Sziasztok!

Na mizujs? Bocsanat, hogy eltuntem, de a kovetkezo fejezet bezerzesen dolgoztam... remelem orultok, mert most itt van :D Bizony nem hagylak titeket friss nelkul. Nem tudnam kibirni :) Na jo szorak nem is tartalak fel titeket, Jo szorakoztast :)

(A formaert ismet elnezest kerek :( )

49.

(Ashley szemszöge)

Már lassan egy órája itt vagyunk Victoria-nal…

• Ashley én nem tudok oda menni. Félek, hogy Damon kiakadna… - mondta Victoria.
• Jajj ne sajnáld magad. Madie is átment ezen…
• De Madie nem vérfarkas… én viszont az vagyok, és egy vámpír a… szerelmem. – Victoria nehezen mondta ki a „szerelmem” szót.
• Befejeznéd végre? Nincs kedvem belemenni egy érzelgős jelenetbe. Gyerünk, szállj be a kocsiba és indulunk. Van előttünk 10 órányi út, és nem akarok belőle még többet. – Katherine nem hazudtolja meg magát.
• Sajnálom, hogy nem vagyok tökéletes, de ha ilyen problémáid lennének, nem hiszem, hogy be tudnál ülni abba a kocsiba.
• Na, ide figyelj. ha három másodpercen belül, ne húzod be a formás hátsódat az ajtón, megnézheted magad összetörve. – Katherine-ből kitört a düh. Nem csoda már engem is kezdett idegesíteni Victoria makacssága…

De végül megadta magát. Nagy nehezen beszállt a kocsiba és elindulhattunk.

(Daniel szemszöge)

Forróság járja át az egész testem. Nem látok semmit sem tisztán. Van, hogy egyik percről a másikra, máshogyan találom magam. Érzem, hogy a halál eljön értem. És még Victoria sincs itt. Mindennél jobban szükségem van rá.

Nem tudom, mióta vagyok már így, de azt hiszem minden reményem elveszett. Sosem látom többé a napot, anyát, apát, és Victoria-t. Soha többé. Érzem, ahogy a testem egyre gyengébb lesz, ahogy el hagy minden erőm. Már nem félek. Felkészültem. Most már csak várnom kell, hogy a halál rám találjon.

Percek, vagy talán másodpercek telhetnek el egymás után, míg újabb és újabb fájdalom csap le az egész testemre. Nem tudom, meddig bírom.

Majd hirtelen… valami enyhíti. A fájdalom eltűnik, és érzem, hogy erősebb leszek. Valami megérinti a kezem. Valami ismerős, valami puha, lágy, és selymes. Ezt ezer közül is felismerném. Victoria

(Madie szemszöge)

Kezdek nyugodtabb lenni. Victoria vére gyógyítja Daniel sebét. És egyre jobban néz ki. De most fent vannak ketten. Tudom, hogy most már minden rendben lesz. Egy kivétellel… Steven. Véget kell vetnünk az életének. Megkeseríti az életemet. Jobban szeretnék a fiamra koncentrálni. Annyi időt elvesztegettem, és most majdnem elvesztettem. Elenának igaza van. Szörnyű anya vagyok. elhanyagolom, azt, akit a világon a legjobban szeretek.

• Daniel alszik. – Victoria hangja zökkentett ki a gondolatimból.
• Végre nyugodtan. Köszönöm Victoria. Nagyon hálás vagyok érte. – feleltem, majd megöleltem.
• Ez semmiség. És nem csak értetek csináltam. Van itt még valami más. Mikor Ashley hívott… ugye, nem mondta el, hanem rám hagyta a dolgot. Nem tudtam, hogyan közöljem és mikor. – kezdett bele Victoria.
• Minden rendben? – kérdeztem, mert elsápadt.
• Hát nem mondhatnám. – felelte, majd leült a kanapéra.
• Vic azt tudod, hogy nekem bármit elmondhatsz. – mondta, majd leültem mellé, és megfogtam a kezét.
• Terhes vagyok… - mikor kimondta legszívesebben sikítottam volna…
• Hogy mi? – kérdeztem elvékonyodott hangon.
• Ter…
• Ne. Hallottam. – még időben leállítottam. – de hogyan?
• Szerintem azt te is tudod. – mosolygott. Igen tudom, vagyis… nem, de ha… MI VAN?
• De én más vagyok. Nektek nem… - és elhallgattam. Azt hiszem sokkot kaptam, vagy ahhoz hasonlót, mert alig kaptam levegőt. Nem. Daniel nem lehet még apa hisz… ah… miért kell mindig beütnie valaminek?
• Madie jól vagy?- kérdezte Victoria idegesen.
• Igen, vagyis… nem. Nem vagyok jól. Hogy lennék jól? Alig vagyok kb. 20 éves vagy is annyi lennék, és már a gyerekemnek gyereke lesz… - elkapott a hányinger, amint kimondtam. Ez undorító. – Vic a gyereket nem tarthatod meg…
• Mi? miért nem? – felpattant a kanapéról. – Madie ez most nem rólad szól.
• Nem is azt mondtam, hogy miattam, hanem magatok miatt. Az egyik legveszélyesebb lényt hozzátok majd létre, amiről azt sem tudjátok milyen erővel fog rendelkezni. Vic gondold át még egyszer. – mondtam, majd kimentem a házból. Rohanva betértem az erdő közepére majd ordítottam egyet.

(Damon szemszöge)

Épp a konyhában voltam, mikor egy hatalmas ordítást hallottam. Azt hiszem Madie volt az. Valami nincs rendben.

Kimentem a nappaliba, és Victoria-t zokogva találtam.

• Hé, neked meg mi bajod? – kérdeztem gúnyosan. Még mindig nem kedvelem.
• Semmi. – felelte. Na, ja persze.
• Hát jól van. Szomorkodj csak. – mondtam, majd elmentem onnan. Nem szeretem a kutya hisztit.
• Damon várj. – szólalt meg hirtelen Mrs. Kutyus, amikor a lépcsőn sétáltam fel.
• Igen? nincs elég eledel? Nincs kedven visszafordulni, hogy újra felmenjek. – gúnyolódtam.
• Leállnál egy percre is? Fontos dologról akarok veled beszélni. – huh de komolyan beszél. Na, jó félre kéne tenni a gúnyolódást.
• Igen? – kérdeztem.
• Csak ne bánts. Babám lesz Danieltől. – MI VAN?
• Hm? – kérdeztem vissza…
• Igen bab…
• Ne. Hallottam. – na, ja… gondolhattam volna. nem is az én fiam lenne…
• Madie ezért ment el… - vágta rá Kutyi. Persze, majd el fogja viselni mi? legutóbb Klaus volt az ilyen undorító valami.
• A gyereket nem tarthatod meg. – fintorogtam.
• Nem érdekel a véleményed, és az sem, mennyire lesz neked rossz… nem te vagy a lényeg.
• Nem is azt mondtam, hogy miattam, hanem magatok miatt. Az egyik legveszélyesebb lényt hozzátok majd létre, amiről azt sem tudjátok milyen erővel fog rendelkezni. – feleltem, mire Victoria felhúzta a bal szemöldökét.
• Ez most komoly? Szóról szóra ugyanazt mondjátok Madie-vel.
• Sajnálom. Ezek szerint egyezik a véleményünk. – mondtam majd felmentem Danielhez.

Még hogy megtartja. Na, az… na, mindegy hagyjuk. Madie ki fog készülni pedig még egy háború vissza, van. Steven és Madie háborúja. Ha rajtam múlna, az a dög már régen halott lenne…

(Daniel szemszöge)

Egyre erősebb vagyok. ma már végre fel is ülhettem. És Vic itt ül mellettem. Végre.

• Daniel, el kell mondanom valamit. – felelte, miközben a kezünket nézte.
• Minden rendben? – kérdeztem aggódva.
• Igen, vagy is nem. Ez nem olyan egyszerű dolog… anyád és apád ellene beszélnek de…
• Kinyögnéd, mit akarsz? – szakítottam félbe.
• Daniel én gyereket várok. – HOGY MI VAN? Na, nem. Nem lehet gyerekem. Nekem nem.
• Tessék?
• Igen. de már csak a te véleményed számít. – a kezem kihúztam az ő kezeiből.
• Az enyém? Vic én nem akarok még gyereket. Főleg nem így. Szeretlek, de ez még túl korai. És apáék is megmondták gondolom, hogy miért nem. –válaszoltam.
• Idézzem? „Az egyik legveszélyesebb lényt hozzátok majd létre, amiről azt sem tudjátok milyen erővel fog rendelkezni” – míg mondta grimaszolt.
• És igazuk van. Nem tudjuk mivel állunk szemben. Talán megöl téged hisz ilyenre még nem volt példa… - vagyis én nem tudok róla.
• Mi van? Te ellenem vagy, Az ellen, akit szeretsz? Daniel mégis mit művelsz? Könyörgöm, a gyerekünkről van szó, és te csak így simán eldobod magadtól? – Vic nagyon felhúzta magát. – Nézd Daniel, én nem fogom csak úgy eldobni magamtól. Nem ölöm meg. már hozzám tartozik…
• Vic kérlek. Fejezd be. Ne kezdjük, megint előröl, mert nincs hozzá kedvem. – feleltem. Vic sóhajtott egyet majd rám nézett.
• Jól van Daniel Salvatore! Ha így akarja. – durcáskodott, majd kiment a szobából. Király. Itt maradtam. EGYEDÜL!

(Madie szemszöge)

Egy alapos szellőztetés után mindjárt jobban érzem magam. Feltéve, ha nem áll elém Vic azzal, hogy megtartja. Na, akkor lefejelem.

• Hahó! Valaki! Megjöttem. – kiáltoztam a lakásban. Ás lám csodát Vic állt előttem.
• Én vagyok, vagy is vagyunk. – úgy mosolygott, mint valami nem tudom mi. Talán a tejbe tök? Nem mert mégis csak vérfarkas.
• Ugye nem azt akarod mondani, hogy megtartjátok? – kérdeztem idegesen, majd levegő után kezdtem kapkodni. HISZTÉRIKUSAN.
• Csak tartom. Daniel ellene van. – Hát! Az én fiam. Mégis van isten!
• És te Daniel ellen vagy. Nem, pontosabban mindenki ellen. – feleltem, majd elindultam a konyhába. Vic a hasát fogva követett.
• Igen, de ha, már egyszer úgy a szívemhez nőtt! – közölte és simogatni kezdte a hasát.
• Nézd Vic. Könyörgöm, fogd fel, hogy veszélyes. Mindenkire. – de hiába próbálkozok, nem adja fel.
• Nem érdekel. Te sem adtad fel Daniel-el. Pedig te halandó voltál…
• De az teljesen más volt. Én tudtam, mit szülök meg. De te? Azt sem tudjuk, hogy melykőtöktől örökölt többet. Ez…
• Veszélyes. Már hallottam. – vágta rá gúnyosan.
• Vic, hihetetlen. Rosszabb vagy, mint egy gyerek. Értsd meg, hogy nem lehet megtartani. – már szinte könyörögtem neki.
• Te feladtad? Feladtad mikor megtudtad, hogy terhes vagy? Tudod milyen érzés nem? és ezt el akarod venni tőlem? – Vic sírni kezdett. Szuper. Valahogy kezd idegesíteni.
• Hé. Rendben. Ha akarod, tartsd meg, de nem vállalok felelősséget azért, hogy majd a halálos ágyad mellett üljek. – közöltem vele, mire könnyes szemekkel elmosolyodott.
• Ígérem nem fogsz. Öhm kölcsön vehetném Alex-et? – ojjaj. A lányok. Teljesen megfeledkeztem róluk.
• Igen persze, de előbb még beszélek velük. – mondtam, majd kiviharoztam.

Elmentem Bonnie házához. Szerencsémre ott voltak, és gyakoroltak.

• Sziasztok. – mondtam, majd beléptem a házba.
• Szia elveszett lélek. – mosolygott Bonnie. – Daniel hogy van?
• Most már jól. Szerencsére. Öhm Alex Vic beszélni akar veled. Nem tudom miért, de tervez valamit. Légy óvatos. Majd megtudod, hogy miért. – hadartam, majd Alex elment.
• Valami baj van? – kíváncsiskodott Bonnie.
• Nem is kicsi. Kiderült, hogy Victoria terhes. – Bonnie megmerevedve állt.
• Tessék? Te jó ég. De ez nem…
• Veszélyes? Dehogynem. Csak hogy ezt Vic nem fogja fel. minden áron megakarja tartani a gyereket. És nem érti meg azt sem, hogy a lehető legveszélyesebb fajnak ad életet. – ismét dühös lettem. Persze magamra.
• Emlékszel, hogy te is ilyen helyzetben voltál? Csak te tudtad mit vállalsz. Még nem is láttad Danielt, és máris ragaszkodtál hozzá. Tudod min megy keresztül, mégis kiakadsz rajta. Komolyan Madie. Nem értelek. – közölte Bonnie. Igaza van. Tudom, min megy keresztül, de akkor is. Nem szülheti meg azt a… valamit.
• Lehet, hogy beparáztam. Tudod, még nem készültem fel arra, hogy elveszítsem a fiamat. – feleltem, majd ránéztem. Bonnie aggódó arcát láttam. Mintha valamit tudna. – Bonnie azt hiszem ismerlek eléggé, hogy tudjam, te tudsz valamit.
• Nem is akármit. – felelte – Victoria terhessége nem is aggasztó.
• Tessék? Miért nem? hisz kitudja mit hord a szíve alatt. És ne érts félre, most nem az emberek miatt aggódom, hanem Victoria-ért. – felpattantam a kanapéról mérgemben.
• Madie, kérlek. Nyugodj meg. Ülj le. Hagyd, hogy befejezzem. – hallgattam rá. Leültem majd ránéztem a válaszra várva. – szóval Vic az ő állapotát tekintve „normális”. Azt hiszem kifogsz akadni. De ne dörgöld az orra alá egyből. Victoria nem Daniel gyerekét hordja a szíve alatt. A baba apja, Tyler Lokwood…