Sziasztok :)

Hoztam egy fejezetet nektek :D nehezen de sikerult :):) Viszont, a formaja kicsit masabb... csak igy tudtam megcsinalni. Remelem nem gond. Nem is huzom tovabb az idot :) jo olvasgatast.

48.

(Madie szemszöge)

Damon hazacipelte Danielt.. Mikor beértünk a laskásba egyből felvittük a szobájába. Damon lerakta, majd letépte róla az inget. Daniel ébredezni kezdett.

• Anya. Sa- sajnálom. – hangja halk volt. Alig lehetett hallani.
• Css… Semmi baj, kicsim. Csak pihenj. – feleltem, és megsimítottam az arcát. Tűz forró volt, és verte a víz. Rettegni kezdtem. Közben Damon hozott egy vizes ruhát, majd a homlokára tette.
• Hozz egy pohár vért, az felerősíti kicsit… - amint kimondta lementem érte, de a lépcsőn belebotlottam egy nem várt személybe…
• Katherine? Te mégis mi a jó büdös francot keresel itt? – kérdeztem dühösen.
• Visszajöttem. Gondoltam szükség lehet rám. – felelte. elindultam a konyha felé, de követett.
• Szükség lehet rád mi? – ismételgettem a szavait, míg kitöltöttem a vért Danielnek. – jól figyelj! Nekem soha az életben nem lesz rád szükségem… - feleltem, majd otthagytam, és felvittem Danielnek a vért.

Daniel percről percre rosszabbodik… a sebe egyre jobban terjed. Félek, hogy valami rossz történik vele…

(Ashley szemszöge)

Katherine ideges… talán belátta, hogy mekkora baromságot csinált. A nappaliban fel-alá járkál. Kezd nagyon idegesítő lenni.

• Nem ülnél le legalább egy percre? Idegesítő a járkálásod. – feleltem, majd belekortyoltam a jól megérdemelt adagomba.
• Téged egy cseppet sem idegesít, hogy mi van Daniel-el? Szépen nyugodtan ülsz, és kortyolod a véredet. Idegesítő, hogy tudsz ennyire nyugodt lenni… - felelte, majd megállt. Végre.
• Nem ismersz magadra? – kérdeztem gúnyosan. – de tudod engem is idegesít. Sőt talán jobban aggódok érte, mint te. De én nem járkálok fel-alá, hogy még rosszabbá tegyem a dolgot.
• Hihetetlenül kicsinyes vagy. – vágta rá hirtelen.
• Azt hiszem ebben az anyámra ütöttem. – flegmáztam, majd ismét belekortyoltam a vérbe. Katherine dühösen levetette magát mellém.
• Tudod, néha bánom, hogy megszültelek… - közölte közömbösen
• Tudod, néha bánom, hogy az anyám vagy… - válaszoltam ugyanúgy, és ismét kortyoltam, de ezúttal el is fogyott.

Elena lejött az emeletről, és Stefan követte. Smaciztak majd Stefan elment. Elena hozzánk jött. Leült az egyik fotelbe.

• Na lám, csak lám. A drága kicsi hasonmás megtisztel a jelenlétével? – Katherine gúnyolódott, de Elena ügyet sem vetett rá. – na szép. Még egy válaszra sem méltatsz?
• Nem. és azt hiszem, tudod is, hogy miért nem. – felelte mérgesen Elena, majd felkapott egy magazint az asztalról.
• Nem. Fel kell világosítanod. – Katherine Elenához hajol, és egy újjal lehúzta az újságot Elena kezéből.
• Még is mi a fenét akarsz? Nem elég, hogy mindent tönkre tettél? Nem fogod fel, hogy mennyire egy aljas szemét dög vagy? Legszívesebben szíven szúrnálak, de tudom, hogy egy fontos elem vagy… - felelte Elena nyugodtan. Meglepett. Végre nem félt. Talán azért, mert olyan, mintha tükörbe nézne? Na jó ezt én sem gondolhatom komolyan. Vagyis ugyebár külsőre egyformák, de agyban… Katherine a gonosz, míg Elena az ártatlan, na meg néha értetlen.
• Nem fejeznétek be legalább egy kicsit? – hirtelen mindenki Madie-re nézett. – nem akarok holttesteket takarítani oké? – tiszta Damon. Mi van? Itt mindenki mindenkire hajaz? Egyedül én vagyok a külön álló? Na, jó igaz, hogy pont olyan vagyok, mint Katherine csak szőke, kék szemű… na meg szebb.
• Na akkor én mennék. – közöltem, de Madie megállított.
• Senki nem megy sehova. Szükségem van rátok. – rám, és Katherine-re nézett.
• Mire? – kérdeztem majd beugrott. – na nem, én nem leszek az áldozata annak a valaminek… én nem fogok meghalni, egy szemét miatt, engem hagyjatok ki. – mentegetőztem.
• Nem lesz senki, senkinek sem az áldozata. Daniel miatt kell a segítségetek. El kéne hozni Victoriát Miami-ból. – közölte Madie.
• Az más. Én benne vagyok. – feleltem, majd Katherine-re néztem. – végül is segíteni akarsz a lányodnak nem?
• Igen, de Veronica-t…
• Victoria. – vágta rá Madie
• Teljesen mindegy. Nem csípem a búráját, ugyanis egy büdös kutya…
• De a lányod barátja. – feleltem a kelleténél kicsit csípősebben. Katherine ezen elgondolkozott. Látszott rajta, hogy nem tetszik neki a dolog. De igaz is. mit várunk tőle, hiszen ő Katherine. Belepusztulna, ha legalább egy kicsit kedvesnek kéne lennie.
• Jól van rendben legyen. – adta meg magát végül.
• És nekem mi dolgom lesz? – kérdezte Elena. Meg is feledkeztem róla, hogy ő is itt van.
• Segítesz nekünk? – kérdezte Madie.
• Persze. – felelte Elena meglepődve.
• Jól van. Menj fel Damon-hez és Daniel-hez. Ott lesz szükség rád. – mondta Madie, majd Elena felszaladt az emeletre.
• És te mit fogsz csinálni? – kérdeztem.
• Nekem még van egy kis dolgom. Igyekezzetek Victoria-ért. – mondta, majd elindultunk.

(Elena szemszöge)

Daniel nagyon rossz állapotban van. Damon aggódik és ez idő alatt Madie, kitudja, hogy hol van. Talán megint valamilyen magán akcióba kezdett, amilyenekről Stefan szokott mesélni. Néha kezdem azt hinni, hogy Madie-t semmi sem érdekli.

Damon és én Daniel lázát próbáljuk levinni, de nem igazán sikerül. Egyfolytában Victoria nevét suttogja. Mindazok ellenére, ami történt, még mindig kitart mellette. Daniel tényleg szereti azt a lányt.

• Elena maradj itt vele kérlek. Lemegyek hozok egy kis vért. – mondta Damon.
• Jól van, rendben. – feleltem, és közben a szemem lenem vettem Daniel-ről. Annyira hasonlít Damon-re.
• Ele… - suttogta Daniel.
• Igen? – kérdezem, és közelebb hajoltam hozzá, de hirtelen elkapott, majd az ágyra tepert, és fojtogatni kezdett.
• Sajnálom, de muszáj…
• NEM! – kiáltotta Damon, majd ledobta rólam.
• Mégis mit művelsz? – kérdezte Daniel. Az arca eltorzult. Vérre szomjazott.
• Leállítalak…
• AKKOR ÁLLÍTOTTAD VOLNA LE MAGAD, MIKOR NEKI ESTÉL ANNAK AZ EGYETLEN LÉNYNEK, AKIT IGAZÁN SZERETEK! – kiáltotta Daniel.
• MIVEL VÉRFARKAS, ÉS EGY ILYEN HARAPÁSTÓL SZENVEDSZ – látszott Damon arcán, hogy nehéz ez neki. Daniel egyre jobban gyengült, már szinte alig lélegzett.
• Elena menj le, és addig fel ne gyere amíg nem szólok. Daniel kiszámíthatatlan. – mondta, Damon de nem nézett rám.
• Nem. Én itt maradok…
• Azt mondtam lemész. – közölte keményen. Megremegtem, de nem hagytam magam.
• Nem. Nem fogom itt hagyni. Nem leszek olyan, mint az anyja…
• Ne merj így beszélni Madie-ről…
• De hát elment. Tesz az egészre, halál nyugodt…
• Csak azt hiszed. Nem önszántából ment el. Én mondtam neki, hogy menjen. Nem akarom, hogy így lássa a fiát.

A vitát hirtelen csend váltotta fel. én persze nem veszem be ezt a dumát. Mérgembe ott hagytam őket, és lementem a nappaliba. Kb. 10 perc telt el, mikor betévedt Madie az ajtón.

• Mégis mit képzelsz magadról Madie? A fiad fent haldoklik te meg elmész intézni a saját dolgodat? Mégis milyen anya vagy te? – egyből leteremtettem. Nem bírom nézni, ahogy magára hagyja a fiát.
• Neked meg mi bajod? – kérdezte értetlenül, mint aki hülye.
• Hogy mi? Egyedül hagytad Damon-nel. Azt hiszed, hogy majd egyedül elbír vele? Hát akkor tévedsz… - vágtam a fejéhez a dolgokat, de Madie bedühödött.
• Na, ide figyelj. te egy kis senki vagy hozzám képest. Tudod miért mentem el? Mert, ha tudnád, nem vádolnál ezzel. És nagyon felvágták a nyelvedet kislány, csak ki ne tépjem, de akkor nem csak a nyelvedet fogom. – még sosem láttam ilyen dühösnek. De nem hagytam magam.
• Nem, de nem is érdekel, hogy miért mész el. Csak annyit mondok, hogy a fiaddal lenne a helyed. De azt hiszem, velem kell beérni szegénynek. Én, még mindig jobb anyja lennék, mint te. – Madie ekkor nekem ugrott. A torkomnál fogva nekinyomott a falnak.
• Elena Gilbert, ha te annyira jó anya vagy próbálj meg egyszerre több dolgot is csinálni. Aggódok a fiamért, aggódok Bonnie-ért, Ashley-ért Ryan-ért akiről azt sem tudom, hogy hol van. Ja és, majd’ elfelejtettem. A te, drága életedért is... – közölte, majd lerakott, és eltűnt.

Az én életemért miért kell aggódnia? Katherine miatt talán, mert készül valamire?
Na jó muszáj abba hagynom, mert most ennél fontosabb, hogy Daniel-nek segítsek.

(Madie szemszöge)

Mégis mi a fenét képzel magáról Elena? Elég volt belőle, és az okoskodásaiból. Még, hogy nem törődöm Daniel-el. Igenis törődöm.

Fent a szobában, Damon Daniel lázát hűtötte. Damon homloka is gyöngyözött. Valami történhetett. Nyílván Daniel bevadult.

• Hé, hogy van? – kérdeztem, majd leültem mellé az ágyra.
• Egyre rosszabbul. – felelte Damon, de nem nézett rám.
• Történt valami? – faggattam.
• Igen. Daniel bevadult, és neki esett Elenának, és majdnem megölte. – hogy miért nem tette…
• Megérdemelte volna. – feleltem, majd a padlóra néztem. Damon ekkor nézett rám.
• Tessék? Madie neked mi bajod? – idegeskedett.
• Elena szerint szörnyű anya vagyok, hogy nem vagyok Daniel mellett, pedig, ha tehetném itt maradnék. De ő nagyon okos. Ő sokkal jobb anyja lenne neki. nem hiszem el, hogy…
• Madie, hé. Nem vagy szörnyű. Elena csak ideges. Épp úgy, mint ahogyan te. – nyugtatott Damon.
• De akkor sincs joga kioktatni, milyen a jó anya… - feleltem. Megcsörrent a telefonom.
• Madie? – Ashley hangja aggodalmas volt – azt hiszem lesz egy kis gond Victoria-val.