29.
Kathrine ott feküdt a pincében és egyre gyengébb volt. Élveztem a látványt.
- Hol van Madie? – kérdeztem, amíg ő lassan megpróbált felülni.
- Nem mondom meg. – közölte összeszorított foggal. Legszívesebben megölném, de ha megteszem, sosem tudom meg, hogy hol van Madie.
- Hol van Madie? – tette fel ugyanazt a kérdést.
- Ő már tiltott gyümölcs számodra. Ha visszajön, Daniel meghal. – gyűlölet sugárzik belőle.
- Ha egy ujjal is hozzá mersz nyúlni esküszöm, hogy…
- Mi lesz? Most be kéne ijednem? Damon nekem meg vannak a magam kapcsolatai. Ne is próbálkozz. Ha én nem ölöm meg a fiad, majd más megteszi. – szakított félbe szemrebbenés nélkül.
Gyors mozdulattal, letörtem az egyik lábát a földön heverő széknek és egyenesen Kathrine hasába állítottam.
- Hol van Madie? – próbálkoztam.
- Damon hagyd abba. Kérlek. – Ashley hangja meggyötört volt. – ne bántsd. Ezzel nem érsz el semmit.
- Amúgy sem. – válaszolt Kathrine, miközben kihúzta a hasában lévő fadarabot.
- Még nem végeztünk. – vágtam a fejéhez, majd megragadtam Ashley karját, és a lépcsőhöz rángattam. – Ide figyelj. Nem érdekel mennyire szereted még anyucit. Rejtegeti tőlem Madiet. Bármit megteszek azért, hogy visszakapjam. Bármit. És ebbe beletartozik az is, hogy ha valaki az utamba áll legyen az bárki, kitépem a szívét a torkán fogom lenyomni. Érted? – közöltem majd otthagytam.
Felmentem Danielért, és elvittem Elenáékhoz.
- Miért kell oda mennem? – kérdezősködött Daniel.
- Mert én azt mondtam. – feleltem kicsit keményen. – sajnálom, csak ideges vagyok.
- Miért? – Daniel abba a korban van, mikor mindenre rákérdez. Néha idegesítő, mint például most, de van amikor kifejezetten jó.
- Majd egyszer elmondom, ha nagyobb leszel. – reagáltam, majd beparkoltam Elenáék elé.
Kiszálltam aztán kivettem Danielt is. Jeremy már kint állt.
- Elena?
- Bent van. Mennyi ideig lesz nálunk? – informálódott.
- Menj be, Jenna a nappaliban van. – szóltam Danielhez. – addig amíg nem találok megoldást. Madie még él, és Kathrine tudja, hogy hol van. Ne engedjetek be semmilyen idegent a házba. Szólj Jennának is. – tájékoztattam, majd beszálltam a kocsiba és haza mentem.
Nagymértékű düh kerekedett felül rajtam, amit nem tudtam legyőzni. De most nem is akartam.
Amint haza értem egyből a pincébe rohantam. Ashley és Kathrine beszélgettek.
- Kifelé! – szóltam. Ashley habozott.
- Nem. Ő az anyám. Nem fogom itt hagyni.
- Mielőtt elmentem mondtam valamit. Szeretnél te, lenni az első? – kérdeztem gonosz tekintettel.
- Nem érdekel. Ő az anyám. Nem hagyom, hogy bántsd.
- Kezdesz kihozni a sodromból! – feleltem majd letéptem egy szál vasfüvet és a szájába nyomtam. Kathrine-en eluralkodott az anyai ösztön. Ashley vért köpött.
- Hagyd őt békén. Velem van bajod. Ne keverd bele a lányomat.
- Hagy békén. Velem van bajod. Hagyd békén Madie-t. – utánoztam. – szóval Ashley, ha nem akarod még egyszer átélni az előbbit, akkor azonnal takarodj ki innen.
Többet nem kellett mondanom, mert Ashley beijedt.
- Most pedig te jössz Miss. Gyűlöletgerjesztő. Hol van Madie? – Tettem fel a kérdést újra, meg újra de semmi válasz. Kathrine sosem tágít. Ha eltervez valamit annak úgy kell lennie.
- Nem fogom elmondani, hiába próbálkozol lassan 3 órán keresztül. Nem fogom. Hatástalanul próbálkozol. Hát nem veszed észre? Erősebb vagyok nálad. Nem érdekel semmi. Hiába próbálkozol! Madie már nem lesz a tiéd. – ahogy kimondta egyből a nyakának ugrottam. Gyűlölöm, ha valaki Madie-t bántja.
- Na ide figyelj! Ha valami baja lesz Madie-nek Megölöm a lányodat. Kitépem a szívét és egyenesen a te torkodba fogom nyomni, hogy szenvedj. Gyűlöllek. Többé már nem érdekelsz. Letettél Elenáról. Ő volt az eszköze, hogy Stefant bántsd. Most kiszemelted Madie-t, hogy nekem árts. De figyelmeztetlek. Senki nem szórakozhat vele kénye-kedvére. Madie – azzal ott hagytam.
Felmentem a nappaliba. Ashley a kanapén ült és zokogott.
- Jajj ne csináld már. Ne hisztizz. Még élsz. – gúnyolódtam. Ashley feldühödött, és nekem akart ugrani, de sokkal gyorsabb voltam nála. – Ez nálam nem válik be. Teszek rá mennyire erős vagy, és arra is, hogy ez a dög az anyád. Mindketten elmehettek a büdös francba. – megfogtam és a nyakánál foga a falhoz vágtam. Ekkor lépett be Stefan az ajtón és tekintetével követte a repülő testet.
- Itt meg mi folyik? – kérdezte miközben felsegítette a lányt.
- Próbálok bosszút állni. Drága Kathrine elvette tőlem Madie-t. – informáltam.
- Madie meghalt. – kontrázott.
- Nem halt meg. Damon nem égette el a testét és innentől kezdve könnyű dolgom volt. – ettől a hangtól a falra mászom.
- Te hogy a…
- Érdekes mi? Nap, mint nap fatőrt szúrok magamba. Azt hiszed ezzel legyőzöl? Kevés vagy ehhez édesem. – kárörvendő hangja betöltötte az egész légteret. A kezemben lévő poharat szétroppantottam mérgemben. – azt hiszem valaki nagyon ideges.
- Gyűlöllek! – vágtam hozzá.
- Az érzés kölcsönös. Tudod sokat változtál. Így valahogy jobban bejössz. Kezdesz olyan lenni, mint én. Gyűlölöd, hogy mindenhez van megoldásom, és kapcsolatom. Megtudnál ölni, mert elvettem tőled akit a világon a legjobban szeretsz. – felvette Madie képét a bárszekrényről. Neki akartam esni, de egy kézzel megállított. Hihetetlen, hogy mekkora erővel rendelkezik. – Á-á. Én nem tenném. Különben a drága Madie meghal. A kezemben az élete. Jegyezd meg: figyelni foglak – míg mondta megakarta érinteni az arcomat, de kitértem a koszos kezei közül. – egyetlen rossz lépés és Madie meg fog halni.
- Ha hozzá nyúlsz egy…
- Mit mondtam? Fogadd meg a tanácsomat! És ez parancs. Ashley indulunk haza.
- Nem. nem megyek. – vágott vissza a lány.
- De igen mész. Itt nem maradsz. Ugyan olyan vagy, mint az anyád. És ilyeneket nem tűrünk meg itt. – válaszoltam
- Damon! Ha akar itt marad. – szólt Stefan.
- Ashley! A lányom vagy. Velem fogsz jönni, vagy különben…
- Mi lesz? Megölsz? Úgy, mint állítólag apát? – Ashley hangja zaklatott lett.
- Fogd be! – kiabált Kathrine.
- Nem! Többé már nem parancsolsz. Elegem van belőle. – szembe száll az anyjával.
Ekkor Kathrine neki ugrott. De Ashley sokkal erősebb, mint ő és a földhöz vágta.
- Ne akarj magadnak rosszat! – lihegte Ashley.
- És te másoknak? A te lelkeden, akarom mondani, miattad fog Madie meghalni. – mielőtt bármit is csinálhattam volna Stefan lefogott.
- Engedj el. Megölöm! – rángatóztam de nem tudtam kibújni a kezei közül. Ez az ára, hogy már nem ember vérrel táplálkozom.
- Nem. Hagyd nem fogja bántani. Én nem engedem. – Válaszolta Ashley.
- Majd pont ez fog éltetni mi? – feleltem és Kathrine eltűnt. Stefan engedett a szorításán.
- Brávó. Ezt megcsináltad öcsikém. – vágtam hozzá és felmentem a szobámba.
Magamra zártam az ajtót. Kint mát minden sötétbe burkolózott. Kathrine-nek nyoma veszett. Épp úgy, mint Madie-nek. Ha bármi baja lesz Ashley miatt, megbánja.
Kopogtak.
- Hagyj békén. – nem érdekelt ki volt az. Csak egyedül akartam lenni. És készíteni egy tervet.
- Damon. – Ashley hangját hallottam.
- Pont te vagy az akire legkevésbé szükségem van. – válaszoltam dühösen.
- Tudom, de csak szerettem volna, ha tudod, hogy rám számíthatsz. És sajnálom, ami a pincében történt. Nem tudom, hogy mi jött rám. Még sosem keltem fel anyámért senki ellen.
- NEM ÉRDEKEL.
- Damon én…
- Mit akarsz? – villámgyors mozdulattal nyitottam ki az ajtót, ami meglepte. – Ha megöli Madie-t esküszöm, hogy végzek veled. Nem érdekel mennyire vagy erősebb nálam. Találok megoldást, és akkor többé nem menekülsz. Véged lesz. És ne nézz így rám, mert nem nagyon hat meg. Sőt annál nagyobb vágyat érzek arra, hogy most neked essek, és apró, ezer darabja törjem minden egyes porcikádat, ha most nem takarodsz a szemem elől. – bevágtam az ajtót.
(Madie szemszöge)
- Mit csináljak vele? Öljem meg? – egy férfi hangját hallottam,aki az ajtó résén keresztül láttam homályosan. A szervezetembe nagymennyiségű vasfüvet adagoltak. Gyenge vagyok. Úgy érzem magam, mint egy drogos, aki már napok óta nem szívott.
- Ne! Hagyjuk még szenvedni. Van még egy kicsit. Épp úgy, mint az édes szerelme. Damon. – ezt a hangot ezer közül is felismerem. Kathrine.
- Hagyd őt békén. – szinte suttogtam, de Kathrine meghallotta.
- Te úgy sem tehetsz semmit. Nem sokára elsorvadsz. Annyira elgyengülsz, hogy nem fogod majd fel, hogy mi történik körülötted. Én pedig szépen tőrt szúrok szívedbe, és Damon megfizet mindenért, amit tett. Ellenem fordította Stefant. Elvette tőlem azt, akit mindennél jobban szerettem. És én is elveszem tőle. Úgy gondoltam, hogy először ezzel a kis édes pofával kezdek. – egy képet mutatott felém. Homályosan láttam, de a körvonalakból kivettem: Danielről van szó. Összeszedtem a maradék erőmet, és feltápászkodtam a két kezemre.
- Ha valami baja esik a fiamnak, esküszöm, hogy megöllek. – közöltem gyenge hangon, ami nevetésre késztette a bestiát.
- És ettől kéne beijednem. – Majd hirtelen abba hagyta és megragadta a nyakam, majd falhoz szorított. – ha megpróbálsz innen kiszökni, vagy bármit is csinálni esküszöm, hogy a fiadnak vége. – majd ledobott földre.
Úgy félek. Bántani fogja Danielt. Majd megöl mindenkit aki fontos volt nekem és Damonnek. Mindent elkövet azért, hogy őt szenvedni lássa. De nem hagyom. Megkell erősödnöm. Kikell innen jutnom….
(Damon szemszöge)
Éjjel fél kettő van. Nem jutok semmire. Madie veszélyben van. Minden egyes perccel közelebb van a halálhoz. És nem találok megoldást. Vagy…
- Ashley! Kellj fel. Velem jössz. – ébresztettem fel a lány, ahogy becsaptam az ajtót.
- Jézusom Damon. Normális vagy? Tudod egyáltalán hány óra van? – kómás hangja mosolyra késztetett.
- Nem érdekel. Velem jössz. Te vagy az egyetlen aki tudja, hogy hol van Kathrine. van 3 perced. Most kezdődik. – Fogtam magam majd kimentem. Betértem Stefan szobájába. Halkan felébresztettem.
- Hé. Bocs, csak elmentünk elviszem magammal Kathrine lányát, majd valamikor jövök.
- Jól van de légy óvatos. – tanácsolta Stefan.
- Rendben, de ne félts. Madie nélkül nem jövök haza. Majd néha menj át Danielhez. – kérleltem. Válasz egy bólogatás volt.
Bementem a szobába a dzsekimért, majd benéztem Ashley-hez.
- Igyekezz.
- Befognád? – gúnyolódott.
- Nem. Rajtad múlik Madie élete. Mire végzek a pincében, a kocsi előtt akarlak látni. Értve vagyok?
- Igen. – flegmán válaszolt.
Leszaladtam a pincébe és néhány tasak vért elraktam a biztonság kedvéért.
Ashley a kocsinak támaszkodva állt.
- Ha összekarcolod behajtom rajtad. – mutattam a kocsira.
- Ha-ha-ha. Vicces. – még mindig duzzogott. Elindult az anyós ülés felé.
- Á-á. Hátra. Nincs kedvem melletted utazni.
- Mi van? Ezt most komolyan mondod? Felriasztasz éjjel 01:30-kor parancsolgatsz, mintha a kutyád lennék, és még azt is megszabod hova üljek? Tényleg ekkora szemét vagy? – Ashley kezd kijönni a sodrából. A hangneme viszont nem tetszett. Rá támadtam.
- Na ide figyelj: 1: Az én kezemben van az életed vigyázz, mit csinálsz. 2: ha még egyszer így beszélsz velem esküszöm, hogy megöllek.
Mikor elengedtem beszállt a kocsiba, és becsapta maga mögött az ajtót.
- Okosan. Nem a sajátod.
- Jól van. – flegmáskodott.
- Mit mondtam? – figyelmeztetően néztem rá. Sóhajtott majd hozzá tette:
- Mire kellek tulajdonképp?
- Arra, hogy mutasd az utat. – válaszoltam.
- Milyen utat? – értetlenkedett.
- Nem lehetsz ennyire hülye. Ahhoz a kis…
- Értem. Anyához. – vágta rá.
Reggel fél nyolc. Kathrine háza előtt álltunk. Valamilyen srác, egy barna hajú lányt cipel ki. Jobban megnéztem az arcát, de nem Madie volt az. Legalább is remélem.
- Te itt maradsz. Én kiszállok és bemegyek Madie-ért. – szóltam majd kiszálltam. Gyorsan írtam egy sms-t Stefan-nak, hogy amilyen hamar csak tud induljon el Danielért.
- Kathrine? Micsoda meglepetés. Hihetetlen erre járok és beléd botlok. – gúnyolódtam.
- Damon. Nagyon szellemes vagy. – sóhajtozott Kathrine.
- Ugye? Ha már itt vagyok elvinném Madie-t. Persze ha engeded…
- Milyen játékot űzöl velem? – szakított félbe.
- Semmilyet. Csak vissza akarom kapni azt, aki miatt élek. – komolyabbra vettem a szót.
- Igen? Te is elvettél tőlem valami fontosat. – közölte.
- Ashley-t? Nem ő magától jött. – válaszoltam közömbösen.
- Nem rá gondoltam. Ha nem Stefan-ra. Ő volt…
- Életem szerelme, akiért éltem és te elvetted tőlem. – gúnyosan folytattam a már jól ismert szöveget. De komolyan folytattam. – Kathrine. mikor fogod már fel, hogy nem én döntöttem helyette. Én csak az igazat mondtam.
- Oh igazán? Luke hozd ide a lányt – vetette oda egy magas barna hajú srácnak.
(Madie szemszöge)
- Hé te. Jelenésed van. – kiáltott Luke.
- Hagyj békén. – megpróbáltam kiszakadni a kezeiből, de nem sikerült.
Kivitt egyenesen a napfényre. Szerencse, hogy a gyűrűmet nem vették el.
- Szóval, ki vesz el kit? – kérdezte Kathrine valakitől. Az arcát nem láttam mert a szemembe sütött a Nap, de mikor megszólalt, tudtam már ki az.
- Hagyd őt békén. Ha bármit is csinálsz vele esküszöm, hogy…
- Hogy mi? – kérdezte Kathrine gonoszan. – hallgass ide Damon. Ha bármilyen rossz mozdulatot meglátok Madie-nek vége. És egyedül nevelheted fel a kicsi drága fiad, mielőtt vele is végeznék.
- Ha bántani mered a fiamat esküszöm, hogy kitépem a szíved! – kiabáltam gyűlölettel teli hangon.
- Hogyan édesem? Hm? – sétált felém Kathrine. – Te már addigra rég halott leszel. – a keze egyenesen a szívem felé indult, de hirtelen…
- NEEE! – Egy lány kiabált. – NE MERD ŐT BÁNTANI. – leteperte Kathrine-t a földre. Én hátra rúgtam egyet Luke gyenge pontjára, amitől összeesett. Kivettem az övében lévő fatőrt és szíven szúrtam. Eközben a lány és Kathrine a földön próbáltak egymással végezni.
Damon egyenesen felém szaladt.
- Madie! Édesem. – a hangja remegett az örömtől és közben magához szorított.
- Damon, hol van Daniel? Ugye nincs baja? Nem bántotta senki? – egyből letámadtam, mert aggódtam.
- Csst. Semmi baj. Daniel még él. Stefan vigyáz rá. – válaszolta miközben a két keze közé fogta az arcomat.
Időközben Kathrine legyengülve feküdt a földön.
- Máskor magad fajtákkal kezdj ki, anya. – amint kimondta leesett az állam. Ez a lány Kathrine lánya?
- Nem így neveltelek. – sziszegte erőtlenül Kathrine, majd felállt.
- Sajnálom. De én nem akarok olyan szörnyeteg lenni, mint te. – könnyes szemeivel nem tudta meghatni a vámpír nőt.
- Nem érdekel. De ha segítségre van szükséged engem ne keress. Értve vagyok? – tette fel a kérdést.
- Még is mit akarnék tőled? – közömbösen válaszolt.
Erre már nem válaszolt. Még vetett egy gyilkos pillantást ránk, majd beszálltak a kocsiba és elmentek. Ekkor megkönnyebbültem.
- Édes istenem – sóhajtottam majd a földre rogytam. Damon leguggolt mögém és magához szorított.
- Vége van Madie. Már senki sem bánthat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése