon fontos dolgot szeretnék mondani neked. – feletem gombóccal atorkomban.

- Mi történt? – kérdezte idegesen.

- Jake… Jake meghalt. – feleltem.

- Mi? Ne! Ne. Az nem lehet. – mondta majdsírásban tört ki, és kinyomta a telefont.

Nagyon nehezen mondtam ki, de muszáj tudnia.

Szép lassan besétáltam a nappaliba, majd lefeküdtem akanapéra. Kicsit elfáradtam. Bekapcsoltam a tv-t, majd pár perc múlvaelaludtam.

Arra ébredtem fel, hogy Stefan betakart egy pokróccal.

- Ne haragudj. Nem akartalak felébreszteni. – mondtasuttogva.

- Semmi baj. Nem haragszom. Csak tudod ez egy kicsit sokvolt ez nekem.

- Megértem. Hirtelen ismét ember lettél. És isméttörékeny. De legalább egy előnye is van. Az, hogy így legalább oka van, hogy aközeledbe legyek.. – mondta majd megcsókolt.

Még emberként nem éreztem acsókját. Semmi külömbség nincs, ugyanaz a puha finom ajkak.

Megragadtam a nyakát, majd Stefana derekamat. Felcipelt a lépcsőn, aztán a szobánkban kötöttünk ki. Egymozdulatal letépte a fölsőmet…

- Állj! – mondtam, majd a mellkasára tettem a kezem.

- Mi a baj? – kérdezte értetlenűl. Tulajdonképpen én seméretettem, hogy mi történik…

- Nem tudom. Valami azt súgta, hogy le kell állnunk… denem tudom, hogy mi. – válaszoltam. Stefan lassan elhúzódott tőlem.

Szép lassan felültem az ágyon, ésnéztem Stefan ideges arcát.

- Mi az? – kérdeztem.

- Semmi. Csak ez valahogy furcsa. – mondta, majd felálltés bement a fürdőbe.

- Stefan. ne haragudj. Nem tudom mi van velem. – mondtammiután az ajtó elé álltam. Stefan nem válaszolt. Pár pillanattal később kijött.Ijedten meredt rám. – mi az?

- Mi van ha… - és elhallgatott.

- Ha? Ha mi? Stefan nem ér… - ekkor beugrott.

- Nem. Nem az biztos, hogy nem lehet. Akkor már tudnám.Egyszer már megtörtént. – mentegetőztem.

- De mi van, ha megint? Ha ismét? Madie Szerintem…

- Nem. Stefan. biztosan nem vagyok az. – szakítottamfélbe. – hidd el megérezném. Ne parázz. Nem leszel apa.

Mondtam, majd visszamentem a szobába lefeküdtem az ágyra ésa plafont nézve elgondolkoztam azon, amit mondott. Nem lehetek terhes. Azttudnám. Éreznem, ha egy pici baba lenne a szívem alatt…

Hangosan kifújtam a levegőt.

- Mindenrendben? – kérdezte Stefan az ajtófélfát támasztva.

- Nem. Piszkál…

- Te is kételkedsz most már? – faggatott, majd leültmellém az ágyra. Gyorsan felültem de megszédültem. – ez mág egy jel…

- DE NEM VAGYOK TERHES! – kiáltottam hirtelen.

- Jó-jó oké. Csak le ne harapd a fejem. – mondta felemeltkezekkel.

- Sajnálom, csak…csak.

- Ha az vagy, mit fogunk csinálni? – mutatott a hasamra.

- Nem tudom Stefan. Nem tudom. De még ezen ne agyaljunk,amíg nem biztos az egész.

Némán néztük egymást. Stefan egyidő után kiment.

(Damonszemszöge)

Egyedül a nagy hatalmas házban. Derossz. Madie valahol vidám, az én kicsi öcsémmel. Ez mellett a fiam el ment, azisten tudja hogy hova. Meddig fog még ez zavarni? Meddig fogom csakmegjáttszani, hogy nem érdekel? Életem végéig ez lesz? Vagy talán ebbe fogokbeleőrülni, és idő előtt végzek magammal?

Az önmarcangolásból ajtó csapásrántott ki.

- Nem vagyok itthon. Nincs kedvem beszélget…ni. – Elenaállt az ajtó előtt.

- Szép kis fogadtatás… - felelte Elena. – azt hittem ittlegalább nem bántanak – a kilincs felé nyúlt

- Várj. Ne menj el. nem gondoltam volna, hogy te vagy az.– feleltem bűntudatosan. – fáradj bejjebb – mutattam a kezemmel udvariasan,Elena elindult a nappali felé. – és mi szél hozott erre felé?

- A magány. – felelte halkan.

- A magány? Nem mondod? Én jelen pillanatban vele járok.Mert nincs kivel. – mondtam, s közben töltöttem magamnak egy nagy adagot akedvenc italomból majd mielőtt lehúzhattam volna, Elena kikapta a kezemből, ésjó nagyokat kortyolt bele. – lassan mert könnyen fejbe vág.

- Nem érdekel. Már semmi sem. – mondta miután befejezte.

- Akkor egy hullámhosszon vagyunk. – válaszoltam.

- Elvesztettem azt, aki többet ért bárminél. És mostkinek sírok? A bátyjának. Akivel megcsaltam. Édes istenem mekkora barom vagyok.– zúdította.

- Dehogy vagy az. Sosem voltál az, csak meggondolatlan.És nekem is lehetett volna annyi eszem, hogy elutasítom a dolgot, akkor mostnem tartanánk itt. – közöltem, majd leültem a kanapéra.

- Tudod – kezdte, közben leült mellém – furcsa, hogy mielméletileg utáljuk egymást, most mégis “együtt” vagyunk – mondta amacskakaparás jellel.

- Igen az. – válaszoltam, és a fejét a vállamra húztam.

- Akarod tudni, hogy valójában miért is csókoltalak meg?– emelte fel a fejét. Bólintottam. – csupán csak azért, mert szeretlek. Tudommost ebben a pillanatban hülyeségnek hangzik, de…

Nem hagytam tovább beszélni. Mostén csókoltam meg. a csókunk hosszú volt és forró. Elenáé tele volt érzelemmel.

- Nem mondták még, hogy túl sokat beszélsz? – kérdeztemmiután elengedtem az ajkát.

- De igen – válaszolta, majd megint megcsókoltam. Akezeimet a derekamra helyeztem, ő meg a nyakamnál összekulcsolta a karjait.

- Ígérd meg, hogy ezentúl együtt maradunk. – súgta afülembe.

- Nem ígérhetek semmit. Abból mindig csak a baj van. –súgtam vissza.

Kicsivel később kisétáltunk aparkba. Leültünk egy padra, és csak beszélgettünk.

(Madieszemszöge)

- Még mindig piszkál? – faggattam Stefan-t, és eltűrtem afüle mögé a haját. A kanapén ültünk és filmet néztünk.

- Egy kicsit. – mondta, majd megjelent egy pimaszosmosoly az arcán.

- Na te hazudós. – feleltem, és hozzá vágtam egy párnát.

- Az vagyok. Csak egy dologban nem. Abban, hogy mennyireszeretlek. – közölte, majd megcsókolt.

- Tudod mit? Menjünk sétálni egy kicsit. Szeretnékkimenni a levegőre a gyűrűm nélkül. – szóltam, majd letettem az asztalra. – ésszeretnék egy kis időre felejteni. A mai nap elejét.

Stefan nem habozott. Elindultunksétálni. Kéz a kézben. A park felé mentünk, ahol megpillantottam Damon-t, ésElena-t, ahogy csókolóztak. Abban a pillanatban, Mintha a szívembe martakvolna. De Stefan sem érzett másképp.

- Szép pár. Akárcsak mi. – mondta mosolyogva, majdelmentünk mellettük.

- Azok. De mi sokkal szebbek vagyunk. – feleltemmosolyogva

Lehet, hogy hülyeség, de mégmindig érzek valamit Damon iránt. Nem tudom, hogy miért. Talán a fiam miatt…

Csak tudnám ő is, hogy hol van.Elszaladt majd haza se jött. Victoriapedig bármelyik pillanatban szülhet. Félig meddig apa lesz.

- Min gondolkozol? – kérdezte Stefan.

- Csak Danielen. Nem tudom hová mehet, vagy, hogy hollehet. Rettenetesen izgulok és félek.

- Azt elhiszem. De ne aggódj. Nem lesz semmi baja sem. –mondta, majd megölelt. Ahogy elengedett a hasamhoz kaptam. Hányingerem lett. –Madie mi a baj? – kérdezte idegesen.

- Hányingerem van. – nem akartam elhinni. – Stefan énnem…

- Semmi baj. Nyugi. Ne izgulj nem vagy az. Csak idegesvagy. – mondta , majd oda sétáltunk egy padhoz.

- Stefan. Ha esetleg babánk lesz, megtartjuk? – ezen akérdésen én magam is meglepődtem.

- Meglátjuk. Ez attól függ, hogy ott bent van-e valaki. –mondta,majd megpuszilta a homlokomat. Ekkor vettem észre, hogy Damon és Elenarajtunk legelteti a szemét. Majd egyszercsak Damon felállt és odajött hozzánk.

- Jajj ne. Én nem akarom, hogy idejöjjön hozzánk. Nem akarom.– mondtam halkan és megpróbáltam felállni, de nagyon gyengének éreztem magam.

- Mindenrendben? – érdeklődött Damon, majd leguggolt elém.

- Persze. Csak összeszedtem valami vírust… - mondtamgyenge hangon.

- Akkor jobb, ha mielőbb elmész orvoshoz. Nehogy valaminagyobb bajod legyen. – mondta aggódva.

- Köszi a tanácsot. Enélkül is rájöttem volna. –feleltem. Ekkor valami erős beleszúrt a hasamba.

- Stefan hívj mentőt, gyerünk! – kiáltotta.

- Nem kell jól vagyok, csak egy erősebb görcs volt. Nőbőlvagyok. – feleltem miután abba maradt.

- De ez akkor sem játék. – mondta Stefan – mielőbb megkell tudnunk, hogy az vagy-e. – ahogy kimondta gyilkos pillantást vetettem rá.

- Mármint terhes? – kérdezte Damon, majd szép lassanfelállt.

- Nem. Hanem beteg…

- Madie. Ismerlek. Nem tudtok nekem hazudni. – mondta kisséingerülten.

- Még nem biztos, hogy az vagyok. – mondtam halkan.

- Na persze! Mintha nem tudnád! Egyszer már voltál az! Azén fiammal! – kiáltotta.

- Mit idegeskedsz? Nem neked kell felnevelned. –válaszoltam vissza, majd szép lassan felálltam. – Stefan legalább nem menekülniel a gyerek elől. És tudod miért? Mert neki a család a fontos. Veled ellentétben.

- Akkor jó! Éljetek boldogan. Én meg élem az életem afiam nélkül…

- Senki sem mondta, hogy nem kíváncsi rád – kiáltottam utánna,mert idegesen elindult Ms. Gilbert elé.

- Szerinted én az vagyok? – fordult meg üvöltve Damon…

Sziasztok (:

2012-01-04T11:04:00.000+01:00

Bocsánat a késés miatt, de akadt egy nagy baj. :( Rettenetes ihlet hiányom van... az új fejezet ez miatt nagyon lassan íródik. :/ Még ennyire nehezen nem hiztam össze semmit :/ Remélem nincs harag :) Puszi és ölelés. Ja azt még elfelejtettem, hogy remélhetőleg ma feltudom már rakni, és ha minden igaz a következő fejezet már összeírt lesz :) Puszi :)

Vidi tőlem Nektek :)

2011-12-24T21:39:00.000+01:00

Sziasztok!

2011-12-18T19:52:00.000+01:00

Meghoztam az új fejezetet ésmég valamit. Ha jól emlékeztek valamikor réges-régen mondtam, hogy egy új történeten gondolkozok. Na szóval. http://bloodstreambylivi.blogspot.com/ <--- nézzetek ide fel. itt a történet blog formájában. az oldal még alakítás alatt áll, még nincs teljesen készen. Nézzetek fel és mondjatok véleményt :D Ölelés és puszi mindenkinek.

69.

(Madie szemszöge)

Ott görnyedtem a bátyám testefölött és csak sírtam. A kezeit markolgattam, és vártam a csodát, hogy háthafelébred. De tudtam, hogy ő már soha többé nem fog felkelni onnan. És csakazért tette, hogy én újra ember lehessek.

Stefan oda jött és megfogott aderekamnál, és elakart onnan húzni.

- Nem viszel engem sehová – mondtam összeszorítottfogakkal. – itt akarok maradni.

De Stefan-t nem érdekelte.Kihasználta, hogy erősebb nálam. Felemelt és elhurcolt, ki a kertbe.

- ENGEDJ EL. VISSZA AKAROK MENNI! – ordítottam, deStefan-t nem hatotta meg.

- Sajnálom, de nem tehetem…

- Miért nem állítottad le? Miért nem csináltál valamit? –kérdeztem sírva. – miért kellett meghalnia?

- Nem tehettem semmi Madie. Nem tudtam. Sajnálom. Hatudom, hogy ezt akarja, nem tartanánk itt…

- De miért csinálta ezt velem? Miért akarta, hogy nélküleéljek?

- Mert tudta, hogy szenvedsz attól, hogy vámpír vagy. Éscsak segíteni akart…

- De én nem akartam, hogy segítsen. Én jól éreztem magamúgy, ahogy voltam. Nem volt erre szükségem. És azért nem, mert örökre veledlehettem volna. És nem számított, hogy mit kellett innom ehhez. Én már nemakartam többé ember lenni. Én örökre veled akartam maradni. – válaszoltamsírva.

- Tudom, tudom. De Jake már döntött. – felelte. Ekkorhátra pillantott, és alig pár másodpercel később felbukkant Melanie.

- Stefan, magunkra hagynál minket Madie-vel?

- Persze. – felelte, majd felállt és bement.

Melanie szép lassan oda sétálthozzám. Majd leült mellém a fűbe.

- Emlékszem, mikor ilyen idősen itt ültem apáddal, ésarról álmodoztunk ilyen jó érzés lesz, ha velünk leszel. Úgy hiszemmagyarázattal tartozom neked. – nem válaszoltam semmit, csak némán figyeltem azarcát. – tudod, sok mindenen mentem keresztűl. Sokat szenvedtem az miatt, hogynem én nevelhettelek fel. Nagyon nehéz volt megállni azt, hogy ne menjekutánnad, és ne vigyelek el tőlük. Nem akartam, hogy velük legyél, hisz nem őkvoltak az igazi szüleid. De velem sem maradhattál, mert akkor az apám megöltvolna. És ezt nem akartam. Tudom, hogy utánnad kellett volna mennem, de nem tudtam.Féltem apámtól. Féltem attól, hogy elveszi az életedet. Ezért nem voltam veled.Ezért nem ismerhettél.

- Akkor miért hagytad, hogy Katherine hazudjon nekem? –kérdeztem.

- Mert ez volt a helyes. Régen Katherine volt a legjobbbarátnőm. Ő is szerette a pádat, akárcsak én. Sosem tudta elfogadni, hogy engemszeret. Így úgy döntött bosszút áll rajtam. Mikor eljött azaz idő, mikormegismetél volna, Katherine bekavart. És felborított mindent. Megfenyegetett,hogy megöl téged és a nevelő szüleidet, ha a közeledbe merek menni. És ismétcsak téged védtelek ezzel.

- Állandóan az apámról beszélsz. Még is ki ő? –folytattam a faggatást.

- Őt bizony ismerted. Igaz nem a jó oldaláról. A neveSteve. Ő is ugyanazt akarta, mint én. Hogy boldog életet élj, emberként. Sosemakartuk, hogy vámpír legyél. De erről Katherine is gondoskodott. MegigézteBonnie-t, hogy csavarja el Jake fejét, és így ellened fordítsa varázslattal.Így lettél vámpír. Apáddal mikor megtudtuk megrémültünk, hiszen pont eztakartuk elkerülni. Ő tovább igézte Bonnie-t. Így próbáltuk meg elsőre azt, hogyismét ember legyél. De félre lőttünk a célon, hisz tájöttünk, hogy nem rokonnakkell lennie ahhoz, hogy megtörténjen ez az egész. – válaszolta, majd mikorbefejezte eltűrt egy hajtincset a fülem mögé.

- Hogy került a képbe Jake?

- Ez elég bonyolult. – válaszolta.

- Van időm. – közöltem vele. Melanie egy nagy sóhaj utánfolytatta:

- Akkor döntöttem úgy, hogy ismét megpróbálom, mikor tiszét válltatok Damon-nel. Egy ideig sokat találkoztam vele, és ő belement abba,hogy ismét ember legyél. De Szakítottatok, így márcsak Jake maradt a képben…

- De az előbb azt mondtad, hogy nem kell rokonnak lennieehhez. – félbe szakítottam.

- Igen, de Damon akaratoskodott. Mindenáron megakartmenteni.

- De, mivel mi szakítottunk ezért Jake-hez rohantál? –kérdeztem és egyre dühösebb lettem mire Melanie válasza ez volt:

- Nem éppen. Jake jött hozzám. Ő akarta mindenáron, hogyfelhasználjam. Hiába tagadtam meg, ő mindig valamit kitalált. Míg végülnehezen, de belementem.

- Szóval önszántából tette ezt. És nem tekényszerítetted…

- Nem. Én soha sem tennék ilyet. Jake szeretett. És aztakarta, hogy újra ember legyél. – válaszolta. – de mielőtt elment ezt üzente,idézem:”Mindig a szívében fogok élni. Bármit is tettem, tudom, hogy megbocsájtmajd. Madie mindig szeretni fog”

Mikor Melanie ezeket kimondta sírógörcsötkaptam. Melanie megölelt.

- Miért ment el? Miért hagyott itt? Nélküle, hogy fogokén élni? – kérdezgettem zokogva.

- Nem tudom kicsim. – válaszolta Melanie.

- Annyira hiányzik nekem ő, anya. – válaszoltam. Az“anya” szó engem is meglepett. Melanie pedig elsírta magát rajta.

- Túl vészeljük. Én itt vagyok neked. Mindig számíthatszrám kicsim. – mondta, majd elengedett és letörölte a könnyeimet az arcomról.

Vettem egy nagy levegőt. Furcsavolt, hogy nem éreztem többé az illatokat. Olyan volt, Mintha náthás lennék. Deezúttal ez örökké, vagyis… életem végéig tart. Kirázott a gondolattól a hideg.

Melanie hirtelen hátra kapta afejét. Tudtam, hogy valamit hall.

- Mi az? – kérdeztem aggódva.

- Damon… és még valaki verekedik.- amint kimondtahirtelen kirepültek az ablakon. Damon valami kutyával harcolt.

Az állat sokkal erősebb volt nála,de Damon nem adta fel. Ösztönösen rohantam oda, hogy leszedjem róla, de a kutyamegharapta a kezem, ami rettenetesen vérezni kezdett. De nem fájt. Vártam, hogybegyógyuljon, de ennek ellenére csak jobban vérzett. Igaz mit is vártam? Emberlettem.

A kutya nyakon harapta Damon-t,majd leszállt róla, és elrohant.

Oda akartam menni hozzá, de Stefanmár megelőzött azzal, hogy magához szorított.

- Jobb, ha inkább nem mész most oda.

- De Damon…

- Tudom. Nem lesz semmi baj. Nézd – mondta és közbenDamon nyakára mutatott. – már gyógyul.

- Igen, csakhogy ezzel csak az a baj, hogy nem látok elodáig. – feleltem. Stefan nem válaszolt, inkább mégjobban szorított magához.

Damon lassan felkelt, majd rámnézett. Tudtam, hogy megérezte a vérem illatát. Stefan erőt vett magán, majdelszorította a sebemet. Damon hirtelen a földre esett, Stefan pedig egypillanata elkalandozott így könnyen kitudtam szabadulni a kezeiből.

Oda szaladtam a volt férjemhez.Megfogtam a kezét. Forró volt.

- Damon? Damon hallasz? – kérdeztem remegve.

- Menj innen… - súgta összeszorított foggal.

- Nem. Nem megyek el innen. – mondtam, majd a szájáhoztartottam a kezemet. Damon szívni kezdte a véremet. Nem sokkal később Stefanoda jött, és ellökött tőle.

- Mégis mi a fenét művelsz? – kérdezte dühösen.

- Megakarom menteni. Megharapta egy… egy vérfarkas. Nemhagyhatom meghalni, hisz ő a fiam apja. Nem tehetem Stefan. – válaszoltam.Stefan beleharapott a kezébe, majd lenyelette velem a vérét. Pár másodpercelkésőbb a sebemnek hűlt helye volt.

- Nem akarom, hogy bajod essen. – mondta. – nem veszíthetlek el.

- Nem fogsz. De most Damon-nek szüksége van rám. Csak ígynyerhetünk vele egy kis időt, míg szólunk Victoria-nak. Kérlek Stefan. Engedd,hogy segítsek rajta – feleltem, és megfogtam az arcát, s közben hallottam,ahogy Damon felordított. Odaakartam rohanni hozzá, de Stefan lefogott.

- Sajnálom nem tehetem. – súgta, majd felemelt és bevitta lakásba.

Hiába csapkodtam a hátát, hogytegyen le. Nem tette meg.

Felvitt egy szobába, majd rám zártaaz ajtót.

- Stefan nem csinálhatod ezt! Hallod? – kiáltottam, denem jött válasz.

Megfordultam, majd egy hatalmasággyal találtam szembe magam. Dühösen levágtam magam rá, majd a térdemrekönyököltem és ott pihentettem az államat. Magatehetetlen vagyok. Már nem ismuris embernek lenni. Miért akarta Jake? Hisz már elfogadtam, hogy ez vagyok.Jó igaz nyafogtam, hogy jó lenne embernek lennem, de valahol mélyen sokkaljobban élveztem vámpírnak lenni.

Felemeltem a fejem, ésmegpillantottam egy csomó képet egy szekrényen. Odaléptem, majd levettem azegyiket. Melanie volt rajta Steven-nel és egy kisbabát tartottak a kezükben.Nyílván az a kisbaba én voltam. Libabőrös lettem. Furcsa volt, mert már régennem éreztem ezt.

Visszasétáltam az ágyhoz, ésleültem. Némán bámultam a képet.

Nem sokkal később Melanie lépettbe az ajtón.

- Hogy van Damon? – kérdeztem egyből.

- Jól. Most erősebb egy kicsit, de még mindig nem mehetszle hozzá. – válaszolta, majd leült mellém.

- Miért?

- Mert ember vagy. Ismét van egy fajta illatod, amit ha megérez,megtámad…

- De nem tenné. Egyszer már végig csinálták ezt. Tudom,hogy képes rá. – szakítottam félbe.

- Sajnálom Madie. Nem tehetem. Féltelek. És Mégcsak mostkaptalak vissza. Belehalnék, ha elkellene veszítenelek. – mondta Melanie.

Nem válaszoltam semmit.Elhajtottam a fejemet, és a padlót néztem, ő meg eltűrte a hajamat a fülemmögé.

- Ne szomorkodj. Damon erős felfog épülni. FelhívtukDanielt, hogy jöjjenek el Victoria-val…

- Mi van? Ti… jesszusom. Belegondoltatok, hogy mi lesz afiammal? – szakítottam félbe dühösen. – nem akarom, hogy így lássa az apját.

- Css. Semmi baj. Mindenrendben lesz. Nem lesz a fiadnak semmi baja. Damon nem néz ki már annyirarosszul hála neked. – mondta Melanie.

- Nem volt más választásom… - feleltem halkan. – féltem,hogy elveszítem.

- Tán’ szereted még őt? – kérdezte Melanie.

- Nem tudom, vagyis… nem hiszem. Hisz ott van Stefan.most ő a mindenem. Jobban szeretem, mint valaha Damon-t, de…

- De nem tudsz túl lépni rajta. Ezzel nincs semmi baj,kicsim. Ne aggódj ez miatt.

- De zavar. Mert megbántott. Én őt már nem akaromszeretni, de nem tudom ezt megakadályozni. Túl sok minden fűz hozzá. – feleltem.

- Ez ellen nem fogsz tudni tenni semmit, ha csak nemmondod el neki, mit érzel…

- Nem! Azt már nem. Nem akarom, hogy…

- Hogy? – kérdezett vissza Melanie.

- Hogy szenvedjen. – válaszoltam halkan.

- Ha Elmondod neki az igazat, biztosan nem szenvedne. Haviszont titkolod, neked lesz rossz, mert a lelkiismereted nem tiszta. – mondtaMelanie. Belegondoltam ebbe, és valahol igaza van. De nem vagyok elég erősahhoz, hogy elmondjam neki, mit érzek. Nem tudom megtenni.

Kicsivel később Lementünk, ésDamon már jobban volt. A nappaliban a kanpén ült, mellette Daniel.

- Damon jól vagy? – kérdeztem, és oda Siettem hozzá. Nemkellett ahhoz szuper képesség, hogy megállapítsam Stefan-t ez zavarta.

- Persze. Victoriamegmentett. – felelte.

- Hallottuk, hogy mi történt veled. Nagyon sajnálom –mondta Victoria.

- Semmi baj. Megleszünk. – válaszoltam, és Dan-re néztem.– te jól vagy?

- Én? Persze. – felelte Daniel. Oda léptem hozzá,letérdeltem elé, majd megöleltem.

- Nem lesz semmi baj. Minden rendben lesz. – súgtam a fülébe.

- De hogy lenne? – kérdezte Daniel sírva, majdellököttmagától. – veszélyben vagy. Ember vagy, és a… szagod egyszerűenidegesítően csábító. Bármelyik pillanatban neked ugorhatok. – vágta rá Dan.

- Semmi baj, megfogod tudni állni, mert én is megtettem.És apád is. Neki még rosszabb volt. Megsebeztem magam ő kezelte. Nehezen de túllett rajta. Lekell győznöd ezt, mert különben ez fog téged, és ezt nem engedem…

- Mert nem fogod tudni, ha meghalsz. – mondta, majdfelpattant és kiment. Utánna akartam menni de Stefan megállított

- Hagyd csak, majd én.

(Stefan szemszöge)

Kiszaladtam Daniel után. A kert közepén megállt, majd afejét az ég felé emelte, és egy nagyot sóhajtott.

- Tudom, hogy ez most nehéz neked, de kérlek ne anyádathibáztasd ez miatt. Ő nem tehet erről. – mondtam neki.

- Tudom, csak… - nem fejezte be a mondatot.

- Csak mi? – faggattam.

- Semmi, mindegy hagyjuk. – válaszolta.

- Ha kiadod magadból könnyebb lesz. – folytattam.

- Félek, hogy megölöm anyát. – végül kimondta. Lehuppanta földre.

- Nem fogod bántani. És tudod miért? Mert erős vagy,gondolj bármit is magadról. Erős vagy és menni fog. Ha akarod segítek…

- Te most min dolgozol? Olyan akarsz lenni, mint afilmekben a legtöbb mostoha apa? Megpróbálsz mindenben segíteni? – förmedt rám.– mégis miért ilyen nehéz felfogni? Akkor fogok megnyugodni, ha az anyámvisszaváltozik vámpírrá. Nem akarom bántani. Nem fogom legyőzni.

Erre nem válaszolhattam, merteltűnt. Daniel fél. Onnan tudom, hogy Damon is mindig ezt csinálta, havalamitől félt. Ezért ment Katherine után mikor Madie terhes lett. Daniel egyaz egyben Damon.

- Mindenrendben? – kérdezte Madie a verandán állva.

- Igen. – feleltem.

- Hol van Dan? – kérdezte.

- Elment. Nem tudom, hogy hová, de elment. – feleltem,majd megfordultam. – sajnálom Madie.

- Ne. Nem kell. Mindenrendbe fog jönni. – felelte megjáttszva a “semmitől nem félek” szituációt.

- Madie csak ne mond ezt. – válaszoltam.

- De. De igen. Többé nem riadok meg semmitől. Danielügyes. Tud magára vigyázni. – felelte, majd visszament a házba.

Sziasztok!!!

2011-12-17T14:14:00.001+01:00

Még nem az új fejezetet hoztam Nektek. Ezzel kapcsolatban van egy HATALMAS! kérésem. Adott egy lány. Szabadidejében ír. Mi ketten arra gondoltunk, hogy mi lenne, ha egy időre összeírnánk a két történetet. Ez azért lenne fontos, hogy így Ti is betekintést nyerhettek az ő történetébe. A kérdés a következő. Benne lennétek, Oldalra kirakok egy szavazás panelt, ott leadhatjátok a voksotokat. Na de, nem akarom, hogy vakon döntsetek itt az első fejezet Virág történetéből: http://azejtitkai.blogspot.com/ (ez még nem az összeírt). Olvassátok el, és a véleményeteket a szavazásnál "mondhatjátok" el szavazat formájában. Nagyon köszönjük. Puszi és ölelés mindenkinek (:

Szia Mindenki :)

2011-12-05T21:10:00.001+01:00

Ne haragudjatok, hogy ilyen későn hozom az új fejezetet, de lebetegedtem. Drága bölcsességfogam ledöntött a lábamról. Na de ez nem ide tartozik. Szóval nem is húzom az időt tovább.Jó olvasgatás, és jó szórakozást

68.

(Madie szemszöge)

Nem kellett sokat gondolkoznom azon, hogy tudjam Stefanbajban van. Fel-le mászkáltam a nappaliban a fejemet fogva, és gondolkoztamvajon hol lehet. Tehetetlen voltam. Nem számíthattam senkire.

Vagy talán mégis akad egy valaki. Tudom, hogy őrültség demost jelenleg csak ő az egyetlen, aki segíthet.

Beültem a kocsimba, és elhajtottam Damon-hez. A könnyeimpotyogtak, az utat is alig láttam. Szerencsére ösztönből vezettem már. Ezt azutat úgy ismertem, mint a rossz pénzt.

Amint megérkeztem egyből beszaladtam a házba. Egy ideig csakrohangáltam körbe-körbe. Damon-t nem láttam sehol. Felhívtam Damon-t. atelefonja előttem volt az egyik könyvespolcon.

- Nem. Nem. Könyörgöm ne. – mondta zokogva, majd térdrerogytam.

- Madie? Te jó ég, mi a baj? – szólalt meg mögülem Damon.

- Édes istenem Damon. – válaszoltam, majd a nyakábaugrottam. – segítened kell.

- Hé nyugodj meg. ne sírj. Gyere ülj ide le, és mondj elszépen mindent. – mondta, majd a kanapéhoz vezetett. Leültem, ő pedig letérdeltelém, és megfogta a kezem.

- Elmentem zuhanyozni, majd egy kis idő múlva zajralettem figyelmes. Leszaladtam és Stefan már nem volt sehol, csak egy rohadt vérfolt a szőnyegen. – informáltam, majd akaratlanul is zokogni kezdtem.

- Semmi baj. Megoldjuk. Ne félj itt maradok veled, éssegítek. – mondta Damon, és magához szorított.

- Annyira félek. Mi van, ha megakarják ölni? Azt sosemélném túl… - mondtam hangosan, mire Damon csak befogta a számat.

- Meg ne halljam ezeket a szavakat mégegyszer különbenesküszöm, hogy… - nem tudta kimondani. Nem reagáltam rá semmit. Damon egy ideigcsendben meredt a hátam mögé elgondolkozott… - a francba.

- Mi a baj? – kérdeztem idegesen.

- Jake nem rég itt járt, és felőled kérdezett. –válaszolta idegesen. – fogadjunk, hogy az ő keze van benne…

- Nem, nem, nem. Ő nem lenne erre képes – szakítottamfélbe dühösen. – ismerem…

- Igen? És akkor miért vagy vámpír? Miért lettélaz,amitől mindig is féltél? Madie ne beszéld be magadnak ezt a baromságot! –vágta rá kiabálva Damon. – miatta vagy az, ami vagy.

- De ő…. Nem. Ez képtelenség. – válaszoltam, majd lassanvissza ültem a kanapéra.

- Teljesen másképp viselkedett, és beszélt rólad. Dühösvoltam, és rondákat mondtam rád, és ő egyet értett velem. Majd mikor távozottelmondtam neki, hogy hol laksz. Nyílván így talált rátok. – mondta Damon.

- Édes istenem. De miért jó ez neki? Miért akar minden áron tönkre tenni?Hiszen ő a bátyám. Ő sosem tenne ilyet… biztosan nem. – válaszoltam egyrehalkabban. A térdemre könyököltem és az arcomat a tenyerembe temettem. Ismétsírtam.

- Madie. Hé. Semmi baj. Elmegyünk és megkeressük. –mondta Damon. – nem hagyom, hogy baja essenStefan-nak. És csak azért, mert szereted. Ahogy én téged.

Lassan felemeltem a az arcomat, ésDamon szemeibe néztem. Eltelhetett egy perc is, míg felfogtam, amit mondott.

- Tessék? Te szeretsz engem? – kérdeztem vissza halkan.

- Tehetek mást, mond? Téged nem tudlak nem szeretni. –válaszolta, amitől lelkiismeret furdalásom lett. Szeret én meg csak úgyeldobtam magamtól. – nem segítenék, ha nem szeretnélek.

Alig hittem a fülemnek. Csaknéztem Damon szemeit. Csak egy válaszra várt. Amit én nem tudtam most adnineki. Az érzéseim kiszámíthatatlanok.

- Damon én erre nem tudok mit mondani. Sajnálom, de mostnem ezen jár az agyam. Ne haragudj. – mondtam, majd elindultam kifelé. Mikorkinyitottam az ajtót egy férfi állt előttem.

- Mond meg Madie-nek, hogyha élve akarja látni aszerelmét menjen Melanie-hoz. Ott majd választ kap minden kérdésére. – mondta, majd kicsavarta asaját nyakát. Annyira megijedtem, hogy Damon-nek kellett megfognia.

(Stefanszemszöge)

Hatalmas sötétség után egyszobában találtam magam. Szép lassan észhez tértem, majd Felálltam, éskimentem. Egy hosszú folyosóra léptem. Elindultam balra, az ajtó felé, aminyitva volt. Kiakartam rohanni, de valami bent tartott. Mintha egy láthatatlanüveget helyeztek volna oda. Nyílván varázslat lehetett.

- Innen nem hiszem, hogy kifogsz tudni jutni. – mondtaegy ismerős hang. Megfordultam és rögtön felismertem ezt az arcot.

- Madie? Jól vagy? – kérdeztem, és közben oda szaladtamhozzá.

- Én jól. És te? Annyira aggódtam érted. – mondta, majdmegakart csókolni ehelyett megragadott a nyakamnál fogva és a falhoz csapot. –milyen könnyen bedőlsz neki. Én nem Madie vagyok. – mondta Melanie, majdlevette magáról a szőke parókát. – akkor ezekszerint tökéletesen játtszom azéleted szerelmét. Mit szólnál, ha miketten megmentenénk őt? Megtévesztük egykicsikét az embereket.

- Ebbe nem megyek bele. Nem fogod kifigurázni őt. Nehagyom. – mondtam, majd Felálltam, és neki estem.

Melanie sokkal erősebb volt nálam.Egy lökéssel vissza dobott a földre.

- Velem te nem fogsz szórakozni. Szeretnéd még látni,ahogy Madie boldogan éli le az életét veled? Akkor melegen ajánlom, hogy aztcsináld, amitmondok különben Madie és a drága fia is meghalt – az utolsószavakat márcsak kiabálta.

Egyedül hagyott. Valamit ki kelltalálnom, ha látni akarom még Madie-t. elindultam kutakodni. A ház két részesvolt. Az alsó szinten nem találtam semmit.

Felmentem, és rögtön az elsőszobába be is mentem.

A falak hó fehérek voltak. A szobaközepén egy régi módi szőnyeg volt. Az ajtóval szemben két nagy ablak volt.Mindkettő nyitva állt, és a hófehér függönyöket hintáztatta a szél. A két ablakközöt pedig egy baldahinos fancia ágy. Annak jobb oldalán egy éjjeli szekrényrajta egy kislámpával. A bal oldalán pedig egy kis ágy.

A szoba jobb oldalán volt egyfiókos szekrény. A tetején sok régi fénykép. Mindegyiken Madie vagy talánMelanie volt. Nem tudtam eldönteni, hisz annyira egyformák.

Az egyiken valamelyikőjük egykisbabát szorongatott a kezében. Mögötte pedig egy férfi állt.

- Látom nem kellett sok, hogy megtaláld a szobámat. –mondta Melanie. – igen azokon a képeken én vagyok. És Steve. Őt gondolom márnem kell bemutatni. Ő volt Madie biológiai apja.

- De az nem csak egy hazugság volt? – érdeklődtem. Melanibejjebb lépett és levette a képet a szekrényről, majd az ágyhoz sétált. Leültés némán simogatta.

- Tudod Stefan én soha sem akartam ezt Madie-nek. Aztakartam, hogy emberként élje le az életét, hamar én nem tehettem. Ő volt azegyetlen, akiért érdemes volt élném. Mikor kiderült, hogy terhes vagyok nagyonboldog voltam. Rögtön elmondtam Steve-nek, majd a szüleimnek. Steve alig akartaelhinni, de ő is rettenetesen boldog volt, ellentétben a szüleimmel. Nemakarták, hogy megtartsam így amikor megszületett muszáj volt örökbe adnom.Akkoriban még nem lehetett szavam velük szemben. Hiába is könyörögtem, nemhatotta meg őket. Így Madie oda került Roberts-ékhez. Rettenetesen fájt mikorláttam őket elmenni. Innen, a szobám ablakából néztem, amint elhaladtak. Attóla perctől kezdve számoltam a napokat, Madie 17.-ik születés napjáig. Ugyanismegígérték, hogy visszatérnek, ha már elég nagy lesz, hogy megtudhassa kik azigazi szülei. Ekkor lépett a képbe Katherine. Mindent elrontott. Bosszút akartállni, mert Steve engem választott. Úgy döntött pokollá teszi az életemetazzal, hogy bekavar. Így úgy döntött, azt hazudja a lányomnak, hogy ő az anyja.Engem megfenyegetett, ha bármit is teszek ez ellen megöli őt. Így végig kellettnéznem, ahogy tönkre teszi a lányom életét. Ő a hibás azért, hogy Madie vámpírlett. Megigézte Bonnie-t, hogy gonosz varázslattal állítsa maga mellé Jake-et.Így lett Madie vámpír. Én ezt soha sem akartam. Azt akartam, hogy tökéletesélete legyen. Láttam, hogy boldog Damon-nel és a fiával, és én ezt nem akartammegzavarni. De eljött az a pont, mikor tudtam, hogy szüksége van rám. Láttam,amint megöli Katherine-t. ekkor megkönnyebbültem. Elő léptem, hogy láthassam.Hogy a közelébe lehessek. és azt hiszem innentől már tudod... – miközbenMelanie mesélt a múltjáról a könnyei potyogtak, és a tekintet nem vette le aképről.

- Igen tudom. Csak egy valamit nem értek. Ha annyiraakartad, hogy Madie megtudhassa ki vagy, miért hazudtál neki? Miért mondtadneki, hogy az üknagymamája vagy? – kérdeztem. Melanie egy ideig habozott aválasszal,majd kinyögte.

- Nem akartam, hogy mégjobban szenvedjen.

- De, ha Elmondod neki, hogy te vagy az anyja, nemgondolod, hogy sokkal rosszabb lesz neki? Ebbe nem gondoltál bele? –érdeklődtem.

- DE IGEN IS BELEGONDOLTAM, CSAK FÉLTEM! – kiáltotta vissza, majd miután lenyugodott folytatta –sosem akartam neki rosszat. De, ha abban a pillanatban elárulom neki, hogy énvagyok az anyja ismét összedől benne a világ. És ezt nem akartam. Nem akartamvégig nézni azt, amit régebben. Nem akartam szenvedni látni. Sosem akartam nekirosszat.

Nem válaszoltam semmit. Melaniecsak ült az ágyon és bámult rám. Nem értettem miért.

- Tudod örülök, hogy te itt vagy neki. Te tényleg boldoggáteszed őt. És ezért hálás vagyok. – súgta.

Mindketten az ablak felé néztünk,mert kintről egy auto hangját hallottuk. Melanie kinézett és csak ennyitmondott.

- Itt van. Itt az idő.

- Még is mihez? – kérdeztem, de Melani nem válaszolt.Megragadta a karomat, és leráncigált a lépcsőkön.

- Hogy mihez? – kérdezett vissza. – Madie életének egyrésze ismét lezárul és vissza kapja a régi életét. Nem sokára ismét ember lesz.

(Madie szemszöge)

Rettegve szálltam ki az autóból. Vettem egy hatalmaslevegőt, majd elindultam a ház felé. Az egész testem minden ízében remegett. Damon szorosan anyomomban volt. Vigyázott rám.

Beléptem a házba. Ekkor már ott állt előttem Melanie, ésmellette Stefan.

- Örülök Madie, hogy ismét láthatlak. – mondta hidegen. –látom díszvendéget is hoztál magaddal.

- Talán baj? – kérdezte Damon.

- Mégis mit akarsz tőlem? – kérdeztem idegesen.

- Beszélni. – mondta, majd Stefan-t a földre lökte. –maradj ott. – mondta nekem.

- Mi a fenéről? Tudom, hogy kim vagy. Többé nem akarokfelőled hallani Melanie. Kérlek engedd el Stefan-t, és hagyj minket békén. –feleltem. Melanie sóhajtott.

- Nem egészen tudod, hogy ki vagyok. Ezzel kapcsolatbannem mondtam neked igazat…

- Tessék? – szakítottam félbe dühösen.

- Igen. Jól hallottad. Hazudtam neked. Én nem az üknagyanyádvagyok. Hanem az anyád…

- Mi van? – kérdeztem meglepődve. – miért akar mindenkiaz én anyám lenni? Szerinted én elhiszem ezt a baromságot? Eddig senkinek semvolt bizonyítéka arra, hogy az anyám. Majd pont neked fogok hinni. Álmodozzcsak. Ez sosem fog megtörténni.

- Madie kérlek higyj nekem. Ez az igazság. – válaszolta,könyörögve.

- Igen? Tudsz valami olyat mondani, amirol csak az anyámtud? Igen? Hát kétlem. Nem te neveltél fel, nem tudsz te rólam semmit. Az sem,hogy ki vagyok valójában. Sosem fogsz megismerni. És, ha az anyám vagy, miértdobtál el magadtól? Miért hagytad, hogy idegenek neveljenek fel? Miért kellettezt csinálnod velem? Miért mond meg miért? Pokollá tetted az életemet. –közöltem vele, könnyes szemekkel.

- Azért kellett eldobnom magamtól, mert a szüleim – a tenagyszüleid - megtiltották, hogy velemlegyél. Nem akartak szégyent hozni a családra. Így oda kellett adnalak Mr.Roberts-éknek. Nem volt más választásom. Ha nem adlak oda, az apám megöltvolna. Csak így menthettelek meg. csak így élhettél teljes életet. – feleltesírva. Most az egyszer éreztem, hogy igazat mond.

- Tényleg te lennél az anyám? – kérdeztem sírva.

- Igen. Én vagyok az. Sosem hazudnék neked ebben. –felelte. A lábaim elindultak felé, majd hirtelen összeestem. – Sajnálom Madie.Sajnálom. – hallottam a hangját, amint zokogni kezd, majd minden elsötétedett előttem…

Egy hatalmas réten voltam. Mindenhol virágok voltak, és azillatuk szállt a levegőben. A rét közepén, egy kislány játszadozott azanyukájával. Az anyát rögötn felismertem. Én voltam az. Közelebb léptemhozzájuk, de ők nem vettek észre.

A kislány hirtelen megbotlott és elesett, majd sírnikezdett.

- Semmi baj Madie. Mire hercegnő leszel elmúlik. Nem leszsemmi baj. – ekkor rájöttem, hogy az anya nem én voltam, hanem Melanie. Ésugyanazt mondta nekem, amit anyám.

- Tényleg te lennél az anyám? – kérdeztem tőle. Azthittem nem halljam, de rám nézett. És ezt mondta:

- Én. Te vagy az én kicsi hercegnőm…

Hirtelen felébredtem arra, hogy egy hatalmas levegőt vettem.Mindenki ott állt körülöttem. Stefan fogta az egyik kezemet, míg Damon amásikat.

Szép lassan felültem. Egy kicsit megszédültem, de Stefanelkapott. Nagyon gyengének éreztem magam. Aztán valami furcsára lettemfigyelmes. Baloldalon a mellkasom alatt valami szaporán mozgott. Nem tudtamhirtelen, hogy mi volt az. Kíhúztam Damon kezéből az enyémet, majd oda tettem.

- Mi történik velem? – kérdeztem.

- Most már semmi. Mindenrendben van. Nem kell félned. – mondta Valahonnan Melanie. A hang irányábafordultam.

- Ezt, hogy érted? –kérdeztem halkan.

- Ahol a kezedet tartod ott érzel valami furcsát? –érdeklődött.

- Igen. – válszoltam majd beugrott. – ez a szívem.

- Igen kicsim. A szíve újra ver. Mint régen. – felelteMelanie, majd megölelt. A válla felett megpillantottam Jake-et. A földönfeküdt.

- Jake? – kérdeztem rémülten. – mi van Jake-kel?

- Madie ő… - nem vártam meg Melanie válaszát. EgyenesenJake-hez szaladtam.

- Nem. Nem. Nem. Édes istenem. Jake. Ne kérlek ne hagyjitt hallod? Nem teheted ezt velem hallod? Kérlek ne menj el. nem hagyhatszmagamra – mondtam, majd a fejemet a mellkasára tettem. A szíve többé nemdobogott. Jake meghalt…

Sziasztok!

2011-11-21T21:53:00.001+01:00

Meghoztam a következő fejezetet. Remélem tetszeni fog. Ismét egy csavarral bővült a történet :)
Jó olvasgatást, puszi és ölelés mindenkinek :)

67.

- Nézd Elena. Elég rágalmazást kaptam ez miatt. Te leszelaz utolsó. Mert nem vagyok hajlandó többé ezt elviselni. Te jelen pillanatbanegy kis senki vagy hozzám képest. Úgyhogy azt ajánlom fogd be a szádat és húzdmeg magad egy sarokban, vagy bújj meg a tömegben, hogy ne is lássalak. SzeretemStefan-t. jobban, mint azt ahogyan te…ti eltudjátok képzelni.

- Húzzam meg magam? Miközben Stefan-nal enyelegsz? Elvagytévedve. Én nem fogom ezt elviselni. Ő életem szerelme. Nem fogom csak úgyelengedni. – vágta rá Elena, egy fokkal nyugottabban.

- Ha az lenne, akkor nem csókoltad volna meg Damon-t. –válaszoltam. Elena egy ideig csendben nézett minket. Tekintete cikázottkettönkön.

- Jobb, ha most elmentek. Egyedül akarok lenni. – nemválszoltam semmit, kimentem a folyosóra. Stefan nem jött utánnam. Elenamegállította. Hallgatózni kezdtem:

- Stefan csak egy kérdésre felelj. Ő miben jobb, mint én?– Stefan egy ideig csendben volt, majd ezt felelte.

- Nem jobb, mint te, de te sem vagy nála jobb…

- Akkor… akkor miért pont ő? Hisz annyi más lány van avárosban. Miért pont Madie? Stefan neki családja van…

- Volt. Ő döntött így. És, ha ő ezt választottam, hátlegyen. Sosem volt titok, hogy mindig is éreztem iránta valamit. – mondtaStefan, majd egy kis idő múlva kijött a szobából. – jól vagy?

- Persze. Miért ne lennék jól? – feleltem mosollyal azarcomon.

- Csak kérdeztem. Gondolom hallottad, hogy…

- Igen. És sajnálom, hogy hallgatóztam.

- Semmi baj. Nem haragszom. De most menjünk haza jó? –válaszolta Stefan, majd megpuszilta a homlokomat.

(Damon Salvatore)

Mikor hazaértem meglepetés ért. Egy nem várt személy várt akapu előtt.

- Na nézd csak ki van itt. Mit akarsz? – kérdeztemgúnyosan.

- Átjöttem beszélgetni. – válaszolta Jake.

- Most rád van legkevésbé szükségem…

- Nem hozzád jöttem. Madie-hez. Hol van? – kérdezte.

- Madie nincs itthon. Gondolom Stefan szerelmével van…

- Tessék? Kivel? – nézett rám meglepődve.

- Ah… Nyílván nem tudtad. De most már igen, szóval menjhozzá, kérdezősködj, tudj meg mindent, de most kopj le. – közöltem veleflegmán.

- És, ha én ezekután nem akarom látni Madie-t? – vágtará. Ez meglepett.

- Az elég vicces lenne. – válaszoltam. – mindened ahugod. Engem meg gyűlölsz.

- Az igaz, hogy gyűlöllek, de Madie megváltozott. Többémár nem olyan, mint régen. – felelte.

- Akkor egy Madie-ről beszélünk. –válaszoltam, majdbiccentettem egyet a fejemmel, hogy jöjjön be.

- Mi történt, hogy vége lett Madie-vel? – faggatott Jakemiközben ledobta magát a kanapéra.

- Hülyeséget csináltam. És az én hibám az egész. Modnjukazt, hogy a halált kívántam… - mondtam, majd töltöttem egy-egy italt.

- Tőled nehéz elvárni, hogy ne csinálj hülyeséget. –közölte, majd miután oda adtam neki a poharat egy másodperc alatt lehúzta.

- Wow. Te komolyan Madie Sal… Roberts bátyja vagy? –kérdeztem meglepődve egy kis nyelvbotlással. Nagyon nehéz lesz ezt felfogni.

- Roberts? Mi van, Madie már nem a feleséged? A hugom tudvalamit. – mondta röhögve.

- Tud. Rosszabb, mint Katherine Pierce volt valamikor.Olyan, mint egy rossz ribanc. – válaszoltam nevetve és ittam egykortyot azitalomból.

- Mondasz valamit Damon. – nem hittem a fülemnek. Jake-bemeg mi a frász ütött? Van egy olyan érzésem, hogy készül valamire.

- Na jó, elég volt. Mit tervezel? – kérdeztem.

- Én? Semmit. Honnan veszed? – kérdezte halál nyugodtan.

- Mert nem vagy képes erre. Nem tudsz így beszélni ahugodról… tiszta szívből legalább is. Ismerlek már annyira, hogy tudjam, nemártanál neki.

- Nem. Nem ártanék neki. De elvetette a határt. Olyat tett,amit annak idején soha sem. – felelte, majd felállt, és a szemembe nézett.

- Szóval te komolyan beszélsz. – feleltem, majd ismétkortyoltam az italomból. – tudod mit nem értek? Miért nem ezzel az oldaladdalismerkedtem meg? még talán haverok is lehettünk volna.

- Na azt kétlem. – felelte gúnyosan.

- Hát jó. Te tudod. – mondtam.

- Na jó megyek, nem zargatlak tovább. Madie úgy sincs máritt. – mondta majd elindult az ajtó felé.

- A régi házatokban megtalálod. – közöltem vele. Kicsit megsajnáltam,bár nem igazán érdekeltek az érzései.

- Oh. Köszönöm. Hamarosan meglátogatom. – mondtam, majdkiment.

- Azt meghiszem. – mondtam nevetve.

(Madie szemszöge)

Stefan eljött velem haza. Mindennél végeztünk. Elmondtuk Mindenkinekakinek kellett. Végre megnyugodtam, mert azzal lehetek, akit szeretek. Jelen pillanatbannem igazán érdekelt az, hogy elítélnek minket. Szeretem Stefan-t. jobban, mintbárki mást.

- mind gondolkozol? – rázott ki a gondolat menetelembőlStefan bársonyos hangja.

- Azon, hogy milyen “könnyen” túl vagyunk ezen. –válaszoltam. – Végülis elkerültük, a hatalmi harcot. Damon nem bántott téged,és te sem őt… annyira. Végülis jól alakult minden. Jobban, mint terveztem.

- Ez igaz. Elena is elég jól fogadta. – mondta egyelfolytott mosollyal.

- Na igen, mivel a drága ex-férjem felvilágosította. –feleltem, majd leültem a nappaliba a kanapéra. Stefan meg mellém, és magáhozhúzott.

- Damon mindig ilyen volt. Szeret másoknak szenvedéstokozni.

- Tudom. Nekem is azt okozott. Főleg az utóbbi időben. Sosemfogom felfogni azt, hogy a halálomat kívánta. Szerettem őt, ő meg egybaromságon kiakadt, és kimondta azt, amivel végül betelt a pohár. És ekkorjöttél te. Te vagy az, aki mindent megváltoztatott bennem. Végre értékelni istudom az életemet. Nem kell folyton azon agyalnom, hogy mikor törik rám azajtót, és elveszik tőlem azt, akit szeretek. – feleltem, s közbenvisszagondoltam azokra a dolgokra, amik akkor történtek mikor Damon-nel voltam.

- Én nem fogom hagyni, hogy bármi bajod essen. – mondta Stefan majd megcsókolt.

- Annyira szeretlek. – válaszoltam, majd megöleltem. Erősenmagához szorított.

- Én is nagyon szeretlek.

Lassan elengedtem, majd rá néztem.Az arca meggyötört volt. Láttam, hogy valami nincs rendben.

- Mi a baj? – kérdeztem. Nem kellett sok, hogy kitaláljam,mi a baj. – Elena miatt vagy ilyen, ugye?

- Igen. Kicsit lelkiismeret furdalásom van vele szemben. Lehet,nem így kellett volna megtudnia. Félek, hogy valami hülyeséget csinál. –felelte, és tekintetét a padlóra szegezte. Szégyelte magát.

- Hé. Semmi baj. Én is ugyanezt érzem. Csak kétlem, hogyDamon hülyeséget csinálna. Max lehúz néhány üveg alkoholt, mint mindig. – feleltem viccelődve. Stefan nem reagált. –tudod, mit? Kicsit egyedül hagylak, hogy átgondold ezt a dolgot. Addig rendbeteszem magam lefürdök meg stb. Majd jövök. – mondtam majd megpusziltam az arcátés ott hagytam egyedül a nappaliba. Lassan felsétáltam a szobámba.

Egy ideig elidőztem a szekrényemelőtt, hogy mit vegyek fel. Végül egy cső naci, és egy rózsaszín strasszosfelső mellett döntöttem, ami fél vállas.

Bementem a fürdőbe, majd megengedtema kádba a forró vizet. A kedvenc fürdősómat raktam bele.

Leültem a kád szélére, és vártam,hogy megteljen.

Egyfolytában azok a képek jelentekmeg előttem, mikor Damon-nel még együtt voltam. Az a sok szép pillanat. Emlékszemmikor először csókoltam meg a Grill-ben, nem törődve azza, hogy ki mit mond. Ő voltakkor az egyetlen, aki fontos volt számomra. Ott állt mellettem mikor szükségemvolt rá. mellettem volt a nehéz időszakokban. Az egész akkor romlott meg, mikorteherbe estem Daniel-el. Damon, Mintha azért menekült volna el, hogy megússza adolgot. De tudtam, hogy csak védeni akart minket azzal, hogy megöliKatherine-t. Sok jó dolgot tett értünk, amit én sosem háláltam meg. csakszidtam. Rosszabb voltam, mint Katherine. Ő legalább kimondta azt, hogy:Köszönöm. Még, ha nem is szívből.de én még ennyit sem tettem. Nem én szenvedtemDamon mellett, hanem Damon mellettem. Pokollá tettem az életét. Mégsem kérdeztem,hogy akarja-e egyáltalán a gyereket. Csak megszültem. És még én vontam kérdőre.Sosem törődtem az érzéseivel, csak a sajátommal. Sosem kérdeztem meg, hogy mijár a fejében. Sosem kérdeztem meg, hogy mit akar. Sosem törődtem vele igazán.

Miért csak akkor jövonk rá, hogymit tettünk mikor már késő? Tetteink határozzák meg sorsunkat. És én okoztamezt magamnak.

Szép lassan összeszedtem magam,ésletöröltem a könnyeimet. Elzártam a vizet, majd hangokat hallottam lentről.

Megijedtem így gyorsan leszaladtam.

A bejárati ajtó nyitva volt.

- Stefan, mindenrendben? – kiáltottam,míg becsuktam, de nem jött választ. – Stefan itt vagy? –kiáltottam ismét, de erre sem jött válasz. Bementem a nappaliba. Nem találtammást, csak egy hatalmas véfoltot a fehér szőnyegen…

(Stefan szemszöge)

Egy autóban voltam, mikor felébredtem. Nem tudtom hová tartottunk.Már sötétedett oda kint, mikor hirtelen megálltunk.

A sofőr kiszállt, majd nem sokkal később valaki kirántott akocsiból a másik oldalról. Végig húzott a földön és pár lépcsőfokon be egyépületbe, ahol a földre dobta a kezeimte, és a fejem ismét egy hatalmas át koppant.Nem láttam senkit körülöttem, csak hangokat hallottam.

- Megszerezted, amit kértem? – kérdezte egy női hang.

- Meg. oda kint fekszik a hallban. – válaszolta egy férfi. Egyikük hangját semismertem fel, mert torzulva hallottam.

- Tökéletes. Most már csak annyi a dolgunk, hogy várunk.Köszönöm Jake. Ezért még hálás leszek neked egyszer. Köszönöm. – mondta a nő. Ekkorrájöttem, hogy kik ők.

- Örömmel tettem Melanie.

Helloho! :DD

2011-11-16T18:34:00.001+01:00

Szia Mindenki! Ahogy már a Chat-ben is megírtam, meghoztam az új fejezetet :) Nagyon örülök, hogy ennyire tetszik a történet folytatása :) Nem húzom tovább az időt, jó olvasgatást, jó szórakozást! Puszi és Ölelés Mindenkinek :)

66.

Madie-t az erdő szélén találtam meg. Ismét két holttestfeküdt körülötte…

- Madie?

- Menj, innen. Nem akarom, hogy így láss. – mondtaösszeszorított fogakkal.

- Nem megyek innen sehová. Itt maradok. Együtt túlleszünk…

- Miért mondod ezt? Ezen nem lehet túl jutni Stefan. Nemmegy. Nekem nem. Gyilkos vagyok.

- Nem, nem vagy az, csak az ösztöneidre hallgatsz, amimegérthető, hisz még sosem voltál ilyen helyzetben. – mondtam, majd odatérdeltem mellé. Az arca csupa vér volt.

- Annyira sajnálom. Nem bírom tovább. Én nem akarok ígyélni. Megöltem ezeket az ártatlan embereket. Mi értelme van, hogy éljek? –mondta remegő ajkakkal.

- Erről ne beszélj. Nem szabad. Megse forduljon afejedben. – mondtam, majd magamhoz húztam.

- Bárcsak ember lehetnék újra. Minden könnyebb lenne. Sokkal könnyebb… -súgta.

- Tudom. Tudom, hogy könnyebb lenne, de ennek már ígykell lennie.

Szép lassan felállítottam, majdhazasegítettem. Az erdőn keresztül mentünk, nem hinném, hogy szép látvány lettvolna most Madie.

Amint hazaért elment lemosni azarcát, és átöltözött, addig én elástam a holttesteket.

Rettenetes állapotban van Madie.És erről én tehetek. Ha nem a lány vérével mentem meg, akkor most nem történtvolna meg ez.

Madie a nappaliban ült a kanapén,felhúzott lábakka. Kezeivel átkarolta őket, és fejét a térdén pihentette.

- Jobban vagy? – kérdeztem.

- Nem. Nem vagyok. Egyfolytában az arcuk jelenik megelőttem. Szinte hallom az utolsó szívverésüket. Nem tudom mit csináljak Stefan.ez ellen nem tudok tenni, akármennyire is akarok. Én ilyen lettem. Nem változikmeg semmi. Örökre egy gyilkos maradok…

- Majd én segítek neked…

- Nem Stefan. így is bajban vagyunk, ha Damon megtudja,hogy itt vagy velem. Nem szabadna itt lenned. Megfog ölni. Én ezt nem akarom. –belenézett a szemeimbe, majd elfordult. – kérlek menj el. nem akarom, hogybajod legyen.

- Én itt akarok maradni veled Madie. – válaszoltam.

- Én is ezt akarom, de most muszáj elmenned. Nemmaradhatunk együtt. Még nem. Ha majd megbékél Damon minden a régi lehet. Ígérem. Csak most menjel. nem fogok hülyeséget csinálni esküszöm.

- Jól van, rendben. Látom a bátyám közénk állt. Énkiállok magunk mellett, míg te csak szenvedsz. Együtt erősebbek lennénk, de teinkább feladod. Damon épp ezt akarja. Hogy feladd. De legyen, ahogy akarod.Irányitsa továbbra is az életedet… - közöltem vele, majd ott hagytam egyedül.

(Madie szemszöge)

Meddig kell még ezt csinálnom. Miér jó ez Damon-nek?Gyűlölöm. Bárcsak sosem lett volna hozzá közöm.

Úgy döntöttem elmegyek hozzá. Megpróbálok értelmesenbeszélni vele erről. Nem hagyhatom elveszni Stefan-t. Nem engedhetem el. nemszabad. Ekkor eszembe jutott valami. Mivel tudnék véget vetni ennek azegésznek.

(Stefan szemszöge)

Úgy döntöttem lefoglalom magam, nem idegeskedem. Nem érimeg. Madie döntése már végleges. Kettönk közé állt Damon. Csak nem értem miértnem tud ellene küzdeni. Neki álltam megjavítani a kocsimat.

- Nézd csak. Öcsi nem tudja kivel tölteni az időt?

- Látom viccesnek találod. Ezzel nyugtatod magad? Hogymásokat szekálsz? Mit ne mondjak elég vicces. – vágtam rá, majd folytattam amunkámat.

- Tudod ezzel telitem az időmet. Mert nekem van kivel.Hányszor találkoztatok azóta?

- Egyszer sem… - hazudtam.

- Tényleg? Mert nekem úgy Rémlik, hogy igen. Mintha Madiegyilkolt volna. De lehet rosszul emlékszem. Bár ezek a szavak, hogy: “Nemhagylak egyedül, együtt túl leszünk rajta.” Valahonnan rémlik. Miért hazudsz? –kérdezte dühösen. – ezzel nem véded meg önnamagad.

- Önnmagam nem de Madie-t igen. Én legalább törődök azérzéseivel. Nem a sajátom a fontos. – közöltem vele. Erre már nem tudott mitfelelni.

- Tudod mi? Ha még egyszer meglátlak Madie közelébenesküszöm, hogy kitéptem a szívedet a helyéről. Rendben? – mondta majd bement aházba. Nem ijedtem meg tőle. Sosem lesz képes rá.

(Madie szemszöge)

Valamivel később elindultam a Salvatore birtokra. Stefan kintvolt az udvaron. A kocsiját szerelte. Mikor megpillantott kiejtette a kezébenlévő szerszámot.

- Nem adom fel. – mondtam halkan mikor kiszálltam akocsiból. Stefan nem reagált rá, folytatta tovább a munkáját.

Bementem a házba.

- Damon, itt vagy? Valamiről beszélünk kellene.

- Nézd csak. Csak nem ide jött a feleségem? – kérdeztecinikusan. – meggondoltad magad szívem?

- Beszélni akarok veled, mint két normális felnőtt ember.– vágtam rá egyből, mit sem törődve a viselkedésével.

- Ezzel itt már baj van. Én nem vagyok ember. Akkor velemnem lehet normálisan beszélni? – folytatta ugyanolyan hangnemben. De nemérdekelt.

- Fejezzük be ezt a viaskodást. Nincs erre szükségem, ésúgy hiszem neked sem.

- Hová akarsz kilyukadni? Mit szeretnél? Hogy engedjelekel? a feleségem vagy. Ez nem fog menni. – válaszolta.

- Dehogynem. Csak akarni. Én megtettem a lépést. –közöltem vele majd előhúztam a egy papírt a zsebemből. – itt a bizonyíték, teés én nem vagyunk már házasok.

- Tessék? – kérdezte, majd kitéptem a kezemből a papírt.

- Nem fogom veled leélni a hátra lévő életemet. Törődjbele. Mi többé nem vagyunk együtt, nincs egymáshoz közünk. Jobb ha beletörődsz…drágám. – mondtam majd elvettem tőle apapírt, és elhagytam a házat.

Odasétáltam Stefan-hoz.

- Szia.

- Szia. – mondta komoran.

- Gondolom hallottad, amiről beszéltünk. – feleltemmosolyogva.

- Nem. Nem vagyok hallgatózós. – válaszolta, s közben mégmindig javította a kocsiját.

- Kár. Akkor nézd meg ezt. – mutattam felé a papírt.

Egy ideig csendben bámulta. Nemszólt semmit.

- Na? mit mondasz? Ügyes vagyok? Mondtam, hogy nem adomfel. – törtem meg a csendet.

- Madie, ezt nem hiszem el. Te tényleg? – kérdeztemosolyogva.

- Igen. Mától nem vagyok többé Damon Salvatore felesége –mondtam, majd Stefan hirtelen megölelt.

- Ezt el sem hiszem. Most már végleg együtt leszünk? Végea bujdosásnak? – Stefan nagyon boldog volt, akárcsak én. Végre azzal lehetek,akivel akarok. Senkisem állhat az utunkba.

- Örökre együtt leszünk. Csak mi ketten – mondtam, majdmegcsókoltam.

Damon kilépett a házból. Minketnézett de nem igazán törődtünk vele.

- Szóval most boldogok vagytok? Legyőztetek. Tessék. Dene higyjétek, hogy én ezt ennyiben hagyom. – közölte, majd elengedtem Stefan-t, és Damon-re néztem - mond mi lettazzal, hogy sosem fogsz elhagyni? Hogy mi együtt leszünk örökre? Szerintednekem nem fáj, hogy azt mondtam amit mondtam? Megbántam. Sajnálom…

- Ezzel már nem érsz el semmit. Nem fogsz visszakapniDamon Salvatore. Soha többé nem akarok rólad tudni. Felejts el örökre…

- Jól van rendben. Csak egyett akarok. Had lássam afiamat. Ne tiltsd el tőlem. – mondta, szinte már sírva

- Én nem tiltok meg neki semmi. Majd ő eldönti, hogykér-e belőled. – sóhajtottam.

Damon erre már nem válaszoltsemmit. Fogta magát, majd visszament a házba.

(Damonszemszöge)

Mostmár végleg elvesztettemMadie-t. ő boldog Stefan-nal, én meg egyedül maradtam. Nincs már esélyem aboldogságra. Bármit megtennék, hogy visszakapjam…

Nem Damon. Nem szabad ígyfelfognod – gondoltam magamban. Nem láthatja rajtam, hogy megvisel.

Döntöttem. Többé nem lesznekemberi érzéseim. Ezentúl csak magamra fogok gondolni. Csak az lesz a fontos,hogy én mit akarok.

A nappaliba mentem, és töltöttemmagamnak egy pohár italt.

Nem. Ez nem én vagyok. Már nemtudnék ilyen önző lenni. Nem megy. Nem tudok nem arra gondolni, hogy Madie…vagyis másnak mi a jó. Többé már nem vagyok azaz énközpontú barom. Madie tettróla, hogy ne legyek ilyen.

Nem bírom tovább. Túl kell tennemmagam rajta. Muszáj.

Úgy döntöttem bemegyek Elena-hoz akorházba.

Beültem a kocsiba és egyenesenodahajtottam.

Amikor odaértem épp Jeremyvelsétálgattak az udvaron. Jeremy sosem kedvelt, és általában ennek hangot isadott. De ezúttal nem ezt tette.

- Sziasztok.

- Damon? – Elena meglepődött. – Madie talán…

- Nem. Madie-vel nincs… semmi. Hozzád jöttem. – vágtamrá.

- Ho-hozzám? – kérdezte értetlenül.

- Miért olyan nagy baj, ha egy régi barát meglátogat?

- Te, mint régi barát! Hah! Ne viccelj…- válaszoltaElena.

- Na jó akkor én el is megyek, mert még sok a… dolgom. –szakította félbe Jeremy.

- Jól van. Vigyázz magadra. – mondta Elena majdmegpuszilta. – szóval mit akarsz?

- Semmi… csak el kell mondanom neked valamit. Jobb, haerről te is tudsz, és nem ér meglepetésként….

(Stefan szemszöge)

Hallottuk, ahogy Damon elment otthonról. Így egyedülmaradtunk Madie-vel. Lesétáltunk a nappaliba. Én leültem a kanapéra Madie azablakhoz ment.

- Mindenrendben? – kérdeztem.

- Igen, persze. – felelte sóhajtás, majd megfordult ésrám mosolygott.

- Biztos? Mert nem úgy nézel ki. – mondtam, majd azölembe húztam.

- Persze mondom. Csak tudod ez most nekem fura. ValamikorDamon-nel vártuk azt, hog te menj el, hogy kettesben legyünk. Most meg veledvagyok így. – válaszolta.

- Szereted még? – egyből rákérdeztem.

- Nem, dehogyis…

- Akkor? Miért nem teszed túl magad rajta?

- Ez nem ilyen egyszerű. Mégis csak ő a gyerekem apja.Vele voltam mióta itt lakom. Nem lesz ez olyan egyszerű. Nem szereted már.Sosem fogom. – közölte, majd megölelt.

- Ne haragudj. Nem akartalak megbántani. – Madie erre nemválaszolt.

Később elmentünk sétálni azerdőbe. Madie kezdett feloldódni…kicsit.

Valahogyan kijutottunk arra asétányra, ahol sokat voltak Damon-nel. Nem ez voltacél. A sors márcsak ilyen.

- Jól vagy? – kérdeztem, majd oda léptem hozzá éshátulról átkaroltam.

- Igen. Jól vagyok. Friss a levegő, az idő szép, és azzallehetek akivel akarok. Nem kell más. – válaszolta, majd felém fordult ésmegcsókolt. – szeretlek.

- Én is téged. – válaszoltam.

- Végre felhőtlenűl lehetünk együtt. Nincs senki akimegzavarna minket. Nem erre vágytunk? – kérdezte Madie mosolyogva.

- De igen. De még mindig van egy valami, amin túl kelllennünk. – közöltem vele puhán.

- Mi az? – kérdezte aggódva.

- Elena. Valahogy el kell neki mondanunk. Nemhalogathatjuk tovább. Minnél előbb annál jobb. – válaszoltam. Madie egy ideighallgatott. Ezt hittem, lefog cseszni, mert elrontom a pillanatot…

- Tudod mit? Igazad van. Beszélünk vele, amint kijött akórházból. Na? mit szólsz? – érdeklősött, és kíváncsian fürkészte az arcomat.

- Rendben.- feleltem határozottan.

(Elena szemszöge)

- Tessék? – felpattantam a padról mikor megtudtam azigazságot. Madie és Stefan együtt. – Nem Damon te most csak blöffölsz. Nem.Stefan és Madie… nem. Nem lehet.

- Pedig el kell fogadnod. Stefan és….

- Ki ne mond annak a nevét, kérlek. – mondtamösszeszorított fogakkal. – ez csak egy rossz vicc. Megakarnak viccelni minket.Nézd. – visszaültem Damon mellé a padra. – Madie szeret téged. És tudom, hogyStefan is engem. Ez csak egy játék. Csak tesztelnek, minket…

- Igen? És Madie egy játék miatt vállna el tőlem? –kérdezte Damon gúnyosan.

- Egy olyan papírt bárhonnan lehet szerezni. –válaszoltam nyugodtan.

- Igen, csakhogy nem eredetit. – vágta rá Damon.

- Ajj… ilyen nincs. Én ezt nem bírom. Nem tudom felfogni…- suttogtam.

- Pedig muszáj lesz. Nincs más választásod. Én is alighiszem el, de ez van. Ennyi vége. A két szerelmes most boldog. – felelte Damon.

- De miért? Madie miben jobb, mint én?

- Stefan miben jobb, mint én? Szerinted én nem ugyanaztérzem? – közölte keményen.

- De igen csak… ah. Miért? Miért? Miért? – kérdezgettemegyre hangosabban, már valószínuleg tiszta hülyének tartanak…

Damon nem sokáig volt bent.Elküldtem, mert szerettem volna egyedül lenni, hogy felfogjam ezt az egészet.

Lefeküdtem az ágyba és csakbámultam a plafont. nem akartam elhinni ezt az egészet. Szinte teljesen biztos voltambenne, hogy Stefan még szeret. De akkor Ezekszerint nem.

Egy órával később beállítottStefan Madie-vel.

- Szia. – mondták egyszerre.

- Sziasztok. – válaszoltam meglepődve. Megpróbáltam eljátszani,hogy nem tudok semmit. – hát ti?

- Bejöttünk, hozzád meglátogatni. Remélem nem zavartunk. –felelte Madie ártatlan szemeket meresztve. Belül majd felrobbantam.

- Nem, nem zavartok. – válaszoltam, majd felültem az ágyon.– Minden rendben?

- Igen… vagy is nem. Elszeretnénk mondani neked valamit. –mondta Stefan, majd ránézett Madie-re és megfogta a kezét.

- Igen? Mit? Hogy a hátam mögött összejöttetek?

(Madie szemszöge)

Elena tudta, hogy mi történt. Nyílván itt járt Damon éselmondta neki.

- Azt hittétek, hogyha itt bent vagyok, akkor semmirőlsem tudok? Mégis mia jó büdös francot képzeltek? Stefan azt hittem ennél többvagy. Madie boldog volt, Damon-nel, míg te nem…érted. És mi is azok voltunk

- Míg meg nem csókoltad Damon-t.

- Még mindig itt tartasz? Nem tudnál tovább lépni? Azrégen volt már…

- De nem tudok túl lenni rajta. Katherine-nek igaza volt.Túl Egyformák vagytok…

- Ne veszekedjetek már. – szakítottam félbe őket.

- Te csak hallgass. Miért pont Stefan? Miért pont őtkellett választanod? – kérdezte dühösen. – Mennyivel vagy jobb, mint én? -mikor ezt kimondta betelt a pohár.

- Én nem vagyok jobb nálad. És te sem nálam. Mindketten Egyformákvagyunk. De ez Stefan döntése volt. És az érzelmeim erősek. – vágtam rákeményen.

- Megtőrhetetlenek? Mint egykor Damon iránt? Feltudodfogni, hogy mit érezhet most? Tudod, hogy min megy keresztül? – faggatott Elena.

- Igen képzeld tudom, hogy min megy keresztül. Tudom mitérez. Mert jelen pillanatban én is ezt érzem. Az egészéletemet sutba vágtam,mert egy olyan emberre pazaroltam az időmet, aki talán sosem szeretett igazánvagy önmagamért. Az egyetlen jó dolog, ami velem történt, az Daniel. Ő értehálás vagyok. És mától se te, se Damon nem érdekel. Mi Stefan-nal boldoganfogunk élni. Nélkületek. Soha többé nem akarom meghallani, hogy rágalmazol,különben az lessz az utolsó tett az életedben!

Sziasztok :)

2011-11-09T23:02:00.000+01:00

Amint látjátok egy kicsit megváltoztattam az oldal dizijét. Remélem tetszik. Gondoltam maradjunk hűek a történet folytatásához :) Puszi és ölelés mindenkinek :)

Sziasztok.! :)

2011-11-08T23:30:00.001+01:00

Meghoztam a fejezetet :) Egy kicsit később az ígértnél ugyan, de meghoztam :) Jó szórakozást :) Puszi és Ölelés mindenkinek c(:

(Stefan szemszöge)

Elkaptt az ideg. Damon neki esett Madienek, én meg hirtelendühbe gurultam, majd neki ellöktem. Neki löktem a falnak, majd kitéptem akezéből a fadarabot, majd a szíve mellé szúrtam.

- Mégi is mi a… francot… művelsz? – kérdezte gyengehangon.

- Megvédem Madie-t tőled… - vágtam rá, majd kitéptembelőle a fadarabot. Míg Damon szépen lassan leesett a földre, én Madie-hezrohantam, és megpróbáltam feléleszteni. Az arcát pofozgattam, de nem reagáltsemmire. Ennek az volt az oka, hogy nem volt elég vér a szervezetében.

A szőke lány még életben volt.Hallottam ahogy még gyengén ver a szíve. Máskor mégsem fordult volna afejemben, de most csak ő volt az egyetlen esélye Madie-nek az életbenmaradáshoz. Egyuttal tudtam, hogy ez veszélyes is. Madie sosem ivott frissvért. Erős volt, hogy megállja, de Viszont, ha most megízleli sosem fog tudnileállni vele.

Szépen lassan meghoztam a döntést.Elmentem a lányért, majd szép lassan odahúztam Madie-hez.

- Sajnálom. De meg kell őt mentenem, mert szeretem. –súgtam a lánynak., majd felharaptam a csuklóját, és Madie szájához tartottam…

(Damon szemszöge)

Szépen lassan kezdtem észhez térni. Kezdtem felfogni, hogymi is történik. Stefan a lány csuklóját Madie szájához tartotta. Madie széplassan rákapott a vérre. Stefan teste remegett, majd ahogy Madie egyre erősebblett, szép lassan megnyugodott.

Miután Madie végzett Stefan nyakába ugrott.

- Azt hittem, hogy végem van. Köszönöm. – mondta, majdStefan magához szorította.

- Most már nincs semmi baj. Minden rendben lesz. Nem kell félned, hiszitt vagyok veled. Sosem foglak elengedni. – ennél a kijelentésnél rájöttem,hogy mi folyik itt.

- Ti ketten? – kérdeztem értetlenűl – Ti ketten együttvagytok? Mégis mióta tart ez az egész? Stefan te normális vagy? Ő a feleségem…

- Akit eldobtál magadtól. – vágta rá Stefan.

- Nem dobtam el csak…

- Csak a halálat kívántad. Mégis mit hittél, hogy örökkétéged fog szeretni, majd, egy csokor rózsától a nyakadba ugrik? Madie nem az ahülye kis liba, akinek őt hiszed. Neki is vannak érzései, mint egy embernek. –közölte Stefan.

- Akkor is. Mi a fenét képzelsz magadról öcsi? Ha félrelépek te máris rá veted magad? Míg Madie és én házasok vagyunk köteles aztcsinálni, amit mondok…

- Tessék? Mióta gondolod ezt így? Damon fogd vissza magadlégyszíves. Én döntöttem így, mert te voltál olyan kedves és egy másodpercalatt összetörted a bizalmamat feléd. És felnőtt ember vagyok, azt csinálok,amit akarok…

- Tényleg? Amíg el nem válunk nem lehet másikkapcsolatod, mert az házasságtörés, amit a törvény büntet. Szóval MadelineSalvatore, ha még egyszer meglátlak Stefan közelében, olyat teszek, ami örökkébenned marad. – közöltem vele dühösen.

- Mi? Ezt nem teheted velem Damon. Nem vagy az apám…

- Csak a férjed, és igenis megtilthatom neked. Még vanidőtök búcsúzzatok el egymástól, mert soha többé nem fogod Stefan-t látni. –mondtam, majd ott hagytam őket.

(Madie szemszöge)

Damon megőrült. Sőt. Még rosszabb. Elakar szakítaniStefan-tól. De nem fogom ennyiben hagyni. Nem adom fel míg végleg el nem valóktőle, hogy örökre megszabadulhassak tőle. Elég volt.

Hirtelen sírni kezdtem.

- Semmi baj. Megoldjuk. – mondta Stefan majd megölelt. –nem hagyom, hogy tönkre tegyen. Nem lesz semmi. Küzdünk egymásért.

- De nem érted? Damon képes arra, hogy megöljön téged,vagy azt aki közel áll hozzám. És képes arra, hogy a saját fiában tegyen kárt.

- De nem fogom hagyni. Nem engedem, hogy bántson téged,vagy Danielt. – vágta rá.

- Nem Stefan, nem. Ezt abba kell hagynunk mielőtt bármirossz is történne. Féltelek, és nem akarom, hogy ez a vesztedet okozza.Mindennél jobban szeretnék, sőt veled akarok lenni, de ez így nem fair. Nemhagyhatom, hogy bántson. Rájöttem, hogy azt élvezi, hogy nem vagyok boldog. Ésez még csak a kezdet. Ismerem, és tudom, hogy van a tarsolyában ennél sokkal rosszabbis. Ezért kell abba hagyni. Sajnálom, de nem akarom, hogy bármi bajod legyen.Nem akarlak elveszíteni. – feleltem, majd zokogni kezdtem. Stefan megfogta azarcomat és azt mondta:

- Ha te ezt szeretnéd, legyen. De tudnod, kell, hogynagyon-nagyon szeretlek, és csak egy szavadba kerül, és ott leszek nálad.Segítek mindenben. Én mindig veled leszek, sosem foglak elengedni. És azértteszem most ezt, mert szeretlek, és azt akarom, hogy neked jó legyen. – majdmegcsókolt. Utoljára. Szenvedélyes és forró volt a csók. Több volt mint csók.Ebben mindenbenne volt. Az a sok, mindenamit együtt éltünk át, mióta megismertem. Felért a búcsú csókkal.

Lassan elengedett majd, elment.Nem sokkal később Damon jött hozzám.

- Most boldog vagy? Örülsz? Sikerült teljesen elrontaniaz életemet. – mondtam, majd ott hagytam. Alig néhány másodpercel később utánamjött.

- Elmondanád, hogy hová készülsz?

- Haza. Azaz oda, ahol tavol vagyok tőled….

- Nem mész sehová. Itt maradsz. Képes vagy arra, hogyösszefuss Stefan-nal. Ismerlek már annyira… - közölte.

- Hát akkor félre ismertél. És képzeld nem fogok veletalálkozni. Nem akarom, hogy megöld… - mondtam majd elindultam a kocsimhoz. Nemjött utánam.

Beszálltam majd elhajtottam haza.

Furcsa volt hazamenni az üreslakásba. Stefan hiánya megőrjít már most. Bele se merek gondolni mi leszkésőbb.

Nem bírom. Ez az egész olyan, mintRómeó és Júlia története. Eltiltottak minket egymástól. Csak hogy itt épp nem aszülők, hanem a férjem, vagyis a volt férjem. Miért nem hallgattam akkor azemberekre? Ők tudták, hogy ez lesz. Megmondták. Nekünk és Damon-nek nemszabadott volna együtt lennünk. Még Daniel se…

Jézusom. Daniel. Mégcsak mostjutott eszembe. Igaza van Damon-nek. Nem vagy jó anya.

A telefonom után kutattam.Felakartam hívni, de nem kellett, hisz tudtam, hogy hol van. Victoria-nal.

Kiszaladtam a házból, majdbepattantam a kocsiba, és elindultam Victoriahoz. Először a Lockwood birtokonkerestem.

Felszaladtam a lépcsőn, majdbekopogtam. Tylernyitott ajtót.

- Madie? – kérdezte meglepődve.

- Szia. Vic…

- Nincs itt. Elköltözött. Nem láttam már egy ideje. –vágta rá egyből.

- Megtudnád adni az új címét? – kérdeztem egyből. Tyler beszaladt majd egypapír cetlit adott a kezembe.

- Itt van. – válaszolta.

- Köszönöm. –mondtam barátságosan, majd visszamentem a kocsimhoz. Victoria haza a Grill utcájában van. Könnyenodafogok találni.

Szerencsém volt, mert pont otthon voltak. Victoria nyitott ajtót.

- Madie? – nézett meglepetten.

- Szia. Ugye nem zavarlak? – kérdeztem, majd feltűnt,hogy Victoriahasa már nagyon nagy.

- Nem. Nem zavarsz. – mondta mosolyogva, majd behívott alakásba.

- Victoriaki volt…. Anya? – kérdezte meglepődve Daniel.

- Szia. Gondoltam meglátogatlak titeket. Remélem nemgond. – feleltem, és Halványan mosolyogtam.

- Nem dehogyis baj. Hogy vagy? – érdeklődött.

- Voltam már jobban is. – vágtam rá.

- Valami baj van? – kérdezte Victoria majd oda lépett és kezét vállamratette.

- Damon és énválunk…

- Csúnyán megbántotta apám. A lényeg, hogy a halálátkívánta anyának. – fejezte be Daniel a mondatomat.

- És ez még semmi. Elköltöztem a régi lakásunkba, aholmég a szüleimmel éltem. Stefan segített apkolni, meg berendezkedni, és ottmaradt nálam éjszakára…

- Ez komoly? Stefan és te? – halvány mosoly jelent meg azarcán. – te jó ég…

- Csak ne örülj. Apád kitalálta, hogy amíg a feleségevagyok soha többé nem láthatom Stefan-t. nem lehetek vele...

- Madie én annyira sajnálom… - mondta Victoria majd megölelt. Később elengedtem

- Nem kell. Talán, ha hallgatok az emberekre, akkor mostnem tartanék itt. Talán még anyám is élne. És nem lenne Daniel. Ez az egy dologa szép Damon és az én kapcsolatomból. – feleltem, és Daniel hátulról átkarolt. –és nézd. Nem sokára apa leszel. Mennyi időd van még vissza? – néztemVictoria-ra.

- Nem sok. Az orvos szerint bármelyik pillanatban megszülethet.Alig várom, hogy a kezemben tarthassam. – válaszolta Victoria, majd a hasát simogatta.

- Emlékszem mikor én is terhes voltam. Életem legszebbhónapjai voltak. És mikor megszületett a fiam… azaz érzés semmihez sem fogható.A legszebb dolog a világon. – vágtam rá.

- Az. És én is nem sokára megtudom. Végre anya leszek. –mosolygott Victoria.

Még egy kis ideig ott voltamnáluk, és beszélgettünk. Régen voltak már ilyen emberi pillanataim. Bárcsakismét ember lehetnék. Ha Bonnie meg tudné ismételni azt a varázslatot… akkorvalószínűleg azért nem műkösött, mert nem Steven volt az apám. De ha Melanieigazat beszél, és ő a rokonom, az ő halálával talán én is újra ember lehetek…talán beleélem magam, de megkell próbálnunk. Muszáj.

Félúton meggondoltam magam. Jobb,ha inkább hagyom az egészet.

Hazamentem, majd lerkatam azautót, és visszamentem a parkba. Kiültem az egyik padra, és magamba szívtam alevegőt.

Az ősz ismét kezdett beköszönteni.A fák levelei sárgulni kezdtek. Észre sem vettem, hogy megy az idő. Túl sok minden történik ahhoz,hogy erre tudjak figyelni. Régen sosem volt ez próbléma.

Egyszer csak felfigyeltem egykülönösen jó szagra. Ez nem lehetett más, csakis a vér. Még sosem keltette felennyire a figyelmemet a friss vér, de most késztetést éreztem rá, hogymegkósoltjam.

Egy fiatal lánytól jött az illat.Szépen lassan oda sétáltam hozzá, majd leültem mellé a padra.

- Baj, ha ide ülök? – kérdeztem nyájasan.

- Nem, nem baj. – felelte mosolyogva.

- Új vagy itt? Mert még sosem láttalak. – beszélgetéstkezdtem. A lány rám nézett, majd megigéztem. – most velem jössz, mertelszórakozunk ketten. Beszélgettünk, mint két régi barátnő.

- Jól van. Benne vagyok. – mondta majd felpattant.Elindultam hazafelé, és a lány követett. A vacsorám házhoz jön.

(Stefan szemszöge)

Damon a nappaliban üldögélt, és olvasgatott. Odamentemhozzá, és közöltem vele:

- Mire jó ez neked?

- Mi? – vágott vissza gőgösen, és még mindig az újságotkémlelte.

- Miért akarod tönkre tenni Madie-t?

- Én nem teszem tönkre. Csak megakarom kapni ami megjárnekem. – vágta rá. Kirúgtam az újságot a kezéből.

- Mégis mi jár meg neked? Az egyoldali szerelem? Te talánszereted, de Madie soha többé nem akar belőled kérni. – közöltem vele dühösen.– hagyd őt békén. Elváltok, te visszakpod a régi életedet, és mi boldogan élünknélküled.

- Álmodj királylány. Madie sosem lesz a tied. Mondj leróla. Ő az én feleségem, és soha sem fogom elengedni. – válaszolta, majdfelállt a kanapéról és elindult felfelé.

- Nem tarthatod örökre meg. Ez kínzás. Ha egy csöppet isszereted, elengeded. Ha nem, nem szereted…

- Hát tényleg nem érted? Kopj le róla. –mondta majdfelment.

Így sosem fogom megtörni. Madie-t,meg nem fogom elengedni. Tudom, hogy neki is nehéz. Nem fogom elveszíteni ahülye bátyám miatt. Ha kell harcba szállok vele, és megvédem azt, ami járnekem. Harcolni fogok Madie-ért.

(Madieszemszöge)

A nappaliban üldögéltünk. A lány asaját problémájáról beszélt, hogy milyen rossz neki az élete. Már kezdettidegesíteni.

- És apám kijelentette, hogy soha többé nem járhatokDavis-szel. Annyira nem bírom, hogy az már fáj. Legszívesebben megfolytanámnéha apámat. Nem tudja, hogy mi a jó nekem. Akkor ott van még a volt iskolámpom-pom csapatának a kapitánya. Valamikor a legjobb barinők voltunk, de mamár alegnagyobb ellenségem. Azt hiszi, hogy ő a…

- Na most volt elég. – mondtam majd a szemébe néztem. –fogdd be szépen a szádat. Nem bírom elviselni a nyafogásodat. – éreztem, ahogyaz arcom torzulni kezdett. megigéztem – azt akarom, hogy ne félj.

- De, te most bántani fogsz ugye? – kérdezte nyugodtan.

- Bizony. Megfoglak ölni, mert mindennél jobban szükségemvan a véredre. – mondtam, majd beleharaptam a nyakába, pontossan eltalálva azütőerét. A vére a számba fröccsent, és nem tudtam leállni. Mélyenbelemélyesztettem a körmeimet, és a vére ellepte a kezemet. A lány vérétkiszívtam. Mindenegyes csepptől erősebb lettem.

Ahogy végeztem a lány teste aföldre esett élettelenűl… ekkor csengettek.

Odaléptem az ajtóhoz.

- Szia. A barátnőm ide jött hozzád, megmondanád neki,hogy… - az ő nyakára is rákaptam. Behúztam majd az ő vérét is kiszívtam.

Teljesen elvesztettem azönuralmamat. Akkor fogtam fel, hogy mit tettem, mikor a testük a földön feküdt…megtapintottam a pulzusukat, remélve, hogy még élnék.

A kezem remegni kezdett, ésbűntudatom támadt. Meghaltak. Én öltem meg őket.

- Madie. Nem bírom tovább elég volt, hogy…

- Stefan nem tudom, hogy mi ütött belém. Én csak…

- Semmi baj. Mindenrendben lesz. – felelte, majd megölelt.

- Nem akartam, én csak… nem tudtam leállni. Megöltemőket. Olyan lettem, mint Damon. Én nem akarok ilyen lenni. – Ekkor ismétmegcsapta az orromat valami illat…

(Stefan szemszöge)

Madie felpattant, és az arca elváltozott.

- Madie, ha most megteszed, soha többé nem fogsz tudnileállni…

- De olyan, finom… - mondta majd becsukta a szemeit.

- Tudom, de erősnek kell lenned. Együtt túl leszünkrajta…

- Nem érdekel semmi, csak az, hogy megkóstolhassam. –szakított félbe. Megpróbáltam lefogni, de lerázott magáról, majd kirohant az ajtón, és eltűnt. Hiába futottamutána, nem láttam már sehol. Madie gyilkolni fog….

Sziasztok!

2011-11-08T11:55:00.001+01:00

Hoztam egy kis részletet a következő fejezetből:

*Nem Stefan, nem. Ezt abba kell hagynunk mielőttbármi rossz is történne. Féltelek, és nem akarom, hogy ez a vesztedet okozza.Mindennél jobban szeretnék, sőt veled akarok lenni, de ez így nem fair. Nemhagyhatom, hogy bántson. Rájöttem, hogy azt élvezi, hogy nem vagyok boldog. Ésez még csak a kezdet. Ismerem, és tudom, hogy van a tarsolyában ennél sokkalrosszabb is. Ezért kell abba hagyni. Sajnálom, de nem akarom, hogy bármi bajodlegyen. Nem akarlak elveszíteni*

Este még jelentkezem puszi és ölelés c(:

Sziasztok :

2011-11-03T21:38:00.001+01:00

Meghoztam a legújabb fejezetet :) Remélem tetszik majd :) Puszi és ölelés mindenkinek :)

64.

Korán reggel ébredtem fel. Kint még sötétség honolt. Az órán6:15-volt. Stefan még aludt, ígyóvatosan kibújtam az ágyból. Körül néztem a szobában. A ruháink szanaszéthevertek, majd hirtelen Felkaptam a takarómat magamra.

Egy kicsit elgondolkoztam azon, hogy mit kéne éreznem. Talánlelkiismeret furdalást, vagy megbánást. De jelenesetben egyiket sem éreztem.Csupán csak annyit, hogy mindenkönnyebb, és sokkal jobb. Nem éreztem fájdalmat, amiért megtettem. Amit tettem,hát megtettem, és ezt nem bantam meg. Sőt! Nagyon is jól esett.

Míg agyaltam Stefan hirtelen elkapott hátulról. Kicsitmegijedtem de hamar felül kerekedtem a dolgon, és Stefant magam alá rántottam.

- Bocsi, ez nem jött be. – mondtam majd megcsókoltam.

- Mi lett veled, hm? – kérdezte miután elengedtem azajkát.

- Semmi, miért? – kérdeztem, majd lecsúsztam róla, és akarjaiba feküdtem

- Mert nem rég, még elutasítottál volna, most meg…

- Hát az emberek változnak. Köztük én is. Igaz nem vagyokember, de a döntéseim és az érzéseim változnak. Damon döntött arról, hogy ezlegyen. Valahol mélyen tudtam, hogy szeretlek. De azt, hogy ennyire tudokhozzád ragaszkodni azt nem sejtettem. Ha most megkérdeznének, hogy mit gondolokkettőnktől azt mondanám, hogy soha sem akarlak elengedni. Örökre veled akaroklenni. Nem érdekel senki, és semmilyen vélemény. Egyedül az számít, hogy szeretlek.– feleltem. Nem hittem volna, hogy egyszer ezt fogom mondani Stefan-nak.

- Változnak ez igaz. De akkor is meglepett. Damon szeretvagy szeretet téged, és te is őt. Én igazából sosem akartam megtörni ezt akapcsolatot. Tettem olyan dolgokat, amik talán ennek az ellenkezőjétbizonyítják, de én nem tudtam volna megtenni. Azt hiszem egy kicsit bűnösnekérzem magam, amiért engem ölelsz így,Damon helyett… - vágta rá, miközben simogatta a fedetlen vállam.

- Én döntöttem így. Téged ne zavarjon ez a dolog. Énveled vagyok, és szeretnék maradni. Nem érdekelnek a vélemények. Csak az afontos, hogy szükségem van rád. Több vagy, mint egy barát. – válaszoltam majdmegcsókoltam. Magához szorított, majd egyre erőteljesebben csókolt.

Nem akartam elengedni. Ő kellettnekem. Mindennél jobban. Szükségem van rá, minden szempontból. Most és mindörökké.

Mikor a Nap kezdett feljönnikikeltünk és felöltöztünk. Stefan megdobott egy adag vérrel. Régen nem volt ráennyire szükségem. Talán Damon miatt volt ez. Mellette elfelejtettem vámpírnaklenni.

- Mit terveztél mára? – kérdezte Stefan, miután átkaroltaa derekamat. Fejét a vállamon pihentette.

- Nem tudom. Különösképpen nem terveztem semmit mára. Demivel a tegnap estem kicsit “felborult”, így arra gondoltam, hogy tölthetnénkegyütt. – feleltem, majd megfordultam. – mit szólsz?

- Én benne vagyok. – válaszolta majd megcsókolt. Akezemet a mellkasára tettem, míg a derekamat simogatta. Ismét bizseregnikezdtem. A pillanatot kopogtatás torte meg.

- Majd én kinyitom – mondta Stefan, de mielőtt elindultvolna kinyitani megpuszilt.

Alig tértem magamhoz. Atörténtekhez képest boldog vagyok. Itt van velem Stefan más nem is kell.

- Bejöhetek? – kérdezte egy hang.

- Damon? – kérdeztem meglepődve. A kezében egy hatalmasrózsacsokor. – persze, gyere.

- Ezt neked hoztam. Beszélni szeretnék veled. – mondta,majd átnyújtotta nekem a rózsákat. – sajnálom amit tettem. Nem szabadott volna,csak tudod annyira féltelek. Nem akartam azt mondani, amit mondtam. Sajnálom,én még mindig szeretlek…

- Ha azt hiszed, hogy néhány szál rózsával a kezedbenmajd a nyakadba ugrok, hát akkor rosszul hiszed. Arra nincs bocsánat, hogy ahalálomat kívántad. Ezt sosem fogom megbocsájtani. Azt vágtad a fejemhez, hogysosem voltam jó anyja a fúnknak. Pedig te voltál az, aki elmenekültél. Tudtad,hogy akkor nem Katherine volt a legnagyobb problémám, hanem a gyerekem, és az,hogy anyámmal elfogattassam a tényt, hogy gyerekem lesz. Mindig csak magadragondolsz.

- Madie én…

- Már késő van a magyarázkodásra. Amit tetél megtetted. Mostpedig kérlek menj el. – feleltem, majd kidobtam a rózsákat a kukába ésfelrohantam az emeletre.

Egy kicsit lelkiismeret furdalásom volt, de nem tehettemmást. Damon ide állít, és még azt hiszi, hogy a nyakába ugrok. Akkor nagyonrosszul ismer. kicsit megkönnyeztem. Mégis csak Damon-nél lettem teljesenfelnőt. És neki köszönhetem a legszebb éveimet, a gondok ellenére is.

Miután Damon elment Stefan jött fel hozzám. Gyorsanletöröltem a könnyeimet, de teljesen nem tudtam elrejteni Stefan elől.

- Sajnálom. – mondta majd megölelt.

- Én csak…nem tudom. Damon… - nem tudtam szavakba önetniaz érzelmeimet.

- Sajnálom, hogy ezt kellett átélned. De mondtam, hogyDamon szeret, és ahogy ismerem mindent megtenne, hogy visszakaphasson. És nemszeretnék az útjába állni. – közölte, majd eltolt magától.

- Mi? Stefan kérlek ne. Én nem akarok többé vele lenni. –mondtam majd megfogtam az arcát. – nekem most csak te kellesz. Nem akarom,hogy…

- Madie, nem csaphatod be magad. Legbelül még szeretedDamon-t. nem engem…

- Ne. ne mond ezt. Én nagyon szeretlek téged…-szakítottam félbe.

- Nem. Te azt szereted, hogy van melletted valaki a nehézidőkben. Ezt szereted bennem. – vágta rá Stefan. tudom, hogy rosszul érzimagát, de nekem szükségem van rá. Mindennél jobban. Szeretem.

- Ne mond ezt. Igen is szükségem van rád. Jobban, mintazt hinnéd. Nem akarok nélküled lenni. Nem akarok nélküled élni. Kellesz.Mindennél jobban. – válaszoltam. Stefan kifújta a levegőt, majd rám nézett.

- Hagyjuk inkább a dolgot. Jobb, ha átgondoljukmindketten. – mondta majd felállt.

- Ugye nem akarsz itt hagyni? – kérdeztem rémülten.

- Nem, de átkell gondolnom, és ehhez az kell, hogy tavollegyek tőled, hogy könnyebb legyen. – felelte, majd megölelt.

- Jól van. De ígérd meg, hogy felhívsz. – válaszoltam,majd elengedtem.

- Megígérem. – mondta majd megcsókolt.

Kikísértem a kapuig. Megölelt,majd elment. Visszamentem a házba, besétáltam a nappaliba, és bekapcsoltam atv-t.

(Stefanszemszöge)

Nagyon hirtelen történtek adolgok. Nem mondom, hogy nem volt jó, mert az volt. Életem egyik legszebbéjszakája volt. De Madie még mindig szereti Damon-t. akárcsak Damon Madie-t. Ésmost én vagyok a harmadik fél. Talán jobb lett volna, ha nem segítek Madie-nek.De abba talán beleőrültem volna.
Az éjszaka, amit együtt töltöttünk, a legjobb volt. Ahogy a testünk összért, azfelül múlt mindent.

Annyira szeretem Madie-t. Jobban,mint Elena-t. Szükségem van Madie-re. Mindennél jobban.

Nagyon nehezen hagytam ott. Tudom,mit érez Damon. Elvesztette a szerelmét, a gyermeke anyját. És én elvettemtőle. De Végülis Madie döntött így.

Szépen lassan haza sétáltam, ésgondolkoztam, arról, hogy mi legyen. A szívem azt súgta maadjak Madie-vel, azeszem meg azt, hogy ne. Eddigi életem során hányszor volt az, hogy a szívemrehallgattam? Kevés. Most is ezt kéne tennem? Maradjak Madie-vel, és éljünkboldogan? De akkor kicseszek Damon-nel, amit én sosem tennék, hisz mindig énvoltam a jó testvér.

Minden döntésnek megvan a maga súlya.Bárhogyan döntök, valamit biztosan elrontok.

Mikor hazaértem Damon-t anappaliban találtam. Körülötte véres tasakok hevertek a padlón. A látvány csakrosszabb lett mikor tovább mentem. Egy szőke hajú lány holtestére bukkantam.

- Damon? – kérdeztem. Nem jött válasz így úgy döntöttem,lemegyek a pincébe. – Damon itt vagy? – kérdeztem ismét.

- Miért hol lennék? – hangzott a válasz. Damon kisséittas állapotban egy másik szőke hajú lányt a nyakánál fogva tartotta a falnak.

- Damon mit csinálsz?

- Szerinted? Táplálkozom. – felelte majd beleharapott alányba, aki halkan felnyögött.

- Nem kell ezt csinálnod…

- Jajj fogd már be. Miért jössz ezzel a szöveggel? Miértkell mindig jová tenned a dolgokat? – kérdezte idegesen. – tudod milyenidegesítő? Mindenki ezt mondja. Stefan a jó, a szép az okos. Damon a gonoszhideg vérű gyilkos. Egyedül Madie látta ezt másképpen.

- Akkor, miért nem csinálod ezt most? – kérdeztem megintmire sóhajtott és ezt válaszolta:

- Mert ő nincs itt, mert ha itt van akkor csak szólj ésabba hagyom. – erre nem válaszoltam. – na látod? Madie elment, ami azt jelenti,hogy az a Damon is elment, akit szeretet

- Nem. Nem ment el. még mindig él benned, csak elő kell….

- FOGD MÁR BE – ordította majd neki vágott a falnak. Alány megrémült majd elszaladt. – ajj szuper. Elintézted a vacsorámat, mostmehetek utána. Gyűlölök a Vacsora után szaladgálni.

Damon elrohant. Lassan felkeltemés összeszedtem magam. Elment a másik lány holttestéért. Becsomagoltam, majd azerdőben elástam. Szerencsétlennek nem szabadott volna így meghalnia.

(Madieszemszöge)

Mióta Stefan elment egyfolytában atelefont bámulom. Nem bírom ki. Megőrülök ebben a várakozásban.

Úgy döntöttem, hogy elmegyekElena-hoz a korházban. Legalább ezzel is megy az idő.

Beültem a kocsimba, majdelindultam.

Elena már átkerült az intenzírőlegy normális korterembe. Épp valami magazint olvasott mikor oda értem.

- Szia bejöhetek? – kérdeztem. Elena meglepődött arccalnézett rám. De még mindig Sápadt volt.

- Persze gyere. – mondta mosolyogva.

- Hogy vagy?

- Köszönöm, már sokkal jobban. Várom Stefan-t. Már régótanem volt itt bent. Bár megértem, ha nem akar látni, hisz csúnya dolgotműveltem. – sóhajtotta, majd letette az újságot. - elég volt belőlem most tejössz. Veled mi van?

- Elköltöztem. Damon és én… szakítottunk. – nyögtem kinehezen

- Tessék? De mi történt? – kérdezte

Szép lassan elmeséltem neki, hogymi történt. Elmondtam neki, hogy elraboltak, minket, és hogy mit tudtam megMelanie-ról.

- A halálodat kívánta? Nem hiszem, hogy komolyangondolta. – válaszolta.

- Tök mindegy Elena. Ami megtörtént, azon már nem lehetsegíteni. Kimondta ezzel eldöntött mindent. Nem akarok egy olyan emberreltovább élni aki a halálomat várja…

- Madie, ezt te sem gondolhatod komolyan. Miért várná?Azért mert tett egy hülye kijelentést?

- Nem de… - ekkor megcsörrent a telefonom. Stefan volt az.– megbocsájtasz nekem? Ezt muszáj felvennem.

Kiszaladtam a folyosóra jó tavolElena szobájától.

- Szia. – szóltam.

- Szia. Hogy vagy? – kérdezte.

- Jól, bár hiányzol. Te?

- nem jól. Te is hiányzol. – felelte zavartan.

- Mi a baj? – kérdezte aggódva

- Damon…

- Mi csinált? Bántott? – faggattam.

- Nem. Nem bántott, engem legalább is. De ide kelljönnöd.

- Jól van, amint tudok megyek, most Elena-nal vagyok…

- Elena-nal? – kérdezte meglepődve.

- Igen. De szólok neki, hogy sietnem kell, majd kitalálokvalamit. Nem sokáraott vagyok.

- Rendben. Szeretlek. – felelte.

- Én is. – mondtam majd letettem. Visszamentem Elenaszobájába.- Ne haragudj, de mennem kell…

- Valami baj van?– kérdezte.

- Nem, nincs csak segítenem kell egy… ismerősömnek. –hazudtam.

- Jól van, de ígérd meg, hogy majd még bejössz.

- Persze, majd még jövök. – mondtam majd megöleltem,éselhagytam a szobát.

Gyors léptekkel indultam akocsimhoz. Beszálltam, majd beindítottam. Vagyis próbáltam volna. Valamiért nemműködött.

Ideges lettem.

- a rohadt életbe… - morgolódtam halkan.

- Valami baj van, kisasszony? – kopogott egy ápoló azablakon.

- Nem, semmi nem sokára megoldom. – közöltem velekedvesen.

- Biztos? Szívesen segítek…

- Nem kell. – feleltem, majd végre beindult a kocsim. –sajnálom de mennem kell.

Elindultam a Salvatore villába.Nem tartott sokáig, mert elég gyorsan hajtottam.

Stefan már kint állt az erdőszélén. Megálltam majd kiszálltam, hozzá, és megöleltem.

- Annyira hiányoztál. – suttogtam a fülébe.

- Te is. – mondta majd megpuszilta a nyakamat.

- Mi a baj? Miért mondtad, hogy siessek? Damon bántott? –kérdeztem aggódva.

- Nem. Engem nem. De sietnünk kell. – vágta rá, majdkinyitotta a kocsi ajtaját.

- Öhm, eddig én vezettem – feleltem zavartan

- Eddig. Na gyerünk. – mondta, majd biccentett a fejével.

Beszálltam a kocsiba, majd párperc múlva megérkeztünk. Akárhányszor elhagyom ezt a helyet megfogadom, hogysoha többé nem térek ide vissza, de valami mindig történik, hogy itt legyek.

Stefan és én bementünk a lakásba,majd a pincébe. Itt a lábam elé esett egy szőka lány holt teste. Nemsokkal később a fal mögül Damon lépettelő véres szájjal.

- Madie? – a szemeiben könnyek jelentek meg, miközben azarca torzult volt. – hát eljöttél?

- Igen, mert mondták, hogy szükséged van rám. Miértcsinálod ezt? Miért kínzol másokat? – kérdeztem remegve. Sosem láttam mégilyennek. – Ők nem ártottak neked semmit. Nem kell ezt csinálnod. Nem kellolyanná válnod, mint régen voltál. Az nem az a Damon, akit én szerettem. Ez aza Damon akit gyűlölök. Tudom, hogy ott bent, még meg van az emberi lényed.Tudom, hogy ismét jó vámpír tudsz lenni. Ne csináld ezt. Nem éri meg.

- Miért? Hisz elhagytál. Csupán mert hülyeségetcsináltam. Megértem, ha Ezekután már nem akarsz velem lenni. Mikor elhagytál aza Damon meghalt, akit szerettél. Többé nem létezik. – mondta közömbösen.

- Komolyan? Tényleg? Akkor miért csillant fel a szemed,mikor megláttál? Miért küzdesz ellene? – kérdezte már majdnem sírva. Sosemszerettem az ilyeneket. Sosem szerettem Damon lelkére beszélni, mert nagyonnehéz volt. – miért akarod ezt bebeszélni magadnak?

- Nem ebszélem be magamnak. Ez vagyok én. Csupán mert nemszeretsz. Vagy igen? – erre a kérdésére nagyon nehezen válaszoltam.

- Damon ez... nem. – feleltem nehezen.

- Na tessék. És akkor még te várod el, hogy olyan legyek,mint rég? Hisz nem is szeretsz. Nincs is rám szükséged. Miért csinálod akkor?Talán valaki másnak szüksége van rám? Nem. Nem hiszem. Te voltál az egyetlen,aki még szeretet. Mamár senkim sincs… Akkor miért legyek jó?

- Biztos vagy benne, hogy senkid sincsen, Damon? –kérdeztem higgadtan. – Daniel? Rémlik? Ő senki? Szerinted, feltudná dolgozni,hogy mi történt az apjával?

Damon hallgatott. Az arcáról azerek elkedzetk visszahúzódni, de hirtelen Dmaon dühbe gurult, majd kitépett egyfa darabot az ajtóból és az hasamba szúrta…Míg szépen lassan lecsúsztam aföldre Stefan neki esett Damon-nek… ekkor mindenelsötétült. Azt hiszem elájultam. Vagy rosszabb, meghaltam.