Sziasztok

Tudom tegnapra ígértem a meglepit, de technikai okok miatt még késik, és ígérem kárpótolni foglak titeket. Sajnálom, hogy csalódást kellett okoznom, de néhányan vannak akik nem igazán kedvelnek. Jó okés ha valaki szépen mondja el a véleményét, de könyörgöm ez már kicsit túlzás... és ha ez így megy tovább kénytelen leszek drasztikus lépéseket tenni, mert ez így nem mehet tovább. Na igen és akkor most jön az, hogy "milyen lépéseket teszel?" "Majd pont ettől ijedünk meg" és társai. Majd megtudjátok. De nem velem szúrtok ki. Legyen meg a véleményetek, de kulturáltan. És van itt valami amit nem értek. Mégis mi a fenének vagytok még mindig itt ha baromira nem tetszik a történet?
Röviden csak ennyi.

Sziasztok :)

Itt a péntek, ami azt jelenti, hogy???
Igen megjött a következő fejezet :) Holnap meg megkapjátok a meglepetést :) És sokan jeleztétek már, hogy jó lenne, ha többször lenne egy héten frissítés :) Benne vagytok? Mert nekem az a fontos, hogy ti boldogok legyetek. Szóval, várom a válaszokat :) Na de nem húzom tovább az időt, itt az ideje, hogy megkapjátok azt amire már nagyon rég vártok. Puszi és ölelés mindenkinek, holnap jön a meglepetés :)

50.

(Madie szemszöge)

- Tessék? Mi van? Nem Daniel annak a gyereknek az apja? Könyörgöm, mond, hogy csak azért mondod, hogy ne aggódjak. – dühös lettem. Vic hazudott, nem csak nekem, hanem Danielnek és mindenki másnak, aki tudja, hogy terhes.

- Bárcsak így lenne Madie. Ez az igazság. Victoria Tyler gyerekét várja. – felelte.

- Na jó. Ez nekem már sok. Most jobb, ha haza megyek. – felpattantam, majd köszönés nélkül elmentem.

Nem emlékszem mikor étem haza, mert egész végig ezen járt az agyam. De mikor beléptem megláttam Victoria-t amint a hasát fogja azaz Tyler gyerekét.

- Hé, Madie. – mosolygott.

- Szia. – feleltem közömbösen.

- Minden rendben? – kérdezte.

- Nem. nincs. – feleltem majd gyilkos pillantást vetettem felé.

- Még mindig ezen agyalsz? Madie megbeszéltük és…

- Nem érdekelsz. – feleltem, majd felmentem az emeletre Daniel-hez.

Mivel Daniel aludt így nem voltam bent nála sokáig. Megsimogattam a fejét, majd kijöttem. Összefutottam Damon-nel.

- Szia. – mosolygott, majd megölelt.

- Szia. – feleltem, majd sóhajtottam.

- Mi a baj? – kérdezte.

- Elég bonyolult. – válaszoltam, majd elengedtem, hogy a szemébe nézzek. – Victoria-val van. De majd este megbeszéljük. Letusolok, és lefekszem. – feleltem, majd megcsókoltam, és elindultam a fürdő felé.

Egy forró zuhanyt vettem és átgondoltam mindent. Victoria elé állok. Nem érdekel Bonnie véleménye. Muszáj megtudnom miért hazudott. Fáj, hogy ezt tette. Fáj, hogy ez miatt Daniel szenvedni fog. De van jó oldala is. Legalább nem leszek ilyen fiatalon nagymama…

Egy órányi áztatás után úgy döntöttem Vic elé állok. Felhúztam a pizsimet, és mikor kinéztem az ablakon. Holnap telihold lesz. Szuper…

Vic épp egy magazint olvasgatott a nappaliban, míg Damon a konyhában beszélgetett Stefan-nal. Leültem a kanapéra Vic mellé.

- Tudod, hogy holnap telihold? – kérdeztem, majd én is felkaptam egy magazint bár nem sok kedvem volt hozzá.

- Igen tudom. – felelte az újságba bújva.

- Vajon milyen hatással lesz a babára? – kérdeztem érdeklődést megjátszva.

- Nem tudom, de kíváncsi vagyok rá. Már alig várom, hogy megszülessen. Daniel is hozzá fog szokni egy idő után. Hisz végül is egy apa nem mondhat le a gyerekéről. – áradozott, míg ismét a hasát fogta és öntelten vigyorgott.

- Igen. Daniel, mint apa… hát elég fura. De kitudja. Még szerencse, hogy megbízunk benned, és tudjuk, hogy nem vagy egy hazug, és mindig megmondod az igazat. Daniel is biztosan hálás ezért,és hidd el, egy idő után úgy is elfogadja az igazságot, még ha bele is őrül. – gúnyolódtam. Vic végre rám nézett.

- Madie, mióta haza jöttél olyan furcsa vagy. Minden rendben?- kérdezte meglepődve

- Igen Vic. Minden rendben. Végül is Daniel a gyerek apja, nem más. Mondjuk Tyler Lokwood. Vicces lenne. – gúnyolódtam, és közben vigyorogtam, mintha boldog lennék.

- Madie, most komolyan megrémisztesz. Szólok Damon-nek. – mondta majd felállt.

- Igen. Tudtad, hogy ő Daniel apja? Benne mindig megbízhatok, és mindig elmondom az igazat, mert szeretem. – feleltem gúnyosan.

- Na figyelj Madeline. Nem tudom mi a bajod, de kezdesz idegesíteni. Tudod nem szeretem a kétértelmű embereket. – mondta csípőre tett kézzel. Felálltam, majd én is utánozva Victoria-t - csípőre vágtam a kezem.

- Én meg nem szeretem a hazug embereket.

- Tessék? Ezt most rám értetted, - kérdezte és a szemeit összehúzta. Gyanakodni kezdett.

- Igen Victoria Lane. Te egy hazug nőszemély vagy. Nem Daniel gyerekét hordod a szíved alatt, hanem Tyler Lokwood-ét. És ne kezdj bele semmi kamuzásba, mert akkor még talán ki is doblak. – feleltem komolyan. Victoria álla leesett.

- Ezt meg honnan tudod? – kérdezte megdöbbenve.

- Az most teljesen mindegy. Választ akarok kapni a kérdésemre. Miért hazudtál?

- Én csak… csak azért, mert annyira szeretem Daniel-t. De míg elvoltam Miami-ban Tyler eljött megvigasztalni, és…

- Oké. A piszkos részletekre rohadtul nem vagyok kíváncsi. – szakítottam félbe dühösen. – csalódtam benned. Azt hittem vagyunk annyira jóban, hogy elmondj nekem mindent. De ezek szerint csalódnom kellett. Azt hittem Daniel boldog lehet melletted, de tévedtem. Miért Victoria. Miért? Azt hitted nem fogunk rájönni? Mikor egyre nagyobb lesz a gyerek, és nincsenek vámpír vonásai? – kérdeztem, és kirázott a hideg.

- Madie én nem tudom miért csináltam. Elkapott a hév. Nem tudod, hogy van nálunk vérfarkasoknál…

- Nem. De nem is vagyok rá kíváncsi… elég volt ebből. Nem érdekel, hogyan, mikor, de elfogod mondani Daniel-nek. – szigorúan néztem rá. Ekkor Daniel lassan sétált be a nappaliba.

- Mit kell elmondani nekem? – kérdezte meglepődve.

- Itt az idő. Ebből már nem mászol ki. – közöltem, majd otthagytam őket a nappaliban.

(Daniel szemszöge)

Vic megvárta, míg anya kiment. Leült a kanapéra majd rám nézett.

- Daniel. Ki fogsz akadni. – mondta és bocsánat kérően nézett rám. Leültem mellé.

- Gyerünk, ne kímélj. – utasítottam. Vic szemeiben könnyek jelentek meg.

- A gyerek… nem… - akadozott. Kezdtem ideges lenni.

- Mi van a gyerekkel? – kérdeztem idegesen.

- Nem a tiéd. – rideg, és kemény volt a hangja. A lélegzetem elállt. Nem jutottam szóhoz… nem az enyém.

- Mi van? – kérdeztem keményen. – akkor kié?

- Ty… Tyler…

- Lokwood… - fejeztem be a mondatot. – esküszöm, hogy megölöm. Csak kerüljön a kezeim közé.

- Ne, Daniel kérlek. Ha egy kicsit is szeretsz, nem teszed. – a kezét a mellkasomra rakta, mielőtt felállhattam volna.

- Ha szeretlek? Vic? Mégis mit hittél? Lefekszel Tyler-el, és még te könyörögsz? Te aki azt hazudta, hogy az én gyerekemet várod? Hogy tudnálak szeretni? – közöltem vele, majd levágtam magamról a kezét, de velem együtt állt fel.

- Hagy abba kérlek. Nem értheted…

- Mit nem érthetek? Mit? Azt, hogy lefeküdtél vele? Mégis meddig akartad titkolni? Várj, nem is érdekel. Csak egy. Az, hogy minél előbb eltakarodj innen Tyler-hez és visszahúzd a segged Miami-ba, hogy még csak ne is lássalak. – olyan voltam, mint apám amikor ideges, és gyűlöl valakit.

- De Daniel én…

- Nem érdekelsz. Kapsz 10 percet, hogy eltakarodj az életemből. – mondtam, majd kimentem a nappaliból. Anya a lépcsőn jött lefelé. Valamit mondott de nem figyeltem oda, mert nagyon dühös voltam. Átcseszték a fejem. Esküszöm, ha meglátom Tyler-t kiverem belőle még a szuszt is…

Letusoltam, majd lefeküdtem aludni, vagyis csak megpróbáltam, de nem igazán sikerült. Egyfolytában Vic járt a fejemben.

(Madie szemszöge)

Szegény Daniel. Nem volt elég a betegsége most még ez is… Vic szépen kicseszett vele.

- Min agyalsz? – kérdezte Damon kirántva a gondolataimból.

- Danielen…

- Tényleg mondtál valamit ma, hogy elmondasz. – mondta és simogatta a kezemet.

- Victoria Nem Daniel gyerekével terhes…

- Tessék? – kérdezte meglepődve.

- A drága kis Tyler felcsinálta. – huh. Ilyet is csak én tudok mondani.

- Az nem semmi. És ezt meddig akarta titkolni Victoria? – érdeklődött Damon.

- Nem tudom, de bevallom most már nem érdekel. A lényeg az, hogy kiderült. Így nem fáj annyira Daniel-nek. – feleltem.

Még beszélgettünk egy darabig aztán lefeküdtünk. Damon hamar elaludt viszont én nem igazán tudtam. Az agyam csaj kattogott, mint egy fogaskerék, egyfolytában járt. Victoria szemét húzása tönkre fogja tenni a fiam idegeit.

Egy idő után meguntam a dolgot, és lementem a konyhába. Nagy nehezen rávettem magam, hogy vért igyak. Mindig a legutolsó pillanatban iszom. Gyűlölök vámpír lenni.

Mielőtt betértem volna a szobánkba, benéztem Daniel-hez.

Az ágyán ült. Csak bámult maga elé. A tekintete üres volt.

- Daniel…

- Ha a sajnálatodat akarod kifejezni kösz nem, kell. Nem szorulok rá. – felelte morcosan. Leültem mellé.

- Nem is akartam. Tudom milyen rossz, ha átvágnak. De erről te nem tehetsz. Ne hibáztasd magad. Victoria volt az, aki mindent elrontott. – tudattam Daniellel. Könnyek jelentek meg a szemiben.

- Tudod, Vic olyan volt, mint neked apa. Nélküle nem élek. Fáj, hogy így alakult, de el kell fogadnom, hogy Tyler annak a gyereknek az apja, akinek valójában örültem. Mikor mondta Vic eleinte irtóztam a gondolattól, de aztán rájöttem, hogy ennél szebb dolog nincs. De Vic mindent elrontott. – felelte, majd a tekintetét a földre szegezte.

- Hé, gyere ide. – mondta majd megöleltem. Még, hogy nem vagyok tökéletes anya. Na de inkább ezt hagyjuk. – feküdj le és pihenj. Holnap még beszélünk róla. – mondtam, majd betakargattam, mint egy kis gyereket.

- Anya?

- Igen?

- Szeretnék, még gyerek lenni. Akkor még nem volt semmi problémám… - elkapott a lelkiismeret-furdalás…

Visszamentem a szobánkba és lefeküdtem. Megpróbáltam elaludni. De még nem sikerült, majd a forgolódásommal felébresztettem Damon-t is.

- Ne haragudj, csak nem tudok aludni… - mondtam, majd bocsánatkérően néztem rá.

- Semmi baj. Túl sok a stressz. Gyere bújj de. – mondta, majd megöleltem.

Így sikerült egy kis idő múlva aludnom.

Reggel előbb kelt fel Damon, mint én. Épp a fürdőszobába tartottam mikor belebotlottam.

- Jó reggelt. Hogy vagy? – kérdezte majd megcsókolt.

- Most már jól. – mondtam, majd mosolyogtam. – letusolok, és átugrok Bonnie-hoz. Elkell kezdenünk Steven elleni tervünket...

Damon csak bólintott. Tusolás után felvettem egy kopott farmert és egy fehér toppot.

Sietve mentem. Minél előbb véget vetünk a dolognak annál jobb.

Bonnie épp az ajtóban állt mikor oda értem.

- Jó reggelt- mosolyogtam. – felkészültünk a hadműveletre?

- Hé, Madie. Persze. – felelte, majd bementünk. – na szóval meg van minden. Elég egyszerű az egész. Ide csaljuk. És méghozzá, te leszel a csali. Meg van Steven telefonszáma. Te eljátszod, hogy Damon bántott. Erre Steven ide jön. Mikor belép a házba egy adag vasfű öntetet kap, majd egy varázslattal elpusztítjuk Alex-el. De ennek lesz egy következménye. Mivel közel állsz hozzá, valószínű, hogy neked is fájni fog és talán lesz következménye… – tájékoztatott Bonnie.

- Milyen következménye? – kérdeztem

- Többé nem leszel vámpír…- vágta rá.

- Tessék? Azt meg hogyan? – kérdeztem meglepődve

- Mivel erős kötődés van kettőtök között és mindketten vámpírok vagytok, és elakarjuk pusztítani, lehet, hogy visszaváltozol emberré… - felelte

- És működni fog? – érdeklődtem.

- Nem tudom, de kiismertem Steven-t. Ha mindent beleadunk, sikerül legyőzni, és végre nyugodtak lehettek.

- Remélem Damon is benne van a dologban… - feleltem, majd elővettem a telefonomat. – kezdjük már ma.

- Rendben. – vágta rá Bonnie. Felhívtam Damon-t, és elmondtam neki, hogy mi a terv. Egyből igent mondott. Régóta vár egy kis akcióra. Bonnie Alexet hívta. Miután ő is megérkezik elkezdjük. Titkon reménykedtem, hogy visszaváltozom emberré. De ezzel csak Damon életét nehezíteném meg. Hisz akkor megint állatvéren kéne élni, és nagyon legyengülne. Ezt meg nem szeretném

Alig félóra múlva minden készen állt.

- Mindenki itt van? – kérdezte Bonnie. – akkor kezdhetjük.

- Várj! – szakítottam félbe. – egy valaki még nincs itt.

- Ki? – kérdezte Damon.

- Katherine… - feleltem. Hirtelen beugrott, hogy ő is itt akart lenni, mikor végzünk Steven-nel. Értetlenül néztek rám miközben tárcsázni kezdtem Katherine-t. Nem beszélt a telefonban. Épphogy kimondta a választ. Nem sokára itt lesz. És így is lett. Alig 25 perccel később már ott volt.

- Hé Bonnie. Behívnál? – kérdezte Katherine kedvesen.

- Ez az első és utolsó alkalom, hogy ide bejössz. Katherine gyere be. – mondta Bonnie, majd Katherine belépett az ajtón. Vett egy mély lélegzetet.

- Velem ne is törődjetek. – közölte Katherine.

- Akkor kezdjük. – mondta Bonnie, majd felhívta Steven-t. – Steven? Nagy baj van… Madie… Damon valahogy visszahozta az életbe, és bántja – ekkor Damon elkezdett velem kiabálni, majd én is. – siess! – közölte Bonnie, majd lerakta.

- Elhitte? – kérdeztem.

- El. – mosolygott Bonnie.

- El kell ismernem Damon, nagy szerű színész vagy. Ez egyszerűen szexi. – Katherine flörtölni kezdett a férjemmel.

- Khm. Én is itt vagyok. – integettem.

15 percig vártunk, majd megállt egy fekete kocsi a ház előtt. Damon gyorsan felhelyezte a vasfüves tartályt az ajtó elé. Ekkor kopogtattak. Befutottam a sarokba, és magam alá húztam a lábaimat, hogy hitelesebbnek tűnjek. Damon előttem állt, és az arcát eltorzította.

Bonnie közben kinyitotta az ajtó, és a tartály tartalma egyenesen Steven nyakába zúdult, amitől a vámpír felordított.

Katherine és Damon megragadták majd bevitték a nappaliba, ahol Bonnie és Alex már készen állt. Ekkor elkezdtek valami latin szöveget duruzsolni.

- Ignis, terra, aqua, aer, tribus elementis ad exitium felis.

Damon oda jött hozzám, és átölelt. Kirázott a hideg. Katherine rám nézett, majd ő is oda jött hozzánk. Leült mellém, és a térdemet fogta. A fájdalom megkezdődött. Átjárta az egésztestemet, majd felordítottam. Damon még jobban magához húzott. Égett az egész testem. Behatolt a csontomig, az izmaimat már nem is éreztem. Azt még hallottam, ahogy Alex és Bonnie egyre hangosabban mondják a szöveget, majd láttam, hogy mindkettejük orrából elkezd folyni a vér. Oda akartam menni leállítani, de a testem nem engedett. Fájt mindenem. …

Egyszer csak elsötétedett minden. Talán mire felébredek, ismét ember leszek

Valami lágy, és puha cirógatta az arcomat. Lassan kinyitottam a szemem, majd megláttam a világ legtökéletesebb szempárját. Damon volt az.

- Hogy vagy? – kérdezte, és közben simogatta az arcomat.

- Egyelőre még semmi változás sincs. Steven? – kíváncsiskodtam.

- Porrá égett… - felelte.

- Végre vége van. – sóhajtottam, majd felültem. Bonnie teraszán voltunk. A Nap már lemenőben volt.

- Mi az? – kérdezte Damon.

- Elgondolkoztam. Hogy van-e valami furcsa. De nem érzek semmit. Olyan, mint eddig. – feleltem majd rá néztem. – vámpír maradtam. Ugye?

- Igen. – felelte, majd eltűrt egy hajtincset a fülem mögé. Elkeseredtem. Sosem akartam vámpír lenni. – valami baj van?

- Nem. Vagyis… nem tudom. mikor Bonnie mondta, hogy ember lehetek valami felcsillant bennem. Hogy újra a régi lehetek. De nem lehetek az. Maradok egy szörnyeteg. Damon én ezt nem akarom. – feleltem, majd a könnyeim potyogni kezdtek.

- Sajnálom kicsim. Sajnálom. – mondta, majd magához húzott jó szorosan.

Sziasztok!

Visszatértem :) És holnapután azt hiszem nem csak, hogy következő fejezet lesz, hanem valami kicsike kis meglepetés is... de erről inkabb nem árulok el semmit. Viszont hoztam egy kis morzsát :)

(Daniel szemszöge)

Vic megvárta, míg anya kiment. Leült a kanapéra majd rám nézett.

- Daniel. Ki fogsz akadni. – mondta és bocsánat kérően nézett rám. Leültem mellé.

- Gyerünk, ne kímélj. – utasítottam. Vic szemeiben könnyek jelentek meg.

- A gyerek… nem… - akadozott. Kezdtem ideges lenni.

- Mi van a gyerekkel? – kérdeztem idegesen.

- Nem a tiéd. – rideg, és kemény volt a hangja. A lélegzetem elállt. Nem jutottam szóhoz… nem az enyém.

- Mi van? – kérdeztem keményen. – akkor kié?

- Ty… Tyler…

- Lokwood… - fejeztem be a mondatot. – esküszöm, hogy megölöm. Csak kerüljön a kezeim közé.

- Ne, Daniel kérlek. Ha egy kicsit is szeretsz, nem teszed. – a kezét a mellkasomra rakta, mielőtt felállhattam volna.

- Ha szeretlek? Vic? Mégis mit hittél? Lefekszel Tyler-el, és még te könyörögsz? Te aki azt hazudta, hogy az én gyerekemet várod? Hogy tudnálak szeretni? – közöltem vele, majd levágtam magamról a kezét, de velem együtt állt fel.

- Hagy abba kérlek. Nem értheted…

- Mit nem érthetek? Mit? Azt, hogy lefeküdtél vele? Mégis meddig akartad titkolni? Várj, nem is érdekel. Csak egy. Az, hogy minél előbb eltakarodj innen Tyler-hez és visszahúzd a segged Miami-ba, hogy még csak ne is lássalak. – olyan voltam, mint apám amikor ideges, és gyűlöl valakit.

Sziasztok!!!!

Sziasztok :) Van egy jo hirem :D alig egy het es a legujabb fejezet felkerul :) es vegre visszaall az oldal a regi kerek vagasba. Bocsanat, de egy "kisebb" szunetre volt szuksegem. Jelentem nem maradtok izaglom nelkul am :D sok minden eszembe jutott :) szoval penteken fent lesz a kovetkezo fejezet :) Addig is puszi es oleles mindenkinek :)

Dij :) Koszonet Nina-nak :)

Sziasztok :) Megkaptam a 3.-ik dijam Nina-tol. Ismet halas koszonoet, hogy ilyennek latja a tortenetem :) Szeretnelek emlekesztetni titeket, hogy 29-en, azaz, a tortenet 1 eves szuletes napjan meglepetessel keszulok nektek :) Remelem, senkit sem riaszto

ttam el, most azzal, hogy ilyen sokaig nem volt rendesen frissites. :( Puszi es Oleles Mindenkinek :0 ;'hg12

A díj szabályai:
A neve 'The Best TVD Blog" azaz a legjobb tvd-s blog.
A szabályai:
1. Tedd ki a képet!
2. Köszönd meg attól, akitől kaptad!
3. Töltsd ki a kérdőívet!
4. Add tovább 1-4 bloggernek, akiknek a blogja TVD-s!

Kérdőív:
-Gyűjtesz valamit? - Igen :) Talan orultsegnek hallatszik, de megszallotja vagyok a vampiros dolgoknak :)
-Rágod a körmöd?- Sajnos igen :(
-Ki a kedvenc színészed?- Paul Wesley :)
-Ki a kedvenc színésznőd?- Kristen Stewart
-Ki a pasi/nő-ideálod?- Jonathan Togo/ Kristen Stewart
-Kedvenc kajád?- Spagetti :)
-Legfurább dolog, amit megettél?- Nem emlekszem, de mivel egy ''kicsit'' bolondos vagyok ezert inkabb butasagokat csinaltam, amiket inkabb nem mondok el, mert nagy baromsagok :)
-Miért kezdtél bele a történetedbe?- Szerettem volna valamit elerni az eletben. Miota ilyen lelkes olvasoim vannak minden mas. Ez tart eletben :)
-Milyen házban laksz? (kertes, panel)- Kertes *.*
-Pár szó magadról:- bolondos, kitarto, neha onfeju

Akinek tovább adom :

http://vampirediaries-mine.blogspot.com/

http://diariodiisabella.blogspot.com/

http://revengenlove.blogspot.com/

Sziasztok!

Na mizujs? Bocsanat, hogy eltuntem, de a kovetkezo fejezet bezerzesen dolgoztam... remelem orultok, mert most itt van :D Bizony nem hagylak titeket friss nelkul. Nem tudnam kibirni :) Na jo szorak nem is tartalak fel titeket, Jo szorakoztast :)

(A formaert ismet elnezest kerek :( )

49.

(Ashley szemszöge)

Már lassan egy órája itt vagyunk Victoria-nal…

• Ashley én nem tudok oda menni. Félek, hogy Damon kiakadna… - mondta Victoria.
• Jajj ne sajnáld magad. Madie is átment ezen…
• De Madie nem vérfarkas… én viszont az vagyok, és egy vámpír a… szerelmem. – Victoria nehezen mondta ki a „szerelmem” szót.
• Befejeznéd végre? Nincs kedvem belemenni egy érzelgős jelenetbe. Gyerünk, szállj be a kocsiba és indulunk. Van előttünk 10 órányi út, és nem akarok belőle még többet. – Katherine nem hazudtolja meg magát.
• Sajnálom, hogy nem vagyok tökéletes, de ha ilyen problémáid lennének, nem hiszem, hogy be tudnál ülni abba a kocsiba.
• Na, ide figyelj. ha három másodpercen belül, ne húzod be a formás hátsódat az ajtón, megnézheted magad összetörve. – Katherine-ből kitört a düh. Nem csoda már engem is kezdett idegesíteni Victoria makacssága…

De végül megadta magát. Nagy nehezen beszállt a kocsiba és elindulhattunk.

(Daniel szemszöge)

Forróság járja át az egész testem. Nem látok semmit sem tisztán. Van, hogy egyik percről a másikra, máshogyan találom magam. Érzem, hogy a halál eljön értem. És még Victoria sincs itt. Mindennél jobban szükségem van rá.

Nem tudom, mióta vagyok már így, de azt hiszem minden reményem elveszett. Sosem látom többé a napot, anyát, apát, és Victoria-t. Soha többé. Érzem, ahogy a testem egyre gyengébb lesz, ahogy el hagy minden erőm. Már nem félek. Felkészültem. Most már csak várnom kell, hogy a halál rám találjon.

Percek, vagy talán másodpercek telhetnek el egymás után, míg újabb és újabb fájdalom csap le az egész testemre. Nem tudom, meddig bírom.

Majd hirtelen… valami enyhíti. A fájdalom eltűnik, és érzem, hogy erősebb leszek. Valami megérinti a kezem. Valami ismerős, valami puha, lágy, és selymes. Ezt ezer közül is felismerném. Victoria

(Madie szemszöge)

Kezdek nyugodtabb lenni. Victoria vére gyógyítja Daniel sebét. És egyre jobban néz ki. De most fent vannak ketten. Tudom, hogy most már minden rendben lesz. Egy kivétellel… Steven. Véget kell vetnünk az életének. Megkeseríti az életemet. Jobban szeretnék a fiamra koncentrálni. Annyi időt elvesztegettem, és most majdnem elvesztettem. Elenának igaza van. Szörnyű anya vagyok. elhanyagolom, azt, akit a világon a legjobban szeretek.

• Daniel alszik. – Victoria hangja zökkentett ki a gondolatimból.
• Végre nyugodtan. Köszönöm Victoria. Nagyon hálás vagyok érte. – feleltem, majd megöleltem.
• Ez semmiség. És nem csak értetek csináltam. Van itt még valami más. Mikor Ashley hívott… ugye, nem mondta el, hanem rám hagyta a dolgot. Nem tudtam, hogyan közöljem és mikor. – kezdett bele Victoria.
• Minden rendben? – kérdeztem, mert elsápadt.
• Hát nem mondhatnám. – felelte, majd leült a kanapéra.
• Vic azt tudod, hogy nekem bármit elmondhatsz. – mondta, majd leültem mellé, és megfogtam a kezét.
• Terhes vagyok… - mikor kimondta legszívesebben sikítottam volna…
• Hogy mi? – kérdeztem elvékonyodott hangon.
• Ter…
• Ne. Hallottam. – még időben leállítottam. – de hogyan?
• Szerintem azt te is tudod. – mosolygott. Igen tudom, vagyis… nem, de ha… MI VAN?
• De én más vagyok. Nektek nem… - és elhallgattam. Azt hiszem sokkot kaptam, vagy ahhoz hasonlót, mert alig kaptam levegőt. Nem. Daniel nem lehet még apa hisz… ah… miért kell mindig beütnie valaminek?
• Madie jól vagy?- kérdezte Victoria idegesen.
• Igen, vagyis… nem. Nem vagyok jól. Hogy lennék jól? Alig vagyok kb. 20 éves vagy is annyi lennék, és már a gyerekemnek gyereke lesz… - elkapott a hányinger, amint kimondtam. Ez undorító. – Vic a gyereket nem tarthatod meg…
• Mi? miért nem? – felpattant a kanapéról. – Madie ez most nem rólad szól.
• Nem is azt mondtam, hogy miattam, hanem magatok miatt. Az egyik legveszélyesebb lényt hozzátok majd létre, amiről azt sem tudjátok milyen erővel fog rendelkezni. Vic gondold át még egyszer. – mondtam, majd kimentem a házból. Rohanva betértem az erdő közepére majd ordítottam egyet.

(Damon szemszöge)

Épp a konyhában voltam, mikor egy hatalmas ordítást hallottam. Azt hiszem Madie volt az. Valami nincs rendben.

Kimentem a nappaliba, és Victoria-t zokogva találtam.

• Hé, neked meg mi bajod? – kérdeztem gúnyosan. Még mindig nem kedvelem.
• Semmi. – felelte. Na, ja persze.
• Hát jól van. Szomorkodj csak. – mondtam, majd elmentem onnan. Nem szeretem a kutya hisztit.
• Damon várj. – szólalt meg hirtelen Mrs. Kutyus, amikor a lépcsőn sétáltam fel.
• Igen? nincs elég eledel? Nincs kedven visszafordulni, hogy újra felmenjek. – gúnyolódtam.
• Leállnál egy percre is? Fontos dologról akarok veled beszélni. – huh de komolyan beszél. Na, jó félre kéne tenni a gúnyolódást.
• Igen? – kérdeztem.
• Csak ne bánts. Babám lesz Danieltől. – MI VAN?
• Hm? – kérdeztem vissza…
• Igen bab…
• Ne. Hallottam. – na, ja… gondolhattam volna. nem is az én fiam lenne…
• Madie ezért ment el… - vágta rá Kutyi. Persze, majd el fogja viselni mi? legutóbb Klaus volt az ilyen undorító valami.
• A gyereket nem tarthatod meg. – fintorogtam.
• Nem érdekel a véleményed, és az sem, mennyire lesz neked rossz… nem te vagy a lényeg.
• Nem is azt mondtam, hogy miattam, hanem magatok miatt. Az egyik legveszélyesebb lényt hozzátok majd létre, amiről azt sem tudjátok milyen erővel fog rendelkezni. – feleltem, mire Victoria felhúzta a bal szemöldökét.
• Ez most komoly? Szóról szóra ugyanazt mondjátok Madie-vel.
• Sajnálom. Ezek szerint egyezik a véleményünk. – mondtam majd felmentem Danielhez.

Még hogy megtartja. Na, az… na, mindegy hagyjuk. Madie ki fog készülni pedig még egy háború vissza, van. Steven és Madie háborúja. Ha rajtam múlna, az a dög már régen halott lenne…

(Daniel szemszöge)

Egyre erősebb vagyok. ma már végre fel is ülhettem. És Vic itt ül mellettem. Végre.

• Daniel, el kell mondanom valamit. – felelte, miközben a kezünket nézte.
• Minden rendben? – kérdeztem aggódva.
• Igen, vagy is nem. Ez nem olyan egyszerű dolog… anyád és apád ellene beszélnek de…
• Kinyögnéd, mit akarsz? – szakítottam félbe.
• Daniel én gyereket várok. – HOGY MI VAN? Na, nem. Nem lehet gyerekem. Nekem nem.
• Tessék?
• Igen. de már csak a te véleményed számít. – a kezem kihúztam az ő kezeiből.
• Az enyém? Vic én nem akarok még gyereket. Főleg nem így. Szeretlek, de ez még túl korai. És apáék is megmondták gondolom, hogy miért nem. –válaszoltam.
• Idézzem? „Az egyik legveszélyesebb lényt hozzátok majd létre, amiről azt sem tudjátok milyen erővel fog rendelkezni” – míg mondta grimaszolt.
• És igazuk van. Nem tudjuk mivel állunk szemben. Talán megöl téged hisz ilyenre még nem volt példa… - vagyis én nem tudok róla.
• Mi van? Te ellenem vagy, Az ellen, akit szeretsz? Daniel mégis mit művelsz? Könyörgöm, a gyerekünkről van szó, és te csak így simán eldobod magadtól? – Vic nagyon felhúzta magát. – Nézd Daniel, én nem fogom csak úgy eldobni magamtól. Nem ölöm meg. már hozzám tartozik…
• Vic kérlek. Fejezd be. Ne kezdjük, megint előröl, mert nincs hozzá kedvem. – feleltem. Vic sóhajtott egyet majd rám nézett.
• Jól van Daniel Salvatore! Ha így akarja. – durcáskodott, majd kiment a szobából. Király. Itt maradtam. EGYEDÜL!

(Madie szemszöge)

Egy alapos szellőztetés után mindjárt jobban érzem magam. Feltéve, ha nem áll elém Vic azzal, hogy megtartja. Na, akkor lefejelem.

• Hahó! Valaki! Megjöttem. – kiáltoztam a lakásban. Ás lám csodát Vic állt előttem.
• Én vagyok, vagy is vagyunk. – úgy mosolygott, mint valami nem tudom mi. Talán a tejbe tök? Nem mert mégis csak vérfarkas.
• Ugye nem azt akarod mondani, hogy megtartjátok? – kérdeztem idegesen, majd levegő után kezdtem kapkodni. HISZTÉRIKUSAN.
• Csak tartom. Daniel ellene van. – Hát! Az én fiam. Mégis van isten!
• És te Daniel ellen vagy. Nem, pontosabban mindenki ellen. – feleltem, majd elindultam a konyhába. Vic a hasát fogva követett.
• Igen, de ha, már egyszer úgy a szívemhez nőtt! – közölte és simogatni kezdte a hasát.
• Nézd Vic. Könyörgöm, fogd fel, hogy veszélyes. Mindenkire. – de hiába próbálkozok, nem adja fel.
• Nem érdekel. Te sem adtad fel Daniel-el. Pedig te halandó voltál…
• De az teljesen más volt. Én tudtam, mit szülök meg. De te? Azt sem tudjuk, hogy melykőtöktől örökölt többet. Ez…
• Veszélyes. Már hallottam. – vágta rá gúnyosan.
• Vic, hihetetlen. Rosszabb vagy, mint egy gyerek. Értsd meg, hogy nem lehet megtartani. – már szinte könyörögtem neki.
• Te feladtad? Feladtad mikor megtudtad, hogy terhes vagy? Tudod milyen érzés nem? és ezt el akarod venni tőlem? – Vic sírni kezdett. Szuper. Valahogy kezd idegesíteni.
• Hé. Rendben. Ha akarod, tartsd meg, de nem vállalok felelősséget azért, hogy majd a halálos ágyad mellett üljek. – közöltem vele, mire könnyes szemekkel elmosolyodott.
• Ígérem nem fogsz. Öhm kölcsön vehetném Alex-et? – ojjaj. A lányok. Teljesen megfeledkeztem róluk.
• Igen persze, de előbb még beszélek velük. – mondtam, majd kiviharoztam.

Elmentem Bonnie házához. Szerencsémre ott voltak, és gyakoroltak.

• Sziasztok. – mondtam, majd beléptem a házba.
• Szia elveszett lélek. – mosolygott Bonnie. – Daniel hogy van?
• Most már jól. Szerencsére. Öhm Alex Vic beszélni akar veled. Nem tudom miért, de tervez valamit. Légy óvatos. Majd megtudod, hogy miért. – hadartam, majd Alex elment.
• Valami baj van? – kíváncsiskodott Bonnie.
• Nem is kicsi. Kiderült, hogy Victoria terhes. – Bonnie megmerevedve állt.
• Tessék? Te jó ég. De ez nem…
• Veszélyes? Dehogynem. Csak hogy ezt Vic nem fogja fel. minden áron megakarja tartani a gyereket. És nem érti meg azt sem, hogy a lehető legveszélyesebb fajnak ad életet. – ismét dühös lettem. Persze magamra.
• Emlékszel, hogy te is ilyen helyzetben voltál? Csak te tudtad mit vállalsz. Még nem is láttad Danielt, és máris ragaszkodtál hozzá. Tudod min megy keresztül, mégis kiakadsz rajta. Komolyan Madie. Nem értelek. – közölte Bonnie. Igaza van. Tudom, min megy keresztül, de akkor is. Nem szülheti meg azt a… valamit.
• Lehet, hogy beparáztam. Tudod, még nem készültem fel arra, hogy elveszítsem a fiamat. – feleltem, majd ránéztem. Bonnie aggódó arcát láttam. Mintha valamit tudna. – Bonnie azt hiszem ismerlek eléggé, hogy tudjam, te tudsz valamit.
• Nem is akármit. – felelte – Victoria terhessége nem is aggasztó.
• Tessék? Miért nem? hisz kitudja mit hord a szíve alatt. És ne érts félre, most nem az emberek miatt aggódom, hanem Victoria-ért. – felpattantam a kanapéról mérgemben.
• Madie, kérlek. Nyugodj meg. Ülj le. Hagyd, hogy befejezzem. – hallgattam rá. Leültem majd ránéztem a válaszra várva. – szóval Vic az ő állapotát tekintve „normális”. Azt hiszem kifogsz akadni. De ne dörgöld az orra alá egyből. Victoria nem Daniel gyerekét hordja a szíve alatt. A baba apja, Tyler Lokwood…

Sziasztok :)

Hoztam egy fejezetet nektek :D nehezen de sikerult :):) Viszont, a formaja kicsit masabb... csak igy tudtam megcsinalni. Remelem nem gond. Nem is huzom tovabb az idot :) jo olvasgatast.

48.

(Madie szemszöge)

Damon hazacipelte Danielt.. Mikor beértünk a laskásba egyből felvittük a szobájába. Damon lerakta, majd letépte róla az inget. Daniel ébredezni kezdett.

• Anya. Sa- sajnálom. – hangja halk volt. Alig lehetett hallani.
• Css… Semmi baj, kicsim. Csak pihenj. – feleltem, és megsimítottam az arcát. Tűz forró volt, és verte a víz. Rettegni kezdtem. Közben Damon hozott egy vizes ruhát, majd a homlokára tette.
• Hozz egy pohár vért, az felerősíti kicsit… - amint kimondta lementem érte, de a lépcsőn belebotlottam egy nem várt személybe…
• Katherine? Te mégis mi a jó büdös francot keresel itt? – kérdeztem dühösen.
• Visszajöttem. Gondoltam szükség lehet rám. – felelte. elindultam a konyha felé, de követett.
• Szükség lehet rád mi? – ismételgettem a szavait, míg kitöltöttem a vért Danielnek. – jól figyelj! Nekem soha az életben nem lesz rád szükségem… - feleltem, majd otthagytam, és felvittem Danielnek a vért.

Daniel percről percre rosszabbodik… a sebe egyre jobban terjed. Félek, hogy valami rossz történik vele…

(Ashley szemszöge)

Katherine ideges… talán belátta, hogy mekkora baromságot csinált. A nappaliban fel-alá járkál. Kezd nagyon idegesítő lenni.

• Nem ülnél le legalább egy percre? Idegesítő a járkálásod. – feleltem, majd belekortyoltam a jól megérdemelt adagomba.
• Téged egy cseppet sem idegesít, hogy mi van Daniel-el? Szépen nyugodtan ülsz, és kortyolod a véredet. Idegesítő, hogy tudsz ennyire nyugodt lenni… - felelte, majd megállt. Végre.
• Nem ismersz magadra? – kérdeztem gúnyosan. – de tudod engem is idegesít. Sőt talán jobban aggódok érte, mint te. De én nem járkálok fel-alá, hogy még rosszabbá tegyem a dolgot.
• Hihetetlenül kicsinyes vagy. – vágta rá hirtelen.
• Azt hiszem ebben az anyámra ütöttem. – flegmáztam, majd ismét belekortyoltam a vérbe. Katherine dühösen levetette magát mellém.
• Tudod, néha bánom, hogy megszültelek… - közölte közömbösen
• Tudod, néha bánom, hogy az anyám vagy… - válaszoltam ugyanúgy, és ismét kortyoltam, de ezúttal el is fogyott.

Elena lejött az emeletről, és Stefan követte. Smaciztak majd Stefan elment. Elena hozzánk jött. Leült az egyik fotelbe.

• Na lám, csak lám. A drága kicsi hasonmás megtisztel a jelenlétével? – Katherine gúnyolódott, de Elena ügyet sem vetett rá. – na szép. Még egy válaszra sem méltatsz?
• Nem. és azt hiszem, tudod is, hogy miért nem. – felelte mérgesen Elena, majd felkapott egy magazint az asztalról.
• Nem. Fel kell világosítanod. – Katherine Elenához hajol, és egy újjal lehúzta az újságot Elena kezéből.
• Még is mi a fenét akarsz? Nem elég, hogy mindent tönkre tettél? Nem fogod fel, hogy mennyire egy aljas szemét dög vagy? Legszívesebben szíven szúrnálak, de tudom, hogy egy fontos elem vagy… - felelte Elena nyugodtan. Meglepett. Végre nem félt. Talán azért, mert olyan, mintha tükörbe nézne? Na jó ezt én sem gondolhatom komolyan. Vagyis ugyebár külsőre egyformák, de agyban… Katherine a gonosz, míg Elena az ártatlan, na meg néha értetlen.
• Nem fejeznétek be legalább egy kicsit? – hirtelen mindenki Madie-re nézett. – nem akarok holttesteket takarítani oké? – tiszta Damon. Mi van? Itt mindenki mindenkire hajaz? Egyedül én vagyok a külön álló? Na, jó igaz, hogy pont olyan vagyok, mint Katherine csak szőke, kék szemű… na meg szebb.
• Na akkor én mennék. – közöltem, de Madie megállított.
• Senki nem megy sehova. Szükségem van rátok. – rám, és Katherine-re nézett.
• Mire? – kérdeztem majd beugrott. – na nem, én nem leszek az áldozata annak a valaminek… én nem fogok meghalni, egy szemét miatt, engem hagyjatok ki. – mentegetőztem.
• Nem lesz senki, senkinek sem az áldozata. Daniel miatt kell a segítségetek. El kéne hozni Victoriát Miami-ból. – közölte Madie.
• Az más. Én benne vagyok. – feleltem, majd Katherine-re néztem. – végül is segíteni akarsz a lányodnak nem?
• Igen, de Veronica-t…
• Victoria. – vágta rá Madie
• Teljesen mindegy. Nem csípem a búráját, ugyanis egy büdös kutya…
• De a lányod barátja. – feleltem a kelleténél kicsit csípősebben. Katherine ezen elgondolkozott. Látszott rajta, hogy nem tetszik neki a dolog. De igaz is. mit várunk tőle, hiszen ő Katherine. Belepusztulna, ha legalább egy kicsit kedvesnek kéne lennie.
• Jól van rendben legyen. – adta meg magát végül.
• És nekem mi dolgom lesz? – kérdezte Elena. Meg is feledkeztem róla, hogy ő is itt van.
• Segítesz nekünk? – kérdezte Madie.
• Persze. – felelte Elena meglepődve.
• Jól van. Menj fel Damon-hez és Daniel-hez. Ott lesz szükség rád. – mondta Madie, majd Elena felszaladt az emeletre.
• És te mit fogsz csinálni? – kérdeztem.
• Nekem még van egy kis dolgom. Igyekezzetek Victoria-ért. – mondta, majd elindultunk.

(Elena szemszöge)

Daniel nagyon rossz állapotban van. Damon aggódik és ez idő alatt Madie, kitudja, hogy hol van. Talán megint valamilyen magán akcióba kezdett, amilyenekről Stefan szokott mesélni. Néha kezdem azt hinni, hogy Madie-t semmi sem érdekli.

Damon és én Daniel lázát próbáljuk levinni, de nem igazán sikerül. Egyfolytában Victoria nevét suttogja. Mindazok ellenére, ami történt, még mindig kitart mellette. Daniel tényleg szereti azt a lányt.

• Elena maradj itt vele kérlek. Lemegyek hozok egy kis vért. – mondta Damon.
• Jól van, rendben. – feleltem, és közben a szemem lenem vettem Daniel-ről. Annyira hasonlít Damon-re.
• Ele… - suttogta Daniel.
• Igen? – kérdezem, és közelebb hajoltam hozzá, de hirtelen elkapott, majd az ágyra tepert, és fojtogatni kezdett.
• Sajnálom, de muszáj…
• NEM! – kiáltotta Damon, majd ledobta rólam.
• Mégis mit művelsz? – kérdezte Daniel. Az arca eltorzult. Vérre szomjazott.
• Leállítalak…
• AKKOR ÁLLÍTOTTAD VOLNA LE MAGAD, MIKOR NEKI ESTÉL ANNAK AZ EGYETLEN LÉNYNEK, AKIT IGAZÁN SZERETEK! – kiáltotta Daniel.
• MIVEL VÉRFARKAS, ÉS EGY ILYEN HARAPÁSTÓL SZENVEDSZ – látszott Damon arcán, hogy nehéz ez neki. Daniel egyre jobban gyengült, már szinte alig lélegzett.
• Elena menj le, és addig fel ne gyere amíg nem szólok. Daniel kiszámíthatatlan. – mondta, Damon de nem nézett rám.
• Nem. Én itt maradok…
• Azt mondtam lemész. – közölte keményen. Megremegtem, de nem hagytam magam.
• Nem. Nem fogom itt hagyni. Nem leszek olyan, mint az anyja…
• Ne merj így beszélni Madie-ről…
• De hát elment. Tesz az egészre, halál nyugodt…
• Csak azt hiszed. Nem önszántából ment el. Én mondtam neki, hogy menjen. Nem akarom, hogy így lássa a fiát.

A vitát hirtelen csend váltotta fel. én persze nem veszem be ezt a dumát. Mérgembe ott hagytam őket, és lementem a nappaliba. Kb. 10 perc telt el, mikor betévedt Madie az ajtón.

• Mégis mit képzelsz magadról Madie? A fiad fent haldoklik te meg elmész intézni a saját dolgodat? Mégis milyen anya vagy te? – egyből leteremtettem. Nem bírom nézni, ahogy magára hagyja a fiát.
• Neked meg mi bajod? – kérdezte értetlenül, mint aki hülye.
• Hogy mi? Egyedül hagytad Damon-nel. Azt hiszed, hogy majd egyedül elbír vele? Hát akkor tévedsz… - vágtam a fejéhez a dolgokat, de Madie bedühödött.
• Na, ide figyelj. te egy kis senki vagy hozzám képest. Tudod miért mentem el? Mert, ha tudnád, nem vádolnál ezzel. És nagyon felvágták a nyelvedet kislány, csak ki ne tépjem, de akkor nem csak a nyelvedet fogom. – még sosem láttam ilyen dühösnek. De nem hagytam magam.
• Nem, de nem is érdekel, hogy miért mész el. Csak annyit mondok, hogy a fiaddal lenne a helyed. De azt hiszem, velem kell beérni szegénynek. Én, még mindig jobb anyja lennék, mint te. – Madie ekkor nekem ugrott. A torkomnál fogva nekinyomott a falnak.
• Elena Gilbert, ha te annyira jó anya vagy próbálj meg egyszerre több dolgot is csinálni. Aggódok a fiamért, aggódok Bonnie-ért, Ashley-ért Ryan-ért akiről azt sem tudom, hogy hol van. Ja és, majd’ elfelejtettem. A te, drága életedért is... – közölte, majd lerakott, és eltűnt.

Az én életemért miért kell aggódnia? Katherine miatt talán, mert készül valamire?
Na jó muszáj abba hagynom, mert most ennél fontosabb, hogy Daniel-nek segítsek.

(Madie szemszöge)

Mégis mi a fenét képzel magáról Elena? Elég volt belőle, és az okoskodásaiból. Még, hogy nem törődöm Daniel-el. Igenis törődöm.

Fent a szobában, Damon Daniel lázát hűtötte. Damon homloka is gyöngyözött. Valami történhetett. Nyílván Daniel bevadult.

• Hé, hogy van? – kérdeztem, majd leültem mellé az ágyra.
• Egyre rosszabbul. – felelte Damon, de nem nézett rám.
• Történt valami? – faggattam.
• Igen. Daniel bevadult, és neki esett Elenának, és majdnem megölte. – hogy miért nem tette…
• Megérdemelte volna. – feleltem, majd a padlóra néztem. Damon ekkor nézett rám.
• Tessék? Madie neked mi bajod? – idegeskedett.
• Elena szerint szörnyű anya vagyok, hogy nem vagyok Daniel mellett, pedig, ha tehetném itt maradnék. De ő nagyon okos. Ő sokkal jobb anyja lenne neki. nem hiszem el, hogy…
• Madie, hé. Nem vagy szörnyű. Elena csak ideges. Épp úgy, mint ahogyan te. – nyugtatott Damon.
• De akkor sincs joga kioktatni, milyen a jó anya… - feleltem. Megcsörrent a telefonom.
• Madie? – Ashley hangja aggodalmas volt – azt hiszem lesz egy kis gond Victoria-val.

Sziasztok!

Sziasztok. szeretnem veletek tudatni, hogy intezkedek a fejezetekkel kapcsolatban.... megprobalom felrakni. mindenesetre azert figyeljetek. itt mindig megtalaltok. ha valami baj van csak irjatok ide: vampirediariestiltottvagy@gmail.com cimre.

Puszi es oleles mindenkinek :)