Keresés ebben a blogban

2011. szeptember 21., szerda

Sziasztok :)

Remélem mindenki jól van a suli 4.-ik hetén. Bizony most már megkezdődött. Még nekem is :( És sajnos így sokkal kevesebbett tudok itt lenni, de megpróbálok felzárkózni... na de nem is húzom tovább az időt itt a következő fejezet. Ha esetleg össze csaptam, nyugodtan csesszetek le nem haragszom meg. Remélem azért tetszeni fog. Puszi és ölelés mindenkinek :)


60.

(Ashley szemszöge)

Felkaptam a fejem Elena kijelentésére.
-         Most mégis inkább így döntesz? – Kérdeztem. Elena ekkor felállt, majd a szemembe nézett és azt mondta:
-         Készen állok arra, hogy vámpír legyek.
-         De ugye nem fogod később meggondolni magad, hogy te ezt mégsem akarod? Mert tudnod kell, hogy ez már így marad. Te vámpír leszel történjen bármi is. Ja és ne feledd, velem többet nem szórakozol. Most vámpírrá változtatlak, nem akarom, hogy nyafogj.  
-         Nem fogok. – felelte Elena.
Beleharaptam a csuklómba, majd Elena szájaelé emeltem. Elena egyből rákapott, majd szívni kezdte. Elsápadt ugyan, de megcsinálta.
De ekkor egy kellemetlen valaki lépett be az ajtón.
-         ÁLLJ!


(Madie szemszöge)

Egésznap azon könyörögtem, hogy Elena ne csináljon hülyeséget. Nem jár más a fejemben. Nem szeretném, ha Damon megölné. Nem akarok magyarázkodni Jenna-nak, és Jeremy-nek, majd azt látni, amint szíven szórják Damon-t egy fakaróval…
Stefan elment Damon meg… mindegy. A lényeg, hogy itt van. Nem csinál hülyeséget.
-         Damon kérlek csak próbáld meg…
-         Meg se próbálj megállítani Madie. Nem fogom hagyni, hogy azok ketten valami idiótaságot műveljenek. – közölte mérgesen.
-         De nem fognak, Elena biztosan túl jár az eszén. Tudom, hogy…
-         Madie hényszor kell még szólnom, hogy hagyd abba? Már vége! Kész! Ennyi! Innentől fogva senki sem tud megállítani, még te sem. Akár mennyire szeretlek nem fog menni. Csak most az egyszer hallgass rám…
-         Én mindig hallgatok, de ezt a döntésedet elítélem… nem tudod mit csinálsz. Csak gondold át még egyszer. Kérlek. – próbálkoztam újra. Damon vett egy nagy levegőt majd:
-         Átgondoltam. NEM! – azzal felment az emeletre.
Miért csinálja ezt? Vagy tényleg igaza van? Ajj nem tudom. Nem tudom mit csináljak. Legszívesebben megállítanám, de valami azt súgja, hogy… nem. Nem erre nem gondolhatsz Madie. Nem szabad. Elena valahol mélyen igen is jó ember, csak… csak megkell találni a módját, hogy az legyen. Ki kell hozni belőle valahogyan, és akkor Damon megfogja gondolni magát.
Igen ezt fogom tenni. Elindultam akocsi kulcsok felé, majd bepattantam az autóba, és elindultam Elena-hoz


(Ashley szemszöge)

-         ÁLLJ! – kiáltotta egy ismerős hang. – mégis mi a francot művelsz?
-         Stefan? – kérdezte Elena véres szájjal. – mit keresel itt?
-         Átjöttem a ciccaimért, de Ezekszerint itt más is van. – mondta, majd rá nézett aztán rám. Elena némán bámulta Stefant. A lélegzete egyre gyorsabb lett. – Elena mit művelsz?
-         Semmit, csak…
-         Csak megkért, hogy változtassam át. – válaszoltam a csaj helyett.
-         Miért? Miért akarod ezt? Olyan akarsz lenni, mint Katherine? Ő is ezt tette. Végső félelméből menekült ebbe az életbe. Elena még visszafordulhatsz. Segítek…
-         Á-á. A lány tett egy ígéretet, amit nem fog megszegni. Nekem egy mozdulatomba kerül kitekerni a nyakát, és vámpírként fog felébredni. Ezt már senki sem fogja megállítani. Gondolkozz. te nem ugyan ezt tetted Damon-nel? Csakhogy ő akarata ellenére lett vámpír. Ő itt akarja…
-         Nem nem akarja. Ismerem már annyira. Ugye Elena? – Stefan várt a válaszra. – Elena? – semmi. A lány csak engem bámult.
-         Na ne. ha megjelenik életed szerelme már nem vagy annyira bátor? Könyörgöm. Még is mi a frászt gondolsz te rólam? Azt hiszed, hogy én egy játékszer vagyok? Mert akkor tévedsz kislány. Nem vagyok egy báb, amit te irányítasz. – ekkor megfogtam az asztalán lévő ollót, majd elvégtam a csuklóját pont az utőér mentén. A vér kispriccállt, Reméltem, hogy elvérik, és meghalt.
Elena összeesett, én meg kiugrottam az ablakon…

(Stefan szemszöge)

Elena összeesett. Legguggoltam hozzá, hogy megnézzem, de alig volt pulzusa. Rettegtem. A vér csak folyt ki a kezéből, miközben a szíve talán az utolsókat veri…
-         Gyerünk Elena. Gyerünk kellj fel. Nem szabad. Nem szabad meghalni. Hallod? Tarts ki…
-         Elena--- Úristen. – kiáltotta Madie.
-         Gyere segíts. Valahogy próbáld meg ellállítaní a vérzést, te jobban birod a gyűrődést, mint én. – mondtam
-         De… Stefan alig van pulzusa, nem hiszem, hogy…
-         CSAK CSINÁLD! – kiáltottam rá. Hirtelen lelkiismeret furdalás fogott el.
-         De hogy? Én nem értek ehhez. – mondtam, mire Stefan hozzám dobott egy törölközőt.
-         Szorítsd ezzel amilyen erősen csak tudod. Nem hagyhatjuk meghalni.


(Madie szemszöge)

Szorítottam Elena csuklóját. De vér egyfolytában csak jött és jött. Ömlött, mint ha dézsából öntenék.
-         Mi történt? – kérdeztem Stefabt, mire kaptam egy zaklatott nehezen összerakot mondatot.
-         Ashley… Elena, vámpír akart lenni… Ashley az ollóval… Elena csuklóját…
Te jó ég. – gondoltam magamaban. Szorítottam tovább Elena kezét.
-         Miért akartad? Miért akartál vámpír lenni? Most nézd meg. Az életedért küzdünk te szerencsétlen. – mondtam a haldokló testnek.
-         Madie? Ugye…
-         Nem nyugi nem lesz baj… de ehhez orvos kell. Hívd a mentőt, majd töröld le a szájáról a vért, így nem vihetik be., de igyekezz. Remélem ezt megtudod csinálni.
Stefan azt tette amit mondtam. Felhívta a 911-et, majd kitalált valami zagyvaságot, hogy összevesztek, majd Elena bele esett az asztal szélén lévő óllóba. Megpróbálta kihúzni de csak rosszabb lett.
-         Szép kis mese. – közöltem, míg törölte a száját Stefan.
Hirtelen megállt Elena szíve. Mindketten megdermedtünk. Óvatosan levettem a kezéről a kötést. A vér nem jött. Megijedtem.
-         Stefan. most erősnek kell lenned. Fogd meg a kötést, én megpróbálom újra éleszteni, csk szorítsd a kezét, hétha sikerült.
Stefan egy szó nélkül megtette azt amit mondtam.
15 szív masszást végeztem majd levegőt fújtam. Ezt nagyon sokszor csináltam, míg egyszer csak elkezdett dobogna a szíve. Meggkönnyebbültem.
-         Miért? Miért minidg neki kell így járnia? – kérdezte Stef.
-         Nem tudom. Talán azért mert ez az élet. Minidg azok járnak rosszul akik ártatlanok. Az élet nem kímél senkit. –feleltem, majd lecseréltem a kötést. A seb még mindig iszonyatosan vérzett. – mennyi vér kerülhetett a szervezetébe?
-         Nem sok, mert már rég meggyógyult volna. Valószínű, hogy csak egy kevés. Még időben érhettem ide…
-         Sajnálom. – közöltem Stefannal. – Sajnálom, hogy így kellett történnie… de minden rendben lesz hidd el. Túl éli. És te is kibírod. Tudom, hogy nehéz de kikell bírnod. Vegyél példát Damon-ről. Neki is ment, neked is fog menni, csak kitartás kell hozzá…
Ekkor megérkezett a mentő. Stefan lerohant, hogy felhívja őket,  addig szorítottam Elena csuklóját. A pulzusa egyre gyengébb…
Az egyik mentős átvette a szorítást, majd nyomókötést helyeztek a kezére. Ráhelyezték a hordágyra, majd lecipelték. Stefan vele ment. Én meg ott maradtam a véres szobában.
Mikor elhajtott a mentő Jeremy felrohant.
-         Mi történt? – kérdezte remegve.
-         Semmi. Minden rendben lesz. – mondtam, de már késő volt. Meglátta a szobában levő vérfoltot.
-         Ki csinálta ezt vele? – kérdezte remegve, könnyekkel küszködve.
-         Ashley… - vágtam rá. Jeremy ideges lett. – ne aggódj, minden rendben lesz. Figyelj gyere bemegyünk utánuk jó? Az neked is jobb. Jenna-t és Damon-t, majd ott hívjuk fel.
Jeremy bólintott, majd elindultunk.
Beszálltunk a kocsimba, majd a korházba hajtottunk. A kezem csupa vér volt még mindig.
Mikor oda értünk épp akkor tolták be Elena-t a sürgősségire. Mi Stefan után rohantunk.
-         Hová viszik? – kérdezte Jeremy.
-         Te?- kérdezte Stefan.
-         Akkor ért oda, mikor elment a mentő. De válaszolj. Mit csinálnak vele? – kérdeztem.
-         Beviszik az egyik műtőbe, hogy bevarják a sebét, és, hogy vért kapjon. Majd berakják az intenzívre.
Jeremy hirtelen sírni kezdett.
-         Hé, nyugi. Minden rendben lesz – mondtam majd magamhoz öleltem. – nem lesz semmi baj, túl fogja élni.
Ekkor megcsörrent a telefonom. Damon volt az. Mielőtt felvettem volna, Jeremy-t oda Segítettem Stefan-hoz.
-         Mégis hol a fenében vagy? – kérdezte idegsen.
-         A kórházban. – válaszoltam.
-         Tessék? Mi a baj? Jól vagy? Nincs bajod? – kérdezte idegesen.
-         Nekem nincs, csak Elena-nak. Kérlek gyere ide, és hívd fel Jenna-t. nekem nem megy. Csak siess jó? – válaszoltam, most már én is sírva…
-         Jól van megyek. Mindjárt ott vagyok. – mondta majd letette. Eközben Jeremy-t elvitte Stefan a mosdóba.
Alig 25 perccel később megérkezet Damon és Jenna.
Oda futottam hozzájuk. Jenna odament Stefan-hoz. Én megöleltem Damon-t.
-         Majdnem meghalt. A kezeim között. – feleltem sírva…
-         Csss. Semmi baj. Minden rendben lesz. A lényeg, hogy él. Minden rendbe fog jönni. – nyugtatott Damon.
-         Nem Damon, nem. Szorítottam a kezét, hogy elállítsam a vérzést, s közben megállt a szíve. Nehezen sikerült csak visszahozni… Damon mi van ha…
-         Nem ilyenekre nem gondolunk. – mondta, miközben az arcomat simogatta már. – Elena fel fog épülni, és minden rendbe fog jönni.
Alig egy órával később megjött az orvos. Az arcára nyugalmatlanság ült…



Nincsenek megjegyzések: