Sziasztok!

Elnézést a késésért... tudom nagyon nagyon sokat késtem vele, amit nagyon sajnálok, csak nem volt időm. ezen a héten egészen szombatig csak dolgoztam, és későn értem haza fáradtan :( nagyon sokat gondoltam rátok. És lelkiismeret furdalásom volt... na de nem húzom tovább az időt puszi és ölelés mindenkinek :)

59.

(Damon szemszöge)

Madie édesen aludt a karjaimban. Talán sosem volt még ilyen jó éjszakám. Madie-vel tölthettem. Kettesben. Olyan régen voltunk már így..

Madie ébredezni kezdett. Kinyitotta a szemeit, majd rám nézett.

-         Jó reggelt- köszöntött hatalmas mosollyal.

-         Ennél jobb nem is Lehetne. – mondtam, majd megcsókoltam. – Köszönöm az éjszakát.

-         Azt hiszem lehetne több ilyen. – felelte Madie, majd a fejére húzta a takarót.

-         Hé, Ilyenkor nem éri meg elbújni. – mondtam, majd megpróbáltam lehúzni róla a takarót.

-         Khm… - ekkor megzavartak. – már nem egyedül vagytok.

-         Melanie? – kérdeztük egyszerre…

-         Sajnálom, hogy megzavartam a reggelt. – fontos dolog miatt jöttem.

(Stefan szemszöge)

Korán reggel elindultam a városi könyvtárba. Az otthoni könyvek már kezdenek unalmassá válni.

Mikor beléptem összefutottam Elena-val.

-         Szia. – mondta Elena.

-         Szia.  – feleltem.

-         Hogy vagy? – érdeklődött.

-         Jól. – válaszoltam. Nem vagyok jó kedvemben így csak ennyit tudok ki nyögni

-         Értelek. Akkor nem is zavarlak. – mondta majd elment. Én elindultam a regények felé.

Nem találtam semmi kedvemre valót. Ami itt van, már nekünk is megvan, amiket vagy százszor elolvastam.

Úgy döntöttem hazamegyek. Elindultam hazafelé. Elena utánam kiabált.

-         Stefan várj. – kicsit nehézkesen fordultam hárta.

-         Igen? – kérdeztem. – mi az?

-         Segítened kéne

(Madie szemszöge)

Melanie egy kicsit elrontotta a reggelünket. Életem egyik legcsodálatosabb éjjelén vagyok túl, mire Melanie meg elrontja a reggelt. Miért kell mindig így járnunk?

Szép lassan felöltöztünk Damon-nel. Teljesen úgy éreztem, Mintha kisgyerekek lennénk. Parancsszóra ugorjunk.

Mikor elkészültünk kézen fogva lesétáltunk a nappaliba. Melanie fel-le mászkált…

-         Azt hittem sosem készültök el. Talán ráhúztatok még egy menetet? – kérdezte Melanie. Nyílván viccnek szánta.

-         Azt hittem sosem látlak többé. – közölte Damon.

-         Ne örülj előre a medve bőrének… - vágta rá Melanie.

-         Sosem szoktam…

-         Befejeznétek végre? – szakítottam félbe a veszekedést. – miért jöttél ide?

-         Figyelmeztetni. Elena veszélyben….

-         Na állj. Itt már nincs olyan, hogy Elena. – közölte Damon gúnyosan. – az a ribanc tönkre tette az öcsémet…

-         Veled együtt. Te is ugyanúgy hibás vagy. – vágta rá Melanie. – nem is értem, hogy fogadtad vissza Madie. Megcsalta…

-         Nem az ő hibája. Nem tehet róla. – vágtam rá morcosan.

-         Madie – Melanie egy lépéssel közelebb lépett, majd megakarta fogni az arcom, de lehúztam a fejem tőle. Damon magához rántotta. – oh. Hát Persze. Damon védi Madie-t mint egy oroszlán a kölykét. Ez aztán a szerelem…

-         Melanie kérlek nyögd ki mi a fenét akarsz, és húzz el a fenébe. – felelte Damon.

-         Szóval Ashley megkereste Elena-t, hogy mit szólna ha vámpír lenne…

-         Tessék? – szakítottunk félbe egyszerre Damon-nel.

-         Igen. De Elena nemet mondott. De ez még semmi. Ashley mindent elfog követni, hogy Elena vámpír legyen, és hogy az oldalára állítsa. Megkell állítani…

-         Tedd meg te. Mi ebbe nem szólunk bele. Elena már nem tartozik közénk… - vágta rá Damon.

-         Ashley nem képes erre. – feleltem halkan, de Melanie meghallotta.

-         De igen. Képes rá, édesem. Muszáj megállítani. – nem bírtam tovább hallgatni. Felrohantam a szobánkba, majd magamra zártam az ajtót.

(Elena szemszöge)

-         Segítened kéne. – vágtam rá. Muszáj volt megpróbálnom.

-         Miben kéne? – érdeklődött csipőre tett kézzel.

-         Ashley-nek van egy ismerőse. Mindegy a lényeg, hogy segítened kéne megtalálni. A neve… - ekkor megakadtam. Nem is tudom a nevét. Mennyire gáz vagyok…

-         Ha hallgatsz akkor nem fogok tudni segíteni…  - vágta rá Stefan.

-         Nem tudom a nevét… - vágtam rá szégyenkezve…

-         Mert csak egy kitaláció volt igaz? – kérdezte dühösen Stefan. – Elena egyszer már megbeszéltük. Már nincs olyan, hogy mi. Külön életet élünk. Fogd végre fel.

-         De ha még mindig szeretlek? Stefan nem tudok csak úgy túl lépni ezen. – feleltem könnyekkel küszködve.

-         Szerinted nekem könnyű? Azt hittem te más vagy, mint Katherine, de tévedtem. Hiába próbálsz meg más lenni sosem fog menni… - közölte majd elment.

Nem akartam utána szólni. Jobb, ha hagyom. Talán igaza van. Már mindketten külön élünk. Nincs közös jövőnk…

(Damon szemszöge)

-         Miért akarod, hogy foglalkozzunk Elena-val? – kérdeztem Melanie-tól. Ilyenkor jobb egyedül hagyni Madie-t.

-         Nem jössz rá? – kérdezte, míg egyik szemöldökét felhúzta.

-         Még is mire kéne rájönnöm? – kérdeztem dühösen. Melanie sóhajtott majd vakargatni kezdte a fejét s közben fel-le járkált.  

-         A lényeg annyi, hogy így Madie is veszélyben kerülhet. – hangzott el a válasz.

(Stefan szemszöge)

Nem akartam még haza menni. Beültem a Grill-be, ahol összefutottam Jake-kel. Elindultam felé.

-         Szia. – üdvözöltem. – hogy vagy?

-         Szia. Nem jól – felelte, majd bele kortyolt a narancsléjébe. – és te? Hogy vagy?

-         Nem jól. – vágtam rá. – De túl élem.

-         Madie nagyon ideges volt miattam? – kérdezte Jake egy kis szünet után.

-         Annyira nem. Átvészeli. Ez miatt ne aggódj. Ha gondolod beszélek vele. – válaszoltam mosolyogva.

-         Köszönöm. Nagyon hálás vagyok érte. – vágta rá, majd felállt. – de ha nem haragszol akkor én most elmennék. Fel kell hívnom aput. Nem tudom Madie mikor hajlandó haza menni. Apa már komolyan aggódik. És én is szeretnék haza menni… - mondta, majd elővette a telefonját, majd elindult kifelé.

(Madie szemszöge)

Erőt vettem magamon, majd egy hosszas önmarcangolás után ismét Damon és Melanie társaságát élveztem. Volt valami nagyon zavaró. Damon hangulata hirtelen megváltozott. Sokkal nyugodtabb volt, mint eddig.

Miután Melanie végre elhúzott rákérdeztem.

-         Damon, mi történt abban a kis időben, míg én nem voltam itt veletek?

-         Mi lett volna? Miért kérdezed? – érdeklődött, míg öntött magának egy bourbon-t

-         Kérlek ne csináld. Láttam. Először megakartad ölni Melanie-t, később meg olyan “nyálas” voltál. – feleltem miközben mutattam a kis jelecskét. Damon egy ideig hallgatott. Némán bámultuk egymást.

Damon sosem tudott nekem hazudni, és ezúttal sem tette elmondott mindent amit tudnom kellett.

-         Hogy érted azt, hogy veszélyben? – kérdeztem idegesen, miután befejezte.

-         Ashley teve az, hogy Elena-t vámpírá változtassa. Ezzel téged vesznek célba. Mivel Elena “újszülött” vámpír lesz ezért sokkal erősebb lesz, mint mi. Ashley régebb óta vámpír mintmi, és ember vérrel táplálkozik. Friss emberi vérrel. Nem tudnánk velük szemben felvenni a harcot. Ők győznének, és te meghalnál. És ezt nem szeretném. – válaszolta. Neki döltem a falnak, majd szép lassan lecsúztam a földre. Felhúztam a lábaimat, majd fejemet a térdemre hajtottam. Gondolkozni kezdtem.

Hiába erőltettem, semmi sem jutott az eszembe… 

-         Most akkor mi lesz? – kérdeztem aggódva.

-         Megpróbáljuk megállítani Ashley-t. ez az egyetlen megoldás erre. – vágta rá egyből Damon.

-         És hogyan? Hogy tudnád megállítani? – kérdeztem. Damon levette rólam a tekinetét, majd válaszolta:

-         Egyetlen egy megoldása van. Ha megöljük. Ha Elena is vámpír már, őt is megfogjuk…

(Elena szemszöge)

Hazamentem. Mivel semmit sem tudok Ashley szeremélnek apjáról így segíteni sem tudok. Pedig valahogy muszáj lesz elütnöm az időt, mert ez így halál unalmas.

Ekkor eszembe jutott Ashley tanácsa. Vámpírrá változtatna. Azzal legalább eltudnám ütni valahogy az időt. Küzdeni a vér csábítása ellen, hogy megöljem azokat akiket szeretek. Jó kis elfoglaltság lenne, ugyanakkor elég veszélyes. Nem Biztos, hogy kordában tudnám magam tartani. Talán neki ugranék Jeremy-nek, vagy Jenna-nak. Ami pedig nem épp a legjobb dolog.

Mit csináljak? Így megfog enni az unalom. Megőrülök.

Ekkor hirtelen Ashley mászott be az ablakomon.

-         Na mi van csajszi? Unatkozol? – kérdezte gúnyosan. – erről tudod ki tehet!

-         Igen. Tudom. – vágtam rá. Ashley egyből észre vette, hogy valami nincs rendben velem.

-         Meggondoltad magad? – kérdezte.

-         Nem… - hazudtam.

-         Elena. Azt hiszem ismerlek már annyira, hogy tudjam mikor mit gondolsz. – felelte, majd leült mellém. – én segíthetek. Sőt, én vagyok az egyetlen aki most segíthet neked. Szeretnél vámpír lenni, hogy bosszút állhass Madie-n?

Egy kicsit gondolkozni kezdtem. Kicsivel később Ashley már kezdett ideges lenni. Ekkor válaszoltam:

Igen. Szeretnék vámpír lenni…