72
A szívem egy másodpercre leállt.
-
Madie, ne aggódj. Nem lesz semmi baja. Még él. Nyugodj
meg…
-
De, hogy tudnék? Elütötték, és még el is vitték.
Mekkora barom képes erre, hát nem látta, hogy szinte mégcsak gyerek? Az anyjára
van szüksége… - ekkor Melanie befogta a számat. Ettől megynugodtam, bár nem
tudom, miért. Normális helyzetben talán kiakadtam volna.
-
Az idegeskedéssel, és a hisztivel nem mész semmire.
Nyugodj meg, addig én bevetem minden
kapcsolatomat. –közölte, és az ajtó felé indult.
-
Te most hoáv mész: - néztem rémülten.
-
Megkeresem Stefant. Te maradj itt és figyeld a telefont
– válaszolta, majd kiment.
Egyedül maradtam, és kínos
csendvett körül, és szinte mart. Ültem a nappaliban és a telefont bá,ultam…
vártam a csodát. – Arra hiába vársz – gondoltam magamban. Eltelt kerek egy óra,
de még mindig semi. Ekkor valaki belépett az ajtón.
-
Stefan! – felkiáltottam. Odaszalaadtam hozzá, ő egyből
elkapta a derekamat, és magához szorított.
-
Itt vagyok már, nincs semi baj. – mondta, s közben
nyugtatóan simogatta a hátamat.
-
De igen is van. Danielt elvitték. – feleltem alig
érthetően a sírástól. Stefan óvatosan eltolt ,magától, majd megfogta az
arcomat.
-
Figyelj. Nem lesz semmi baj, megfogjuk találni. –
bólintottam majd visszabújtam hozzá.
A karjai körbe öleltek, és az
állát a fejemen pihentette.
- Madie. Stefan elmondta,
hogy…terhes vagy. Ez miatt job is, ha nem idegeskedsz. – szólt Melanie valahol
Stefan mögül.
Nem lettem ideges. Melanie-nak
ugyanannyi joga van tudni, mint Stefan-nak. Szép lassan elengedtem Stefant,
megfogtam a kezét, majd biccentettem Melanie-nak, hogy kövessen mnket a
nappaliba.
Leültünk és elkezdtünk várakozni.
(Daniel
szemszöge)
Halk szuszogást hallottam, és
ideges szívdobogást. Hirtelen azt hittem, hogy anya az. De az illata teljesen
más volt. Sokkal jobb… Kellemesebb. Szép lassan kinyitottam a szemem, és
megpillantottam egy lányt. Egy ismerős lányt. Vörös haja úgy izzot, akár a
parázs, ami a dereka végéig ragyogott,. Zöld szemeiből az aggodalmat olvastam
ki. Kíváncsiság fogott el. Ekkor körbe néztem és egy ismeretlen helyen találtam
magma. Megpróbáltam összeszedni az emlékeimet, de csak egy fülsüketítő
csattanásra emlékszem. Aztán minden
elsötétült.
-
Hol vagyok, - kérdeztem és lassan felültem.
-
Az én házamban vagy már két napja, mert elütöttelek,
amit nagyon sajnálok – ekkor a lányak könnyek szöktek a szemébe, és az aggodalmat
felválltotta a bűntudat.
-
Semmi baj. Ne sírj, nem haragszom. – próbáltm
megnyugtatni.
-
De akkor is, elütöttelek, és ez az én hibám. Ha bármi
bajod esik… - ekkor ellhallgatott és az arcomat fürkészte – te vagy az afiú…
-
Tessék? – kérdeztem meglepve.
-
Lehet, hogy most, hülyének fogsz nézni, de van egy
visszatérő álmom, ahol te mindig segítséget kérsz. – a lány elvörösödött.
Megakadt rajta a szemem, hogy lehet valaki ennyire szép?
-
Nekem is vannak álmaim, ahol te is szerepelsz, és
próbálsz rajtam segíteni.
-
Miért vagy veszélyben? – kérdezte a lány szerényen.
-
Igazából fogalmam sincs miért lennék veszélybn. Egy
belső hang azt súgja, hogy valami baj lesz, csak nem tudom mi. talaán velem.
Talán valaki missal. Nem tudom pontosan.
-
Miért hozzám jöttél segítségért? – érdeklődött a lány.
-
Egyszercsak megjelet egy férfi az álmomban, hogy te
vagy, aki segíthet. – feleltem.
-
Hogy nézett ki a férfi?
-
A nvét nem tudom, magas, nagydarab, kreol bőrű,
feketehajú, fekete szemű, idősebb férfi.
-
Zack? – kérdezte meglepődve.
-
Te ismered őt?
-
Igen ő a legnagyobb segítségem.
Erre nem tudtam mit felelni
hirtelen. Cask néztem azt a lányt, akivel álmodtam. Olyan érézsem volt, minth
ismerném. De, hisz még a nevét sem tudom.
-
hogy hívnak? – csuszott ki a kérdés.
-
Anna-nak. És téged?
-
Daniel. Daniel Salvatore. – mondtam és kezet nyújtottam
neki. A lány a bőre olyan puha volt, mint a selyem.
(Madie szemszöge)
-
Srácok! – kiáltotta Melanie, berohanva a házba. –
kiderítettem valamit. – verge – gondoltam magamban. Már ideje volt.
Stefan és Melanie, egész éjjel
fent volt. Én érthetetlen módon elaludtam. Reggel Stefan lábán ébredtem.
-
Valaki látta, hogy elvitték Dant. A pasas leírt a
rendszámát. Kanadaiak. – mondta Melanie.
-
Tessék, - azt hittem szívgörcsöt kapok. – a fiam egy
másik országban van?
-
Igen. De árcsak egy köpsnyire vagyunk, hogy
megtaláljuk. – válaszolta Mel.
-
Elmegyünk a rendőrségre, kiderítjük kivitte el a
fiadat. – válaszolta Stefan.
-
De az több nap. Fontossági sorrendben csinálnak
mindent. – feleltem csüggedten.
-
De nem egy vámpírnak. – felelte Stefan.
Beszálltunk a kocsiba, és elmetünk
a rendőrségre.
Stefan és Melanie bementek. Úgy
gondolták, job ha inkább kint maradok a levegőn.
Nem kellet sokat várnom, mert pár
perc múlva megérkeztek.
-
Meg van! Everett-ben lakik és a neve Anna Shelton. – a
papírt a kezében lebegtette. – na akkor induljunk haza és…
-
Haza? – kérdeztem hisztisen. – menjünk most.
-
Kicsim fel kell készülni. Mi van ha ez a valaki egy
vampire és tervez valamit. Ember vagy nem tudsz vele harcolni… - nem
cálaszoltam semmit, kikaptam a kezéből a papírt, majd bepattantam az autóba,
beindítottam és gázt adtam. Közben beírtam a GPS-be a címet, 3 óra alatt ott
leszk.
Hajtottam, mint az őrült,
előkaptam a telefonomat, és felhívtam Damont.
-
Eltévesztetted a nevet? – kérdezte cinikusan. Damon
-
Most hagyjuk a veszekedsét, ha tényleg nem gondoltad
komolyan, azt, amit Danielről mondtál, itt az ideje, hogy bebizonyítsd. –
mondtam. Elmeséltem neki, hogy mi történt.
-
Most hol vagy? – kérdezte.
-
Úton Everett-be.
-
Az öcsém mit szólt, hogy egyedül mész? – kérdezte
Damon. Hallottam, ahogy becsapja a kocsijának az ajtaját.
-
Te mit csinálsz? – kérdeztem.
-
Utánnad megyek. – mondta, és hallottam, hogy beindítja
a motort.
-
Nem! Nem jössz. Egyedül fogom ezt végig csináln, és még
a címet sem tudod.
-
De a nevet, igen.. te csak bízd rám. – közölte és
kinyomta a telefont.
(Daniel szemszöge)
Nem vagy éhes vagy szomjas vagy valami? – kérdezte
Anna. Kicsit ideges lettem ettől. Óvatosnak kell lennem,hisz nem tudja mi
vagyok.
-
Egy kicsit szomjas vagyok – válaszoltam,és próbáltam
nyugodt tekintetet erőltetni.
-
Lehet egy kérdésem? – Kérdezte alány szerényen. A
gyomrom összeszorult. Talán rájött?
-
Persze mond csak. – feleltem.
-
Öhm… ugye mondtam, hogy ismerem Zacket és ő mondta,
hogy nem egészen vagy ember. Akkor mi vagy? – Ettől féltem. Nyílván tudja. Vagy
talán kételkedett abban,amit Zack mondott és tőlem akarja hallani. Erőt vettem
magamon és könnyedén válaszoltam.
-
Félig vámpír, félig ember. – ekkor rá néztem. – De ugye
nem félsz?
-
Nem igazán… Vámpír volt a… Mindegy inkább hagyjuk. Nem
félek és az a lényeg. Van pár tasak vér lent a pincébe hozok fel párat. Lejössz
a konyhába? – Látszott rajta, hogy tereli a témát.
. Lementünk a konyhába egyből leültem az asztalhoz, Anna pedig lefutott a pincébe. Kicsit furcsa,hogy
véres tasakok van náluk. Vajon mit titkol?
- Töltsem
pohárba, vagy hogy szeretnéd? – a kérdése zökkentett ki a gondolataimból. Észre
se vettem, hogy visszajött.
-
A pohár jó lesz köszi. – Kivett egy korsót a
szekrényből, letekerte a tasak kis kupakját és tölteni kezdte.
-
Hogy - hogy félvér vagy? – kérdezte hirtelen és
szerényen, sközben letette elém a poharat.
-
Apukám vámpír, anyukám meg ember. – Ahogy ki mondtam
megfogtam a poharat és inni kezdtem.
-
Értem…. Kérsz még? – kérdezte. Terelte a témát.
Biztosan piszkálja, hogy mi vagyok. De most rajtam a sor. Kiderítem, hogy
honnan van vérük.
-
Igen. Köszönöm. Öhm... kérdezhetek én is valamit?
-
Persze mond csak. – Anna nyugodt hangon válaszolta.
-
Ugye te nem vagy természetfeletti lény? - bólintott.
Tehát nem az –Akkor hogy-hogy van nálatok
vér? Mert Zack és te sem vagy vámpír. – Anna nagy levegőt vett,és lassan
válaszolt.
-
A volt barátom…vámpír és neki kellett. – érzelmek
nélkül válaszolt.
-
Oh. Értem.. – Megfogtam a poharat és ezt is le húztam.
Ekkor kopogtak. Anna gyorsan odarohant megnézni, hogy ki volt az.
-
Szia gyere be! Felébredt. – Mondta mosolyogva.
-
Szia. Na az jó! Hoztam neked valamit. – Zack volt az. Bejött, bejött a konyhába és
leült az asztalhoz l mellém. Anna fölfutott az emeletre és valamit pakolászott
fent. Elég hangos volt, így akaratlanul is hallottuk hogy mit csinál. Ahogy lejött
észre vettem, egy heget a homlokán.
-
Öhm. Mit csináltál a fejeddel? – kédeztem s közben a
sebére mutattam.
-
Reggel lefejeltem az ágy sarkát. –felelte és egy kicsit
elvörösödött.
-
Hogyan? – kérdezte Zack. Azt hittem már sosem fog
megszólalni.
-
Hát ugye elöl hagytam a zsákot és megbotlottam és
lefejeltem. – némán bámultam. Mintha Victoria-t hallanám.
Vajon vele mi van? Bárcsak hallhatnám a hangját. Vajon apa lettem már? Vagy még mindig terhes?
Előttem van, ahogy a nappaliban ül és beszél a hasához.
-
Na azt mondtam hoztam neked valamit. – Zack zakkantott
ki a töprengésemből. Anna-hoz beszélt. – Arra kérlek ne ijedj meg! – Mindketten
néztünk rá miről beszél pontosan. Aztán hamar rá jöttünk. Egy kis 10 cm-es
sárkányt tett le az asztalra piros alapon 3 fekete csík volt a hátán, és kis
szárnyain is. – Sárkány?- gondoltam
magamban.- Hol vagyunk? Arthur király
időszakában?
Először
odajött hozzám megszagolt de annyira nem tetszett neki az illatom mert csóválni
kezdte a fejét és tüsszentett egyet. Meglehetősen aranyos volt. Megfordult és
Anna-hoz ment, megszaglászta a kezét és oda dörgölőzött hozzá.
-
Most ez komoly? Hol szerezted? Egyáltalán van még
belőlük? – Anna hitetlenkedve nézte azt a kis valamit.
-
Igen komoly. Az egyik horvát rokonom hozta. És igen
vannak még. – Zack elkezdett nevetni
Anna reagálásán. Én meg azon, hogy igenis léteznek még.
-
Sikerült megbeszélni? – Kérdezte Anna vörös arccal.
Összhangban volt az arcával.
-
Igen úgy nagyából. – feleltem.
-
Tényleg Zack miért küldted hozzám? – Kérdezte Anna.
-
Amikor először jöttem hozzád, hogy vigyázz magadra
akkor már tudtam rólad szinte mindent. Tudtam, hogy Seth így fog dönteni, nem
fogja bírni ezt a ketté szakadást. Nem tudom mit mondott neked de nem is ez a
lényeg. Daniel életében is lesz valami ami hozzád fogja kötni és nagyon sok
mindenbe tudtok segíteni egymásnak. Darell is közre fog játszani neki is nagyon
sok szerepe van ebben a dologban. De többet nem mondhatok.
-
Ki az a Seth? – Kérdeztem Anna-t. Egy kicsit hirtelen
kérdeztem. Anna behunyta a szemeit, mintha csak azt gondolná: Jajj ne.
-
Ő a volt barátom… De nem szeretnék róla beszélni.
Próbálom ki törölni a fejemből. – válaszolta.
-
Pedig az még nem fog menni. Nem azért mert nem vagy rá
képes hanem azért mert ő is segíteni fog neked. – mondta Zack. Anna felkapta a vizet,
és dühösen válaszolt.
-
Nekem ő ne segítsen, nincs rá szükségem! De hogyha
lehet váltsunk témát nem akarok róla beszélni.
-
Ne haragudj… - mondta Zack.
-
Semmi… amúgy mivel kell etetni a sárkányt és mekkorára
nő? – Anna már higgadtan folytatta. Meglepett. Hogyan tud valaki ilyen hamar
lenyugodni? Még Stefan-on is túl tesz.
-
Hússal…. És nem lesz annyira nagy de minden nap ki kell vinned reptetni. – közölte
vele Zack. Anna felhúzott szemöldökkel nézte a pici sárkányt. Én elfojtottam egy mosolyt. Még mindig alig
hittem a szememnek.
-
Fel kell hívnom Darellt hogy több hús kell. – mondta
Anna. Ismét egy ismeretlen név.
-
Hagyjad fel hívom én.
-
Ki az a Darell? – Kérdeztem.
-
Az öcsém. Remélem jól ki jöttök majd – mondta
mosolyogva Anna. Mosolya tökéletes, akár egy angyalé.
Elkezdtem játtszani a
sárkánnyal. Kezdtem jobban
megkedvelni. Kis csöppség. Próbálgatta a szárnyait. Egyik kezemről a
másikra szállt. Egyszercsak kinyitotta a száját, majd megégette az ujjaimat.
-
Blaze… - Szólt hirtelen Anna.
-
Mi van? – kérdeztem
értetlenül.
-
Ez lesz a neve a sárkánynak… Blaze. – mondta Anna és
elégedetten mosolygott.
-
Na ez jó. - mondta Zack aki eltartva a fülétől a telefont és beszélt
tovább. Megcsörrent Anna telefonja, és a szíve gyorsan kezdett verni. Izgulni
kezdett. Először nem akarta felvenni a telefont, majd erőt vett magán.
-
Hello. – szólt halkan.
Anna ideges hangon válaszolt a kérdéseire. Azt hiszem
Seth-tel beszél. Szerencsés. Ha alkalmas lesz az idő muszáj lesz felhívnom Victoria-t. Tudni akarom mi van velük.
-
Itt van. Éppen játszik Blaze-zel, és Daniellel
beszélget. – Anna válaszára lettem figyelmes.
-
Ki az a Daniel és ki az a Blaze? - Horkant fel kicsit
idegesebb hangon a fiú. Tudtam,hogy nem szabadna hallgatóznom, de ugyanakkor
úgy éreztem muszáj tudnom, hogy mi történik.
-
Daniel egy srác akit haza felé jövet elütöttünk ki
derült hogy félvér. Blaze pedig egy sárkány. – Mondta Anna, nyugodt hangon.
-
Ne viccelődj ilyenekkel... – közölte a srác keményen.
-
Milyenekkel? Nem viccelek! - Mondta zavarodottan és nem
értette miért nem hiszi el.
-
Elüttöttél haza felé egy félvér vámpírt. Olyanok
nincsenek Anna és a sárkányok is ki haltak már pár ezer éve.
-
Nem hazudok tényleg, Zack is csodálkozott de így van
tényleg félvér. Ezek szerint nem haltak ki Zack hozta kb 2 órája. ha nemhiszed
kérdezd meg tőle. – Anna kezdett ideges lenni.
-
Anna te becsavarodtál? Látott mostanába orvos?- Anna
ekkor bele nyomta Zack kezébe a telefont és felment a szobájába. Dühében bele
ütött egyett a szekrénybe és valami leesett.
Hallottam, ahogy pakolászik benne, majd hirtelen a
szíve dühösen kezdett verni.
Zack közben a sráccal beszélt. Ezt már nem
hallgattam. Így is rettenetes lelkiismeret furdalásom van. Óvatosan játszottam
a sárkánnyal.
-
Zack. – Kiáltotta Anna. Dühös lépteket hallottam. Zack
még mindig Seth-el beszélt, mikor odament Anna-hoz, majd a kezébe nyomta a
tekefont. Ekkor láttam, hogy egy dobozt tart a kezében.
-
Mondjad. –mondta meglepve Zack.
-
Konyha asztalhoz. Most! – Mondta Anna céltudatosan.-
Figyelj vissza hívlak most van dolgom. hello. - azzal kinyomta a telefont
Ő ki? Miért nem láttam és nem tudok róla? És hogy hogy
apámnak van nagybátya amikor neki nincs is testvére?
