Sziasztok!

 Új fejezet :) Előre szólók, hogy került bele egy +18-as rész, szóval csak saját felelősséggel olvassátok :) És lezárult Kriszti blogjának szavazása. Nagyon szépen köszönjük azoknak akik szavaztak. Ez neki nagy segítség volt. De akkor nem is húzom tovább az időt, jó olvasgatást mindenkinek. Puszi és Ölelés na meg a többi jó :)

58.

(Elena szemszöge)

-         Hogy döntesz? – kérdezte Ashley. Ahogy összezárult a seb éreztem, amint elhagy valami. De nem tudtam mi. talán Ashley-nek igaza van. Lehet erre van szükségem. Arra, hogy én is vámpír legyek. De mindenél jobban félek ettől. Mi van, ha olyan szörnyeteg leszek, mint Katherine? Akkor Stefan Végleg megutálna. Talán megpróbálhatnám…

(Damon szemszöge)

Madie egy kicsit szorongott az út alatt. Biztos Jake zavarta. Megértem. Én a helyébe ágyon ütöttem volna. De Madie sokkal emberségesebb. Belé szorult szeretet.

Stefan vezetett, Daniel pedig mellette ült. Mi Madie-vel, hátul ültünk. Magamhoz szorítottam. Ő a mellkasomhoz szorította a fejét. Ha nem ismerném azt hinném, hogy sírt. De túl jól ismerem, hogy tudjam, nem sírt.

Mikor megérkeztünk Madie vett egy nagy levegőt, majd mosolygott.

-         Jól vagy? – kérdeztem.

-         Igen Persze. Csak Jake… olyan égő volt… - felelte. – Magamhoz húztam.

-         Azt elhiszem. De bennem bízhatsz. Engem sosem fogsz így látni. – feleltem. Madie elkezdett ütögetni. – hé, ez csalás!

-         Nem, nem az. – felelte mosolyogva. – de ha megpróbálsz olyan lenni esküszöm, hogy megöllek. De azért még mindig szeretlek. – aztán megcsókolt.

-         Én is szeretlek. Mindennél jobban. – válaszoltam, majd átkaroltam a derekát, majd elindultunk. Ez az a hely ahová régen sokat jártunk Madie-vel. Az erdő közepén egy hatalmas rét. Túl alkonyatos tudom, de imádok itt lenni. És Daniel születésem óta nem voltam itt.

Leterítettük a pokrócot, majd ráraktuk a kosarakat. Nem igazán értettem, hogy mi szükség van erre, hisz Mindannyian vámpírok vagyunk. De erre a kis időre talán olyanok lehetünk, mint az emberek. Ami Madie-nek mindenél jobban hiányzik. Talán Stefan ezért találtam ki a kosarakat.

(Elena szemszöge)

Haza mentünk. Ashley jött velem. Őt könnye belehet csempészni a lakásba. Mivel vámpír. Ennek is elég sok előnye van.

-         Elena? Jól vagy? – kérdezte Jenna. Már épp elindultam volna fel felé.

-         Persze. Minden rendben. – hazudtam.

-         Ma nem délelőtt nem így láttam. – felelte, majd a mellkasán összefontam a karjait. – Elena tudom, hogy van valami. Csak nem értem miért nem osztod meg velem. – elkéne mondanom. Muszáj.

-         Ma reggel szakítottam Stefan-nal.

-         Tessék? De miért? Hisz olyan jól meg voltatok. – válaszolta Jenna.

-         Igen megvoltunk. De hibáztam. És tönkre tettem a kapcsolatomat. – válaszoltam, majd elindultam felfelé, de Jenna megállított.

-         Hibáztál? Nem értelek Elena. Kérlek. Mondj el mindent…

(Madie szemszöge)

Míg Daniel és Damon fociztak mi Stefan-nal a pokrócon ülve néztük őket.

-         Hogy vagy, - kérdezte Stefan.

-         Jobban. Amíg haza nem megyek. Tuti megkapja a magáét Jake. És te? Te hogy vagy? – válaszoltam, majd bekaptam egy szölő szemet.

-         Nem igazán jól. Fura, hogy nincs itt, de megérdemli. És én is, azt, amit a fejemhez vágott. Damon a testvérem. Olyan vagyok, mint ő…

-         Igen. Mindketten ugyanolyan jók vagytok. Damon megváltozott. Állítólag miattam. Ha így van akkor zseni vagyok. Mert amiket régen hallottam róla, hát…

-         Na igen. Damon egy kicsit szarkasztikus volt és ez mellett egy állat, de így is sokan szerették. – felelte Stefan, majd a földre nézett.

-         Öcsi, ugye tudod, hogy ez fájt? Nem vagyok állat…  - ekkor hirtelen Daniel fejbe rugta. Mindannyian nevetésbe törtünk ki.

-         Bocsi apu! – kiáltotta nevetve Daniel.

-         Hé Dan! Lehetne ezt még egyszer? – kérdeztem nevetve. Damon rámnézett, majd elkezdett felém rohanni.

Mivel gyorsabb, mint én elkapta a derekamat, majd felemelt.

-         Hé, te kis csaló. Nem ér. Gyorsabb, vagy, mint én. – mondtam, miután elkapott.

-         És aztán? Megérdemled. – felelte, majd elkezdett csikálni.

Kicsit kellemetlenűl éreztem magam, Stefan miatt, de meglepett ami történt.

-         Tudod mit Damon! Segítek én lefogom. – mondta nevetve.

-         Ne-e-e. – mondtam akadozva a röhögéstől. – ez kínzás. – kiáltottam nevetve. Damon oda se neki, csak folytatta.

Kb. 5 percig ezt csinálták velem. Kicsit fájt a hasam, és az oldalam, de megérte.

-         Ajjajj… - mondta Daniel. – lesz még egy kis tesóm?

-         Ki van zárva. – egyszerre válaszoltuk Damon-nel.

-         Oké. – emelte fel a kezeit Daniel. – csak mondtam.

-         Persze. Kéne egy kis hug mi? – kérdezte Stefan.

-         Hidd el kölyök nem jó nagyobbnak lenni. – vágta rá Damon.

-         Igen. Apádnak igaza van. Minden gond rád terhelődik. – mondta Stefan.

-         Ja. Főleg, hogy állandóan a kisebbre kell figyelned. Vidd ide vidd oda, add neki ezt, add neki azt… tudod milyen idegesítő? Én már csak tudom. – közölte Damon. Daniel összezavarodott.

-         Még jó hogy nekem is van ebbe beleszólásom. – feleltem. Daniel elmosolyodott.

-         Anyunak minidg mindenbe van. – felelték mindhárman egyszerre.

-         Hé. Azért okosan. – válaszoltam mosolyogva, és szigort megjáttszva

(Elena szemszöge)

Elmondtam mindent Jenna-nak. Elég könnye fogadta. Vagyis azt hiszem. Majd akkor adja ki magából, ha egyedül lesz. Ismerem. Sosem csesz le annyira, mint kellene. Persze a szüleim is ilyenek voltak.

Végre egyedül maradtam Ashley-vel.

-         Azt hittem sosem kop már le. – felelte közömbösen míg a cuccaimat nézegette. – szóval döntöttél hasonmás?

-         Igen. Döntöttem. – feleltem határozottan. Ashley leült az ágyamra.

-         És? Vámpír leszel vagy nem. Bárhogyis döntesz, már nem csinálhatod vissza. – felelte Ashley.

-         Nem akarok vámpír lenni. Sosem akartam az lenni. És most sem fogok. Még Stefan miatt sem. Ha nem ő az igazi, akkor majd úgy is jön más. Jobb ez így. – közöltem. Ashley felállt az ágyamról, majd elém lépett.

-         Szóval ezért volt ez az egés hajcihő? Ezért rángattál el? Ezért kellett bujdokolnom? Mond Elena Ilyenkor hová teszed az eszed? – Förmedt rám.

-         Eddig az akartam lenni. De itt van Jenna. Vigyáznom kell rá. – feleltem.

-         Úgy jobban tudnál rá vigyázni, ha vámpír vagy. Erősebb lennél nála. – vágta rá, csípőre tett kézzel.

-         Nem. Vámpírként csak bajt okoznék neki. Én lennék a legveszélyesebb dolog az életében. Inkább halok meg halandóként, minthogy végezzek Jenna-val. – mondtam, mire Ashley elkezdett grimaszolni

-         Fúj. Undorító, hogy mennyire jó a szíved. Hogy tudsz ennyire szeretni?

-         Ha valakit szeretsz bármit megtennél érte. Akár az életedet is áldoznád érte. Feltétel nélkül szeretni. Ennyit jelent. – feleltem. – te sosem szerettél senkit?

Ashley oda sétált az ablakomhoz. A mellkasán összefontam a karjait. Némán bambult ki az ablakon.

-         Na igen. Mit is vártam. Te sosem tudtál szeretni. – vágtam rá, amit később megbántom, mert Ashley megfordult. A szemeiben megjelentek a könnycseppek.

-         Azt hiszed, hogy ha Katherine lánya vagyok, én sem tudok szeretni? Már pedig tudok. Vannak érzéseim… Én is szeretek valakit. Csak elkellett hagynom. Mert a családja feljebb állt a mi családunknál. Ők befolyásosak voltak. Mi meg nem. Gary Lewis-nak hívták. Hatalmas barna szemei vannak. Bőre hófehér. Sötétbarna haja. Életem nagy szerelme marad. Sosem éreztem még ilyet. Mikor vele voltam, minden megváltozott. Vele minden olyan… könnyűnek tűnt. Emlékszem egy éjjel beszöktem hozzá. Életem legszebb éjszakája volt. De reggel lebuktunk. Az apja valamiért beugrott Gary szobájába. Mi meg egymás karjában csodáltuk a napot. Ebből hatalmas veszekedés keletkezett. Gary és az apja összevesztek. Sok mindent vágtak egymás fejemhez. Én meg ott álltam megkövülve, lelkiismeret furdalástól szenvedve. Megpróbáltam helyre állítani a kapcsolatukat, de Gary hajthatatlan volt. Azt mondta, hogy én fontosabb vagyok nála mindennél. Örökre velem akar lenni. És ekkor feladtam. Nem sokkal később kiderült, hogy terhes lettem. Gary-vel a közeli parkban találkoztunk, hogy elmondjam neki a hírt. Egyikünk sem sejtette, hogy az apja követi. Gary örült a hírnek, de az apja kevésbé. Elvitt orvoshoz. Elkellett vetetnem a babámat. Gary mégjobban kiakadt az apjára. Az eset után két nappal átmentem Gary-hez, és az apjához, hogy megbeszéljem a dolgokat, és bebizonyítsam, hogy én nem vagyok olyan, mint amilyennek hiszi. De mikor odaértem a hült helyüket találtam. Felmentem Gay szobájába. Túl jól ismert, mert hagyott egy levelet. Tudta, hogy felfogok menni a szobájába. A padlón találtam. Az állt benne, hogy ha egyszer kisfiam lesz nevezzem el róla. Legyen a fiam neve Gary. Én abban a pillanatban megfogadtam. Két nap múlva kaptam a telefont San Francisco-ból, hogy Gary öngyilkos lett. Felvágta az ereit. Vérbefagyva találták meg a szüleim, mellette egy kis üzenettel. Arról szólt, hogy miattam tette, hogy nem lehet velem. És azért, mert az apja elvetette a kisbabánkat. Akit már abban a másodpercben megszeretett, mikor megtudta, hogy apa lesz. A mai napig ugyanúgy szeretem. Tudom, hogy van egy hely ahol figyel. És Remélem, hogy egyszer én is felkerülök hozzá, és újra együtt leszünk. De előtte még szeretném tisztázni a dolgokat Gary apjával. Azóta sem találtam meg.

Ashley arcán legördült egy könycsepp, megtörve a nap sugarát. Ashley szenvedve mesélt, közben lesem vette rólam a tekintetét.

-         Sajnálom. Nem tudtam. – feleltem, és a tekintetem a kezeimre fordítottam. Elszégyeltem magam.

-         Semmi baj. Eddig senkinek sem meséltem erről. – válaszolta, majd letörölte a könnycseppet.

-         És Katherine? Ő mit szólt?

-         Anyám sosem állt mellettem. Elmondtam neki, hogy egy emberbe vagyok szerelmes. Erre az volt a válasz, hogy ügyes vagy. Legalább lesz kiből lakomáznod. Anyám sose törődött velem. Tudta, hogy ezzel bánt. És ebben lelte örömét. Sosem törődött mással. Csak a saját érzései voltak a legfontosabbak számára. Nem is igazán értettem miért törődik Madie-vel, hisz nem is a lánya…

-         Tessék? – kérdeztem meglepődve.

-         Madie sosem volt Katherine lánya. Csak egy ürügy volt. Hogy Katherine felhasználhassa a tervéhez…

-         Ellenem. – vágtam rá egyből. – így már összeáll a kép. Madie azért volt olyan gonosz és ellenséges velem. Ezért akart megölni. Katherine felhasználta. Azért lett gonosz. Megakart ölni. Ezzel egymással szembe állítota volna Damon-t, és Stefan-t. Stefan, Damon-t hibáztatta volna a halálom miatt. Így mindketten egyedül maradtak volna. Stefan-t felkarolta volna Katherine. Így vele lehetett volna örök életéig…

-         Nem semmi egy agyad van, hasonmás. – vágta rá az elméletem után Ashley.

-         Nem. Csak túl jólismerem Katherine-t, hogy tudjam mire készül. – válaszoltam, mire Ashley felhúzta a jobb szemöldökét.

-         Tényleg? Katherine-t senki sem ismeri önmagánál jobban. – közölte Ashley.

-         Ebben igazad van. – mondtam.

-         És abban is, hogy ideje mennem. A semmiért hívtál ide. Erre nincs időm. – mondta, miközben az ablakom felé sétált – ja, és ha elmered mondani valakinek amit mondtam, megöllek. – tette hozzá, majd el is tűnt.

Én nem vagyok olyan mint Katherine. Eszembe jutott mi lenne, ha utána néznék Gary apjának. Talán sokat segítenék vele neki. És azt hiszem az időmet is eltölteném valahogy hamar Stefan és én szakítottunk. Úgy sem kell megvédenie semmitől. Hisz Katherine halott.

(Madie szemszöge)

Damon és én kettesben mentünk haza. Stefan elment sétálni Daniel pedig Victoria-val találkozik. A ház csak a miénk.

Egy fárasztó nap után nincs jobb, mint lezuhanyozni. Elmentem és langyos vízben lezuhanyoztam. Elfelejtettem bevinni a pizsamámat, így a törölközőt magamra tekertem

Damon az ágyon szét terülve feküdt. A pólója a földön. Mindig kirázott a hideg a kidolgozott testétől. Pedig már egy ideje együtt vagyunk.

Damon rám nézett.
(+18) Az álla leesett. Ekkor vettem észre, hogy már nem fogom a törölközőt…

Damon lassan felkelt az ágyról, majd felém lépett. Kezeit derekamra tette. Kis ideig ott pihentette kezeit, majd elkezdett simogatni. Én megöleltem. Ő a hátamat kezdte simogatni. Lassan elengedtem, majd megcsókoltam. Damon le sem vette rólam a kezeit.

Megragadt a lábamnál fogva, míg csókolt, és úgy cipelt oda az ágyhoz. Felső teste hozzá simult az enyémmhez. Éreztem minden lélegzet vételét. Ahogy átjárja az érzés minden porcikáját.

Ekkor elkezdtem levenni róla a nadrágot. Először kikapcsoltam az övét, majd szép lassan letoltam róla.

Ekkor Damon hirtelen átfordult, majd én kerültem felülre. Ekkor már nem volt rajta nadrág…

Egész éjjel egyedül voltunk a házban… az egész nagyon sokáig tartott. Olyan volt, mint soha máskor. Sokkal jobb mint eddig. Sokkal jobban élveztük. Az egész éjjelt így töltöttük…