51.
A Nap ragyogott. Az égen egy felhő sem volt.. Kiakartam próbálni valamit. Levettem a gyűrűmet. Most vagy elégek, vagy nem.
Csodák csodájára, a Nap semmi féle kárt nem tett bennem.
- DAMON! – kiáltottam, majd pár másodperc múlva Damon mögöttem termett.
- Minden rendben? – kérdezte lihegve. Oldalra nyújtottam a kezemet, és kiejtettem belőle a gyűrűt. – Madie, ez… ez hogy?
- Nem tudom. Nem tudom Damon… - feleltem, majd könnyes szemekkel a nyakába ugrottam. – próbáljuk meg. Harapj meg. – mondtam, majd a csuklómat Damon szájához nyújtottam, majd beleharapott. Éreztem, ahogyan kiszívja a véremet. Ahogy elhagyja a testemet.
Ekkor hirtelen felugrottam az ágyamból. Lerohantam a konyhába, majd elővettem egy kést. Elragadott a hév, majd elvágtam a csuklómat. Egy nagy seb keletkezett, ami szép lassan beis gyógyult.
A földhöz vágtam a kést, majd ordítottam.
Lementem a pincébe, ahol a vasfű ültetvényt tartották. Hozzáértem, ami megsebezett….
Még van egy lehetőségem. Kutakodni kezdtem egy fatőr után. Nem sokkal később találtam is egyet. Erőt vettem magamon majd...
- NE! – Kiáltásra lettem figyelmes. Damon kiáltott, de már késő volt. a gyomromba szúrtam, majd elájultam…
(Damon szemszöge)
Órák óta így fekszik. Meg sem mozdul. A teste jéghideg. Madie belebetegedett abba, hogy vámpírként kell élnie. És talán ez hozta a vesztét. Félek, hogy most tényleg, örökre elveszítem.
Miután felkelt a nap, elindultam Bonnie-hoz.
- Damon. Minden renden? – kérdezte.
- Nem. semmi sincs rendben. Madie haldoklik vagy talán már halott nem tudom…
- Tessék?
- Ez az egész teljesen kikészítette. Beleélte magát, hogy újra ember lehet, de nem lett. Nincs valami megoldás? – érdeklődtem míg fel-alá járkáltam a szobában.
- Damon… Egy vámpírt nem lehet emberré változtatni. Nem tudok mit csinálni. Sajnálom…
- De akkor ez a varázslat, miért tette volna emberré? Nem értelek Bonnie. Teljesen összezavarsz…- szakítottam félbe.
- Csak akkor, ha egy hozzá közeli vámpírt kell megölni. Olyat, mint Steven volt. – válaszolta.
- De olyan csak egy van…
- Katherine. Madie nem benne bele. Valamilyen szinten szereti azt a… dögöt. – felelte, majd leült a kanapéra.
- Katherine viszont belemenne. – vágtam rá, majd megálltam.
- És mit mondasz Madie-nek? – kérdezte.
- Hogy elment. Majd valakit megkérünk, hogy hozza a halál hírét…
- Damon ezt ugye te sem gondolod komolyan? Madie veszélyben lenne ott nálatok. Egy csomó vámpír veszi körül…
- De legalább boldog lenne. De amióta vámpír csak szenved… - feleltem. Bonnie ezen elgondolkozott.
- Igen ebben igazad van, de akkor is… Damon nem tehetünk semmit. – vágta rá Bonnie. Ezek szerint feladja. De én nem. nem fogom annyiban hagyni…
Úgy döntöttem, megbeszélem a dolgok Katherine-nel is.
- Szóval meg kéne halnom azért, hogy Madie újra ember legyen? – ismételte az eddig tudottakat.
- Igen. végül is szereted nem?
- Igen, de…
- De mi de? – szakítottam félbe dühösen.
- De nem hiszem, hogy Madie el tudná viselni a hiányomat. – felelte közömbösen.
- Jajj Katherine. Könyörgöm, ennyire bolond te sem lehetsz. Hidd, el megbékélne a tudattal. – vágtam rá. Gyűlölöm, ha ennyire önző. Mintha csak ő számítana, vagy nem tudom.
- Nézd Damon. Tudom, hogy Madie valahol legbelül szeret. Mégis csak az anyja vagyok… - mondta, majd felállt. – de, ha most nem bánod én mennék. Erről nincs kedvem beszélni.
- Katherine, ha most elmész, a lányodat hagyod cserben. – feleltem. Katherine az ajtó előtt megtorpant.
- Damon, de zsarolni akarsz? Tudom, hogy mennyire szeretnél megszabadulni tőlem, de ezzel nem érsz el semmit. Élni fogok. A lányomért. Akkor hagyom cserben, ha meghalok. – mondta, majd kiment. Nehezen de bekell vallanom, hogy részben igaza van. Madie-nek még rosszabb lenne, ha Katherine meghalna. Mert valahol szereti. Fúj. Undorító.
Felmentem Madie-hez. Még mindig mozdulatlanul feküdt, annyi változással, hogy már lélegzett.
- Gyerünk Madie. Ne add fel. Nem szabad. Szükségem van rád. Mindennél jobban. – mondogattam és közben simogattam az arcát.
- Damon… - suttogta.
- Itt vagyok kicsim. Semmi baj. Nem sokára jobban leszel. – feleltem majd megpusziltam a homlokát.
(Madie szemszöge)
Hirtelen kijutottam a sötétségből. Megint azon a szigeten találtam magam, mint mikor Miami-ban voltam rosszul. Ezúttal Damon állt velem szemben.
- Damon…
- Itt vagyok kicsim. Semmi baj. Nem sokára jobban leszel. – felelte, majd közelebb jött.
- Mi történik velem? Miért vagyok megint itt? – kérdeztem tőle. Damon megállt.
- Le vagy gyengülve. Gyűlölöd magad, amiért vámpírként kell élned. Ezért, elkövettél egy hibát, ami majdnem végzetessé vált. Hasba szúrtad magad egy fatőrrel, és mivel kevés vér volt a szervezetedben, elájultál, és ott fen a felszínen jelenleg haldokolsz. – miközben mondta fel felé nézett.
- Haldoklom… - ekkor beugrott. Rémálmom volt, majd leszúrtam magam.
- Szóval beugrott. – nézett rám.
- Be. – feleltem.
- Félsz? – kérdezte Damon és hirtelen előttem termett.
- Félek. – feleltem. Damon rám nézett.
- Tudom mit érzel. Emlékszel mikor kiderült, hogy megint kisbabád lesz? – Jajj ne. Damon felhozza a rossz emlékeimet. – ugyanezt éreztem. Féltem, hogy elveszítelek.
- Damon. Ne, kérlek. Nem akarom felidézni a…
- Tudom. De néha a rossz emlékek adnak nekünk erőt a túléléshez. Csak azt szeretném, hogy küzdj. Ne add fel. Gondolj Daniel-re. – mondta Damon, majd két keze közé fogta az arcomat, és mélyen belenézett a szemembe.
- Damon. Én nem akarok vámpír lenni…
- Tudom. Lehetne még egy esélyed rá, hogy ember legyél. – vágta rá gyorsan Damon.
- Még egy esély? – kérdeztem értetlenül.
- Igen. de ehhez felkell áldoznunk még egy valakit… - nem kellet kimondania, hogy tudjam Katherine-ről van szó.
- Nem. Nem akarom. – vágtam rá egyből. – inkább szenvedek, minthogy egy ártatlan haljon meg.
- Ártatlan? Tudod te, hogy mit beszélsz? – kérdezte Damon
- Persze. Nem bántott, mióta tudom, hogy az anyám. A múltat meg el kell felejteni. – vágtam rá.
- Rendben. Ahogy akarod. – felelte Damon. – de meg volt rá az esélyed…
- Nem fogok megölni valakit azért, hogy ember legyek. – feleltem, majd a távolba meredtem. Valami rossznak kell, hogy történjen, hogy végül minden jó legyen?
- De megérdemelné… - vágta rá Damon.
- Ilyet senki sem érdemelne meg. Én nem tudom megtenni. Hiába vagyok gyilkos a természetem miatt. Nem tudom megcsinálni. – feleltem könnyes szemekkel.
- Tudom. De most hagylak pihenni. Siess hamar. – felelte, majd hirtelen eltűnt.
(Damon szemszöge)
- Hiába próbálok hatással lenni Madie-re nem megy. Hiába tértem be az álmába… - meséltem mindezt Stefan-nak és Elenának.
- Damon Madie nem könnyű eset. Ismered. Túl jó szíve van. – felelte Elena.
- Elenának igaza van. Madie nem az a fajta aki magára gondol. Mások érdekét helyezi előtérbe, aztán jöhet csak ő. Ez miatt került ilyen helyzetbe. – válaszolt Stefan. Ebben igaza van. Madie sosem gondol magára.
Kopogtatásra lettem figyelmes. Stefan ment ajtót nyitni. Meglepetést ért. Ryan.
- Meg van az elveszett vámpír… - mutatta Stefan.
- Elmondanád, hogy hol voltál? – kérdeztem keményen.
- Sajnálom, de nem akartam itt lenni, mert…
- Bevagy sz… mindegy. – feleltem.
- Tudod, hogy min mentem keresztül? – közölte Ryan dühösen.
- Ha nem fejezed be ezt a hangnemet, az kész megváltás lesz ahhoz képest amit tőlem fogsz kapni… - feleltem, majd megfogtam, és a nyakánál fogva a falnak dobtam.
- Damon. – szólt Stefan.
- MI VAN? – kérdeztem dühösen.
- Állj le. – mondta nyugodtan Stefan. – hagyd nem éri meg…
- Miért nem hallgatsz végig? – kérdezte Ryan miután felkelt.
- Mert nem érdemled meg. – vágtam rá.
- Jajj ne már. Meddig fogod ezt csinálni? – kérdezte Ryan. Egyre jobban kezd idegesíteni. Legszívesebben megölném.
- Mit? – kérdeztem és egy lépéssel közelebb léptem hozzá…
- Egyetlen egy rövidke szó. Féltékenység…
- MI BAJOD VAN? ÉN NEM VAGYOK FÉLTÉKENY, LEGFŐKÉPPEN RÁD NEM! – ráförmedtem.
- Nézd. Tudom, hogy Madie még mindig szeret engem. Csak rá kell nézni… - gyűlölöm az ilyen beképzelt állatokat… legszívesebben fejbe lőném, vagy mindegy a lényeg hogy halott legyen.
- Tényleg Ryan? – kérdezte egy ismerős hang. A lépcsők irányába néztem. Madie felébredt. – az a gáz, hogy én nem igazán hiszek ebben. Mármint, jó tudni, hogy te így érzel irántam, de az érzéseim nem éppen… kölcsönösek. Igen. azt hiszem ez a helyes szó.
- De mikor rám nézel… a szemeid ragyognak. – vágta rá Ryan. De Madie nem habozott. Szép lassan lejött akár egy díva. Vagy akár Katherine.
- Nézd drága Ryan. Tudod az élet nem egyszerű. Az érzelmek sem egyszerűek, nehéz megérteni őket…úgyhogy elnézem neked. De most végig hallgatsz. Te és én sosem leszünk együtt. Utállak. Egyszer sikerült majdnem megölnöd. Bátor húzás volt bevallom. De te nem vagy elég nekem. Nekem csak egyetlen egy férfi kell, és az Damon. És te és Damon… hát elég nagy a különbség. Van három másodperced, hogy kitakarodj innen… - Madie közel hajolt az arcához. Szinte súrolta Ryan arcát, majd fogta magát és elment. – na végre. Gyűlölöm az ilyen alakokat. – mondta Madie, majd oda lépett hozzám, és megcsókolt. Ez a csók más volt. szenvedélyesebb. Madie-től ez furcsa. De a csókja hasonlított Katherine csókjaira… - megyek. Még innom kell. – mondta, majd mikor elment végig húzta a kezét a mellkasomon.
- Wáó. Tiszta Katherine. – közölte Stefan.
- Ne is emlékeztess. – feleltem, majd Madie után mentem.
(Madie szemszöge)
Elhatároztam, hogy élvezni fogom a vámpírság minden egyes percét. És nem érdekel, hogy ez másoknak mennyire nem fog tetszeni. Nem szabad, hogy úgy tűnjön szenvedek. Nem szabad másoknak lelkiismeret furdalást okoznom. Egyszer úgy is megkell szoknom, hogy ez vagyok.
Már vagy a harmadik üveg vérnél tartottam, mikor Damon bejött a konyhába.
- Szia Damon. – feleltem, de nem fordultam hátra.
- Mi ez a Katherine féle stílus? – kérdezte.
- Miféle stílus? – kíváncsiskodtam, majd megfordultam, hogy lássam az arcát.
- Teljesen úgy viselkedsz, mint Katherine. Nem mondom, hogy nem tetszik, de neked ez nem áll jól. – vágta rá, majd közelebb lépett.
- Damon. Elhatároztam, hogy igen is fogom élvezni a vámpír létet. Most talán olyannak tűnök, mint Katherine, de hidd el, hogy ez így a legjobb. – feleltem, majd kimentem a konyhából, és faképnél hagytam Damont. Be fogom bizonyítani, hogy igen is jó vagy vámpírként.
Az első programom nem is lehet más, minthogy embert öljek. És meg is van a kiszemelt áldozatom. Nem más, mint Elena…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése