57.
(Madie szemszöge)
Amint belépett Elena a nappaliba Stefan megfeszült. Kezeit ökölbe szorította, amit nem vett észre Elena.
- Sziasztok! – mosolygott. De letörölném róla azt a mosolyt. – Reméltem, hogy ébren vagy. Hívtalak de nem vetted fel a telefont.
- Sajnálom. Ki volt kapcsolva… - felelte keményen Stefan. Elena megráncolta az arcizmait, majd megölelte Stefant. Stefan lassan emelte fel a kezeit. Enyém kis undorral. Szenvedett.
- Megyünk valahova? – kérdezte Elena, miután elengedtem Stefan-t. – itt az ideje kicsit kimozdulni.
- Ne haragudj, de nincs kedvem. – felelte ugyenúgy Stefan. Elena arca aggódó lett.
- Minden
- Nem. Semmi nincs rendben. Mi volt az a dolog Damon-nel? – Stefan egyből a lényegre tért.
Elena hallgatott. Leült a kanapéra. Én Damon-hez bújtam. Remegtem. Stefan a könnyeivel küzködött.
- Megtennétek valamit? – kérdezte Stefan. – hagyjatok magunkra egy kicsit.
Bólintottunk, majd felmentünk az emeletre.
(Stefan szemszöge)
Elena szép lassan leült a kanapéra. Kezeit a térdén pihentette. Elé álltam kicsit terpeszben, és összefontam a karomat a mellkasomon. Elena értetlenűl bámult rám.
- Választ akarok most kapni. Miért csókoltad meg Damon-t? – kérdeztem. Elena sóhajtott. Beletúrt a hajába, majd rám nézett.
- Nem tudom. Valami ott belül megmzodult bennem, és megtörtént, akaratom ellenére…
- Olyan nincs hogy akaratod ellenére. Elena itt minden
- Stefan én komolyan mondom, hogy…
- Nem érdekel. Mi lett azzal a kis színjátékkal, hogy:”Én nem Damon-t szeretem, én téged szeretlek” ? Te is csak olyan vagy, mint Katherine. Nincs bennetek különbség…
- Tessék? – kérdezte Elena, majd felállt a kanapéról. – tényleg azt gondolod, hogy majd beleszeretek Damon-be? Tényleg azt hiszed, hogy olyan vagyok Akárcsak ő?
(Madie szemszöge)
Hallottunk lentről mindent. Minden
- IGEN ELENA! KÉPZELD!! – kiáltotta Stefan. – EGYFORMÁK VAGYTOK!
- NEM ÉN NEM VAGYOK OLYAN, MINT Ő. ÉS AMIKOR TE BELESZERETTÉL MADIE-BE? AZ NEM VOLT BAJ? AKKOR TE ÉPP OLYAN VOLTÁL, MINT DAMON.A TESTVÉRED BARÁTNŐJÉBE SZERETTÉL BELE! – vágta rá ordítva Elena.
- DE LN NEM CSÓKOLTAM MEG! ÉN VIGYÁZTAM RÁ. EGYEDÜL VOLT. TERHESEN! – kiáltotta vissza Stefan. – TE HA JÓL TUDOM NEM VAGY TERHES, NEM SZORULTÁL RÁ DAMON SEGÍTSÉGÉRE!
- ÉN NEM! DE Ő RÁSZORULT! MERT VOLT, AKI ELHAGYTA. ÉN LEGALÁBB KIÁLLTAM A TESTVÉRED MELLETT. ELLENTÉTBEN VELED!
- MI VAN? SZERINTED ÉN NEM ÁLLTAM KI? NEM GONDOLSZ ARRA, HOGY ILYENKOR AZZAL SEGÍTESZ, HA CSENDBEN MARADSZ?
- NA TESSÉK! MÉG EGY KÖZÖS PONT BENNED ÉS DAMON-BEN! HAGYJÁTOK, HOGY MÁSOK SZENVEDJENEK! ÉN OTT VOLTAM VELE AZON AZ ESTÉN. ÉS TE? TE ITTHON ALUDTÁL…
- NEM ÉN NEM ALUDTAM ITTHON… ÉN DANIEL-EL FOGLALKOZTAM! – válaszolta Stefan. Ekkor egy hatalmas csend lett. Majd később Elena hozzá tette:
- Tudod mit, végeztünk. Te és én többé nem látjuk egymást. – majd elment.
Bűntudatom lett. Ők mindig is tökéletes pár voltak. Elmondtam Stefan-nak mindent. És én tettem tönkre ezt az egészet…
Lassan kibújtam Damon karjaiból. Letöröltem a könnyeimet, majd elindultam lefelé. Stefan ott állt a lépcső aljánál. Oda mentem hozzá, majd megöleltem. És ismét sírni kezdtem.
- Sajnálom Stefan. Az én hibám. Nem kellett volna elmondanom…
- Nem, nem a te hibád. – mondta, majd nyugtatva simogatta a hátam. – azt tetted, amit egy barátnak kellett tennie. És örülök, hogy te a barátok vagyunk.
- Nem Stefan. mi nem vagyunk barátok. – feleltem, majd lehúztam a kezeimat a nyakáról. Stefan tekintete értetlenné vált – te több vagy, mint egy barát. Nekem te a testvérem vagy. – ekkor elmosolyodott.
- Az érzés kölcsönös. Olyan vagy, mint a húgom. Ezért mindig is irigyeltem Jake-et. – vágta rá, majd ismét megölelt.
Damon szép lassan jött le a lépcsőn és mosolygott. Mikor leért oda mentem hozzá, majd megöleltem.
- Hallottam mindent. Ahhoz képest, ahogy az elején bántatok egymással… ez elég szép fejlődés. – mondta Damon.
- Igen. Az. És én ennek örülök. Nem tudnám úgy leélni az életem, hogy haragba legyek valakivel…
- De ez most elkerülhetetlen. – felelte Damon, majd megbuszilta a fejem búbját.
- Igen tudom. De Elena megérdemli. Megcsókolt. Pedig tudta, hogy engem szeretsz.... – feleltem.
- Igen tudta. De én is hibás vagyok. Mert hagytam magam. – vágta rá Damon. Ekkor Stefan ránézett.
- Ne hibáztasd magad. Azt hitted Madie nem jön többé vissza. – erre válaszolni akartam de Stefan leállított. – és neked pedig csend van. Te sem vagy hibás. Az egyetlen, aki tehet róla, aki ezt az egészet elindította, az már halott. Ennek vége már. A múlt az a múlt…
Ebben tökéletes igaza van. Ezen túl kell lépnünk. Most csak a jövő számít.
(Elena szemszöge)
Madie mindent tönkre tett. Esküszöm, hogy megölöm. Minden
Mikor haza értem Jenna épp az emeletről tartott lefelé. Idegesen vettem le magamról a dzsekimet. Kishíján fel löktem szegény Jenna-, ahogy mentem fel a lépcsőn.
Bementem a szobámba, majd magamra zártam az ajtót. Elővettem a naplómat, majd írni kezdtem:
Kedves naplóm!
A mai napom teljes káosz. Stefan szakított velem. Madie biztosan boldog. De lelkiismeret furdalásom is van. Ha nem csókolom meg Damon-t, akkor én és Stefan még mindig együtt lennénk. Én meg Madie-t hibáztatom. Pedig még sem tehet róla… Stefan-nak igaza van. Pont olyan vagyok, mint Katherine. Túlságosan is igaza van. Nem csak a külsőnk egy és Ugyanaz, de a belsőnk is. Valahol mindig is éreztem, hogy Damon rendes. De hogy ennyire ki mutassam? Erre sosem mertem gondolni. Mindig Stefan szerelmébe menekültem. Mert tudtam Valahol mélyen Damon-t is szeretem. Sosem mertem ebbe ennyire belegondolni. Valahogy jová kell tennem. Muszáj. El kell felejtenem Damon-t. Vagy mindkettőt…
Mikor elkészültem lementem a nappaliba. Jenna és Alaric épp együtt voltak. Hogy mindig a legjobbkor zavarok.
- Jenna elugrok sétálni. Csak gondoltam szólok, nem is zavarok tovább. – mondtam, majd levettem a dzsekimet és elindultam kifelé.
Úgy döntöttem bemegyek a Grill-be. Beülök kitisztítom az agyam.
Míg sétáltam, hirtelen elém ugrott Ashley.
- Úr isten. – mondtam ijedtembe.
- Sajnálom Elena, nem akartalak megijeszteni. Csak láttam, hogy jössz. Gondoltam beszélgethetnénk egy kicsit. – mondta a lány.
- Mi? Mármint mi ketten beszélgetni? Hisz te gyűlölsz…
- Az már a múlt Elena. Itt az ideje változtatni. – mondta majd felhúzta egyik szemöldökét. Rosszat sejtek…
(Madie szemszöge)
Úgy döntöttünk, hogy elmegyünk a közeli erdőbe kirándulni. Damon és Daniel csomagolni kezdtek míg mi Stefan-nal megterveztük az útvonalat.
mikor elakartunk indulni keresni kezdtem a kocsim kulcsait. Nem találtam sehol. Ekkor leesett. Jake.
mikor elakartunk indulni keresni kezdtem a kocsim kulcsait. Nem találtam sehol. Ekkor leesett. Jake.
- Minden
- Nem. Jake elvitte a kocsimat… - feleltem
- Akkor menjünk az enyémmel… - vágta rá Damon.
- De nem fog szét esni? – kérdeztem, majd elfolytottam egy mosolyt. Körülöttem mindenki hangos nevetésben tort ki. Egyedül én húztam meg magam. Damon a tarkóját simogatta, míg gondolkozott az ütős válaszon.
- Drága egyetlen szerelmem. Az a kocsi volt életem egyik legjobb döntése, de – Na most durva lesz – gondoltam magamban – írtóra igazad van. Egy kicsit öreg kb. …
- 60 éves. – vágta rá nevetve Stefan. Damon égnek emelte a fejét majd kínjában ő is nevetni kezdett.
Ekkor belépett Jake kicsit ittasan… a bőr majdnem lesült az arcomról szégyenemben.
- Hé! Sziasztok, pacsit? – kérdezte. Alig állt meg a lábán.
- Jake…
- Igen hugocskám? – kérdezte hirtelen. Megragadtam a kezét, majd félre húztam.
- Mégis mi a francot művelsz?- kérdeztem, majd elengedtem a kezem.
- Semm… semmit. Mi-mi-mit művelnék? – kérdezte alig érthetően.
- Ezt Hagyjuk indulj fel felé, majd megbeszéljük, ha kijózanodsz. – közöltem, majd kikaptam a kezéből a kocsim kulcsait, aztán elindultunk. Kínosan éreztem magam. Pedig nem is én ittam le magam. Életemben nem láttam még ilyennek…
(Elena Szemszöge)
- Nézd Ashley, nem tudom mi a terved de ez nekem bűzlik. – közöltem Ashley-vel mikor a Grill elé értünk. Mielőtt belépett volna rám nézett.
- Nézd Elena. Az anyámat megölték, téged pedig kidobtak. Mindketten szenvedtünk eleget. Fogjunk össze. Mi is végzünk velük. Úgy mint ők velünk. – közölte komolyan.
- Tessék? Te végezni akarsz velük? Van fogalmad róla, hogy miről beszélsz? Anyádat okkal ölték meg, engem pedig okkal dobtak…
- Ezt te sem hiheted el – szakított félbe. – nem gondolhatod így.
- Miért nem? Talán ismersz? Ismered minden
- Talán igen. – vágta rá. – jobban ismerlek, mint azt ahogyan hiszed. Többet tudok rólad, mint ahogyan azt gondolod… - felelte, majd egyre közelebb jött. – Tudom, hogy rettegsz attól, hogy vámpír legyél.
- Ki ne rettegne? Kinek van kedve örökké élni? – szakítottam félbe dühösen.
- Tudom, hogy valahol a lelked mélyen örökké akarsz élni. Hogy Stefan-nal lehess. – minta a gondolataim között olvasna…
- De sajnos Stefan már nem az enyém…
- És? Mi tart vissza? Talán a félelem? Vámpírként nem ismerhetsz félelmet. Azt tehetnál amit akarsz. Meglenne hozzá minden
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése