Igen megjött a következő fejezet :) Holnap meg megkapjátok a meglepetést :) És sokan jeleztétek már, hogy jó lenne, ha többször lenne egy héten frissítés :) Benne vagytok? Mert nekem az a fontos, hogy ti boldogok legyetek. Szóval, várom a válaszokat :) Na de nem húzom tovább az időt, itt az ideje, hogy megkapjátok azt amire már nagyon rég vártok. Puszi és ölelés mindenkinek, holnap jön a meglepetés :)
50.
(Madie szemszöge)
- Tessék? Mi van? Nem Daniel annak a gyereknek az apja? Könyörgöm, mond, hogy csak azért mondod, hogy ne aggódjak. – dühös lettem. Vic hazudott, nem csak nekem, hanem Danielnek és mindenki másnak, aki tudja, hogy terhes.
- Bárcsak így lenne Madie. Ez az igazság. Victoria Tyler gyerekét várja. – felelte.
- Na jó. Ez nekem már sok. Most jobb, ha haza megyek. – felpattantam, majd köszönés nélkül elmentem.
Nem emlékszem mikor étem haza, mert egész végig ezen járt az agyam. De mikor beléptem megláttam Victoria-t amint a hasát fogja azaz Tyler gyerekét.
- Hé, Madie. – mosolygott.
- Szia. – feleltem közömbösen.
- Minden rendben? – kérdezte.
- Nem. nincs. – feleltem majd gyilkos pillantást vetettem felé.
- Még mindig ezen agyalsz? Madie megbeszéltük és…
- Nem érdekelsz. – feleltem, majd felmentem az emeletre Daniel-hez.
Mivel Daniel aludt így nem voltam bent nála sokáig. Megsimogattam a fejét, majd kijöttem. Összefutottam Damon-nel.
- Szia. – mosolygott, majd megölelt.
- Szia. – feleltem, majd sóhajtottam.
- Mi a baj? – kérdezte.
- Elég bonyolult. – válaszoltam, majd elengedtem, hogy a szemébe nézzek. – Victoria-val van. De majd este megbeszéljük. Letusolok, és lefekszem. – feleltem, majd megcsókoltam, és elindultam a fürdő felé.
Egy forró zuhanyt vettem és átgondoltam mindent. Victoria elé állok. Nem érdekel Bonnie véleménye. Muszáj megtudnom miért hazudott. Fáj, hogy ezt tette. Fáj, hogy ez miatt Daniel szenvedni fog. De van jó oldala is. Legalább nem leszek ilyen fiatalon nagymama…
Egy órányi áztatás után úgy döntöttem Vic elé állok. Felhúztam a pizsimet, és mikor kinéztem az ablakon. Holnap telihold lesz. Szuper…
Vic épp egy magazint olvasgatott a nappaliban, míg Damon a konyhában beszélgetett Stefan-nal. Leültem a kanapéra Vic mellé.
- Tudod, hogy holnap telihold? – kérdeztem, majd én is felkaptam egy magazint bár nem sok kedvem volt hozzá.
- Igen tudom. – felelte az újságba bújva.
- Vajon milyen hatással lesz a babára? – kérdeztem érdeklődést megjátszva.
- Nem tudom, de kíváncsi vagyok rá. Már alig várom, hogy megszülessen. Daniel is hozzá fog szokni egy idő után. Hisz végül is egy apa nem mondhat le a gyerekéről. – áradozott, míg ismét a hasát fogta és öntelten vigyorgott.
- Igen. Daniel, mint apa… hát elég fura. De kitudja. Még szerencse, hogy megbízunk benned, és tudjuk, hogy nem vagy egy hazug, és mindig megmondod az igazat. Daniel is biztosan hálás ezért,és hidd el, egy idő után úgy is elfogadja az igazságot, még ha bele is őrül. – gúnyolódtam. Vic végre rám nézett.
- Madie, mióta haza jöttél olyan furcsa vagy. Minden rendben?- kérdezte meglepődve
- Igen Vic. Minden rendben. Végül is Daniel a gyerek apja, nem más. Mondjuk Tyler Lokwood. Vicces lenne. – gúnyolódtam, és közben vigyorogtam, mintha boldog lennék.
- Madie, most komolyan megrémisztesz. Szólok Damon-nek. – mondta majd felállt.
- Igen. Tudtad, hogy ő Daniel apja? Benne mindig megbízhatok, és mindig elmondom az igazat, mert szeretem. – feleltem gúnyosan.
- Na figyelj Madeline. Nem tudom mi a bajod, de kezdesz idegesíteni. Tudod nem szeretem a kétértelmű embereket. – mondta csípőre tett kézzel. Felálltam, majd én is utánozva Victoria-t - csípőre vágtam a kezem.
- Én meg nem szeretem a hazug embereket.
- Tessék? Ezt most rám értetted, - kérdezte és a szemeit összehúzta. Gyanakodni kezdett.
- Igen Victoria Lane. Te egy hazug nőszemély vagy. Nem Daniel gyerekét hordod a szíved alatt, hanem Tyler Lokwood-ét. És ne kezdj bele semmi kamuzásba, mert akkor még talán ki is doblak. – feleltem komolyan. Victoria álla leesett.
- Ezt meg honnan tudod? – kérdezte megdöbbenve.
- Az most teljesen mindegy. Választ akarok kapni a kérdésemre. Miért hazudtál?
- Én csak… csak azért, mert annyira szeretem Daniel-t. De míg elvoltam Miami-ban Tyler eljött megvigasztalni, és…
- Oké. A piszkos részletekre rohadtul nem vagyok kíváncsi. – szakítottam félbe dühösen. – csalódtam benned. Azt hittem vagyunk annyira jóban, hogy elmondj nekem mindent. De ezek szerint csalódnom kellett. Azt hittem Daniel boldog lehet melletted, de tévedtem. Miért Victoria. Miért? Azt hitted nem fogunk rájönni? Mikor egyre nagyobb lesz a gyerek, és nincsenek vámpír vonásai? – kérdeztem, és kirázott a hideg.
- Madie én nem tudom miért csináltam. Elkapott a hév. Nem tudod, hogy van nálunk vérfarkasoknál…
- Nem. De nem is vagyok rá kíváncsi… elég volt ebből. Nem érdekel, hogyan, mikor, de elfogod mondani Daniel-nek. – szigorúan néztem rá. Ekkor Daniel lassan sétált be a nappaliba.
- Mit kell elmondani nekem? – kérdezte meglepődve.
- Itt az idő. Ebből már nem mászol ki. – közöltem, majd otthagytam őket a nappaliban.
(Daniel szemszöge)
Vic megvárta, míg anya kiment. Leült a kanapéra majd rám nézett.
- Daniel. Ki fogsz akadni. – mondta és bocsánat kérően nézett rám. Leültem mellé.
- Gyerünk, ne kímélj. – utasítottam. Vic szemeiben könnyek jelentek meg.
- A gyerek… nem… - akadozott. Kezdtem ideges lenni.
- Mi van a gyerekkel? – kérdeztem idegesen.
- Nem a tiéd. – rideg, és kemény volt a hangja. A lélegzetem elállt. Nem jutottam szóhoz… nem az enyém.
- Mi van? – kérdeztem keményen. – akkor kié?
- Ty… Tyler…
- Lokwood… - fejeztem be a mondatot. – esküszöm, hogy megölöm. Csak kerüljön a kezeim közé.
- Ne, Daniel kérlek. Ha egy kicsit is szeretsz, nem teszed. – a kezét a mellkasomra rakta, mielőtt felállhattam volna.
- Ha szeretlek? Vic? Mégis mit hittél? Lefekszel Tyler-el, és még te könyörögsz? Te aki azt hazudta, hogy az én gyerekemet várod? Hogy tudnálak szeretni? – közöltem vele, majd levágtam magamról a kezét, de velem együtt állt fel.
- Hagy abba kérlek. Nem értheted…
- Mit nem érthetek? Mit? Azt, hogy lefeküdtél vele? Mégis meddig akartad titkolni? Várj, nem is érdekel. Csak egy. Az, hogy minél előbb eltakarodj innen Tyler-hez és visszahúzd a segged Miami-ba, hogy még csak ne is lássalak. – olyan voltam, mint apám amikor ideges, és gyűlöl valakit.
- De Daniel én…
- Nem érdekelsz. Kapsz 10 percet, hogy eltakarodj az életemből. – mondtam, majd kimentem a nappaliból. Anya a lépcsőn jött lefelé. Valamit mondott de nem figyeltem oda, mert nagyon dühös voltam. Átcseszték a fejem. Esküszöm, ha meglátom Tyler-t kiverem belőle még a szuszt is…
Letusoltam, majd lefeküdtem aludni, vagyis csak megpróbáltam, de nem igazán sikerült. Egyfolytában Vic járt a fejemben.
(Madie szemszöge)
Szegény Daniel. Nem volt elég a betegsége most még ez is… Vic szépen kicseszett vele.
- Min agyalsz? – kérdezte Damon kirántva a gondolataimból.
- Danielen…
- Tényleg mondtál valamit ma, hogy elmondasz. – mondta és simogatta a kezemet.
- Victoria Nem Daniel gyerekével terhes…
- Tessék? – kérdezte meglepődve.
- A drága kis Tyler felcsinálta. – huh. Ilyet is csak én tudok mondani.
- Az nem semmi. És ezt meddig akarta titkolni Victoria? – érdeklődött Damon.
- Nem tudom, de bevallom most már nem érdekel. A lényeg az, hogy kiderült. Így nem fáj annyira Daniel-nek. – feleltem.
Még beszélgettünk egy darabig aztán lefeküdtünk. Damon hamar elaludt viszont én nem igazán tudtam. Az agyam csaj kattogott, mint egy fogaskerék, egyfolytában járt. Victoria szemét húzása tönkre fogja tenni a fiam idegeit.
Egy idő után meguntam a dolgot, és lementem a konyhába. Nagy nehezen rávettem magam, hogy vért igyak. Mindig a legutolsó pillanatban iszom. Gyűlölök vámpír lenni.
Mielőtt betértem volna a szobánkba, benéztem Daniel-hez.
Az ágyán ült. Csak bámult maga elé. A tekintete üres volt.
- Daniel…
- Ha a sajnálatodat akarod kifejezni kösz nem, kell. Nem szorulok rá. – felelte morcosan. Leültem mellé.
- Nem is akartam. Tudom milyen rossz, ha átvágnak. De erről te nem tehetsz. Ne hibáztasd magad. Victoria volt az, aki mindent elrontott. – tudattam Daniellel. Könnyek jelentek meg a szemiben.
- Tudod, Vic olyan volt, mint neked apa. Nélküle nem élek. Fáj, hogy így alakult, de el kell fogadnom, hogy Tyler annak a gyereknek az apja, akinek valójában örültem. Mikor mondta Vic eleinte irtóztam a gondolattól, de aztán rájöttem, hogy ennél szebb dolog nincs. De Vic mindent elrontott. – felelte, majd a tekintetét a földre szegezte.
- Hé, gyere ide. – mondta majd megöleltem. Még, hogy nem vagyok tökéletes anya. Na de inkább ezt hagyjuk. – feküdj le és pihenj. Holnap még beszélünk róla. – mondtam, majd betakargattam, mint egy kis gyereket.
- Anya?
- Igen?
- Szeretnék, még gyerek lenni. Akkor még nem volt semmi problémám… - elkapott a lelkiismeret-furdalás…
Visszamentem a szobánkba és lefeküdtem. Megpróbáltam elaludni. De még nem sikerült, majd a forgolódásommal felébresztettem Damon-t is.
- Ne haragudj, csak nem tudok aludni… - mondtam, majd bocsánatkérően néztem rá.
- Semmi baj. Túl sok a stressz. Gyere bújj de. – mondta, majd megöleltem.
Így sikerült egy kis idő múlva aludnom.
Reggel előbb kelt fel Damon, mint én. Épp a fürdőszobába tartottam mikor belebotlottam.
- Jó reggelt. Hogy vagy? – kérdezte majd megcsókolt.
- Most már jól. – mondtam, majd mosolyogtam. – letusolok, és átugrok Bonnie-hoz. Elkell kezdenünk Steven elleni tervünket...
Damon csak bólintott. Tusolás után felvettem egy kopott farmert és egy fehér toppot.
Sietve mentem. Minél előbb véget vetünk a dolognak annál jobb.
Bonnie épp az ajtóban állt mikor oda értem.
- Jó reggelt- mosolyogtam. – felkészültünk a hadműveletre?
- Hé, Madie. Persze. – felelte, majd bementünk. – na szóval meg van minden. Elég egyszerű az egész. Ide csaljuk. És méghozzá, te leszel a csali. Meg van Steven telefonszáma. Te eljátszod, hogy Damon bántott. Erre Steven ide jön. Mikor belép a házba egy adag vasfű öntetet kap, majd egy varázslattal elpusztítjuk Alex-el. De ennek lesz egy következménye. Mivel közel állsz hozzá, valószínű, hogy neked is fájni fog és talán lesz következménye… – tájékoztatott Bonnie.
- Milyen következménye? – kérdeztem
- Többé nem leszel vámpír…- vágta rá.
- Tessék? Azt meg hogyan? – kérdeztem meglepődve
- Mivel erős kötődés van kettőtök között és mindketten vámpírok vagytok, és elakarjuk pusztítani, lehet, hogy visszaváltozol emberré… - felelte
- És működni fog? – érdeklődtem.
- Nem tudom, de kiismertem Steven-t. Ha mindent beleadunk, sikerül legyőzni, és végre nyugodtak lehettek.
- Remélem Damon is benne van a dologban… - feleltem, majd elővettem a telefonomat. – kezdjük már ma.
- Rendben. – vágta rá Bonnie. Felhívtam Damon-t, és elmondtam neki, hogy mi a terv. Egyből igent mondott. Régóta vár egy kis akcióra. Bonnie Alexet hívta. Miután ő is megérkezik elkezdjük. Titkon reménykedtem, hogy visszaváltozom emberré. De ezzel csak Damon életét nehezíteném meg. Hisz akkor megint állatvéren kéne élni, és nagyon legyengülne. Ezt meg nem szeretném
Alig félóra múlva minden készen állt.
- Mindenki itt van? – kérdezte Bonnie. – akkor kezdhetjük.
- Várj! – szakítottam félbe. – egy valaki még nincs itt.
- Ki? – kérdezte Damon.
- Katherine… - feleltem. Hirtelen beugrott, hogy ő is itt akart lenni, mikor végzünk Steven-nel. Értetlenül néztek rám miközben tárcsázni kezdtem Katherine-t. Nem beszélt a telefonban. Épphogy kimondta a választ. Nem sokára itt lesz. És így is lett. Alig 25 perccel később már ott volt.
- Hé Bonnie. Behívnál? – kérdezte Katherine kedvesen.
- Ez az első és utolsó alkalom, hogy ide bejössz. Katherine gyere be. – mondta Bonnie, majd Katherine belépett az ajtón. Vett egy mély lélegzetet.
- Velem ne is törődjetek. – közölte Katherine.
- Akkor kezdjük. – mondta Bonnie, majd felhívta Steven-t. – Steven? Nagy baj van… Madie… Damon valahogy visszahozta az életbe, és bántja – ekkor Damon elkezdett velem kiabálni, majd én is. – siess! – közölte Bonnie, majd lerakta.
- Elhitte? – kérdeztem.
- El. – mosolygott Bonnie.
- El kell ismernem Damon, nagy szerű színész vagy. Ez egyszerűen szexi. – Katherine flörtölni kezdett a férjemmel.
- Khm. Én is itt vagyok. – integettem.
15 percig vártunk, majd megállt egy fekete kocsi a ház előtt. Damon gyorsan felhelyezte a vasfüves tartályt az ajtó elé. Ekkor kopogtattak. Befutottam a sarokba, és magam alá húztam a lábaimat, hogy hitelesebbnek tűnjek. Damon előttem állt, és az arcát eltorzította.
Bonnie közben kinyitotta az ajtó, és a tartály tartalma egyenesen Steven nyakába zúdult, amitől a vámpír felordított.
Katherine és Damon megragadták majd bevitték a nappaliba, ahol Bonnie és Alex már készen állt. Ekkor elkezdtek valami latin szöveget duruzsolni.
- Ignis, terra, aqua, aer, tribus elementis ad exitium felis.
Damon oda jött hozzám, és átölelt. Kirázott a hideg. Katherine rám nézett, majd ő is oda jött hozzánk. Leült mellém, és a térdemet fogta. A fájdalom megkezdődött. Átjárta az egésztestemet, majd felordítottam. Damon még jobban magához húzott. Égett az egész testem. Behatolt a csontomig, az izmaimat már nem is éreztem. Azt még hallottam, ahogy Alex és Bonnie egyre hangosabban mondják a szöveget, majd láttam, hogy mindkettejük orrából elkezd folyni a vér. Oda akartam menni leállítani, de a testem nem engedett. Fájt mindenem. …
Egyszer csak elsötétedett minden. Talán mire felébredek, ismét ember leszek
Valami lágy, és puha cirógatta az arcomat. Lassan kinyitottam a szemem, majd megláttam a világ legtökéletesebb szempárját. Damon volt az.
- Hogy vagy? – kérdezte, és közben simogatta az arcomat.
- Egyelőre még semmi változás sincs. Steven? – kíváncsiskodtam.
- Porrá égett… - felelte.
- Végre vége van. – sóhajtottam, majd felültem. Bonnie teraszán voltunk. A Nap már lemenőben volt.
- Mi az? – kérdezte Damon.
- Elgondolkoztam. Hogy van-e valami furcsa. De nem érzek semmit. Olyan, mint eddig. – feleltem majd rá néztem. – vámpír maradtam. Ugye?
- Igen. – felelte, majd eltűrt egy hajtincset a fülem mögé. Elkeseredtem. Sosem akartam vámpír lenni. – valami baj van?
- Nem. Vagyis… nem tudom. mikor Bonnie mondta, hogy ember lehetek valami felcsillant bennem. Hogy újra a régi lehetek. De nem lehetek az. Maradok egy szörnyeteg. Damon én ezt nem akarom. – feleltem, majd a könnyeim potyogni kezdtek.
- Sajnálom kicsim. Sajnálom. – mondta, majd magához húzott jó szorosan.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése