Sziasztok!

Végre meghoztam az új fejezetet :) Szemfülesek már észre vehették, hogy Virág már felrakta a fejezetét :) Ne haragudjatok, hogy így megvárakoztattalak titeket... :)

Ismét egy rövid ismertető:
- Peter: Anna édesapja, Zack unokaöccse.

- Nathaly – Egy gonosz bosszúra vágyó vámpír, aki megakarja ölni Anna-t.

73./1

-         Kadann... - Nyögött fel Zack, és egy könnycsepp gördült végig az arcán. Anna a  vállára rakta Blazet és oda álltam Anna mellé. - Apádnak volt egy testvére aki meghalt a születésem után pár nappal. Ő volt Tamara Shelton. Apám nevelt felt  ő tanított mindent. Apádat is tanítgatta de amiután apám meghalt egy csapat vámpír megtámadta. Akkor voltam 17 éves. Apádékhoz költöztem aki akkor ismerkedett meg édesanyáddal. Pár évre rá megszületett Kadann is aki fél éves korában elrabolták és azóta nem tudunk róla semmit. Évekig kerestük de semmi nyoma nem volt és még sincs. Kadann eltünése után 3 évre megszülettél te, egy év után pedig Darell. Születésed után pár hónappal elmentem erdélybe megkértem az ottanni vámpírokat hogy segítsenek amiről persze nem szóltam senkinek. Ott éltem 16 évig de őksem tudtak segíteni. Apád tudja hogy vámpírok léteznek de egyikben sem bízik úgy mint Seth apjában Robertben. Vissza költöztem 2 éve és azóta figyellek titeket. Apád még mindig nem tudja de szerintem lassan megkéne neki mondani-Ahogy mesélte könnyeit vissza tartotta de egykettő kiszökött. Nem gondoltam volna, hogy ennyi mindenen keresztül ment. A szívem megszakadt.

-         Akkor ő most 21 éves. Valahogy megkell találni.- mondta Anna céltudatosan.

-         Igen 21 éves. Már megpróbáltunk mindent Anna de sehol sincs. – Zack már feladta volna? Nem nézném ki belőle.

-         Valakinek kellett és ha kellett akkor valamire indokkal vihette el. Nem tettetek valamit amivel felbosszantottatok valakit és így állhatott bosszút? – Kérdeztem, mert segíteni szeretnék. Végülis ők is segítettek nekem.

-         Nem tudok róla. Hacsak Peter nem. De azt kétlem, ő egy légynek se tudna ártani. – mondta Zack reménytelen hangon. Anna gyorsan a telefonja után nyúlt de Zack meg fogta a kezét.

-         Kit akarsz fel hívni? – kérdezte zaklatottan.

-         Sethet. Hátha tud valamit. – Mondta zavarodottan. Nem értette miért lett ilyen zaklatott hírtelen. Bólintott és elengedte a kezét.

Gyorsan tárcsázta a számot. Hallgatózni kezdtem.

-         Ne haragudj, hogy olyanokat mondtam az előbb csak nagyon hihetetlen ez az egész. – Mondta Seth mielőtt bármit is mondhatott volna.

-         Inkább hagyjuk, nincs értelme. Kérdeznék. – közölte Anna.

-         De igen is van értelme. Kérdezz csak nyugodtan.

-         Nem tudsz valamit egy Kadann nevű 21 éves fiúról? – kérdezte anna remegő hangon.

-         Nem, nem tudok. Miért ki ő? – kérdezte flegmán. Beteges a féltékenysége... rosszabb,mint apám.

-         Mert elrabolták mikor fél éves volt és ha minden igaz a bátyám. – felelte Anna.

-         Értem. Nem hallottam még róla de ha bármi van szólók mindenképpen. – már nyugodt volt. Irritál ez a srác. Hogy tudott Anna vele lenni?

-         Köszönöm. – Hálálkodott.

-         én is kérdezhetek? – Kérdezte finoman.

-         Kérdezhetsz persze. – válaszolta Anna.

-         Haragszol? – Anna habozott. Nagy levegőt vett, majd: 

-         Eléggé… De már kezd lankadni az érzés. 

-         Iszonyatosan féltelek. – Mondta és már a fájdalom hallatszott a hangjából. A fiú szereti. Hallani lehet a hangjából.

-         Pedig semmi szükség nincs rá! – Jelentette ki küszködve a könnyeivel Anna.

-         De van. Az az igazság, hogy sehol sem találjuk Nathalyt. Kérlek ne haragudj rám amiket eddig mondtam és tettem. A te érdekedben cselekszem és nem akarom hogy bármi bántódásod essen. Ahhoz túlságosan is fontos vagy nekem. – Nataly. Az meg ki? Majd egyszer megkérdezem. Most nem.

-         Azt hittem, hogy a vámpírok nem érezek semmit. – felelte keményen Anna, de a hangjában volt egy kis megkönnyebbülés is.

-         De éreznek nem mondtam akkor igazat erről. De muszálj volt. Ne haragudj. – Hazudott neki. Mert szereti, és nyílván biztonságban akarta tudni.

-         Szóval szeretsz még?

-         Persze, hogy szeretlek. De ezt nem folytathatjuk ameddig el nem kaptam Nathalyt. – Most már inkább dühös volt.

-         Értem. Akkor inkább fejezzük is be. Legyünk barátok vagy akármi, de nekem ez így nem megy, hogy vagy is meg nem is. Szeretlek mindennél jobban, de ebből én nem kérek már sok volt, túl sok.

-         Megértem persze. Nem is hittem hogy ez másképp lesz. De legalább a barátság megmarad. Mindent megteszek, hogy megtaláljam a testvéredet. És remélem, minél előbb láthatlak. De most le kell tennem, ne haragudj.  Szia.

-         Köszönöm. Szia. - Ezzel le is tették a telefont Anna szíve darabokban van. Könnyű volt megállapítani. Látszik rajta, hogy szereti a fiút. Közelebb léptem hozzá és megöleltem. Az illata csábító volt. Kivételesen nem éhség szinten. Valami új érzés mozdult meg bennem

-         Köszönöm. – Mondta halkan. Szorosabban öleltem.

-          Darell mikor jön már haza? Zack mit beszéltél vele? – Kérdezte Anna.

-         Mikor hívtam már majdnem végzett. Hamarosan itthon lesz, nem aggódj! – Bíztatott Zack.

Abban a pillanat belépett egy fiú az ajtón.

-         Segítenétek be pakolni? – Kérdezte, és le rakta a konyha pultra a teli szatyrokat. - Csipkerózsika felébredt? – Kérdezte vigyorogva. Kérdezte vigyorogva. Oda lépett hozzám,és nyújtotta a kezét.

Ekkor vettem csak észre egy meglepő dolgot.A fiú Jake kiköpött mása. Hihetetlen a hasonlóság.

-         Darell Shelton. – Mutatkozott be és még mindig vigyorgott.

-         Daniel Salvatore. – feleltem halkan, de nem tudtam levenni a tekintetem az arcáról.

Csak figyeltem a fiú arcát. Annyira hasonlított Jake-re. Alig hittem a szememnek.

-         Miért bámulsz? – kérdezte felhúzott szemöldökkel.

Kicsit összezavarodtam.

-         Ne haragudj, csak nagyon hasonlítasz valakire. Konkrétan a halott nagybátyámra. Nem ismerted véletlenül? A neve Jake Roberts – közöltem vele puhán, és reménykedtem benne, hogy ismeri.

-         Jake, Jake, Jake... Nem hiszem – felelte 1 perc gondolkodás után.

Tehát nem ismeri. Akkor vajon miért hasonlít rá ennyire?

-         Akkor vedd úgy, hogy nem kérdeztem semmit. És mégegyszer bocsánat,hogy bámultalak. - mondtam udvariasan, amin egy kicsit elmosolyodott

-          Nincs semmi baj. Fura alak vagy te. – Mondta Darell és még mindig mosolygott.

-         Igen. Ezt sokan mondták már. -feleltem mosolyogva és rákacsintottam Anna-ra. - Anna, telefonálhatnék egyett? – ismét eszembe jutott Victoria. Muszáj vele beszélnem.

-         Persze. - Kivette a zsebéből a mobilját és a kezembe nyomta.

-         Köszönöm. – mondtam mosolyogva és arréb mentem.

-         Ugyan már semmiség. – Válaszolta mosolyogva.

Bepötyögtem a számot majd Tárcsázni kezdtem. Nem sokkal  később Victoria szólt.

-         Igen? – kérdezte ideges hangon.

-         Victoria. Kicsim. Én vagyok az, Daniel. – montam, és hallottam, ahogy megkönnyebbül.

-         Dan. Hol vagy?  Aggódok érted. Jól vagy? – Victoria a sírás közepén állt.

-         Nyugodj meg semmi baj. Jól vagyok. És ti? Egyben vagy még külön. – próbáltam felvdítani.

-         Még egyben – felelte nevetve – olyan jó hallani a hangodat. Anyud elindult érted. Lassan odakell érnie már.

-         Rendben. Most le teszlek kicsim. Nem sokára megyek. És akkor már hárman leszünk. Szeretlek. – mondtam majd leraktam.

-         Köszönöm. – mondtam Anna-nak és megöleltem. Láttam, hogy valami miatt szomorú.

-         Mi a baj? – Kérdeztem.

-         Nincs semmi baj, elgondolkodtam. – Mondta erőltetve egy mosolyt. Hiába próbálja mondani, hogy semmi sincs, látszik rajta. Le sem tudja tagadni.

-         Anna. Ha valaki elgondolkozik, nem lesz szomorú. – Nem hagytam annyiban a dolgot. Tudni akartam.

-         Nem vagyok szomorú… Tényleg. – Mondta

-         Sikerült megbeszélni? – kérdezte. Láttam rajta, hogy nem  akar róla beszélni. Feladtam.

-         Igen. Köszönöm. Nagyon hálás vagyok érte neked. Tudod Victoria a barátnőm. Terhes. De nem tőlem. Hanem egy szemétládától. De ez nem fontos. A lényeg, hogy nem sokára megszül, és szeretnék ott lenni. Állítólag anyukám már elindult ide hozzátok. Kiderítette, hogy hol vagyok.

-         Húha az nem semmi. Akkor neked is meg vannak a problémáid. Remélem azért annyira nem fog kiakadni... – válaszolta, és a padlóra szegezte a tekintetét.

-         Ebben reménykedem én is. – válaszoltam mosolyogva.

Ha elmegyek, vajon gondolni fog rám? Azt hiszem sosem fogom tudni kiverni a fejemből. Talán ez normális, talán nem. De nem érdekelt. Most, hogy elvesztem a  szemeiben, Rettegek, hogy elveszítem.

-         Na akkor menjünk hozzuk be a cuccokat. –Szólt hirtelen Anna, és tekintetünk elvállt egymástól.

Mikor Darell az asztal felé fordult, lányos sikoly hagyta el a torkát.

-         Úristen. Mi ez? – kérdezte remegő ajkakkal. Rajta kivűl mindenki hangosan nevetett.

-         Ez egy sárkány. Nem kell félni nem esz meg. – Mondta Anna tagoltan, hogy megértse.

-         -És mit keres itt? – a hangja már nyugodtabb volt.

-         Zack hozta. És mielőtt megkérdeznéd, igen marad! – Közölte vele Anna cserfesen.

-         Ki mentünk a kocsihoz ki vettük a csomagtortóból a szatyrokat és be vittük. Darell még mindig félt a sárkánytól aki szabadon mozgott a házban. Ahogy figyeltem mindenkit ahogy pakolják el a holmikat hallotam ahogy egy kocsi parkol le a ház elott.

(Madie szemszöge)

Végre Megérkeztem. Alig vártam ezt a pillanatot. A ház szép volt, de nem érdekelt, csak az, hogy a fiamat láthassam. Vajon egyben van még? Él még? Vagy rájöttek, és megölték?

Gyorsan kivertem a fejemből a gondolatokat majd, bekpopgtam az ajtón. Egy fiatal vörös hajú lány nyitott ajtót.

-         Segíthetek? - kérdezte. Hangja kellemesen csengett.

-         Szia, én Anna Shelton-t keresem. Nála van a fiam. - mondtam gombóccal a torkomba. Már annyira akartam látni a fiamat.

-         Én vagyok. Te vagy Daniel anyja? Ne haragudj. Hány éves vagy? – kérdezte s közben méregetett

-         A lány 19 éves ember. Én több,mint 200 és vámpír. Kérem vissza a fiamat. - Szólalt hirtelen Damon mögülem, amitől megijedtem.

-         Anya? APA? - Daniel nagyon meglepődött. Hirtelen leesett minden kő a szívemről, de Damon jelenléte zavart.

-         Igen, Daniel úgyhogy igyekezz. Haza megyünk. - mondta Damon. - nem tudok bemenni érted. kérlek ne használd ki.

-         Te jó ég. - mondtam hirtelen. A házban megláttam egy fiút. Fiatal volt. De mintha Jake-et látnám.

-         Mi folyik itt nem értem.

-         Miért nézed az öcsémet? – kérdezte Anna.

-         -Ő az öcséd? - kérdeztem egy kis idő múlva. Meglepően hasonlít Jake-re.

-         Azt hiszem azért nézi, mert meglepő a hasonlóság az öcséd és Madie halott bátyja között. - Damon meglepődve nézte a fiút.

-         -Igen az. Ezt már Dan is mondta

-         Tényleg? - kérdezte Damon meglepve. Daniel nem nézett az apjára. - Daniel? Neked meg mi bajod?

    -    Semmi. Csupán valaki nem kíváncsi rám. - felelte keményen.

    -    Daniel megfogta Anna kezét.

-         Ezt most ne itt beszéljük meg. - mondta Damon rémült tekintettel. még sosem láttam ilyennek.

-         Akkor mikor, apa? Vagy ezt sem vagy hajlandó hallani tőlem? - Daniel a lány kezét fogta. Talán beleszeretet? Az nem lehet, hiszen Victoria terhes és megígérte,hogy sosem fogja otthagyni.

-         Ezt inkább bent folytassuk... - Láttam kezd elfajulni a dolog és akartam hogy a szomszédok hívják a rendőröket és egyben apát sem...

-         Leányzó. Ezzel egy pici probléma van, ugyanis a vámpírok nem mehetnek csak úgy be. Be kell hívnod őket... - közölte Damon bunkó hangon.

-         Anna ne hívd be! - szólt Daniel.

A lány elgondolkodott  egy rövid időre mit is tegyen.

-         akkor csak anyukád...- szólt kicsit később.

-         Tessék? És én? Esküszöm, ha kijössz...

-         -DAMON! - kiáltottam. retenetesen ideges lettem miatta. - a fenébe is. Nem tudnál egy kicsit uralkodni a bunkó ösztöneiden? Nézz erre a szerencsétlen lányra. Fél. Még a végén eléred, hogy engem sem fog beengedni, de akkor... - nem akartam folytatni. Nem süllyedek le a szintjére. Ránéztem a lányra. - Akkor én bemehetek?

A lány megrémült. Damon miatt. Kicsivel később halkan válaszolt.

Persze gyere csak. Te pedig csak ha le nyugodtál! – mondta Damon-nek aki felháborodottan elemte égnek a kezeit.

Én bementem, aztán Damon is követett, de Daniel megállította. Anna hirtelen hátra ugrott ijedtében.

-         Azt mondta, ha lenyugodtál. Ismerlek. Neked ez sosem volt ilyen egyszerű - mondta dühösen Daniel.

-         -Anna kik ezek? – kérdezte egy kissrác.

-         Mi a bajuk egymással? – fordult felém Anna. A kérdés hirtelen ért. Kicsit kellemetlen volt, hogy ezt idegenek előtt is eljátszák.

-         Damon és én elváltunk. Egyszer összevesztem vele a közeli parkban, és Damon kijelentette, hogy nem érdekli a fia. Úgy gondoltam joga van tudni Daniel-nek, mi történt. Talán szörnyű anya vagyok, de nem tudok neki hazudni. - feleltem, és éreztem, hogy valami mászkál a vállamon. Megpillantottam egy piros valamit, és megijedtem. - te jó isten, mi ez? – kérdeztem, és majd kiugrott a szívem.

-         Eggyáltalán nem vay szörnyű anya! meg kellett tudni az igazságot minthogy hazugságban éljen. Ez egy sárkány ne félj nem bánt. Amúgy te tudod az én nevem de én még a tiédet nem.

-         Sárkány? - kérdeztem. Nem tudtam a kérdésére koncentrálni. - de nem halltak ki? A legutolsó sárkány még valamikor Arthur király időszakában volt...

-         Mindanyian úgy tudtuk. De még sem így van... - Mondta mosolyogva a vöröshajú idegen.

-         Wao. - feleltem. ekkor jutott eszembe,hogy nem válaszoltam a kérdésére. - Ne haragudj. A nevem Madie Sal... izé Roberts. - a válaszom meglepett.

-         Anna Shleton de ezt már tudod. - Válaszolta mosolyogva. - Amúgy terhes vagy? – Hoppá. Ennyire levágós? Erre nem tudtam mit felelni. Lessokoltam. Honnan tudja? Ekkora lenne már a hasam? Végül erőt vettem magamon, és válaszoltam.

-         Igen...

-         TESSÉK? - kérdezte egyszerre Damon és Daniel.

-         Mielött megijdnél nem látszik csak volt egy megérzésm... - Mondta és kicsit elszégyelte magát.

-         Mikor voltál hajlandó elmondani? – szólt hirtelen Damon.

-         Mióta tartozom neked magyarázattal? Nem tartozok hozzád többé. - közöltem keményen.

-         Ne veszekedjetek kérlek! – mondta Anna zavartan. Ismét elszégyeltem magam. Damon viselkedése egyre boszantóbb.

-         Sajnálom, hogy vigyázok rád. - folytatta Damon megsem hallotta mit mondott Anna. - megint hülyeséget csinálsz.

-         Hülyeséget? Tudod mit, ezt majd megbeszéljük. Nem hiszem,hogy hallani kéne ezt másnak. És ne reménykedj abban, hogy elfelejtem. -közöltem majd Anna felé fordultam. - ne haragudj.

-         Nincs semmi csak nem értem... – válaszolta Anna, és a tekintete összevissza cikázott köztem és Damon között.

-         Hidd el jobb is, ha nem érted. – válaszoltam.

-         Hát ha te mondod...

-         Dan, minden rendben? - elsápadt.

-         Nem, nincs. Valami furcsa érzésem van, de nem tudom mi. -felelte.

-         Én tudom.- Szólt Zack a hátam mögött és odament Danielhez, hogy elkapja mielőtt össze esett.

Sziasztok!

Ne haragudjatok a késésért technikai okok miatt van :/ Nem tudjuk, hogy mi történt, de Virágnál a történet egy része telveszett mikor felraktuk... :/ amint sikerül helyre állítanian hozom én is :) Puszi :)