22.
( Damon szemszöge)
Sosem gondoltam volna, hogy az életem ilyen fordulatot vesz, miután megismertem Madie-t. Nem mondom, hogy nem volt zűrös, mert az elmúlt idő Madie számára a lehető legveszélyesebb volt. De ő bátran kiállt mellettem. Nem tágított mellőlem, pedig meg volt rá az esélye. Bevallom, ezért kicsit elítélem. De ahogy tudom, megvédem mindentől. Eleinte el akartam hagyni, hogy megvédjem, de megszületett a fiam, Daniel. Itt elérkezett az a pont, hogy nem tudnék megválni tőlük. Semmi pénzért. Nagyon bánom, mikor ott hagytam őket egyedül. Sokat szenvedtem, mert egyedül maradtak és nem vehetem ki a részem a gyereknevelésből és nem lehetek velük, de csak így óvhattam meg a gondoktól. Aztán később rájöttem, hogy ez így helytelen. Hogy ezzel, sokkal nagyobb kárt okozok, hogy még nagyobb veszélybe sodrom vele Madie és Daniel életét. Így elhatároztam, hogy visszatérek. De nem sokkal később megtörtént a baj. Madie-t a bátyja elrabolta. Kiderült, hogy egy hétig nem volt eszméleténél, csupán mert egy vámpír átváltoztatta. Ezért elég sokat szenved. Nem így képzelte el ezt az egészet, és amikor még nem volt vámpír egyszer beszélgettünk. Nem tudta mekkora terhet cipel a hátán. De mára már belátta. Rájött, hogy nem olyan könnyű ezzel élni. Az állandó éhség, és szomjúság…
- Apa elengedsz Stefannal sétálni? – kérdezte a fiam csilingelő hangon.
- Igen! Feltéve, ha Stefan bácsi nem tömi tele a fejed mindenféle butasággal. – viccelődtem mire Stefan grimaszolt.
- Gúnyolódj csak. Ezt még vissza kapod. Az egyszer már biztos. – mosolygott Stefan, majd elindultak. Madie ráhajtotta a fejét a vállamra és nagyot sóhajtott.
- Mi a baj? – informálódtam.
- Semmi, csak mostanában elég gyengének érzem magam… - felelte.
- Ittál mostanában?
- Igen mielőtt kijöttünk. A szokásos adagot. – a szokásos adag nálunk 2 üveg vér. Ezzel sokáig tudjuk magunkat jó erőben tartani.
- Akkor nem tudom mi a baj. Még csak szokik a tested az új lényedhez. – válaszoltam
- De én azt hiszem igen. – mondta majd felállt, és a zsebéből kihúzott egy fehér izét. Nem kellett sok idő azután, hogy rájöjjek mi az.
- Megint terhes vagy? – kérdeztem, de Madie valamiért dühös lett rám.
- Ezt most miért mondtad így?
- Miért, hogy mondtam? – kérdeztem értetlenül miközben Madie után rohantam befelé a házba.
- Mintha hibáztatnál. Olyan szemrehányóan sikerült kinyögnöd. – válaszolta majd lehuppant a kanapéra és elkezdett egy újságot nézegetni.
- Mi van? Miért hibáztatnálak?
- Nem tudom. De ennek nem csak én vagyok az oka. Te is az vagy. – mondta Madie.
- Mi? Nem is hibáztatnálak soha. De Madie nem tarthatjuk meg… – feleltem, de Madie még mindig nem tágít.
- Még is miért nem? Teljesen megértem, hogy félsz, de én nem fogom elvetetni, csupán mert a drágalátos párom nem akarja…
- Nem félek. – szakítottam félbe – mivel vámpír vagy ezért a testednek több energiára van szüksége. Így elszívhatja a kicsitől is…
- Persze most valami idióta hülye mesével próbálsz elő állni, de nem érdekel… a gyerek marad….
- BEFEJEZNÉD??? – ordítottam. Madie egy kicsit megijedt de legalább befejezte.
- Nem fogom befejezni…
- AZ ISTEN SZERELMÉRE FEJEZD MÁR BE. NEM AKAROM, HOGY ELVETESD. MÉG A GONDOLATTÓL IS MEGŐRÜLÖK. A GYEREK ÉLETE VESZÉLYBEN VAN. MEGHALHAT! – ordítottam torkomszakadtából.
- Tessék? – Madie hangja most már riadt volt.
- Ezt próbáltam eddig elmondani, de te egyszerűen nem hagytad. Csak simán leteremtesz, mert azt hiszed, hogy nem akarod a gyereket. Pedig hidd el nagyon is akarom. Csak a kicsi meghalhat. – még mindig kicsit kiabáltam amit megbántam…
- Édes istenem… és most mit csinálunk? – kérdezte a félelemtől remegő hangon.
- Nem tudom. De reménykedjünk- mondtam neki majd magamhoz szorítottam
- Sziasztok – Elena vidám hangja mosolyt csalt Madie arcára.
- Elena. Te jó ég. De régen láttalak már. – mosolygott majd megölelték egymást.
- Ne haragudjatok, hogy így rátök török de Caroline és én egy bulit szervezünk és szeretnénk ha mindketten ott lennétek. – közölte vidáman.
- Caroline szeretné ha mindketten ott lennénk… - tán csak nem beteg? – gúnyolódtam, hisz köztudott Caroline Forbes gyűlöl.
- Jajj ne már Damon. Megbékélt. És tudja, hogy Madie-t nem engednéd el egyedül. mert félted. Ő még nem tudja… - felelte Elena. Ja igen Elena tudja, hogy Madie vámpír.
- Ez tök jól hangzik meg minden de itt van Daniel. Nem hagyhatom egyedül. anyámhoz nem viszem mert nem biztos, hogy visszakapnám… - mondta Madie lehangoltan
- Vedd úgy, hogy megoldva. Jenna majd vigyáz rá. – felelte Elena.
- De hát Daniel még nem volt idegeneknél. – válaszoltam.
- De Jenna nem idegen. – vágta rá Elena.
- Nekünk nem, de Danielnek igen. De ha nagyon muszáj akkor megpróbálhatjuk, de nem fűzök hozzá sok jót. – feleltem.
- Oké. Rendbe. Egy próbát megér. De Madie ha jössz a buliba vennünk kéne pár cuccot. Nem gondolod? – kérdezte Elena vidáman.
- Jó lenne de a Nap ragyog én meg…
- Itt a gyűrűm. – szakítottam félbe majd a kezébe adtam a gyűrűmet.
- Köszi – Mondta majd megölelt Madie.
- Nincs mit. Na de akkor indulás. – feleltem mosolyogva. Elena megragadta Madie kezét és elrohantak.
- Hé Elena. Hová mész? – kérdezte Stefan. Daniel beszaladt a nappaliba.
- Bocsi Stefan ma nem hozzád jöttem. – válaszolta Elena Stefannak
- Szia apa. Mami mikor jön haza? – kérdezte Daniel.
- Nem sokára. – feleltem Majd felvettem. – látom fociztatok. Kicsit sárosak vagytok. Itt az ideje az átöltözésnek.
- Okés papi. Engem is felviszel? – viccelődött Stefan
- Nagyon vicces kisfiam. Te egyedül is feltudsz öltözni. – vágtam vissza.
- Ti olyan viccesek vagytok. – mondta kacagva Daniel.
- Igen tudom. – feleltem majd leraktam és elő vettem egy új ruhát a gyereknek. Közben csengettek.
- Stefan kinyitnád? – kiabáltam le földszintre de nem jött válasz. – Daniel maradj itt apa mindjárt visszajön csak megnézi kicsengetett.
- Jól van. –felelte.
Mikor kinyitottam az ajtót nagy meglepetés ért. David állt az ajtóban. Meglepett…
- Szia segíthetek? – kérdeztem meglepetten.
- Szia. Madie-hez jöttem. Csak kíváncsi voltam arra, hogy jobban van-e. – felelte.
- Gyere beljebb. Amúgy igen minden rendben van vele szerencsére. – válaszoltam majd felmentünk a szobába.
- Azt hittem nem is jössz már apa. – mondta Daniel kicsit mérgesen.
- Te jó ég mekkorát nőttél. – mondta David.
- Apuci ő kicsoda? – kérdezte halkan Daniel.
- Ő anyunak, és apunak egy jó barátja. – válaszoltam mire végre sikerült felöltöztetni. Nem egy egyszerű dolog.
- Szia. Én David vagyok. – a kezét nyújtotta Danielnek aki ezen kicsit meglepődött de okosan viszonozta. Nagyon jól esett látni.
- Apa lemegyek a nappaliba játszani. – mondta Daniel és leszaladt.
- Made hol van? – kérdezte David miután jó alaposan körbe nézett.
- Bocs, ne haragudj elfelejtettem mondani, hogy elment a barátnőjével vásárolgatni. – feleltem és egy kicsit szégyelltem magam.
- Semmi baj. Azt hiszem nem várom meg. Ki tudja mikor jön haza. – felelte mosolyogva. Ezen én is csak nevetni tudtam, hisz mond ezzel valamit. Ha Madie elmegy vásárolni sosem tud leállni, és nem jön haza időben.
- Ez igaz. De most talán nem engedi el magát annyira, mert Daniel itt van. Ezzel most nem akarom azt mondani, hogy ne menjen, csak ő is nagyon sokat változott.
- Értem. Na jó akkor én megyek nem is zavarlak titeket. – mondta majd elindult le felé.
- Várj ki kísérlek. – kiabáltam utána.
- Nem kell köszönöm. Pakolj csak nyugodtan nem akarlak zavarni. – válaszolta aztán elment. Én gyorsan elpakoltam és lementem Danielhez. Ő lent játszott. Stefan valami újságot olvasott, és közben oda-oda pillantott Danre. Én ki mentem a konyhába. Mivel rám jött a szomjúság, hisz már napok óta nem ittam így a vérből sikerült 3 üveggel elfogyasztanom. Aztán kimentem a nappaliba. Stefan Daniellel labdázott. A nap hátra levő részét elbeszélgettük. Régen beszéltem már ennyit az öcsémmel, aminek én voltam az oka. Őt hibáztattam azért mert elvitték Kathrine-t. Én persze ezt nem hagytam annyiban. Gyűlöltem,és abban leltem életkedvemet, ha bántottam. Ha ott okoztam neki rosszat, ahol a leggyengébb pontja volt. mikor ezekre gondolok, elkap a fájdalom és bűntudat, minden egyes ismert rokonérzése.
Közben beesteledett. Madie még nem ért haza. Nem bánom, legalább kitudja magát pihenni. Mióta Daniel megszületett nem ment sehová a barátaival. De most legalább szánt magára néhány órát. Vagyis egy teljes napot. Daniel már nagyokat ásított így felvittem lefektetni. Gyorsan megmosta a fogait, majd bebújt az ágyba.
- Apa. – szólt csilingelő hangján – anya mikor jön haza?
- Nem tudom. De mikor hazajön feljön hozzád. – feleltem, és készültem lekapcsolni a villanyt mikor Daniel egy furcsa kéréssel állt elő.
- Apa, mesélj nekem arról, hogy ismerted meg a mamit.
- Huh… - sóhajtottam. Daniel ezzel meglepett. Még fiatal ehhez azt hiszem. De ha ezt szeretné. Hát legyen. – ismered Elenát. Ugye?
- Igen. – felelte tágra nyílt szemekkel.
- Na szóval. Ő volt az aki bemutatta nekem a mamit. – feleltem, de Daniel már a következő kérdésével bombázott.
- És mit éreztél mikor megláttad? – erre a kérdésre elég nehéz válaszolni, hisz ezt nem lehet szavakba önteni. De megpróbálkoztam vele.
- Amikor először megláttam abban a pillanatban minden eltűnt körülöttem. Úgy éreztem magam, mint egy 16 éves kamasz…
- Miért, hogy érzi magát 16 éves kamasz? – vágott közbe Daniel.
- Majd egyszer azt te is megtudod. – feleltem majd folytattam. – akkor minden eltűnt körülöttem, és csak anyukádra tudtam figyelni. Mikor hozzám ért megborzongtam. Életem egyik legszebb pillanata volt. – ahogy meséltem, Daniel szemrebbenés nélkül hallgatta.
- Köszönöm, hogy elmesélted. Te apuci az a Jenna néni ugye nem fog bántani engem holnap? – Danielnek aggódó lett a tekintete.
- Jajj. Dehogy is. Jenna egy rendes szerethető ember. És ha megismered biztosan megkedveled. – mosolyogtam mire válaszként egy hatalmas nevetést kaptam. – itt az ideje az alvásnak.
- Anya reggel már ugye itthon lesz? – kérdezte Daniel.
- Persze. És ő lesz az első akit megpillantasz. Ígérem. – válaszoltam majd betakartam és lekapcsoltam a villanyt. Elgondolkoztam azon, hogy Elenának köszönhetem, hogy megismertem életem szerelmét. Nagyon hálás vagyok neki, hogy megtette akkor, pedig meglett volna rá a lehetősége, hogy hagyja a fenébe az egészet, de nem tette.
Lementem a nappaliba mikor Madie és Elena hazaért. Madie arcán nyugalom és vidámság, a kezében meg halomnyi szatyor és zacskó volt.
- Szia Damon. – szólt Elena. Madie a falon lévő órára pillantott. Ami a kezében volt egyszer csak a földre került. Madie eszeveszetten rohant fel.
- Sziasztok. – válaszoltam meglepve. Elena leült a kanapéra és egy magazint forgatott a kezében. Leültem mellé.
- Mi az Damon. Csak nem jó pofiskodni szeretnél? Azt hittem gyűlölsz. – vágta a fejemhez.
- Mi? Én? – feleltem vállat vonva.
- Akkor? Csak mert ha teheted, kerülsz.
- Az régen volt. Akkor még nem voltam neked hálás…
- Na álljunk meg egy percre – szakított félbe. – elkaptad a kóros vámpírlázat?
- Nem. – feleltem mosolyogva – csak neked köszönhetem, hogy Madie-t megismertem. Pedig megtehetted volna, hogy nem mutatod be.
- Na ez igaz. De megtettem. Mert én nem vagyok olyan. És ha úgy vesszük nekem köszönheted a fiadat is. – viccelődött Elena miközben nagyogat nevettünk.
- Na jó. Azt hiszem ez nem így van, de ha így akarod, mától te vagy az apja…
- Héé túl reagálod. Én nem ezt mondtam.
- De így vette magát a dolog. – válaszoltam miközben mindketten harsogtunk a nevetéstől.
- Héé csst. – Szólt Madie – Daniel már alszik, de ha így foltyatjátok a nevetést… OH TE JÓ ÉJ ELENA ÉS DAMON EGYÜTT NEVETNEK? – végre leesett neki.
- Na mi történt? Sikerült felfognod? – kérdezte Stefan. Nem is vettem észre mikor jött le a nappaliba.
- Na jó nekem mennem kell. – Elena hangja most már komorabb lett. Madie-re néztem. Ő bólintott egyet amiből értettem, hogy majd elmondja.
- Már is? – kérdezte Stefan. – még beszélni szerettem volna veled.
- Ne Stefan hagyjuk. Ez már nem lényeg. – felelte Elena majd kiviharzott. Madie utána ment. Stefan pedig fel a szobába. Én meg egyedül maradtam a nappaliban. Szuper. Felkeltem és elindultam felfelé a szobánkba. Nem sokkal később Madie is utánam jött. Átöltözött a pizsamájába és befeküdt az ágyba. Nem sokkal később követtem én is. Madie arca sápadt volt. mintha megint rosszul lenne.
- Madie. Minden rendben? – kérdeztem
- Igen csak egy kicsit furcsán érzem magam. – felelte, majd maga elé meredt.
- Min gondolkozol ennyire? – faggattam
- Vettem ma még egy tesztet. Egy sokkal biztonságosabbat, ami kétszer olyan megbízható. Így végre kiderül, hogy tényleg terhes vagyok-e.
- Jól van. Holnap reggel megnézzük, de most pihenj. Ma nagyon hosszú napod volt. rád fér egy kis alvás. – feleltem majd megcsókoltam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése