Nagyon sokan mondtátok, hogy jó lenne, ha egy héten többször lenne friss. Én arra gondoltam, mi lenne, ha az lenne, hogy mikor elkészül a legújabb rész felrakom egyből. Így biztosan többször lesz frissítés. Na de nem is húzom tovább az időt :) Puszi és Ölelés mindenkinek :)
53.
A lány pontosan úgy nézett ki, mint én, csak sötét barna hajjal.
- Nem Elena az egyetlen, aki hasonmás… te magad is az vagy. – felelte a lány.
- Hogy értetted azt, hogy Katherine nem az ő anyja. Akkor mégis mit akart Madie-től? – kérdezte Alex. A lánnyal egymást bámultuk. Mintha tükörbe néznék. – mégis mi folyik itt? – kérdeztem magamban.
- Ő állítólag meg akarta védeni, míg én tavol vagyok… - felelte a lány még mindig engem bámulva.
- Akkor miért rángatta bele ebbe? – Alex egyfolytában kérdezősködött.
- Nem tudom. Talán…
- Elég. Nem érdekel Katherine. Ő halott. Többé már semi közöm hozzá. Csak egy valamit nem értek. Ki vagy te? – kérdeztem. Ő közelebb lépett és megfogta a kezem.
- Tőlem nem kell félned. Én nem akarlak megölni, mint Katherine Elenát. Te a leszármazottam vagy.
- Hogy mid vagyok? – kérdezte értetlenűl…
- A leszármazottam. Csúnyán szólva az ősöd vagyok. – vágta rá.
- az ősőm? Akkor tehát olyanok vagyunk, mint Katherine és Elena?
- Igen.
- De még mindig nem tudjuk a neved. – szólt közbe Alex.
- A nevem Melanie. – mosolygott.
Melanie segített elásni Katherine holt testét. Közben Alex figyelt. Mikor végeztünk Melanie rám nézett.
- Madie minden rendben? – kérdezte.
- Nem nincs. Az előbb öltem meg azt a nőt akit eddig az anyámnak hittem, kiderült, hogy nekem is van egy hason másom…
- Pontosabban te vagy an enyém. – szakított félbe. – de én nem erre gondoltam. Jó oké, hogy ezektől kivagy készülve, de én másra gondoltam. Nem vagy nyugodt. Van még valami, ami bánt…
- Igen van. A mai napon elvesztettem a férjemet. Végleg. – feleltem. A gyomrom összeszorult. A fájdalom átjárta minden porcikámat. Elvesztettem azt az embert, aki mindent megváltoztatott. Azt, akiért bámit megtettem volna.
- Sajnálom. Damon-nel tökéletes pár voltatok…
- Ezt meg honnan tudod? – kérdeztem meglepve.
- Elég régóta követlek. Tudok minden egyes lépésedről. Tudom, hogy elvesztetted az anyukádat. – tájékoztatott.
Tehát figyelt. Minden egyes lépésemet. Mi van, ha igazat beszél, és, hogy nem fog megölni? Ha csak vigyáz rám?
Elindultam a kocsim felé Alex-el, de rájöttem, hogy nincs hová mennem…
- Mi a baj? – kérdezte Melanie.
- Semmi. Csak elgondolkoztam. – feleltem, majd beszálltam a kocsimba.
Mikor elindultam intettem Melannie-nak.
- Madie, most mit fogsz csinálni? – kérdezte Alex.
- Elhozom a cuccaimat és elmegyek apához. Máshová nem tudok menni…
- Nem erre gondoltam. Melanie-ra. Hiszel neki? – szakított félbe.
- Nem tudom. Hiszek is meg nem is. Elég fura ez az egész. Még mindig nem tudom felfogni, hogy én is hasonmás vagyok. Nem tudom, hogy igaz-e, vagy cask Katherine keze áll ez mögött. Alex én már semmit sem értek. Most valahogy minden összejött. Elakarok menekülni. Nem akarok tovább egy Mystic Falls-ben élni.
- Én is ezt csinálnám a te helyedben. Kérdés az, hogy képes leszel rá? Képes vagy mindent itt hagyni? A barátaidat, Damon-t?
- Alex nincs más választásom. Ha most nem megyek el örökre itt ragadok. Nem akarom ezt. – feleltem. Alex nem válaszolt.
Az út további részében csendben voltunk. Alex az ablakon bámult kifelé, míg én agyaltam.
Alex és én bementünk a házba. Mikor beléptem a házba Damon tekintete találkozott az enyémmel. Szorosan Elena mellett állt. Nem szóltam semmit, egyenesen felmentem a szobánkba.
Kivettem a bőröndjeimet a szekrényből, majd elkezdtem apkolni az összes cuccomat…
- Madie nem kell…
- De igen, mert mi egy rakás szerencsétlenség vagyunk. – feleltem, de nem néztem Damon-re.
- Sajnálom, én nem így akartam. – közölte, míg neki dőlt a falnak. A gyűrűmet forgatta a kezében.
- Én sem. Tudod azt hittem, hogy végre, minden a helyére kerül, de úgy látszik tévedtem. Sajnálom, hogy úgy érzed mi csak egy rakás szerencsétlenség vagyunk. Én eddig teljesen másképp éreztem. Szerettem volna végre egyszer boldog lenni. Mikor megismertelek ezt megkaptam. Sosem érdekelt, hogy mekkora veszélyben vagyok, mert veled voltam. Azzal akit szeretek. Olyankor mindig arra gondoltam, hogy boldogan halok meg. Hogy miért? Mert veled voltam.
Damon szemeiben könnyek jelentek meg. Én is sírtam, mert elvesztettem őt.
- Madie, bármennyire is fáj, amit mondtam felejtsd el. Én nem úgy gondoltam. – felelte.
Nem tudtam mit felelni… gyűlölöm ezt. Miért kell ennyire szeretnem?
- Nem tudom, hogy mit higyjek. Minden közbe jött, és még ezzel is harcolnom kell, nem eléga másik…
- Milyen másik? – kérdezte Damon. Nem akartam elmondani, mert még nehezebb lesz az elválás…
- Mindegy, felejtsd el. Nem fontos, azt egyedül is megoldom. – feleltem, majd lezártam a bőröndömet.
Elindultam az ajtó felé. Damon megragadta a karomat óvatosan, majd ránéztem.
- Kérlek vigyázz magadra, és Daniel-re. – mondta a könnyeivel küszködve. Legszívesebben megöleltem volna, de nem akatam nehezebbé tenni. Itt az ideje tovább lépni…
Lerohantam az emeletről, majd belebotlottam Daniel-be.
- Anyu te hová mész? – kérdezte míg a bőröndöket mustrálta.
- Én elmegyek. Viszont eldöntheted, hogy jössz-e velem. – mondtam míg megsimítottam az arcát.
- De anyu én itt születtem. Nem akaom, hogy cask úgy elmenj. Apával kell maradnod. – mondta Daniel.
- Nem kicsim. Mi már nem vagyunk együtt. Apád és én szakítottunk. – feleltem. Daniel megdermedt.
- Mi nem. Nem az nem lehet, anyu én nem akarom, hogy…
- Semmi baj Daniel. Minden rendben. Mindenkinek így a legjobb. Ha szeretnél maradhatsz.
- Nem bánod? – kérdezte Daniel. Az igazat megvallva rosszul esik, de ha ő ettől boldog akkor megnyugszom.
- Nem. Ha ezt szeretnéd hát legyen. Nekem az a fontos, hogy boldog legyél. – mondtam, majd megpusziltam és elhagytam a házat.
Beraktam a kocsiba a bőröndjeimet, majd beszálltam. Damon ott állt a kapuban Daniel-el, de nem néztem rájuk. Egyenesen elindultam Miami felé.
(Damon szemszöge)
Sosem gondoltam volna, hogy ez lesz. Madie elment csupán mert hülye voltam. Minek kellett ezt csinálnom? Elrontottam mindent. Nem cask Madie életét tettem tönkre, hanem Daniel-ét. Elszakítottam az anyjától, bár önszántából maradt itt, mégis van egy olyan érzésem, hogy az anyjával akar lenni…
Daniel a távolodó kocsit kémlelte, könnyes szemekkel, majd berohant a házba.
Ami eddig éltetett, most elment, az én hibámból, mert tettem egy idióta kifejezést.
Daniel egy hatalmas sóhajtás után bement a házba. Követtem. Ő felment az emeletre én pedig a nappaliba, hogy elővegyek egy üveggel a kedvenc italomból. Ilyenkor ez segít, bár a helyzetet sosem oldja meg, inkább az ellenkezőjét csinálja. De nekem már úgyis mindegy… Madie elment, Daniel megutált…
Épp beleakartam kortyolni, mikor Stefan közbe avatkozott.
- Szerintem erre nincs szükséged. – mutatott az üvegre.
- Jajj ne anyáskodj öcsi. Inkább menj Elenához. – gúnyolódtam vele.
- Damon, kérlek. Van akinek jobban szüksége van rád, mint neked erre a löttyre. Daniel szenved, és szüksége van rád. Nem kezdheted el ezt most. Vele kell lenned. Már cask te maradtál neki. Szerinted miért maradt itt? Mert fontos vagy neki. Te is mindig felnéztél apánkra, most ő is felnéz az apjára. Te örültél annak, mikor megpróbáltuk Katherine-t megvédeni, de apánk ellenünk fordult? Daniel ugyanezt érzi. Mindennél jobban szüksége van rád. Damon ne hagyd, hogy még jobban szenvedjen
Stefan-nak igaza van. Danielnek egyedül én maradtam. Szüksége van rám. Ha most eldobom magamtól akkor cask rosszabb lesz neki.
Felálltam, majd lassan felballagtam Daniel-hez. Az ajtó résnyire nyitva volt, de én úgy döntöttöm inkább bekopogok.
- Igen?
- Bejöhetek? – kérdeztem, mire Daniel kinyitotta az ajtót.
- Neked nem kell kérdezned. Te bármikor bejöhetsz.
Daniel visszasétált majd leült az ágyára, és arcát a tenyerébe temette.
- Ne szomorkodj. Minden rendben lesz. – mondtam majd vállára tettem a kezem. Sosem csináltam még azelőtt ilyet. Sosem álltam mellette.
- Miért kellett anyának elmennie? Miért kell mindennek ilyen rosszul alakulnia? – kérdezte Daniel. Mélyen a szemébe néztem. Szenved.
- Ne okold magad. Nem a te hibád. Ez az enyém. ha nem ejtem ki a számon, amin anyád berágott, most nem itt tartanánk… - Daniel rám nézett.
- Nem értem ezt apa… miért jön össze annyi minden? Kiderül, hogy életem legnagyobb szerelme nem az én gyerekemet várja… anyám elmegy… mi jön még? – Daniel felállt majd kiment. Azt hiszem haragszik rám. Megértem, hisz ismét csak rosszat okoztam neki…
Néha komolyan elgondolkozom azon, hogy vajon mi értelme van így az életemnek? Eddig mindenkit elveszítettem, akit szerettem: Katherine, Elena, Madie, és most Danielt is elfogom…
Szép lassan lesétáltam a nappaliba, mikor egy hatalmas meglepetés ért…
(Madie szemszöge)
Ezuttal egy sokkal rövidebb utat választottam Miami-ba. De így is 8 órát utaztam…
Apa épp kint volt az udvarban. Mikor meglátott nagyon meglepődött de nagyon örült. Felugrott a székről eldobva mindent, és hozzám szaladt.
- Madie. De jó látni. Nem szóltál, hogy jössz. Minden rendben? – kérdezte míg végig nézett rajtam.
- Nem semmi sincs rendben… Damon és én végeztünk. Daniel ott maradt vele… minden elveszett…
- De mi történt? – kérdezte apa aggódó tekintettel…
Elmondtam neki mindent szóról szóra. Láttam apa arcán, hogy kiakad. Bevallom megértem. Nem elég neki, hogy a lányából egy időre szörnyen gonosz vámpír vált, még az is sokkolta, amit Damon tett…
- Hát nem lehetett könnyű most neked. – mondta apa.
- Nem is az. A legfájóbb, hogy Daniel ott maradt az apjával. Megértem, mert ott nőtt fel, de elvesztettem. Mindent. A férjemet, a fiamat, a barátaimat. Mindent.
Apa megölelt, én zokogni kezdtem…
- Nem bírom tovább apa. Nekem ez nem megy…
- Madie? – kérdezte egy ismerős hang…
(Damon szemszöge)
- Ez meg, hogy a büdös francba lehetséges? – kérdeztem enyhe kis undorral. Egy teljesen ugyanolyan lány állt, mint Madie annyi különbséggel, hogy ez a nő barna hajú. – és ki a fene vagy?
- A nevem Melanie. Madie elődjei közé tartozom. – felelte a csaj.
- Wow… Akárcsak Elena-nak Katherine. Ez biztosan valami tükk… összefogtatok Katherine-nel. – közöltem gúnyosan és megvetően néztem rá.
- Nem. Katherine halott. Többé már nem árthat senkinek. – felelte Melanie…
- Tessék? – kérdezte a hátam mogul Elena. - ezt hogy értetted Madie?
- Ne tévesszen meg a látszat Elena. Én nem Madie vagyok. Én Melanie. Madie elődje, csúnyán mondva. – felelte a csaj. Még mindig alig jutottam magamhoz…
- Pont mint…
- Katherine neked. De én ellentétben Katherine-nel, nem akarom megölni Madie-t. – szakította félbe Elenát.
- Akkor miért vagy itt? – kérdeztem, a sokktól gyengülve.
- Az mostmár nem számít. Katherine halott. Többé nem árthat senkinek sem. Még van egy kis dolgom. Csak közölni akartam, hogy Katherine már nem bánthat senkit sem. Nyugodt lehetsz Elena. Madie végzett vele. – felelte Melanie, majd elindult az ajtó felé.
- Várj. Azt mondtad, hogy Madie végzett vele? – kérdezte Elena.
- Igen. Megvédett mindenkit akinek ártott. – mondta, majd elment.
Elena és én bámultuk az ajtót. Én még mindig nehezen fogtam fel, hogy Madie-nek van egy hasonmása. Épp mint Elenának volt. Vajon Madie tudja? Tudja, hogy van egy hasonmása? Lehet ezért menekült el?
Nem tudom, de azt igen, hogy muszáj visszakapnom Madie-t.
(Madie szemszöge)
- Jake? – kérdeztem tágra nyílt szemekkel. Egy másodpercig némán bámultuk egymást, majd oda szaladtam hozzá, és megöleltem
- Azt hittem Mystic Falls-ban vagy. – mondta Jake
- Én meg azt, hogy az egyetemen vagy. – feleltem, mikor elengedett. Nem változott semmit. Ugyanaz az angyal arcú fiú maradt mint aki volt.
- Nem jött be. Nem volt nekem való. – sóhajtotta.
- De hisz ez volt az álmod. Most csak így feladod? – kérdeztem. Jake rám nézett egy pillanatig, majd a tekintetét az égre emelte.
- Valami, vagy valaki azt súgta, jobb, ha segítek apának. – Jake-be mindig is sok szeretet szorult. Képes volt bármit feladni, hogy a családon segíthessen.
- De én mondtam neki, hogy erre nincs szükség. – vágta rá apa.
- Na igen. De én jobbnak láttam, ha segítek. – mosolygott Jake. – na de elég volt belőlem. Te hogy-hogy ide jöttél?
- Damon és én összevesztünk. Daniel vele maradt. Röviden és tömören csak ennyi. – feleltem, mire Jake csak sóhajtott, és azt mondta
- Én megmondtam neked, hogy ennek nem lesz jó vége, még annak idején mielőtt megtudtad, hogy vámpír. Ugye? – erre csak bólintani tudtam. Nagy hülye voltam, hogy akkor nem hallgattam rá.
- Na jó kezdjünk bepakolni – csapta össze két kezét apa.
Jake két bőröndöt cipelt apa hármat én meg egyet. Na igen. Én vagyok a legerősebb, de mindig én cipelem a kevesebbet. Még mindig úgy gondolnak rám, mint egy emberre. És ez nekem jól esik.
Estére már kész voltam a dolgaimmal. Mindent elraktam. Kezd hiányozni Daniel. Fura, hogy nincs velem. Hiányzik a nevetése, a mosolya, az arca, a hangja. De tudom, hogy biztonságban van. Mert ott van vele az apja. Megvédi mindentől.
Leszaladtam apáékhoz elköszönni, mert fáradt voltam. Elmentem letusoltam langyos vízben, majd bevágtam magma az ágyba. Mielőtt elaludhattam volna kivettem Daniel régi kedvenc mackóját a bőröndömből, majd magamhoz öleltem, és mélyen beszippantottam az illatát.
Másnap reggel apa és Jake elmentek bevásárolni. Apa megsúgta, hogy szerez egy kis vért nekem. Ha vele vagyok, olyan könnyű elfelejteni, hogy vámpír vagyok.
Bementem a konyhába, hogy igyak egy kis vizet,és mikor kinéztem az ablakon meglepetés ért. Leraktam a poharat majd kimentem.
- Melanie? – kérdeztem. Ekkor megfordult. – Mit keresel itt?
- Vigyázok rád. – felelte mosolyogva. Nem értettem, de roppant kedves tőle.
- Köszönöm, de elég erős vagyok, hogy megvédjem magam. – feleltem.
- Nem ettől védelek meg. Tudom, hogy nem vagy erős, és össze fogsz törni. Elvesztetted életed szerelmét, és a fiadat. – közölte. Csendben néztük egymást.
- Átvészelem. Minden rendben lesz. Túl leszek rajta. Daniel miatt nem aggódom, mert tudom, hogy vigyáznak rá. Ott van vele az apja… biztonságban van.
- Madie, ugye ezt nem akarod elhinni? – kérdezte Melanie hitetlenül.
- Melanie nézd. Az apjával van. Nem lesz semmi gond. – közöltem vele.
- És mit szólsz, ha azt mondom, hogy Damon egyre többet foglalkozik Elenával? Miután te elmentél, állandóan Elenával volt. Azt hiszem, hogy ebben a pillanatban is ott van. Együtt vannak, Daniel pedig egyedül. De ez a te döntésed. Azt gondolsz, amit akarsz. Én láttam, amit láttam… - mondta, majd eltűnt. Pár másodperc múlva megjelent apa kocsija. Vettem egy mély levegőt, majd megfordultam, és mosolyt erőltettem az arcomra.
- Sziasztok. – köszöntem, mire mindketten intettek.
- Hogy vagy? – kérdezte Jake.
- Jól, ahhoz képest. – hazudtam. Nem voltam jól. Legbelül égtem a fájdalomtól. Valahol azt éreztem, hogy Melanie-nak igaza van. Mielőtt én beléptem volna Damon életébe, bele volt zúgva Elenába. Van egy olyan érzésem, hogy ez az elmúlt idők alatt semmit sem változott… - segítsek?
- Hozd ezt. – mondta apa majd a kezembe nyomott egy szatyrot.
Segítettem kipakolni és mindent a helyére tenni. Ma Jake fog főzni. Gombás ravioli lesz. A kedvencem.
- És mit tervezel? – kérdezte Jake.
- Igazából még én sem tudom… - feleltem, miközben elraktam az utolsó konzervdobozt. – nem szeretnék itt maradni a nyakatokon, úgyhogy mihamarabb állást kell találnom.
- Kicsim te sosem zavarsz. – felelte apa. – itt mindig találsz magadnak helyet. Ez az ajtó mindig nyitva áll előtted.
- Köszönöm. – feleltem mosolyogva. Hirtelen megcsörrent a telefonom. Daniel volt az. – Szia Dan. Minden rendben, már hívni akartalak…
- Nem anyu semmi sincs. – felelte. A hangja televolt szomorúsággal. – apa sosincs itthon, mert állandóan Elenánál van…
- Tessék? – kérdeztem meglepődve.
- Mindig azt hajtogatja, hogy csak ő érti meg igazán, meg hogy tudja mit érez. Anyu én ezt nem bírom tovább. – Daniel nagyon fél. Fél, hogy egyedül marad.
- Figyelj nem lesz semmi gond. Elmegyek érted, és ide hozlak. Minden…
- Nem. Nem akarom. Én azt akarom, hogy te gyere haza, és legyen minden a régi. Én nem akarok Miami-ba költözni. Én Mystic Fallsban akarok maradni. – közölte Daniel.
- Kicsim, én…
- Jól van tudom nem akarsz visszajönni ide. De akkor legalább csináltasd meg a régi házat, ahol a nagyi lakott, és költözz vissza. – könyörgött. Jó gondolatnak tűnt, így legalább közel leszek a fiamhoz.
- Megpróbálom, de nem fűzök hozzá sikert. – válaszoltam.
- Jól van köszi. Most megyek várnak a barátaim. Majd még beszélünk.
- Persze, majd hívlak. Szia. - Azzal letettem a telefont.
- Minden rendben? – kérdezte apa aggódva.
- Nem. Damon egyfolytában Elenánál lóg. Daniel kivan idegileg, mert nincs mellette az apja. Azt mondta, hogy csináltassam meg azt a házat, ahol még együtt laktunk, mikor még anyu élt, és költözzek oda. – informáltam. Apa egy nagyot sóhajtott, Jake gondolkozott velem együtt. Nem tudtam mit tegyek. Visszamennék de csakis Daniel miatt.
- Majd megoldjuk. Megkérjük a biztosítót, hogy csinálja meg, és még pénzt is kapsz. Csak fel kell őket hívnunk. – közölte apa, majd a telefon után nyúlt. Tárcsázni kezdte a számot, majd bement a szobájába. Nem hallgattam ki mit beszélnek. Jobb, ha emberként viselkedek.
- Ha visszamész, hogy fogod elviselni? – kérdezte Jake
- Mit?
- Damon-t. Nem lesz olyan nap, hogy ne fussatok össze. Szerintem nem állsz még készen…
- Jake. Egyszer túl kell esnem ezen. Vagy most vagy később. Mindenképpen találkoznom kell vele a válásnál. – közöltem vele. Mikor kimondtam a válás szót a hideg is kirázott a gondolattól.
- Akkor végleges?
- Igen Jake. Végleges…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése