56.
- Milyen csók? – kérdeztem. Damon és Elena egymásra néztek. Na ne. – gondoltam magamban. – ti ugye nem??? – mindketten hallgattak. – és én még hittem neked – mondtam majd kirohantam. Elena szaladt utánam.
- Madie. Damon nem tehet erről az egészről. Én csókoltam meg. Neki eszébe se jutott volna.
- Akkor neked lehetett volna legalább annyi eszed, hogy nem csókolod meg. Tudtad, hogy szeret. Kihasználtad az érzéseit. Mi ütött beléd Elena? Mi lett Azzal az Elenával, akit régen megismertem? – kérdeztem. Időközben Damon is kijött. Aggódó tekintete láttán hirtelen megtorpantam. Nem tudom mit csináljak… kezdek ideges lenni. Ha hihetek Elena szavának, Damon semmiről sem tehet. Miért ilyen nehéz? Miért kell mindig valaminek közbe jonnie?
- Sajnálom Madie, hogy csalódást okoztam. Megértem, ha utálsz. Megérdemlem. - közölte. Ekkor beállított Stefan is.
- Mi folyik itt? – kérdezte mikor kiszállt a kocsiból. Legszívesebben elmondtam volna, de nem akarom összetörve látni Stefan-t.
- Semmi. – feleltem. - Kicsit összevesztünk Damon-nel.
- De minden oké? - kérdezte.
- Persze. – feleltem, majd oda mentem Damon-hez és átkaroltam a derekát.
- Akkor jó. – mosolygott Stefan, majd elindult befelé – Elena jössz?
- Igen. – válaszolta. Stefan már bent volt. Én megragadtam Elena karját.
- Azért nem mondtam el, mert nem akartam összetörni a szívét. De ezzel még nem végeztünk. – mondtam, majd elengedtem. Elena bólintott, majd elindult befelé.
- Madie én… - kezdte
- Semmi baj. Te nem tehetsz erről… csak is az ő hibája… - feleltem, és gyilkos pillantást vetettem Elena után, majd megöleltem Damon-t.
- Annyira szeretlek. – súgta a fülembe.
- Én is téged.
Még maradtunk sötétedésig. Sokat beszélgettünk. Damon és én kibékültünk, bár még apánál maradok egy ideig. Még egy kicsit korai lenne minden elkezdenünk előröl. A búcsúzás, mint most is nagyon nehéz volt. Megígértem nekik, hogy minél hamarabb jövök.
- Madie, muszáj menned? – kérdezte Damon.
- Muszáj. De tudnod kell, hogy hiányzol. Már most. De még egy kis idő kell ehhez. Visszakell rázódnom a vámpír életbe. Eddig emberként éreztem magam, de itt az ideje, hogy annak érezzem, ami valójában vagyok… - feleltem.
- Rendben. De majd hívlak. – felelte, majd magamhoz szorított.
Beszálltunk a kocsiba, majd elindultunk haza felé. Útközben beugrottunk még a Grill-be. Jake-nek kaja kellett…
Bent megláttam a pultnál Stefan-t.
- Stefan? Te mit csinálsz itt? - kérdeztem majd leültem mellé.
- Csak iszogatok. – felelte, majd rámutatott a pohárra.
- De te nem szoktál csak úgy iszogatni… valami baj van. Annyira már ismerlek… - mondtam. Stefan megitta az utolsó kortyig a pohárban lévő italt majd sóhajtott, aztán válaszolt.
- Lehet hülyének fogsz nézni, de sejtek valamit. Damon és Elena között. - O-ó… - gondoltam magamban. – olyan mások egymással. Kerülik egymást. Jobban, mint eddig. Ma is mikor bent beszélgettünk ha Damon kiment, Elena bejött, és fordítva. Talán hülye vagyok.
Most mit csináljak? Mondjam el neki? De akkor bennem is csalódna, hogy nem mondtam el egyből neki. És azt meg nem szeretném.
- Nézd Stefan én… mindegy, vedd úgy, hogy nem mondtam semmit… - feleltem, majd felkeltem, de Stefan megragadta a kezemet.
- Madie, ha tudsz valamit kérlek, mondd el.
(Damon szemszöge)
A mai napom tökéletes volt. Madie és én kibékültünk. Végre minden a helyére került, bár visszament Miami-ba. De legalább nyugodt vagyok, hogy nem hagy el. Hogy velem marad. Olyan jó érzés
Oda mentem a CD lejétszóhoz, majd felnyomtam a hangerőt maximumra, és hallgatni kezdtem a kedvenc számomat. Töltöttem egy pohárral a kedvenc italomból, majd elkezdtem táncolni. A zenére lejött Daniel, és Victoria.
- Bulizol apu? – kérdezte Dan.
- Igen. Rám fér. – feleltem, majd rákacsintottam a szokásos módon, és belekortyoltam az italomba. – nem jössz?
- Hát.nem tudom, hogy…
- Menj csak. Engem nem zavar! – közölte Victoria mosolyogva.
- Hát legyen! – Daniel oda jött hozzám, majd töltött magának is egy pohárral.
Tökéletes a mai nap.
(Madie szemszöge)
Most mit csináljak? Itt állunk egymással szemben. Nekem már rég elkellene indulnom. Nem akarom elmondani, mert megbántom Stefan-t. Összetörne.Na meg Damon megutálna.
Kirohantam a mosdóba. Felhívtam Damon-t.
- Igen? – kérdezte míg mögötte eléghangosan szólt a zene.
- Damon segítened kell. – suttogtam. Eszembe jutott az, hogy megnyissam a csapot így még véletlenűl sem fogja Stefan hallani, hogy mit beszélünk.
- Mi a baj? – kérdezte míg a zene lehalkult mögötte.
- Stefan sejti, hogy történt közöttetek valami Elenával. Arra kért, hogy mondjam el, ha tudok valamit. Damon nem tudom mit csináljak. – közöltem.
- Mondd el neki. Haragudni fog rám, de…
- De mi? Nem akarom, hogy összevesszetek. Nem szeretem… - szakítottam félbe.
- Ha sejti úgyis ráfog jönni. Ha kell beveti minden tükkjét. Nem hagyja nyugodni… - felelte.
- Damon egy igaz barát nem tenné ezt…
- De igen. Egy igaz barát erre is képes. Megtenni mindent azért, hogy ne szomorkodjon. És én is ezt mondom. Tudnia kell. Nem hazudhatunk örökké Elenával… - felelte. – átkell esnünk rajta.
Damon-nek igaza van. Nem tehetek ezt meg. Ez annál sokkal rosszabb lenne. Inkább most tudja meg, mint hónapokkal később.
Mikor letettük a telefont kimentem. Stefan a pultnál ült. Oda sétáltam hozzá, és leültem mellé. Másik oldalán Jake volt.
- Madie mikor indulunk? Apu már hívott. – kérdezte Jake.
- Nem sokára. – feleltem. – Stefan beszélhetünk?
- Persze. – válaszolta, majd elindultunk kifelé. Jake a kocsihoz, ment és beszállt.
- Megkértél arra, hogy mondjak el mindent, amit tudok. De fájni fog. Neked is, és nekem is. Damon és én a nagy béküléses jelenetnél voltunk, mikor bejött Elena a képbe, Azzal a szöveggel hogy: “Damon megkéne Beszélni azt a csókos ügyet”. Ekkor rájöttem, hogy csókolóztak. Elena volt az aki megcsókolta Damon-t. ezt Elena is mondta… - Stefan egyre gyorsabban lélegzett. Könnyek jelentek meg a szemeiben.
- Szóval igaz. Jól éreztem. Miért? Miért nem vagyok elég neki? Miért kell olyannak lennie, mint Katherine-nek? – elkezdett fel alá járkálni, majd mérgében felrugott egy kukát, jó magasra. – Madie, én ennyire szörnyű lennék?
- Nem te nem vagy szörnyű. – mondtam, majd két kezem közé fogtam az arcát. Stefan néz rám. – sírt. – Ne hibáztasd magad. Elena a hibás. Sőt Damon is az, mert hagyta magát. Én is haragszom rá. Mindkettőjükre. Azzal nem oldasz meg semmit, ha magadat ostorozod…
- Madie én…
- Semmi te. Nem a te hibád. Elena a hibás. Nem voltál elég neki. És ezért haragszom rá. De mivel a barátod vagyok elkellett mondanom… - szakítottam félbe.
Beültettem a kocsinkba, majd elvittem haza. Damon kint ült a lépcsőn. Mikor kiszálltunk, félre állt. Nem szólt semmit. Ránéztem, majd felkísértem a szobájába Stefan-t.
- Az lesz a legjobb, ha most alszol. Holnap majd elbeszélgetsz velük. – mondtam, miközben megigazítottam az ágyát. Stefan lefeküdt én meg betakartam. Elindultam az ajtó felé, Stefan pedig utánam szólt:
- Köszönöm. Köszönöm, hogy segítettél.
- Ez természetes. A barátok erre valók. Mindig kiállnak egymást mellett. – mondtam, majd kiléptem a szobából.
Lementem a nappaliba. Damon a kanapén ült. A térdeim könyökölt, és a tenyerébe temette az arcát. Oda szaladtam hozzá, és átkaroltam.
- Sajnálom. Én nem akartam. Te mondtad. – feleltem.
- Semmi baj. Jobb, ha tudja, max. megutál. – ekkor rám nézett. – téged sosem tudnálak megutálni…
Megöleltem. Lelkiismeret furdalásom van. Nagyon is. Összetörtem megint a családi békét… ajj… miért kell nekem ilyen idiótának lennem?
- Madie megyünk? Apa már komolyan aggódik értünk. – szakította félbe a pillanatot Jake.
- Jake. Ma nem tudunk hazamenni. Itt kell maradnom. Te ha akarsz mehetsz, de most nagyobb szükség van rám itt. – feleltem. Jake gúnyos pofát vágott.
- Miért vagy még mindig vele? Nem te mondtad, hogy hülye voltál, amiért nem hallgattál rám? – förmedt rám Jake. – ez egy szemét dög. Sosem fog téged megbecsülni.
- Na ide figyelj öcsi. A hugod felnőtt ember. Azt csinál amit akar. Te nem szólhatsz bele. Kinek hiszed magad? Nem te szabod a feltételeket. Te egy kis senki vagy. Annyit sem érsz, hogy Madie lábáig felérj. Most pedig takarodj a szemem elől, mert megbántom… - mondta Damon dühösen. Ilyenkor félek. Damon ilyen pillanatokban teljesen kiszámíthatatlan. Ilyenkor még benne vannak az ösztönök a régi énjéből. Mikor képes volt hidegvérrel gyilkoni…
- Nem értem miért szereted még… - közölte Jake majd kiment.
Ezt nem hiszem el… az önzetlen szívemnek köszönhetően megint bajt okoztam… elég volt már.
- Sajnálom Madie. – mondta Damon, majd megölelt.
- Nem. Semmi baj. Minden rendben van. És nem te tehetsz erről. Én… - feleltem.
- Madie, Madie, Madie… ne kezdjünk előröl oké? – vágta rá.
- Oké.
- Nézd. A bátyád mindig is ilyen volt…
- De mindig a jót akarta. Igaz a maga módján, de akkor is. – szakítottam félbe, majd leültem a kanapéra. Damon mellém ült. Úgy döntöttem belerakom a fejem az ölébe.
- Igen tudom. – felelte, majd elkezdtem simogatni a fejemet. – mindig is hálás leszek érte. Ha nem vagyok veled tudom, hogy ő vigyáz rád.
Ránéztem, mire ő kacsintott egyet, majd féloldalas mosolyt villantott. Hogy én ezt mennyire imádom. Ettől eltudnék olvadni.
Lassan simogatta a fejem. Az utolsó emlékem az, hogy puszit nyom a homlokomra, majd a következő pillanatban, a szobájában ébredek fel reggel. Ezekszerint elaludtam.
Beléptem a fürdőbe, hogy megigazítsam a hajam. Idegesített, hogy nincs nálam a fogkefém… gyűlölöm Ilyenkor a számat…
Leindultam a földszintre, majd megpillantottam Jake-t a nappaliban a kanapén.
Velem szembe jött Damon. Rámutattam Jake-re.
- Behívtam este, Miután felvittelek. – súgta a fülembe Miután szép lassan odasétált hozzám.
- Oh. Értem. – feleltem. Most biztosan elpirultam volna. Ekkor hirtelen beugrott. – apu…
- Beszéltem vele. Elmondtam neki, hogy közbe jött valami. – súgta.
- Köszönöm. Te mindig megmented az életemet. – mondtam, majd megcsókoltam, amit egy köhögés szakított félbe.
- Nem akarok zavarni, de ezt ne előttem… - mondta Jake kómás hangon.
- Ember, az én házamban vagy. Hagyhattalak volna kint is. – közölte Damon. – de az önzetlen szívem megesett rajtad. – ezen elmosolyodtam.
- Fu de önzetlen. – mondta Jake, majd elindult fel felé.
- Öhm, most meg hová mész? – kérdeztem.
- A fürdőbe…
- Megengedtem, hogy használd? – kérdezte Damon gúnyosan. Kezdett viccessé válni a helyzet. Bevallom tetszett. Jake elkezdett visszafelé jönni. – tudod mit? Menj csak, nem akarom, hogy büdös legyen a házban. – vágta rá Damon. Jake dühösen, égnek amelte a kezeit, majd sóhajtott, és elindult felfelé.
- Te semmit sem változol. – feleltem, majd megböktem a karját, mire ő csak ennyit felelt mosolyogva:
- Sajnálom. Ilyen vagyok. Egyszerűen imádom az embereket szívatni.
- Igen azt látom. – válaszoltam, majd elindultam a konyhába.
Miután megittam a napi adag vért bementem a nappaliba. Damon követett és leült mellém. Nem sokkal később Stefan jött a nappaliba.
Damon megfeszülve bámult rá. Felállt.
- Nézd Stefan én…
- Tudom. Nem a te hibád. Nem rád haragszom. Hanem Elenára. – felelte Stef.
- Sajnálom öcsi. – válaszolta Damon.
- Nem kell. Talán így kellett lennie. És hálás vagyok Madie-nek, mert elmondta. Nagyszerű barát vagy. – mondta mosolyogva, majd odajött hozzám, és megölelt.
- Ez természetes. Tudod, hogy rám mindig számíthatsz. – válaszoltam. Lassan elengedett majd mélyen a szemembe nézett. Elég kellemetlenűl éreztem magam…
- Tudom. Nagyon emlékesztetsz valakire. Valakire akit nagyon szerettem. A neve Lexi. Ő volt a legjobb barátom. –felelte. Lexi. Róla mesélt Damon. Valamikor ő ölte meg. Szép…
- Damon mesélt róla. Mindent. – mondtam, s közben Damon-re néztem, aki szégyenlősen elnézett a vállam felett.
Még ott álltunk egy darabig, mikor valaki belépett az ajtón…
(Jake szemszöge)
Nem értem, hogy szeretheti Madie. Ezt a vadállatot. Nyílván azért mert hülye. Ilyenkor legszívessebben haza ráncigálnám, csakhogy ezzel van egy kis gond. Madie vámpír, és sokkal erősebb ezáltal nálam. Ez is Damon hibája… ami természetesen nem igaz. Bonnie-é. Megbabonázott. Mindenáron megakarta ölni Madie-t és Daniel-t. és erre engem használd fel…
Miatta lett Madie vámpír…
Fürdés után úgy döntöttem, hogy kicsit körül nézek. Damon szobájában alig vannak dolgok. Egy két könyv volt még itt-ott. Némelyik a vámpírokról szólt. Ha meghallom ezt a szót a hideg is kiráz.
Az egyik fiók legmélyén találtam egy képet. Ő és Katherine volt rajta. A kép már kezdett megsárgulni.
Hányingerem lett. Belegondoltam abba, hogy Damon már milyen öreg. És Madie is az marad. Örökre 17 évesnek néz ki.
Ha tehetném visszaforgatnám az időt, és megváltoztatnék mindent.
Kiszöktem a házból. Nem vettek észre, mert valaki egy kicsit megzavarta őket. Mielőtt kiléptem volna, lenyúltam Madie kocsi kulcsait.
Elindultam a város felé. Túl unalmas itt a birtokon…
Megálltam a parknál. Kiszálltam, majd leültem az egyik padra. Kicsit kiakartam szellőztetni a fejem.
Alig telt el 10-15 perc, mikor valaki megzavarta.
- Jake? – kérdezte egy ismerős hang. Felkeltem a padról, majd megláttam Bonnie-t.
- Bonnie?
- Szent ég, te hogy kerülsz ide? – kérdezte mosolyogva.
- Egy név. Madie. – feleltem.
- Értem. Vagy is azt hiszem. Túl bonyolult. – felelte.
- Igen az. – vágtam rá.
- Nem vagy valami boldog… - közölte.
- Hát nem.
- Elmondod?
- Kezdjünk ott, mikor mindent megváltoztattam… miattad. – Bonnie –nak ekkor leesett.
- Reméltem, hogy elfelejted…- felelte, majd leülted a padra.
- Elfelejteni? Miattad lett a hugom vámpír. Hogy a fenébe felejtsem el? – förmedtem rá. – ezt nem lehet csak úgy elfelejteni.
- Sajnálom. Csak haragudtam rá mert… mindegy. Hagyjuk. – válaszolta Bonnie.
- Nem mindegy. Itt az ideje, hogy megbeszéljük. – közöltem dühösen.
Bonnie egy ideig habozott. Elbámult a messzeségbe, majd belekzdett.
- Azért, akartam, hogy meghaljon Madie, mert szerettem Damon-t. – azt hittem leesek a padról. Bonnie szerelmes volt Damon-be?
- Mi van? – kérdeztem. – te szerelmes voltál abba az állatba?
- Tudom hülyén hangzik de így van… - nem jutottam szóhoz. Miért szerelmes mindenki abba a dögbe?
- Megofogott a külső?
- Igen… azok a szemek. Egész életemben utálni fogom magam ezért. Már nem szeretem. Tudom, hogy hibát követtem el.
- Én is utálnám magam. – feleltem.
- Jake kérlek. Ne legyél ilyen cinikus. Tudom Megérdemlem, de akkor is. Nem kéne ezt csinálnod. Elég volt. – szinte könyörögni kezdett. – menjünk a Grill-be és beszéljük meg. Nem akarok tovább így élni.
- Jól van menjünk. – vágtam rá, amjd Beszálltunk Madie kocsijába, és elhajtottunk…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése