Új fejezet (:

Sziasztok meghoztam az új fejezetet... Bocsánat, hogy sokáig tartott :( Na de nem húzom tovább az időt :) Jó olvasgatást:

57.

(Madie szemszöge)

Amint belépett Elena a nappaliba Stefan megfeszült. Kezeit ökölbe szorította, amit nem vett észre Elena.

-         Sziasztok! – mosolygott. De letörölném róla azt a mosolyt. – Reméltem, hogy ébren vagy. Hívtalak de nem vetted fel a telefont.

-         Sajnálom. Ki volt kapcsolva… - felelte keményen Stefan. Elena megráncolta az arcizmait, majd megölelte Stefant. Stefan lassan emelte fel a kezeit. Enyém kis undorral. Szenvedett.

-         Megyünk valahova? – kérdezte Elena, miután elengedtem Stefan-t. – itt az ideje kicsit kimozdulni.

-         Ne haragudj, de nincs kedvem. – felelte ugyenúgy Stefan. Elena arca aggódó lett.

-         Minden rendben? – kérdezte Elena.

-         Nem. Semmi nincs rendben. Mi volt az a dolog Damon-nel? – Stefan egyből a lényegre tért. 

Elena hallgatott. Leült a kanapéra. Én Damon-hez bújtam. Remegtem. Stefan a könnyeivel küzködött.

-         Megtennétek valamit? – kérdezte Stefan. – hagyjatok magunkra egy kicsit.

Bólintottunk, majd felmentünk az emeletre.

(Stefan szemszöge)

Elena szép lassan leült a kanapéra. Kezeit a térdén pihentette. Elé álltam kicsit terpeszben, és összefontam a karomat a mellkasomon. Elena értetlenűl bámult rám.

-         Választ akarok most kapni. Miért csókoltad meg Damon-t? – kérdeztem. Elena sóhajtott. Beletúrt a hajába, majd rám nézett.

-          Nem tudom. Valami ott belül megmzodult bennem, és megtörtént, akaratom ellenére…

-         Olyan nincs hogy akaratod ellenére. Elena itt minden azon múlik, hogy mennyire akarjuk. – feleltem dühösen. Elena megijedt.

-         Stefan én komolyan mondom, hogy…

-         Nem érdekel. Mi lett azzal a kis színjátékkal, hogy:”Én nem Damon-t szeretem, én téged szeretlek” ? Te is csak olyan vagy, mint Katherine. Nincs bennetek különbség…

-         Tessék? – kérdezte Elena, majd felállt a kanapéról. – tényleg azt gondolod, hogy majd beleszeretek Damon-be? Tényleg azt hiszed, hogy olyan vagyok Akárcsak ő?

(Madie szemszöge)

Hallottunk lentről mindent. Minden felszűrődött… Damon és én ott ültünk az ágyon. Damon magához én pedig zokogtam. Túlságosan is kedvelem Stefan-t. ő olyan, már mint a testvérem. És gyűlölöm, ha a testvérem szenved.

-         IGEN ELENA! KÉPZELD!! – kiáltotta Stefan. – EGYFORMÁK VAGYTOK!

-         NEM ÉN NEM VAGYOK OLYAN, MINT Ő. ÉS AMIKOR TE BELESZERETTÉL MADIE-BE? AZ NEM VOLT BAJ? AKKOR TE ÉPP OLYAN VOLTÁL, MINT DAMON.A TESTVÉRED BARÁTNŐJÉBE SZERETTÉL BELE! – vágta rá ordítva Elena.

-         DE LN NEM CSÓKOLTAM MEG! ÉN VIGYÁZTAM RÁ. EGYEDÜL VOLT. TERHESEN! – kiáltotta vissza Stefan. – TE HA JÓL TUDOM NEM VAGY TERHES, NEM SZORULTÁL RÁ DAMON SEGÍTSÉGÉRE!

-         ÉN NEM! DE Ő RÁSZORULT! MERT VOLT, AKI ELHAGYTA. ÉN LEGALÁBB KIÁLLTAM A TESTVÉRED MELLETT. ELLENTÉTBEN VELED!

-         MI VAN? SZERINTED ÉN NEM ÁLLTAM KI? NEM GONDOLSZ ARRA, HOGY ILYENKOR AZZAL SEGÍTESZ, HA CSENDBEN MARADSZ?

-         NA TESSÉK! MÉG EGY KÖZÖS PONT BENNED ÉS DAMON-BEN! HAGYJÁTOK, HOGY MÁSOK SZENVEDJENEK! ÉN OTT VOLTAM VELE AZON AZ ESTÉN. ÉS TE? TE ITTHON ALUDTÁL…

-         NEM ÉN NEM ALUDTAM ITTHON… ÉN DANIEL-EL FOGLALKOZTAM! – válaszolta Stefan. Ekkor egy hatalmas csend lett. Majd később Elena hozzá tette:

-         Tudod mit, végeztünk. Te és én többé nem látjuk egymást. – majd elment.

Bűntudatom lett. Ők mindig is tökéletes pár voltak. Elmondtam Stefan-nak mindent. És én tettem tönkre ezt az egészet…

Lassan kibújtam Damon karjaiból. Letöröltem a könnyeimet, majd elindultam lefelé. Stefan ott állt a lépcső aljánál. Oda mentem hozzá, majd megöleltem. És ismét sírni kezdtem.

-         Sajnálom Stefan. Az én hibám. Nem kellett volna elmondanom…

-         Nem, nem a te hibád. – mondta, majd nyugtatva simogatta a hátam. – azt tetted, amit egy barátnak kellett tennie. És örülök, hogy te a barátok vagyunk.

-         Nem Stefan. mi nem vagyunk barátok. – feleltem, majd lehúztam a kezeimat a nyakáról. Stefan tekintete értetlenné vált  – te több vagy, mint egy barát. Nekem te a testvérem vagy. – ekkor elmosolyodott.

-         Az érzés kölcsönös. Olyan vagy, mint a húgom. Ezért mindig is irigyeltem Jake-et. – vágta rá, majd ismét megölelt.

Damon szép lassan jött le a lépcsőn és mosolygott. Mikor leért oda mentem hozzá, majd megöleltem.

-         Hallottam mindent. Ahhoz képest, ahogy az elején bántatok egymással… ez elég szép fejlődés. – mondta Damon.

-         Igen. Az. És én ennek örülök. Nem tudnám úgy leélni az életem, hogy haragba legyek valakivel…

-         De ez most elkerülhetetlen. – felelte Damon, majd megbuszilta a fejem búbját.

-         Igen tudom. De Elena megérdemli. Megcsókolt.  Pedig tudta, hogy engem szeretsz.... – feleltem. 

-         Igen tudta. De én is hibás vagyok. Mert hagytam magam. – vágta rá Damon. Ekkor Stefan ránézett.

-         Ne hibáztasd magad. Azt hitted Madie nem jön többé vissza. – erre válaszolni akartam de Stefan leállított. – és neked pedig csend van. Te sem vagy hibás. Az egyetlen, aki tehet róla, aki ezt az egészet elindította, az már halott. Ennek vége már. A múlt az a múlt…

Ebben tökéletes igaza van. Ezen túl kell lépnünk. Most csak a jövő számít.

(Elena szemszöge)

Madie mindent tönkre tett. Esküszöm, hogy megölöm. Minden az ő hibája. Ha nem mondja el Stefan-nak akkor most nem tartanék itt. Hülye liba. Fu… még, hogy olyan, vagyok, mint Katherine… Persze. Ő meg épp olyan, mint Damon. Beleszeret a testvére barátnőjébe. Biztos vagyok benne, hogy még mindig szereti. Madie Mindenkinek eltudja csavarni a fejét. Damon is bedől neki. Miért nem látnak át rajta az emberek?

Mikor haza értem Jenna épp az emeletről tartott lefelé. Idegesen vettem le magamról a dzsekimet. Kishíján fel löktem szegény Jenna-, ahogy mentem fel a lépcsőn.

Bementem a szobámba, majd magamra zártam az ajtót. Elővettem a naplómat, majd írni kezdtem:

Kedves naplóm!

A mai napom teljes káosz. Stefan szakított velem. Madie biztosan boldog. De lelkiismeret furdalásom is van. Ha nem csókolom meg Damon-t, akkor én és Stefan még mindig együtt lennénk. Én meg Madie-t hibáztatom. Pedig még sem tehet róla… Stefan-nak igaza van. Pont olyan vagyok, mint Katherine. Túlságosan is igaza van. Nem csak a külsőnk egy és Ugyanaz, de a belsőnk is. Valahol mindig is éreztem, hogy Damon rendes. De hogy ennyire ki mutassam? Erre sosem mertem gondolni. Mindig Stefan szerelmébe menekültem. Mert tudtam Valahol mélyen Damon-t is szeretem. Sosem mertem ebbe ennyire belegondolni. Valahogy jová kell tennem. Muszáj. El kell felejtenem Damon-t. Vagy mindkettőt…

Mikor elkészültem lementem a nappaliba. Jenna és Alaric épp együtt voltak. Hogy mindig a legjobbkor zavarok.

-         Jenna elugrok sétálni. Csak gondoltam szólok, nem is zavarok tovább. – mondtam, majd levettem a dzsekimet és elindultam kifelé.

Úgy döntöttem bemegyek a Grill-be. Beülök kitisztítom az agyam.

Míg sétáltam, hirtelen elém ugrott Ashley.

-         Úr isten. – mondtam ijedtembe.

-         Sajnálom Elena, nem akartalak megijeszteni. Csak láttam, hogy jössz. Gondoltam beszélgethetnénk egy kicsit. – mondta a lány.

-         Mi? Mármint mi ketten beszélgetni? Hisz te gyűlölsz…

-         Az már a múlt Elena. Itt az ideje változtatni. – mondta majd felhúzta egyik szemöldökét. Rosszat sejtek…

(Madie szemszöge)

Úgy döntöttünk, hogy elmegyünk a közeli erdőbe kirándulni. Damon és Daniel csomagolni kezdtek míg mi Stefan-nal megterveztük az útvonalat.
mikor elakartunk indulni keresni kezdtem a kocsim kulcsait. Nem találtam sehol. Ekkor leesett. Jake.

-         Minden rendben? – kérdezte Damon.

-         Nem. Jake elvitte a kocsimat… - feleltem

-         Akkor menjünk az enyémmel… - vágta rá Damon.

-         De nem fog szét esni? – kérdeztem, majd elfolytottam egy mosolyt. Körülöttem mindenki hangos nevetésben tort ki. Egyedül én húztam meg magam. Damon a tarkóját simogatta, míg gondolkozott az ütős válaszon.

-         Drága egyetlen szerelmem. Az a kocsi volt életem egyik legjobb döntése, de – Na most durva lesz – gondoltam magamban – írtóra igazad van. Egy kicsit öreg kb. …

-         60 éves. – vágta rá nevetve Stefan. Damon égnek emelte a fejét majd kínjában ő is nevetni kezdett.

Ekkor belépett Jake kicsit ittasan… a bőr majdnem lesült az arcomról szégyenemben.

-         Hé! Sziasztok, pacsit? – kérdezte. Alig állt meg a lábán.

-         Jake…

-         Igen hugocskám? – kérdezte hirtelen. Megragadtam a kezét, majd félre húztam.

-         Mégis mi a francot művelsz?- kérdeztem, majd elengedtem a kezem.

-         Semm… semmit. Mi-mi-mit művelnék? – kérdezte alig érthetően.

-         Ezt Hagyjuk indulj fel felé, majd megbeszéljük, ha kijózanodsz. – közöltem, majd kikaptam a kezéből a kocsim kulcsait, aztán elindultunk. Kínosan éreztem magam. Pedig nem is én ittam le magam. Életemben nem láttam még ilyennek…

(Elena Szemszöge)

-         Nézd Ashley, nem tudom mi a terved de ez nekem bűzlik. – közöltem Ashley-vel mikor a Grill elé értünk. Mielőtt belépett volna rám nézett.

-         Nézd Elena. Az anyámat megölték, téged pedig kidobtak. Mindketten szenvedtünk eleget. Fogjunk össze. Mi is végzünk velük. Úgy mint ők velünk. – közölte komolyan.

-         Tessék? Te végezni akarsz velük? Van fogalmad róla, hogy miről beszélsz? Anyádat okkal ölték meg, engem pedig okkal dobtak…

-         Ezt te sem hiheted el – szakított félbe. – nem gondolhatod így.

-         Miért nem? Talán ismersz? Ismered minden gondolatom? Tudod miről mi a véleményem?

-         Talán igen. – vágta rá. – jobban ismerlek, mint azt ahogyan hiszed. Többet tudok rólad, mint ahogyan azt gondolod… - felelte, majd egyre közelebb jött.  – Tudom, hogy rettegsz attól, hogy vámpír legyél.

-         Ki ne rettegne? Kinek van kedve örökké élni? – szakítottam félbe dühösen.

-         Tudom, hogy valahol a lelked mélyen örökké akarsz élni. Hogy Stefan-nal lehess. – minta a gondolataim között olvasna…

-         De sajnos Stefan már nem az enyém…

-         És? Mi tart vissza? Talán a félelem? Vámpírként nem ismerhetsz félelmet. Azt tehetnál amit akarsz. Meglenne hozzá minden erőd. Csak akarnod kell.- válaszolta, majd felrepesztette a csukloján a bőrt. – na?

Sziasztok!

Még mindig nem az új fejezettel zaklatlak titeket.... Megkapta(tátok) a blog(ti) a 8.-ik díját. Dorka: Ismét hálás köszönet érte. Ez nekem nagyon sokat jelent :)
 Szabályok:
- Tedd ki a logót!
- Írj magadról egy kis szösszenetet!
- Küldd tovább 5 írónak!

Magamról:
1994. 07.20.-án születtem Pécsett. 8 évig zeneiskolába jártam, aminek sajnos két éve véget kellett vennem. Vagyis annyira nem sajnálom, mert volt "néhány" emberke, akitől örömmel vettem "könnyes" búcsút. Jelenpillanatban kereskedelmet tanul egy helyi középiskolában. Szeptemberben megkezdem a 11-ik osztályt...
Vannak pillanatok mikor elgondolkozom a jövőmön, ilyenkir a blog jut eszembe. Vannak pillanatok mikor megijedek. Ez úgy értem, hogy nem jön semmi jel, hogy olvastok, vagy ilyesmi... És az ilyen pillanatokban félek... félek, hogy elveszítek egy olyan valamit, ami már az életem részévé vált. Ez az egész olyan,mint a levegő. Az élethez elkerülhetetlen a levegővétel. Nekem Ti adtok erőt, hogy ezt csináljam. Emlékeztek arra a két emberre aki szidta a történetem? Sokan álltatok mellettem, ami nagyon sokat jelent számomra. Nekem Ti vagytok az élet. Ha egyszer abba kéne hagynom ezt az egészet, talán beleőrülnék. De mit tehetek? Írás nélkül az életem egy nagy nulla... Mikor a nyaralásból hazamentem, másnap az volt az eslő, hogy folytassam a következő fejezetet. És ezt Nektek köszönhetem. Olyan sikert értem el a körötökben, amiről csak álmodtam. Ezt Ti akartátok így, és köszönöm. Hálás vagyok érte.

5 blog, vagyis több, mert lehetetlen dönteni :) :
- http://tvd-vmprnaplkfanfiction.blogspot.com/
- http://slytherinsorgryffindors.blogspot.com/
- http://dina-elena-jeremy.blogspot.com/
- http://vampirostortenetek.blogspot.com/
- http://lion-and-lamb-hun.blogspot.com/
- http://nina-and-ianbynina.blogspot.com/
- http://diariodiisabella.blogspot.com/
- http://revengenlove.blogspot.com/
- http://vampirediaresbynina.blogspot.com/
- http://atiltottszerelem.blogspot.com/

Sziasztok!

 

Még nem az új fejezettel jöttem. Sajnos még ennyire nem vagyok gyors :( A blog megkapta a 7.-ik díját. Dorka, Dinike: Hálás köszönet érte. Na meg persze Nektek is akik mindig velem Vagytok. Ha Ti nem lennétek ez a blog a süllyesztőben kötött volna ki. És ezért is nagyon hálás vagyok. És azt hiszem ez a díj nem csak a blogé hanem a Tiétek is.

Szabályok:

1. Tedd ki a képet a blogodra!
2. Köszönd meg annak, akitől a díjat kaptad!
3. Írj le 6 dolgot magadról!
4. Küld tovább 5 blog írónak! (a linket ne felejtsd el)
5. Hagyj megjegyzést a blogjukon, hogy meglepi várja őket!

6 Dolog rólam:

- 2 csökönyös kiskutyám van, akiket imádok

- Imádok olvasni

- Nincs különösebb bajom SP-vel addig míg el nem kezd táncolni... akkor ne is lássam.

- Anyukámnak és nekem egy napon van a születés napunk (:

- Felnőttként szeretnék segíteni az állatokon

- Gyermek koromban állatorvos akartam lenni, ezt ma már elvetettem xD nem nekem való (: 

5 Blog:
- http://vampirediaries-felhomaly.blogspot.com/
- http://nina-and-ianbynina.blogspot.com/
- http://vampirediaresbynina.blogspot.com/
- http://diariodiisabella.blogspot.com/
- http://lion-and-lamb-hun.blogspot.com/

Jó reggelt (:

Ilyen sem volt még! Reggel van, és az új fejezet megjött :D Nem minden nap csinálok ám ilyet, de értetek bármit (: Na nem akarom tovább szaporítani a szót, így olvassatok. Puszi és ölelés mindenkinek!

56.

-         Milyen csók? – kérdeztem. Damon és Elena egymásra néztek. Na ne. – gondoltam magamban. – ti ugye nem??? – mindketten hallgattak. – és én még hittem neked – mondtam majd kirohantam.  Elena szaladt utánam.

-         Madie. Damon nem tehet erről az egészről. Én csókoltam meg. Neki eszébe se jutott volna.

-         Akkor neked lehetett volna legalább annyi eszed, hogy nem csókolod meg. Tudtad, hogy szeret. Kihasználtad az érzéseit. Mi ütött beléd Elena? Mi lett Azzal az Elenával, akit régen megismertem? – kérdeztem. Időközben Damon is kijött. Aggódó tekintete láttán hirtelen megtorpantam. Nem tudom mit csináljak… kezdek ideges lenni. Ha hihetek Elena szavának, Damon semmiről sem tehet. Miért ilyen nehéz? Miért kell mindig valaminek közbe jonnie?

-         Sajnálom Madie, hogy csalódást okoztam. Megértem, ha utálsz. Megérdemlem. - közölte. Ekkor beállított Stefan is.

-         Mi folyik itt? – kérdezte mikor kiszállt a kocsiból. Legszívesebben elmondtam volna, de nem akarom összetörve látni Stefan-t.

-         Semmi. – feleltem. -  Kicsit összevesztünk Damon-nel.

-         De minden oké? -  kérdezte.

-         Persze. – feleltem, majd oda mentem Damon-hez és átkaroltam a derekát.

-         Akkor jó. – mosolygott Stefan, majd elindult befelé – Elena jössz?

-         Igen. – válaszolta. Stefan már bent volt. Én megragadtam Elena karját.

-         Azért nem mondtam el, mert nem akartam összetörni a szívét. De ezzel még nem végeztünk. – mondtam, majd elengedtem. Elena bólintott, majd elindult befelé.

-         Madie én… - kezdte

-         Semmi baj. Te nem tehetsz erről… csak is az ő hibája… - feleltem, és gyilkos pillantást vetettem Elena után, majd megöleltem Damon-t.

-         Annyira szeretlek. – súgta a fülembe.

-         Én is téged.

Még maradtunk sötétedésig. Sokat beszélgettünk. Damon és én kibékültünk, bár még apánál maradok egy ideig. Még egy kicsit korai lenne minden elkezdenünk előröl. A búcsúzás, mint most is nagyon nehéz volt. Megígértem nekik, hogy minél hamarabb jövök.

-         Madie, muszáj menned? – kérdezte Damon.

-         Muszáj. De tudnod kell, hogy hiányzol. Már most. De még egy kis idő kell ehhez. Visszakell rázódnom a vámpír életbe. Eddig emberként éreztem magam, de itt az ideje, hogy annak érezzem, ami valójában vagyok… - feleltem.

-         Rendben. De majd hívlak. – felelte, majd magamhoz szorított.

Beszálltunk a kocsiba, majd elindultunk haza felé. Útközben beugrottunk még a Grill-be. Jake-nek kaja kellett…

Bent megláttam a pultnál Stefan-t.

-         Stefan? Te mit csinálsz itt? - kérdeztem majd leültem mellé.

-         Csak iszogatok. – felelte, majd rámutatott a pohárra.

-         De te nem szoktál csak úgy iszogatni… valami baj van. Annyira már ismerlek… - mondtam. Stefan megitta az utolsó kortyig a pohárban lévő italt majd sóhajtott, aztán válaszolt.

-         Lehet hülyének fogsz nézni, de sejtek valamit. Damon és Elena között. - O-ó… - gondoltam magamban. – olyan mások egymással. Kerülik egymást. Jobban, mint eddig. Ma is mikor bent beszélgettünk ha Damon kiment, Elena bejött, és fordítva. Talán hülye vagyok.

Most mit csináljak? Mondjam el neki? De akkor bennem is csalódna, hogy nem mondtam el egyből neki. És azt meg nem szeretném.

-         Nézd Stefan én… mindegy, vedd úgy, hogy nem mondtam semmit… - feleltem, majd felkeltem, de Stefan megragadta a kezemet.

-         Madie, ha tudsz valamit kérlek, mondd el.

(Damon szemszöge)

A mai napom tökéletes volt. Madie és én kibékültünk. Végre minden a helyére került, bár visszament Miami-ba. De legalább nyugodt vagyok, hogy nem hagy el. Hogy velem marad. Olyan jó érzés

Oda mentem a CD lejétszóhoz, majd felnyomtam a hangerőt maximumra, és hallgatni kezdtem a kedvenc számomat. Töltöttem egy pohárral a kedvenc italomból, majd elkezdtem táncolni. A zenére lejött Daniel, és Victoria.

-         Bulizol apu? – kérdezte Dan.

-         Igen. Rám fér. – feleltem, majd rákacsintottam a szokásos módon, és belekortyoltam az italomba. – nem jössz?

-         Hát.nem tudom, hogy…

-         Menj csak. Engem nem zavar! – közölte Victoria mosolyogva.

-         Hát legyen! – Daniel oda jött hozzám, majd töltött magának is egy pohárral.

Tökéletes a mai nap.

(Madie szemszöge)

Most mit csináljak? Itt állunk egymással szemben. Nekem már rég elkellene indulnom. Nem akarom elmondani, mert megbántom Stefan-t. Összetörne.Na meg Damon megutálna.

Kirohantam a mosdóba. Felhívtam Damon-t.

-         Igen? – kérdezte míg mögötte eléghangosan szólt a zene.

-         Damon segítened kell. – suttogtam. Eszembe jutott az, hogy megnyissam a csapot így még véletlenűl sem fogja Stefan hallani, hogy mit beszélünk.

-         Mi a baj? – kérdezte míg a zene lehalkult mögötte.

-         Stefan sejti, hogy történt közöttetek valami Elenával. Arra kért, hogy mondjam el, ha tudok valamit. Damon nem tudom mit csináljak. – közöltem.

-         Mondd el neki. Haragudni fog rám, de…

-         De mi? Nem akarom, hogy összevesszetek. Nem szeretem… - szakítottam félbe.

-         Ha sejti úgyis ráfog jönni. Ha kell beveti minden tükkjét. Nem hagyja nyugodni… - felelte.

-         Damon egy igaz barát nem tenné ezt…

-         De igen. Egy igaz barát erre is képes. Megtenni mindent azért, hogy ne szomorkodjon. És én is ezt mondom. Tudnia kell. Nem hazudhatunk örökké Elenával… - felelte. – átkell esnünk rajta.

Damon-nek igaza van. Nem tehetek ezt meg. Ez annál sokkal rosszabb lenne. Inkább most tudja meg, mint hónapokkal később.

Mikor letettük a telefont kimentem. Stefan a pultnál ült. Oda sétáltam hozzá, és leültem mellé. Másik oldalán Jake volt.

-         Madie mikor indulunk? Apu már hívott. – kérdezte Jake.

-         Nem sokára. – feleltem. – Stefan beszélhetünk?

-         Persze. – válaszolta, majd elindultunk kifelé. Jake a kocsihoz, ment és beszállt. 

-         Megkértél arra, hogy mondjak el mindent, amit tudok. De fájni fog. Neked is, és nekem is. Damon és én a nagy béküléses jelenetnél voltunk, mikor bejött Elena a képbe, Azzal a szöveggel hogy: “Damon megkéne Beszélni azt a csókos ügyet”. Ekkor rájöttem, hogy csókolóztak. Elena volt az aki megcsókolta Damon-t. ezt Elena is mondta… - Stefan egyre gyorsabban lélegzett. Könnyek jelentek meg a szemeiben.

-         Szóval igaz. Jól éreztem. Miért? Miért nem vagyok elég neki? Miért kell olyannak lennie, mint Katherine-nek? – elkezdett fel alá járkálni, majd mérgében felrugott egy kukát, jó magasra. – Madie, én ennyire szörnyű lennék?

-         Nem te nem vagy szörnyű. – mondtam, majd két kezem közé fogtam az arcát. Stefan néz rám. – sírt. – Ne hibáztasd magad. Elena a hibás. Sőt Damon is az, mert hagyta magát. Én is haragszom rá. Mindkettőjükre. Azzal nem oldasz meg semmit, ha magadat ostorozod…

-         Madie én…

-         Semmi te. Nem a te hibád. Elena a hibás. Nem voltál elég neki. És ezért haragszom rá. De mivel a barátod vagyok elkellett mondanom… - szakítottam félbe.

Beültettem a kocsinkba, majd elvittem haza. Damon kint ült a lépcsőn. Mikor kiszálltunk, félre állt. Nem szólt semmit. Ránéztem, majd felkísértem a szobájába Stefan-t.

-         Az lesz a legjobb, ha most alszol. Holnap majd elbeszélgetsz velük. – mondtam, miközben megigazítottam az ágyát. Stefan lefeküdt én meg betakartam. Elindultam az ajtó felé, Stefan pedig utánam szólt:

-         Köszönöm. Köszönöm, hogy segítettél.

-         Ez természetes. A barátok erre valók. Mindig kiállnak egymást mellett. – mondtam, majd kiléptem a szobából.

Lementem a nappaliba. Damon a kanapén ült. A térdeim könyökölt, és a tenyerébe temette az arcát. Oda szaladtam hozzá, és átkaroltam.

-         Sajnálom. Én nem akartam. Te mondtad. – feleltem.

-         Semmi baj. Jobb, ha tudja, max. megutál. – ekkor rám nézett. – téged sosem tudnálak megutálni…

Megöleltem. Lelkiismeret furdalásom van. Nagyon is. Összetörtem megint a családi békét… ajj… miért kell nekem ilyen idiótának lennem?

-         Madie megyünk? Apa már komolyan aggódik értünk. – szakította félbe a pillanatot Jake.

-         Jake. Ma nem tudunk hazamenni. Itt kell maradnom. Te ha akarsz mehetsz, de most nagyobb szükség van rám itt. – feleltem. Jake gúnyos pofát vágott.

-         Miért vagy még mindig vele? Nem te mondtad, hogy hülye voltál, amiért nem hallgattál rám? – förmedt rám Jake. – ez egy szemét dög. Sosem fog téged megbecsülni.

-         Na ide figyelj öcsi. A hugod felnőtt ember. Azt csinál amit akar. Te nem szólhatsz bele. Kinek hiszed magad? Nem te szabod a feltételeket. Te egy kis senki vagy. Annyit sem érsz, hogy Madie lábáig felérj. Most pedig takarodj a szemem elől, mert megbántom… - mondta Damon dühösen. Ilyenkor félek. Damon ilyen pillanatokban teljesen kiszámíthatatlan. Ilyenkor még benne vannak az ösztönök a régi énjéből. Mikor képes volt hidegvérrel gyilkoni…

-         Nem értem miért szereted még… - közölte Jake majd kiment.

Ezt nem hiszem el… az önzetlen szívemnek köszönhetően megint bajt okoztam… elég volt már.

-         Sajnálom Madie. – mondta Damon, majd megölelt.

-         Nem. Semmi baj. Minden rendben van. És nem te tehetsz erről. Én… - feleltem.

-         Madie, Madie, Madie… ne kezdjünk előröl oké? – vágta rá.

-         Oké.

-         Nézd. A bátyád mindig is ilyen volt…

-         De mindig a jót akarta. Igaz a maga módján, de akkor is. – szakítottam félbe, majd leültem a kanapéra. Damon mellém ült. Úgy döntöttem belerakom a fejem az ölébe.

-         Igen tudom. – felelte, majd elkezdtem simogatni a fejemet. – mindig is hálás leszek érte. Ha nem vagyok veled tudom, hogy ő vigyáz rád. 

Ránéztem, mire ő kacsintott egyet, majd féloldalas mosolyt villantott. Hogy én ezt mennyire imádom. Ettől eltudnék olvadni.

Lassan simogatta a fejem. Az utolsó emlékem az, hogy puszit nyom a homlokomra, majd a következő pillanatban, a szobájában ébredek fel reggel. Ezekszerint elaludtam.

Beléptem a fürdőbe, hogy megigazítsam a hajam. Idegesített, hogy nincs nálam a fogkefém… gyűlölöm Ilyenkor a számat…

Leindultam a földszintre, majd megpillantottam Jake-t a nappaliban a kanapén.

Velem szembe jött Damon. Rámutattam Jake-re.

-         Behívtam este, Miután felvittelek. – súgta a fülembe Miután szép lassan odasétált hozzám.

-         Oh. Értem. – feleltem. Most biztosan elpirultam volna. Ekkor hirtelen beugrott. – apu…

-         Beszéltem vele. Elmondtam neki, hogy közbe jött valami. – súgta.

-         Köszönöm. Te mindig megmented az életemet. – mondtam, majd megcsókoltam, amit egy köhögés szakított félbe.

-         Nem akarok zavarni, de ezt ne előttem… - mondta Jake kómás hangon.

-         Ember, az én házamban vagy. Hagyhattalak volna kint is. – közölte Damon. – de az önzetlen szívem megesett rajtad. – ezen elmosolyodtam.

-         Fu de önzetlen. – mondta Jake, majd elindult fel felé.

-         Öhm, most meg hová mész? – kérdeztem.

-         A fürdőbe…

-         Megengedtem, hogy használd? – kérdezte Damon gúnyosan. Kezdett viccessé válni a helyzet. Bevallom tetszett. Jake elkezdett visszafelé jönni. – tudod mit? Menj csak, nem akarom, hogy büdös legyen a házban. – vágta rá Damon. Jake dühösen, égnek amelte a kezeit, majd sóhajtott, és elindult felfelé.

-         Te semmit sem változol. – feleltem, majd megböktem a karját, mire ő csak ennyit felelt mosolyogva:

-         Sajnálom. Ilyen vagyok. Egyszerűen imádom az embereket szívatni.

-         Igen azt látom. – válaszoltam, majd elindultam a konyhába.

Miután megittam a napi adag vért bementem a nappaliba. Damon követett és leült mellém. Nem sokkal később Stefan jött a nappaliba.

Damon megfeszülve bámult rá. Felállt.

-         Nézd Stefan én…

-         Tudom. Nem a te hibád. Nem rád haragszom. Hanem Elenára. – felelte Stef.

-         Sajnálom öcsi. – válaszolta Damon.

-         Nem kell. Talán így kellett lennie. És hálás vagyok Madie-nek, mert elmondta. Nagyszerű barát vagy. – mondta mosolyogva, majd odajött hozzám, és megölelt.

-         Ez természetes. Tudod, hogy rám mindig számíthatsz. – válaszoltam. Lassan elengedett majd mélyen a szemembe nézett. Elég kellemetlenűl éreztem magam…

-         Tudom. Nagyon emlékesztetsz valakire. Valakire akit nagyon szerettem. A neve Lexi. Ő volt a legjobb barátom. –felelte. Lexi. Róla mesélt Damon. Valamikor ő ölte meg. Szép…

-         Damon mesélt róla. Mindent. – mondtam, s közben Damon-re néztem, aki szégyenlősen elnézett a vállam felett.

Még ott álltunk egy darabig, mikor valaki belépett az ajtón…

(Jake szemszöge)

Nem értem, hogy szeretheti Madie. Ezt a vadállatot.  Nyílván azért mert hülye. Ilyenkor legszívessebben haza ráncigálnám, csakhogy ezzel van egy kis gond. Madie vámpír, és sokkal erősebb ezáltal nálam. Ez is Damon hibája… ami természetesen nem igaz. Bonnie-é. Megbabonázott. Mindenáron megakarta ölni Madie-t és Daniel-t. és erre engem használd fel…

Miatta lett Madie vámpír…

Fürdés után úgy döntöttem, hogy kicsit körül nézek. Damon szobájában alig vannak dolgok. Egy két könyv volt még itt-ott. Némelyik a vámpírokról szólt. Ha meghallom ezt a szót a hideg is kiráz.

Az egyik fiók legmélyén találtam egy képet. Ő és Katherine volt rajta. A kép már kezdett megsárgulni.

Hányingerem lett. Belegondoltam abba, hogy Damon már milyen öreg. És Madie is az marad. Örökre 17 évesnek néz ki.

Ha tehetném visszaforgatnám az időt, és megváltoztatnék mindent.

Kiszöktem a házból. Nem vettek észre, mert valaki egy kicsit megzavarta őket. Mielőtt kiléptem volna, lenyúltam Madie kocsi kulcsait.

Elindultam a város felé. Túl unalmas itt a birtokon…

Megálltam a parknál. Kiszálltam, majd leültem az egyik padra. Kicsit kiakartam szellőztetni a fejem.

Alig telt el 10-15 perc, mikor valaki megzavarta.

-         Jake? – kérdezte egy ismerős hang. Felkeltem a padról, majd megláttam Bonnie-t.

-         Bonnie?

-         Szent ég, te hogy kerülsz ide? – kérdezte mosolyogva.

-         Egy név. Madie. – feleltem.

-         Értem. Vagy is azt hiszem. Túl bonyolult. – felelte.

-         Igen az. – vágtam rá.

-         Nem vagy valami boldog… - közölte.

-         Hát nem.

-         Elmondod?

-         Kezdjünk ott, mikor mindent megváltoztattam… miattad. – Bonnie –nak ekkor leesett.

-         Reméltem, hogy elfelejted…- felelte, majd leülted a padra.

-         Elfelejteni? Miattad lett a hugom vámpír. Hogy a fenébe felejtsem el? – förmedtem rá. – ezt nem lehet csak úgy elfelejteni.

-         Sajnálom. Csak haragudtam rá mert… mindegy. Hagyjuk. – válaszolta Bonnie.

-         Nem mindegy. Itt az ideje, hogy megbeszéljük. – közöltem dühösen.

Bonnie egy ideig habozott. Elbámult a messzeségbe, majd belekzdett.

-         Azért, akartam, hogy meghaljon Madie, mert szerettem Damon-t. – azt hittem leesek a padról. Bonnie szerelmes volt Damon-be?

-         Mi van? – kérdeztem. – te szerelmes voltál abba az állatba?

-         Tudom hülyén hangzik de így van… - nem jutottam szóhoz. Miért szerelmes mindenki abba a dögbe?

-         Megofogott a külső?

-         Igen… azok a szemek. Egész életemben utálni fogom magam ezért. Már nem szeretem. Tudom, hogy hibát követtem el.

-         Én is utálnám magam. – feleltem.

-         Jake kérlek. Ne legyél ilyen cinikus. Tudom Megérdemlem, de akkor is. Nem kéne ezt csinálnod. Elég volt. – szinte könyörögni kezdett. – menjünk a Grill-be és beszéljük meg. Nem akarok tovább így élni.

-         Jól van menjünk. – vágtam rá, amjd Beszálltunk Madie kocsijába, és elhajtottunk…

Sziasztok!

Meghoztam a friss fejezetet. Kb. 1 teljes perce készült el xD Puszi és Ölelés mindenkinek (:

55.

(Damon szemszöge)

Eltoltam magamtól Elenát. Fel sem tudtam fogni, hogy megcsókolt. Kinyitotta a szemét, és értetlenűl bámult rám.

-         Nem tudom mi ütött belém. – kezdte. – én…

-         Én sem tudom… - feleltem.

-         Damon kérlek most menj el. – mondta, majd a fejére húzta a takarót. Elindultam az ablak felé majd kiugrottam…

Lassan sétáltam haza felé. Bolyogntam a sötétben. Egyfolytában a csók járt a fejemben. Tele volt érzelemmel. Kellemes volt. Jobb, mint valaha.

(Elena szemszöge)

Az ablakhoz szaladtam Miután Damon elment. Bezártam, majd leültem elé.

Mi ütött belém? Hisz én Stefant szeretem. Most mégis Damon-t csókoltam meg. Atya ég. Tényleg olyan vagyok, mint Katherine. Stefan-nal járok, de megcsókoltam Damon-t. miért csináltam?

Talán a lelkem mélyen szeretem. De nem annyira, mint Stefant. Én csak Stefan-nal akarok lenni. Senki mással.

Szép lassan visszasétálam az ágyamhoz. Betakaróztam, majd behunytam a szemem. Lelkiismeret furdalásom volt. És nem Stefan-nal szemben. Elküldtem Damon-t. még csak bocsánatot sem kértem. Ennyit ér a neveltetésem. Miért csináltam? Miért csókoltam meg?

Zokogni kezdtem. Most Hirtelen minden felgyülemlett bennem.

Mikor kinyitottam a szemem már reggel volt. Nyílván álomba sírhattam magam az éjjel.

Felkeltem, majd elmentem lezuhanyozni. Zuhanyzás alatt átgondoltam mit fogok mondani Damon-nek.

Miután végeztem visszamentem a szobámba, hogy keressek valami göncöt. Ki is Vettem ami elsőként a kezembe akadt. Fekete rövidújjú meg egy farmer nadrág.

Lementem a konyhába. Jeremy épp akkor vette ki az utolsó szelet pirítóst.

-         Jó reggelt Elena. – köszöntött hatalmas mosollyal.

-         Neked is Jeremy. – feleltem, majd erőltettem egy halvány mosolyt. – pirítós?

-         Igen. Jenna Alaric-nal aludt az éjjel. Így rám maradt a felelőség a reggelire. Meg már egy ideje nem én készítettem. – válaszolta.

Megreggeliztünk. Jeremy elmondta a mai programját. Egésznap a haverjaival lesz. Végre megteheti, mert nem fenyegeti veszély. 

Mikor befejeztük a reggelit, mondtam, hogy menjen csak nyugodtan, majd én elmosogatok. Legalább lesz mind gondolkoznom.

Valaki kopogott az ajtón. Gyorsan megtöröltem a kezem, majd elindultam kinyitani.

-         Damon?

-         Bemehetek? – kérdezte.

-         Gyere csak. – mondtam. Damon elindult a nappali felé, én meg követtem. Damon leült a kanapéra.

Egy ideig némán bámultuk egymást. Ismét előjöttek az emlékek éjjelről. A csók, ami annyira fellángolt. Fel, mert jól esett. Olyan könnyed volt. Könnyű volt megtenni. De nem könnyű túl lépni rajta.

-         Nézd Damon. – törtem meg a szót, s ezzel elhesegettem az emlékeket – én nem tudom mi volt tegnap éjjel. Sajnálom. Nem tudom mi ütött belém.

-         A számból vetted ki a szót. – felelte mosolyogva. Vissza mosolyogtam rá.

-         Most mi legyen? – kérdeztem.

-         A legjobb, ha megpróbáljuk elfelejteni az egészet…

-         Neked menni fog? – kérdeztem hirtelen.

-         Muszáj lesz. Nincs más választásom. – felelte.

Szerencsétlen egész végig ezt várta, most meg el kell felejtenie. Ez olyan, Mintha nekem most azt mondanák felejtsem el Stefan-t. Lehetetlent kérnek.

Egy ideig még néztük egymást. Damon tökéletes szemei magukba szívtak. Jobban, mint eddig valaha. Talán a csók miatt.

Ez nehéz menet lesz.

(Victoria szemszöge)

Egy ideje Tyler-éknél lakom. Mrs. Lokwood nagyon kedves. Segít amiben csak tud. Tyler meg… mindegy. Ő tesz az egészre. Mióta náluk lakom mindig kerül. Ekkor rzem annak a súlyát, amit Daniel-el műveltem. Hiányzik. Jobban, mint bármi más. Egyedül csak ő ért meg.

Úgy döntöttem, hogy elmegyek hozzá. Vissza akarom kapni. Szükségem van rá. Mindennél jobban.

Miután Tyler elment futni, elindultam. Mrs. Lokwood úgy tudja, az egyik barátnőmhöz megyek. Pedig ez korántsem igaz.

Siettem. Minél előbb akartam látni Daniel-t.

Mikor megérkeztem Stefan épp akkor indult el valahova. Láttam, ahogy a kocsija elhalad.

Kicsit megnyugodtam. Oda léptem az ajtóhoz, majd bekopogtam. A térdeim remegtek.

-         Vic? – kérdezte Daniel.

-         Remélem nem zavarlak.

-         Te sosem zavarsz. – mosolygott.

Bementem. Daniel felvezetett a szobájába. Semmit sem változott. 

-         Minden rendben? – kérdezte

-         Nem. Semmi sincs rendben. Tyler egy állat. Nem foglalkozik velem. Mióta náluk lakom levegőnek néz. Nem törődik velem…

-         Szemét. De ez nem is fog megváltozni. Ő ugyanilyen izé marad…

-         Daniel nem tudom mit csináljak. Én komolyan szeretnem ezt a kis babát, de Tyler semmi jelét nem mutatja, hogy ő is. Miért kell mindig az ilyet kifognom? – kérdeztem, mire Daniel megölelt. Olyan jól esett. Már nagyon régen ölelt meg.

-         Nem lesz baj. Majd segítek. Ha gondolod költözz ide. Majd, ha anyu hazajön oda költözöl a régi házunkba. Segítek felnevelni a babát…

(Madie szemszöge)

A tegnap éjjelt végig Melanie-val töltöttem. Rendesnek tűnik. De  jobb, ha óvatos vagyok. Kitudja mi a terve.

Reggel Jake készített reggelit. Tojás rántotta. Nyami.

-         Jó reggelt. – üdvözöltem.

-         Szia Madie. Hogy vagy? - kérdezte mosolyogva, míg az utolsó tányért is lerakta az asztalra. 

-         Jól. Köszi.

Elindultam a hűtő felé, majd kivettem egy üveget. Jake-et a hideg is kirázta.

-         Sajnálom. – mondtam.

-         Nincs gond. Csak nehezen szoktam még hozzá. – válaszolta egy halvány mosollyal. – mit tervezel mára?

-         Nem tudom. Lehet meglátogatom Daniel-t. nagyon hiányzik.

-         Ez tök szuper. – felelte.

-         Jössz velem? Tudok egy rövidebb utat Mystic Falls-ba. – közöltem. Jake szeme felcsillant.

-         Komolyan?

-         Igen. Ha gondolod reggeli után akar indulhatunk is.

Jake sűrűn bólogatni kedzett. Közben apa is megérkezett így Gyorsan reggelizni kezdtünk. Elmondtam neki, mi a mai tervünk Jake-kel. Megkérdeztem apát, de neki sajnos dolga van, így ő nem tud velünk jönni…

Jake még gyorsan csinált magának néhány szendvicset. Elköszöntünk apától, majd elindultunk Mystic Falls felé.

-         Szóval akkor most mi lesz? Elhívod Daniel a parkba vagy elmész hozzá…

-         Abba a házba én be nem teszem a lábam. – szakítottam félbe. Majd megállunk a ház előtt és kihívjuk Daniel-t. ilyen egyszerű. Semmi kedvem nincs Damon-el találkozni…

-         Ételek. És azt hiszem ezen nem csodálkozom. – felelte.

-         De tudod mi a rossz? Hogy akkor nem hallgattam rád. Te már akkor érezted, hogy itt valami nem stimmel… én meg túl szerelmes voltam. – feleltem. Jake csak bólogatott. Nem mondott semmit. A radio felé nyúlt, majd feltekerte a hangerőt. Valami régi 80-as évek beli zene szólt. Jake rázni kezdte a fejét, mire én csak nevettem. Jake szereti az ilyen zenéket.

Énekelni kezdtünk. Hülyültünk mint valami tizen eves idióták. Ilyenkor olyan jó. Mindent elfelejtek. Na meg átmegyek idiótába.

Hamar oda értünk. Sokkal hamarabb. Megálltunk a Salvatore birtok előtt. A szívem kalapálni kezdett. 

-         Nem kell ezt csinálnod, ha nem megy. – mondta Jake.

-         De. Látni akarom a fiamat. Az is nagy dolog, ha idáig kibírtam nélküle. – feleltem, majd szép lassan kiszálltam a kocsiból, és mindvégig a házon tartottam a tekintetem.  – itt az ideje, hogy lássam Daniel-t.

Elindultunk az ajtó felé. Az egész testem remegett. Nem tudtam mit csináljak. Jelen pillanatban Damon nyakába ugranék, ha meglátnám, de nem akarom bonyolítani.

Lenyomtam a kilicsnet. Nem jött senki a zajra. Nyílván nincsenek itthon. Fentről az emeletről halk nevetése hallatszott. Elindultam a hang irányába. Daniel volt az. Bekopogtam az ajtón, majd Daniel kinyitotta.

-         Anyu? – kérdezte meglepve.

-         Már nagyon hiányoztál. – mondtam majd megöleltem.

-         Te is nekem. – felelte. Míg öleltem megpillantottam Victoriát. Ott ült Daniel ágyán.

-         Szia Madie. Jó újra látni. – köszöntött.

-         Téged is. – feleltem. Ránéztem a hasára. Már látszott neki valami. Daniel törte meg a feszült pillanatot.

-         Épp jókor jöttél. Apa nincs itthon. És van egy olyan érzésem, hogy egy ideig nem is lesz.

-         Igen. Gondoltam. Nem is szeretnék vele találkozni. Úgy döntöttem jobb ez így. – válaszoltam.

Lementünk a nappaliba. Reménykedtem, hogy elkerüljük egymást Damon-nel. De épp összefutottunk.

-         Madie? – nézett rám meglepődve Damon. – visszajöttél?

-         Azért ne fussunk ennyire előre. – közöltem. – Daniel-hez jöttem.

-         Értem. Akkor én nem is zavarlak titeket. – mondta majd elindult az emeletre. 

-         Nem… zavarsz. – csúszott ki a számon. Madie most mi a francot művelsz? – gondoltam magamban, míg Damon visszasétált.

-         Biztos? – kérdezte. Erre nem tudtam mit felelni

-         Biztos. – vágta rá Jake. Mérges pillantást vetettem rá, mire ő, kidugta a nyelvét…

Ezt akartam elkerülni. Az érzelmeim még minidg erősek. Besétáltunk a nappaliba. Jake direct tavol űlt tőlem. Damon mellém ült.  Ha dobogna a szívem most kiugrana a helyéről.

-         Szóval… - torte meg a kínos csendet Daniel. – meddig maradsz itt?

-         Nem tudom. – feleltem. Szeretnék sokáig. Nagyon hiányzol.

-         Te is nekünk. – mondta Daniel, majd ránézett az apjára. Kicsit kínosan éreztem magam.

Ekkor valaki berúgta az ajtót. Mindannyian felpattantunk. Damon odament az ajtóhoz.

-         Te mit keresel itt? – kérdezte Damon valakitől.

-         Victoria-t. – mondta egy fiú. Dan és Vic egymásra néztek. Ekkor belépett Tyler. – Te mit keresel itt? Szakítottatok vagy nem?

-         Tyler kérlek ez….

-         Nem Vic. Elég volt. Esküszöm néha rosszabb vagy egy ribanc-nál…

-         Tessék? – kérdezte Victoria ijedten.

-         Hogy hívtad? – kérdezte Daniel.

-         Ribancnak. Egyébként mi közöd van hozzá? – kezdte Tyler.

-         Annyi, hogy én itt lakom. És én legalább foglalkozik vele. – folytatta Daniel.  – Terhes. Tudod, hogy mindenél jobban akarja azt a kis babát. De te csak megakarsz tőle szabadulni. Örömgyilkos vagy.

Ekkor egymásnak urgottak. Damon egyből oda ugrott és szét szedte őket. Damon Tyler-t, én Danielt fogtam le. Jake ijedten nézett körbe.

-         Jake, menj fel az emeletre. Gyerünk. – mondtam, majd Jake egy szó nélkül megtettem azt, amit kértem. – Victoria menj fel hozzá. Neked is jobb, ha ott vagy fent. – Victoria bólintott, majd felment Jake után.

-         Tyler, te pedig kifelé. – mondta Damon majd elkezdtem kifelé ráncigálni. Lassan elengedtem Daniel-t.

-         Jól vagy? – kérdeztem.

-         Igen. De ha még egyszer ide dugja a képét én eksüszöm, hogy megölöm…

-         Itt senki nem öl meg senkit. Mégis mi folyik itt Daniel? – érdeklődött Damon.

-         Vic ugye Tyler-től terhes. De az a mocsok, nem akarja azt a gyereket. Levegőnek nézi Victoriát. Mióta náluk lakik átnéz rajta. Vic csak rám számíthat…

Nem szólt senki semmit. Daniel fogta magát, majd felfutott az emeletre Jake-hez és Victoria-hoz. 

Ilyenkor Damon-t látom benne. Ő is ilyen volt mikor megismertük egymást.

-         Miért szereti ennyire azt a lányt? Hisz megcsalta… - mondta Damon, míg leült a kanapéra.

-         Talán, mert még mindig szereti. – feleltem.

-         Igen. A szerelme sosem múlik. – mondta, majd rám nézett. Tudtam mi fog jönni. És nem akartam megint végig hallgatni.

-         Néz Damon, ezt egyszer más r megbeszéltük ugye? Amit mondtál nekem nagyon fájt, és…

-         Madie. Mikor érted már meg, hogy nem akartam? – felelte.

-         Most én is mondjam azt, hogy nem érdekelnek a kifogások?? Hogy minden szerencsétlenség az életemben? Akkor nem hallgattál végig. Most miért tennéd? – mélyen belenéztem azokba a szép szemekbe. Damon felállt, majd egy lépéssel közelebb jött hozzám. Megfogta a két karomat óvatosan. Kirázott a hideg az érintésétől. Annyira vágytam rá, és most mégis eldobom magamtól. Pedig szeretem. Tudom, hogy ő is csak félek. Félek attól, hogy ismét elveszítem…

-         Madie. Te vagy az életem. Nem tudom mi ütött belém, csak azt, hogy azért tettem, mert féltem. Féltem attól, hogy te mondod ki. Így megtettem én. Azt hittem könnyű lesz, de mára már be kell látnom, hogy mekkorát tévedtem.

-         Én sosem tennék ilyet. Szerettelek és… most is, de… - nem tudtam befejezni, mert Damon megcsókolt. Hevesen, ahogy szokott. Ahogy magamhoz szorított eltűnt belőlem minden feleltem. Olyan volt, mint régen. Mikor megismertem. Hosszú csók volt. Hosszabb, mint eddig valaha.

-         Sajnálom. – mondta, majd a padlóra nézett. Megfogtam az állat majd szép lassan felemeltem a fejét.

-         Nincs mit sajnálnod. A lényeg, hogy itt vagy. Nem számít többé semmi sem. – feleltem. Átkaroltam a derekát.

Ajtó nyikorgásra lettem figyelmes, de nem érdekelt, mert Damon karjaiban lehettem.

-         Damon meg kéne beszélnünk ezt a csók ügyet… hoppá. – mondta Elena.

-         Hogy mit? – kérdeztem.