Sziasztok :)

Remélem mindenki jól van a suli 4.-ik hetén. Bizony most már megkezdődött. Még nekem is :( És sajnos így sokkal kevesebbett tudok itt lenni, de megpróbálok felzárkózni... na de nem is húzom tovább az időt itt a következő fejezet. Ha esetleg össze csaptam, nyugodtan csesszetek le nem haragszom meg. Remélem azért tetszeni fog. Puszi és ölelés mindenkinek :)

60.

(Ashley szemszöge)

Felkaptam a fejem Elena kijelentésére.

-         Most mégis inkább így döntesz? – Kérdeztem. Elena ekkor felállt, majd a szemembe nézett és azt mondta:

-         Készen állok arra, hogy vámpír legyek.

-         De ugye nem fogod később meggondolni magad, hogy te ezt mégsem akarod? Mert tudnod kell, hogy ez már így marad. Te vámpír leszel történjen bármi is. Ja és ne feledd, velem többet nem szórakozol. Most vámpírrá változtatlak, nem akarom, hogy nyafogj.  

-         Nem fogok. – felelte Elena.

Beleharaptam a csuklómba, majd Elena szájaelé emeltem. Elena egyből rákapott, majd szívni kezdte. Elsápadt ugyan, de megcsinálta.

De ekkor egy kellemetlen valaki lépett be az ajtón.

-         ÁLLJ!

(Madie szemszöge)

Egésznap azon könyörögtem, hogy Elena ne csináljon hülyeséget. Nem jár más a fejemben. Nem szeretném, ha Damon megölné. Nem akarok magyarázkodni Jenna-nak, és Jeremy-nek, majd azt látni, amint szíven szórják Damon-t egy fakaróval…

Stefan elment Damon meg… mindegy. A lényeg, hogy itt van. Nem csinál hülyeséget.

-         Damon kérlek csak próbáld meg…

-         Meg se próbálj megállítani Madie. Nem fogom hagyni, hogy azok ketten valami idiótaságot műveljenek. – közölte mérgesen.

-         De nem fognak, Elena biztosan túl jár az eszén. Tudom, hogy…

-         Madie hényszor kell még szólnom, hogy hagyd abba? Már vége! Kész! Ennyi! Innentől fogva senki sem tud megállítani, még te sem. Akár mennyire szeretlek nem fog menni. Csak most az egyszer hallgass rám…

-         Én mindig hallgatok, de ezt a döntésedet elítélem… nem tudod mit csinálsz. Csak gondold át még egyszer. Kérlek. – próbálkoztam újra. Damon vett egy nagy levegőt majd:

-         Átgondoltam. NEM! – azzal felment az emeletre.

Miért csinálja ezt? Vagy tényleg igaza van? Ajj nem tudom. Nem tudom mit csináljak. Legszívesebben megállítanám, de valami azt súgja, hogy… nem. Nem erre nem gondolhatsz Madie. Nem szabad. Elena valahol mélyen igen is jó ember, csak… csak megkell találni a módját, hogy az legyen. Ki kell hozni belőle valahogyan, és akkor Damon megfogja gondolni magát.

Igen ezt fogom tenni. Elindultam akocsi kulcsok felé, majd bepattantam az autóba, és elindultam Elena-hoz

(Ashley szemszöge)

-         ÁLLJ! – kiáltotta egy ismerős hang. – mégis mi a francot művelsz?

-         Stefan? – kérdezte Elena véres szájjal. – mit keresel itt?

-         Átjöttem a ciccaimért, de Ezekszerint itt más is van. – mondta, majd rá nézett aztán rám. Elena némán bámulta Stefant. A lélegzete egyre gyorsabb lett. – Elena mit művelsz?

-         Semmit, csak…

-         Csak megkért, hogy változtassam át. – válaszoltam a csaj helyett.

-         Miért? Miért akarod ezt? Olyan akarsz lenni, mint Katherine? Ő is ezt tette. Végső félelméből menekült ebbe az életbe. Elena még visszafordulhatsz. Segítek…

-         Á-á. A lány tett egy ígéretet, amit nem fog megszegni. Nekem egy mozdulatomba kerül kitekerni a nyakát, és vámpírként fog felébredni. Ezt már senki sem fogja megállítani. Gondolkozz. te nem ugyan ezt tetted Damon-nel? Csakhogy ő akarata ellenére lett vámpír. Ő itt akarja…

-         Nem nem akarja. Ismerem már annyira. Ugye Elena? – Stefan várt a válaszra. – Elena? – semmi. A lány csak engem bámult.

-         Na ne. ha megjelenik életed szerelme már nem vagy annyira bátor? Könyörgöm. Még is mi a frászt gondolsz te rólam? Azt hiszed, hogy én egy játékszer vagyok? Mert akkor tévedsz kislány. Nem vagyok egy báb, amit te irányítasz. – ekkor megfogtam az asztalán lévő ollót, majd elvégtam a csuklóját pont az utőér mentén. A vér kispriccállt, Reméltem, hogy elvérik, és meghalt.

Elena összeesett, én meg kiugrottam az ablakon…

(Stefan szemszöge)

Elena összeesett. Legguggoltam hozzá, hogy megnézzem, de alig volt pulzusa. Rettegtem. A vér csak folyt ki a kezéből, miközben a szíve talán az utolsókat veri…

-         Gyerünk Elena. Gyerünk kellj fel. Nem szabad. Nem szabad meghalni. Hallod? Tarts ki…

-         Elena--- Úristen. – kiáltotta Madie.

-         Gyere segíts. Valahogy próbáld meg ellállítaní a vérzést, te jobban birod a gyűrődést, mint én. – mondtam

-         De… Stefan alig van pulzusa, nem hiszem, hogy…

-         CSAK CSINÁLD! – kiáltottam rá. Hirtelen lelkiismeret furdalás fogott el.

-         De hogy? Én nem értek ehhez. – mondtam, mire Stefan hozzám dobott egy törölközőt.

-         Szorítsd ezzel amilyen erősen csak tudod. Nem hagyhatjuk meghalni.

(Madie szemszöge)

Szorítottam Elena csuklóját. De vér egyfolytában csak jött és jött. Ömlött, mint ha dézsából öntenék.

-         Mi történt? – kérdeztem Stefabt, mire kaptam egy zaklatott nehezen összerakot mondatot.

-         Ashley… Elena, vámpír akart lenni… Ashley az ollóval… Elena csuklóját…

Te jó ég. – gondoltam magamaban. Szorítottam tovább Elena kezét.

-         Miért akartad? Miért akartál vámpír lenni? Most nézd meg. Az életedért küzdünk te szerencsétlen. – mondtam a haldokló testnek.

-         Madie? Ugye…

-         Nem nyugi nem lesz baj… de ehhez orvos kell. Hívd a mentőt, majd töröld le a szájáról a vért, így nem vihetik be., de igyekezz. Remélem ezt megtudod csinálni.

Stefan azt tette amit mondtam. Felhívta a 911-et, majd kitalált valami zagyvaságot, hogy összevesztek, majd Elena bele esett az asztal szélén lévő óllóba. Megpróbálta kihúzni de csak rosszabb lett.

-         Szép kis mese. – közöltem, míg törölte a száját Stefan.

Hirtelen megállt Elena szíve. Mindketten megdermedtünk. Óvatosan levettem a kezéről a kötést. A vér nem jött. Megijedtem.

-         Stefan. most erősnek kell lenned. Fogd meg a kötést, én megpróbálom újra éleszteni, csk szorítsd a kezét, hétha sikerült.

Stefan egy szó nélkül megtette azt amit mondtam.

15 szív masszást végeztem majd levegőt fújtam. Ezt nagyon sokszor csináltam, míg egyszer csak elkezdett dobogna a szíve. Meggkönnyebbültem.

-         Miért? Miért minidg neki kell így járnia? – kérdezte Stef.

-         Nem tudom. Talán azért mert ez az élet. Minidg azok járnak rosszul akik ártatlanok. Az élet nem kímél senkit. –feleltem, majd lecseréltem a kötést. A seb még mindig iszonyatosan vérzett. – mennyi vér kerülhetett a szervezetébe?

-         Nem sok, mert már rég meggyógyult volna. Valószínű, hogy csak egy kevés. Még időben érhettem ide…

-         Sajnálom. – közöltem Stefannal. – Sajnálom, hogy így kellett történnie… de minden rendben lesz hidd el. Túl éli. És te is kibírod. Tudom, hogy nehéz de kikell bírnod. Vegyél példát Damon-ről. Neki is ment, neked is fog menni, csak kitartás kell hozzá…

Ekkor megérkezett a mentő. Stefan lerohant, hogy felhívja őket,  addig szorítottam Elena csuklóját. A pulzusa egyre gyengébb…

Az egyik mentős átvette a szorítást, majd nyomókötést helyeztek a kezére. Ráhelyezték a hordágyra, majd lecipelték. Stefan vele ment. Én meg ott maradtam a véres szobában.

Mikor elhajtott a mentő Jeremy felrohant.

-         Mi történt? – kérdezte remegve.

-         Semmi. Minden rendben lesz. – mondtam, de már késő volt. Meglátta a szobában levő vérfoltot.

-         Ki csinálta ezt vele? – kérdezte remegve, könnyekkel küszködve.

-         Ashley… - vágtam rá. Jeremy ideges lett. – ne aggódj, minden rendben lesz. Figyelj gyere bemegyünk utánuk jó? Az neked is jobb. Jenna-t és Damon-t, majd ott hívjuk fel.

Jeremy bólintott, majd elindultunk.

Beszálltunk a kocsimba, majd a korházba hajtottunk. A kezem csupa vér volt még mindig.

Mikor oda értünk épp akkor tolták be Elena-t a sürgősségire. Mi Stefan után rohantunk.

-         Hová viszik? – kérdezte Jeremy.

-         Te?- kérdezte Stefan.

-         Akkor ért oda, mikor elment a mentő. De válaszolj. Mit csinálnak vele? – kérdeztem.

-         Beviszik az egyik műtőbe, hogy bevarják a sebét, és, hogy vért kapjon. Majd berakják az intenzívre.

Jeremy hirtelen sírni kezdett.

-         Hé, nyugi. Minden rendben lesz – mondtam majd magamhoz öleltem. – nem lesz semmi baj, túl fogja élni.

Ekkor megcsörrent a telefonom. Damon volt az. Mielőtt felvettem volna, Jeremy-t oda Segítettem Stefan-hoz.

-         Mégis hol a fenében vagy? – kérdezte idegsen.

-         A kórházban. – válaszoltam.

-         Tessék? Mi a baj? Jól vagy? Nincs bajod? – kérdezte idegesen.

-         Nekem nincs, csak Elena-nak. Kérlek gyere ide, és hívd fel Jenna-t. nekem nem megy. Csak siess jó? – válaszoltam, most már én is sírva…

-         Jól van megyek. Mindjárt ott vagyok. – mondta majd letette. Eközben Jeremy-t elvitte Stefan a mosdóba.

Alig 25 perccel később megérkezet Damon és Jenna.

Oda futottam hozzájuk. Jenna odament Stefan-hoz. Én megöleltem Damon-t.

-         Majdnem meghalt. A kezeim között. – feleltem sírva…

-         Csss. Semmi baj. Minden rendben lesz. A lényeg, hogy él. Minden rendbe fog jönni. – nyugtatott Damon.

-         Nem Damon, nem. Szorítottam a kezét, hogy elállítsam a vérzést, s közben megállt a szíve. Nehezen sikerült csak visszahozni… Damon mi van ha…

-         Nem ilyenekre nem gondolunk. – mondta, miközben az arcomat simogatta már. – Elena fel fog épülni, és minden rendbe fog jönni.

Alig egy órával később megjött az orvos. Az arcára nyugalmatlanság ült…

Sziasztok!

Elnézést a késésért... tudom nagyon nagyon sokat késtem vele, amit nagyon sajnálok, csak nem volt időm. ezen a héten egészen szombatig csak dolgoztam, és későn értem haza fáradtan :( nagyon sokat gondoltam rátok. És lelkiismeret furdalásom volt... na de nem húzom tovább az időt puszi és ölelés mindenkinek :)

59.

(Damon szemszöge)

Madie édesen aludt a karjaimban. Talán sosem volt még ilyen jó éjszakám. Madie-vel tölthettem. Kettesben. Olyan régen voltunk már így..

Madie ébredezni kezdett. Kinyitotta a szemeit, majd rám nézett.

-         Jó reggelt- köszöntött hatalmas mosollyal.

-         Ennél jobb nem is Lehetne. – mondtam, majd megcsókoltam. – Köszönöm az éjszakát.

-         Azt hiszem lehetne több ilyen. – felelte Madie, majd a fejére húzta a takarót.

-         Hé, Ilyenkor nem éri meg elbújni. – mondtam, majd megpróbáltam lehúzni róla a takarót.

-         Khm… - ekkor megzavartak. – már nem egyedül vagytok.

-         Melanie? – kérdeztük egyszerre…

-         Sajnálom, hogy megzavartam a reggelt. – fontos dolog miatt jöttem.

(Stefan szemszöge)

Korán reggel elindultam a városi könyvtárba. Az otthoni könyvek már kezdenek unalmassá válni.

Mikor beléptem összefutottam Elena-val.

-         Szia. – mondta Elena.

-         Szia.  – feleltem.

-         Hogy vagy? – érdeklődött.

-         Jól. – válaszoltam. Nem vagyok jó kedvemben így csak ennyit tudok ki nyögni

-         Értelek. Akkor nem is zavarlak. – mondta majd elment. Én elindultam a regények felé.

Nem találtam semmi kedvemre valót. Ami itt van, már nekünk is megvan, amiket vagy százszor elolvastam.

Úgy döntöttem hazamegyek. Elindultam hazafelé. Elena utánam kiabált.

-         Stefan várj. – kicsit nehézkesen fordultam hárta.

-         Igen? – kérdeztem. – mi az?

-         Segítened kéne

(Madie szemszöge)

Melanie egy kicsit elrontotta a reggelünket. Életem egyik legcsodálatosabb éjjelén vagyok túl, mire Melanie meg elrontja a reggelt. Miért kell mindig így járnunk?

Szép lassan felöltöztünk Damon-nel. Teljesen úgy éreztem, Mintha kisgyerekek lennénk. Parancsszóra ugorjunk.

Mikor elkészültünk kézen fogva lesétáltunk a nappaliba. Melanie fel-le mászkált…

-         Azt hittem sosem készültök el. Talán ráhúztatok még egy menetet? – kérdezte Melanie. Nyílván viccnek szánta.

-         Azt hittem sosem látlak többé. – közölte Damon.

-         Ne örülj előre a medve bőrének… - vágta rá Melanie.

-         Sosem szoktam…

-         Befejeznétek végre? – szakítottam félbe a veszekedést. – miért jöttél ide?

-         Figyelmeztetni. Elena veszélyben….

-         Na állj. Itt már nincs olyan, hogy Elena. – közölte Damon gúnyosan. – az a ribanc tönkre tette az öcsémet…

-         Veled együtt. Te is ugyanúgy hibás vagy. – vágta rá Melanie. – nem is értem, hogy fogadtad vissza Madie. Megcsalta…

-         Nem az ő hibája. Nem tehet róla. – vágtam rá morcosan.

-         Madie – Melanie egy lépéssel közelebb lépett, majd megakarta fogni az arcom, de lehúztam a fejem tőle. Damon magához rántotta. – oh. Hát Persze. Damon védi Madie-t mint egy oroszlán a kölykét. Ez aztán a szerelem…

-         Melanie kérlek nyögd ki mi a fenét akarsz, és húzz el a fenébe. – felelte Damon.

-         Szóval Ashley megkereste Elena-t, hogy mit szólna ha vámpír lenne…

-         Tessék? – szakítottunk félbe egyszerre Damon-nel.

-         Igen. De Elena nemet mondott. De ez még semmi. Ashley mindent elfog követni, hogy Elena vámpír legyen, és hogy az oldalára állítsa. Megkell állítani…

-         Tedd meg te. Mi ebbe nem szólunk bele. Elena már nem tartozik közénk… - vágta rá Damon.

-         Ashley nem képes erre. – feleltem halkan, de Melanie meghallotta.

-         De igen. Képes rá, édesem. Muszáj megállítani. – nem bírtam tovább hallgatni. Felrohantam a szobánkba, majd magamra zártam az ajtót.

(Elena szemszöge)

-         Segítened kéne. – vágtam rá. Muszáj volt megpróbálnom.

-         Miben kéne? – érdeklődött csipőre tett kézzel.

-         Ashley-nek van egy ismerőse. Mindegy a lényeg, hogy segítened kéne megtalálni. A neve… - ekkor megakadtam. Nem is tudom a nevét. Mennyire gáz vagyok…

-         Ha hallgatsz akkor nem fogok tudni segíteni…  - vágta rá Stefan.

-         Nem tudom a nevét… - vágtam rá szégyenkezve…

-         Mert csak egy kitaláció volt igaz? – kérdezte dühösen Stefan. – Elena egyszer már megbeszéltük. Már nincs olyan, hogy mi. Külön életet élünk. Fogd végre fel.

-         De ha még mindig szeretlek? Stefan nem tudok csak úgy túl lépni ezen. – feleltem könnyekkel küszködve.

-         Szerinted nekem könnyű? Azt hittem te más vagy, mint Katherine, de tévedtem. Hiába próbálsz meg más lenni sosem fog menni… - közölte majd elment.

Nem akartam utána szólni. Jobb, ha hagyom. Talán igaza van. Már mindketten külön élünk. Nincs közös jövőnk…

(Damon szemszöge)

-         Miért akarod, hogy foglalkozzunk Elena-val? – kérdeztem Melanie-tól. Ilyenkor jobb egyedül hagyni Madie-t.

-         Nem jössz rá? – kérdezte, míg egyik szemöldökét felhúzta.

-         Még is mire kéne rájönnöm? – kérdeztem dühösen. Melanie sóhajtott majd vakargatni kezdte a fejét s közben fel-le járkált.  

-         A lényeg annyi, hogy így Madie is veszélyben kerülhet. – hangzott el a válasz.

(Stefan szemszöge)

Nem akartam még haza menni. Beültem a Grill-be, ahol összefutottam Jake-kel. Elindultam felé.

-         Szia. – üdvözöltem. – hogy vagy?

-         Szia. Nem jól – felelte, majd bele kortyolt a narancsléjébe. – és te? Hogy vagy?

-         Nem jól. – vágtam rá. – De túl élem.

-         Madie nagyon ideges volt miattam? – kérdezte Jake egy kis szünet után.

-         Annyira nem. Átvészeli. Ez miatt ne aggódj. Ha gondolod beszélek vele. – válaszoltam mosolyogva.

-         Köszönöm. Nagyon hálás vagyok érte. – vágta rá, majd felállt. – de ha nem haragszol akkor én most elmennék. Fel kell hívnom aput. Nem tudom Madie mikor hajlandó haza menni. Apa már komolyan aggódik. És én is szeretnék haza menni… - mondta, majd elővette a telefonját, majd elindult kifelé.

(Madie szemszöge)

Erőt vettem magamon, majd egy hosszas önmarcangolás után ismét Damon és Melanie társaságát élveztem. Volt valami nagyon zavaró. Damon hangulata hirtelen megváltozott. Sokkal nyugodtabb volt, mint eddig.

Miután Melanie végre elhúzott rákérdeztem.

-         Damon, mi történt abban a kis időben, míg én nem voltam itt veletek?

-         Mi lett volna? Miért kérdezed? – érdeklődött, míg öntött magának egy bourbon-t

-         Kérlek ne csináld. Láttam. Először megakartad ölni Melanie-t, később meg olyan “nyálas” voltál. – feleltem miközben mutattam a kis jelecskét. Damon egy ideig hallgatott. Némán bámultuk egymást.

Damon sosem tudott nekem hazudni, és ezúttal sem tette elmondott mindent amit tudnom kellett.

-         Hogy érted azt, hogy veszélyben? – kérdeztem idegesen, miután befejezte.

-         Ashley teve az, hogy Elena-t vámpírá változtassa. Ezzel téged vesznek célba. Mivel Elena “újszülött” vámpír lesz ezért sokkal erősebb lesz, mint mi. Ashley régebb óta vámpír mintmi, és ember vérrel táplálkozik. Friss emberi vérrel. Nem tudnánk velük szemben felvenni a harcot. Ők győznének, és te meghalnál. És ezt nem szeretném. – válaszolta. Neki döltem a falnak, majd szép lassan lecsúztam a földre. Felhúztam a lábaimat, majd fejemet a térdemre hajtottam. Gondolkozni kezdtem.

Hiába erőltettem, semmi sem jutott az eszembe… 

-         Most akkor mi lesz? – kérdeztem aggódva.

-         Megpróbáljuk megállítani Ashley-t. ez az egyetlen megoldás erre. – vágta rá egyből Damon.

-         És hogyan? Hogy tudnád megállítani? – kérdeztem. Damon levette rólam a tekinetét, majd válaszolta:

-         Egyetlen egy megoldása van. Ha megöljük. Ha Elena is vámpír már, őt is megfogjuk…

(Elena szemszöge)

Hazamentem. Mivel semmit sem tudok Ashley szeremélnek apjáról így segíteni sem tudok. Pedig valahogy muszáj lesz elütnöm az időt, mert ez így halál unalmas.

Ekkor eszembe jutott Ashley tanácsa. Vámpírrá változtatna. Azzal legalább eltudnám ütni valahogy az időt. Küzdeni a vér csábítása ellen, hogy megöljem azokat akiket szeretek. Jó kis elfoglaltság lenne, ugyanakkor elég veszélyes. Nem Biztos, hogy kordában tudnám magam tartani. Talán neki ugranék Jeremy-nek, vagy Jenna-nak. Ami pedig nem épp a legjobb dolog.

Mit csináljak? Így megfog enni az unalom. Megőrülök.

Ekkor hirtelen Ashley mászott be az ablakomon.

-         Na mi van csajszi? Unatkozol? – kérdezte gúnyosan. – erről tudod ki tehet!

-         Igen. Tudom. – vágtam rá. Ashley egyből észre vette, hogy valami nincs rendben velem.

-         Meggondoltad magad? – kérdezte.

-         Nem… - hazudtam.

-         Elena. Azt hiszem ismerlek már annyira, hogy tudjam mikor mit gondolsz. – felelte, majd leült mellém. – én segíthetek. Sőt, én vagyok az egyetlen aki most segíthet neked. Szeretnél vámpír lenni, hogy bosszút állhass Madie-n?

Egy kicsit gondolkozni kezdtem. Kicsivel később Ashley már kezdett ideges lenni. Ekkor válaszoltam:

Igen. Szeretnék vámpír lenni…

Sziasztok!

 Új fejezet :) Előre szólók, hogy került bele egy +18-as rész, szóval csak saját felelősséggel olvassátok :) És lezárult Kriszti blogjának szavazása. Nagyon szépen köszönjük azoknak akik szavaztak. Ez neki nagy segítség volt. De akkor nem is húzom tovább az időt, jó olvasgatást mindenkinek. Puszi és Ölelés na meg a többi jó :)

58.

(Elena szemszöge)

-         Hogy döntesz? – kérdezte Ashley. Ahogy összezárult a seb éreztem, amint elhagy valami. De nem tudtam mi. talán Ashley-nek igaza van. Lehet erre van szükségem. Arra, hogy én is vámpír legyek. De mindenél jobban félek ettől. Mi van, ha olyan szörnyeteg leszek, mint Katherine? Akkor Stefan Végleg megutálna. Talán megpróbálhatnám…

(Damon szemszöge)

Madie egy kicsit szorongott az út alatt. Biztos Jake zavarta. Megértem. Én a helyébe ágyon ütöttem volna. De Madie sokkal emberségesebb. Belé szorult szeretet.

Stefan vezetett, Daniel pedig mellette ült. Mi Madie-vel, hátul ültünk. Magamhoz szorítottam. Ő a mellkasomhoz szorította a fejét. Ha nem ismerném azt hinném, hogy sírt. De túl jól ismerem, hogy tudjam, nem sírt.

Mikor megérkeztünk Madie vett egy nagy levegőt, majd mosolygott.

-         Jól vagy? – kérdeztem.

-         Igen Persze. Csak Jake… olyan égő volt… - felelte. – Magamhoz húztam.

-         Azt elhiszem. De bennem bízhatsz. Engem sosem fogsz így látni. – feleltem. Madie elkezdett ütögetni. – hé, ez csalás!

-         Nem, nem az. – felelte mosolyogva. – de ha megpróbálsz olyan lenni esküszöm, hogy megöllek. De azért még mindig szeretlek. – aztán megcsókolt.

-         Én is szeretlek. Mindennél jobban. – válaszoltam, majd átkaroltam a derekát, majd elindultunk. Ez az a hely ahová régen sokat jártunk Madie-vel. Az erdő közepén egy hatalmas rét. Túl alkonyatos tudom, de imádok itt lenni. És Daniel születésem óta nem voltam itt.

Leterítettük a pokrócot, majd ráraktuk a kosarakat. Nem igazán értettem, hogy mi szükség van erre, hisz Mindannyian vámpírok vagyunk. De erre a kis időre talán olyanok lehetünk, mint az emberek. Ami Madie-nek mindenél jobban hiányzik. Talán Stefan ezért találtam ki a kosarakat.

(Elena szemszöge)

Haza mentünk. Ashley jött velem. Őt könnye belehet csempészni a lakásba. Mivel vámpír. Ennek is elég sok előnye van.

-         Elena? Jól vagy? – kérdezte Jenna. Már épp elindultam volna fel felé.

-         Persze. Minden rendben. – hazudtam.

-         Ma nem délelőtt nem így láttam. – felelte, majd a mellkasán összefontam a karjait. – Elena tudom, hogy van valami. Csak nem értem miért nem osztod meg velem. – elkéne mondanom. Muszáj.

-         Ma reggel szakítottam Stefan-nal.

-         Tessék? De miért? Hisz olyan jól meg voltatok. – válaszolta Jenna.

-         Igen megvoltunk. De hibáztam. És tönkre tettem a kapcsolatomat. – válaszoltam, majd elindultam felfelé, de Jenna megállított.

-         Hibáztál? Nem értelek Elena. Kérlek. Mondj el mindent…

(Madie szemszöge)

Míg Daniel és Damon fociztak mi Stefan-nal a pokrócon ülve néztük őket.

-         Hogy vagy, - kérdezte Stefan.

-         Jobban. Amíg haza nem megyek. Tuti megkapja a magáét Jake. És te? Te hogy vagy? – válaszoltam, majd bekaptam egy szölő szemet.

-         Nem igazán jól. Fura, hogy nincs itt, de megérdemli. És én is, azt, amit a fejemhez vágott. Damon a testvérem. Olyan vagyok, mint ő…

-         Igen. Mindketten ugyanolyan jók vagytok. Damon megváltozott. Állítólag miattam. Ha így van akkor zseni vagyok. Mert amiket régen hallottam róla, hát…

-         Na igen. Damon egy kicsit szarkasztikus volt és ez mellett egy állat, de így is sokan szerették. – felelte Stefan, majd a földre nézett.

-         Öcsi, ugye tudod, hogy ez fájt? Nem vagyok állat…  - ekkor hirtelen Daniel fejbe rugta. Mindannyian nevetésbe törtünk ki.

-         Bocsi apu! – kiáltotta nevetve Daniel.

-         Hé Dan! Lehetne ezt még egyszer? – kérdeztem nevetve. Damon rámnézett, majd elkezdett felém rohanni.

Mivel gyorsabb, mint én elkapta a derekamat, majd felemelt.

-         Hé, te kis csaló. Nem ér. Gyorsabb, vagy, mint én. – mondtam, miután elkapott.

-         És aztán? Megérdemled. – felelte, majd elkezdett csikálni.

Kicsit kellemetlenűl éreztem magam, Stefan miatt, de meglepett ami történt.

-         Tudod mit Damon! Segítek én lefogom. – mondta nevetve.

-         Ne-e-e. – mondtam akadozva a röhögéstől. – ez kínzás. – kiáltottam nevetve. Damon oda se neki, csak folytatta.

Kb. 5 percig ezt csinálták velem. Kicsit fájt a hasam, és az oldalam, de megérte.

-         Ajjajj… - mondta Daniel. – lesz még egy kis tesóm?

-         Ki van zárva. – egyszerre válaszoltuk Damon-nel.

-         Oké. – emelte fel a kezeit Daniel. – csak mondtam.

-         Persze. Kéne egy kis hug mi? – kérdezte Stefan.

-         Hidd el kölyök nem jó nagyobbnak lenni. – vágta rá Damon.

-         Igen. Apádnak igaza van. Minden gond rád terhelődik. – mondta Stefan.

-         Ja. Főleg, hogy állandóan a kisebbre kell figyelned. Vidd ide vidd oda, add neki ezt, add neki azt… tudod milyen idegesítő? Én már csak tudom. – közölte Damon. Daniel összezavarodott.

-         Még jó hogy nekem is van ebbe beleszólásom. – feleltem. Daniel elmosolyodott.

-         Anyunak minidg mindenbe van. – felelték mindhárman egyszerre.

-         Hé. Azért okosan. – válaszoltam mosolyogva, és szigort megjáttszva

(Elena szemszöge)

Elmondtam mindent Jenna-nak. Elég könnye fogadta. Vagyis azt hiszem. Majd akkor adja ki magából, ha egyedül lesz. Ismerem. Sosem csesz le annyira, mint kellene. Persze a szüleim is ilyenek voltak.

Végre egyedül maradtam Ashley-vel.

-         Azt hittem sosem kop már le. – felelte közömbösen míg a cuccaimat nézegette. – szóval döntöttél hasonmás?

-         Igen. Döntöttem. – feleltem határozottan. Ashley leült az ágyamra.

-         És? Vámpír leszel vagy nem. Bárhogyis döntesz, már nem csinálhatod vissza. – felelte Ashley.

-         Nem akarok vámpír lenni. Sosem akartam az lenni. És most sem fogok. Még Stefan miatt sem. Ha nem ő az igazi, akkor majd úgy is jön más. Jobb ez így. – közöltem. Ashley felállt az ágyamról, majd elém lépett.

-         Szóval ezért volt ez az egés hajcihő? Ezért rángattál el? Ezért kellett bujdokolnom? Mond Elena Ilyenkor hová teszed az eszed? – Förmedt rám.

-         Eddig az akartam lenni. De itt van Jenna. Vigyáznom kell rá. – feleltem.

-         Úgy jobban tudnál rá vigyázni, ha vámpír vagy. Erősebb lennél nála. – vágta rá, csípőre tett kézzel.

-         Nem. Vámpírként csak bajt okoznék neki. Én lennék a legveszélyesebb dolog az életében. Inkább halok meg halandóként, minthogy végezzek Jenna-val. – mondtam, mire Ashley elkezdett grimaszolni

-         Fúj. Undorító, hogy mennyire jó a szíved. Hogy tudsz ennyire szeretni?

-         Ha valakit szeretsz bármit megtennél érte. Akár az életedet is áldoznád érte. Feltétel nélkül szeretni. Ennyit jelent. – feleltem. – te sosem szerettél senkit?

Ashley oda sétált az ablakomhoz. A mellkasán összefontam a karjait. Némán bambult ki az ablakon.

-         Na igen. Mit is vártam. Te sosem tudtál szeretni. – vágtam rá, amit később megbántom, mert Ashley megfordult. A szemeiben megjelentek a könnycseppek.

-         Azt hiszed, hogy ha Katherine lánya vagyok, én sem tudok szeretni? Már pedig tudok. Vannak érzéseim… Én is szeretek valakit. Csak elkellett hagynom. Mert a családja feljebb állt a mi családunknál. Ők befolyásosak voltak. Mi meg nem. Gary Lewis-nak hívták. Hatalmas barna szemei vannak. Bőre hófehér. Sötétbarna haja. Életem nagy szerelme marad. Sosem éreztem még ilyet. Mikor vele voltam, minden megváltozott. Vele minden olyan… könnyűnek tűnt. Emlékszem egy éjjel beszöktem hozzá. Életem legszebb éjszakája volt. De reggel lebuktunk. Az apja valamiért beugrott Gary szobájába. Mi meg egymás karjában csodáltuk a napot. Ebből hatalmas veszekedés keletkezett. Gary és az apja összevesztek. Sok mindent vágtak egymás fejemhez. Én meg ott álltam megkövülve, lelkiismeret furdalástól szenvedve. Megpróbáltam helyre állítani a kapcsolatukat, de Gary hajthatatlan volt. Azt mondta, hogy én fontosabb vagyok nála mindennél. Örökre velem akar lenni. És ekkor feladtam. Nem sokkal később kiderült, hogy terhes lettem. Gary-vel a közeli parkban találkoztunk, hogy elmondjam neki a hírt. Egyikünk sem sejtette, hogy az apja követi. Gary örült a hírnek, de az apja kevésbé. Elvitt orvoshoz. Elkellett vetetnem a babámat. Gary mégjobban kiakadt az apjára. Az eset után két nappal átmentem Gary-hez, és az apjához, hogy megbeszéljem a dolgokat, és bebizonyítsam, hogy én nem vagyok olyan, mint amilyennek hiszi. De mikor odaértem a hült helyüket találtam. Felmentem Gay szobájába. Túl jól ismert, mert hagyott egy levelet. Tudta, hogy felfogok menni a szobájába. A padlón találtam. Az állt benne, hogy ha egyszer kisfiam lesz nevezzem el róla. Legyen a fiam neve Gary. Én abban a pillanatban megfogadtam. Két nap múlva kaptam a telefont San Francisco-ból, hogy Gary öngyilkos lett. Felvágta az ereit. Vérbefagyva találták meg a szüleim, mellette egy kis üzenettel. Arról szólt, hogy miattam tette, hogy nem lehet velem. És azért, mert az apja elvetette a kisbabánkat. Akit már abban a másodpercben megszeretett, mikor megtudta, hogy apa lesz. A mai napig ugyanúgy szeretem. Tudom, hogy van egy hely ahol figyel. És Remélem, hogy egyszer én is felkerülök hozzá, és újra együtt leszünk. De előtte még szeretném tisztázni a dolgokat Gary apjával. Azóta sem találtam meg.

Ashley arcán legördült egy könycsepp, megtörve a nap sugarát. Ashley szenvedve mesélt, közben lesem vette rólam a tekintetét.

-         Sajnálom. Nem tudtam. – feleltem, és a tekintetem a kezeimre fordítottam. Elszégyeltem magam.

-         Semmi baj. Eddig senkinek sem meséltem erről. – válaszolta, majd letörölte a könnycseppet.

-         És Katherine? Ő mit szólt?

-         Anyám sosem állt mellettem. Elmondtam neki, hogy egy emberbe vagyok szerelmes. Erre az volt a válasz, hogy ügyes vagy. Legalább lesz kiből lakomáznod. Anyám sose törődött velem. Tudta, hogy ezzel bánt. És ebben lelte örömét. Sosem törődött mással. Csak a saját érzései voltak a legfontosabbak számára. Nem is igazán értettem miért törődik Madie-vel, hisz nem is a lánya…

-         Tessék? – kérdeztem meglepődve.

-         Madie sosem volt Katherine lánya. Csak egy ürügy volt. Hogy Katherine felhasználhassa a tervéhez…

-         Ellenem. – vágtam rá egyből. – így már összeáll a kép. Madie azért volt olyan gonosz és ellenséges velem. Ezért akart megölni. Katherine felhasználta. Azért lett gonosz. Megakart ölni. Ezzel egymással szembe állítota volna Damon-t, és Stefan-t. Stefan, Damon-t hibáztatta volna a halálom miatt. Így mindketten egyedül maradtak volna. Stefan-t felkarolta volna Katherine. Így vele lehetett volna örök életéig…

-         Nem semmi egy agyad van, hasonmás. – vágta rá az elméletem után Ashley.

-         Nem. Csak túl jólismerem Katherine-t, hogy tudjam mire készül. – válaszoltam, mire Ashley felhúzta a jobb szemöldökét.

-         Tényleg? Katherine-t senki sem ismeri önmagánál jobban. – közölte Ashley.

-         Ebben igazad van. – mondtam.

-         És abban is, hogy ideje mennem. A semmiért hívtál ide. Erre nincs időm. – mondta, miközben az ablakom felé sétált – ja, és ha elmered mondani valakinek amit mondtam, megöllek. – tette hozzá, majd el is tűnt.

Én nem vagyok olyan mint Katherine. Eszembe jutott mi lenne, ha utána néznék Gary apjának. Talán sokat segítenék vele neki. És azt hiszem az időmet is eltölteném valahogy hamar Stefan és én szakítottunk. Úgy sem kell megvédenie semmitől. Hisz Katherine halott.

(Madie szemszöge)

Damon és én kettesben mentünk haza. Stefan elment sétálni Daniel pedig Victoria-val találkozik. A ház csak a miénk.

Egy fárasztó nap után nincs jobb, mint lezuhanyozni. Elmentem és langyos vízben lezuhanyoztam. Elfelejtettem bevinni a pizsamámat, így a törölközőt magamra tekertem

Damon az ágyon szét terülve feküdt. A pólója a földön. Mindig kirázott a hideg a kidolgozott testétől. Pedig már egy ideje együtt vagyunk.

Damon rám nézett.
(+18) Az álla leesett. Ekkor vettem észre, hogy már nem fogom a törölközőt…

Damon lassan felkelt az ágyról, majd felém lépett. Kezeit derekamra tette. Kis ideig ott pihentette kezeit, majd elkezdett simogatni. Én megöleltem. Ő a hátamat kezdte simogatni. Lassan elengedtem, majd megcsókoltam. Damon le sem vette rólam a kezeit.

Megragadt a lábamnál fogva, míg csókolt, és úgy cipelt oda az ágyhoz. Felső teste hozzá simult az enyémmhez. Éreztem minden lélegzet vételét. Ahogy átjárja az érzés minden porcikáját.

Ekkor elkezdtem levenni róla a nadrágot. Először kikapcsoltam az övét, majd szép lassan letoltam róla.

Ekkor Damon hirtelen átfordult, majd én kerültem felülre. Ekkor már nem volt rajta nadrág…

Egész éjjel egyedül voltunk a házban… az egész nagyon sokáig tartott. Olyan volt, mint soha máskor. Sokkal jobb mint eddig. Sokkal jobban élveztük. Az egész éjjelt így töltöttük…