Puszi és ölelés mindenkinek. Jó olvasgatást :)
54.
(Damon szemszöge)
Reggel egyenesen Elenához mentem. Kint állt az ajtó előtt, mikor odaértem.
- Szia Elena. – intettem neki messziről mire ő egy hatalmas mosolyt váltott. Mikor közelebb értem a mosoly eltűnt az arcáról. – na mi az? Csak ennyi jár?
- Damon. Mit akarsz itt? – kérdezte.
- Csak megvédelek…
- Mitől? Katherine halott. Madie már nem bánt. Ez csak egy ürügy, hogy velem lehess. – Elena felhúzott szemöldökkel nézett rám. – mikor érted már meg, hogy én Stefan-t szeretem?
- Nem az oké? Van egy olyan érzésem, hogy veszélyben vagy… - hazudtam. Én is tudom, hogy ez csak ürügy, de csak ő érthet meg. És vele érzem magam újra a réginek.
- Miért van az, hogy valahányszor ezzel jössz, kiderül, hogy csak duma? Nézd Damon. Elég jól ismerlek. Köszönöm, hogy az elmúlt napokban velem voltál de ennek már vége. Én Stefan-t szeretem. Neked ott van Madie. – közölte Elena.
- Ezzel tudod mi a baj? Az, hogy Madie többé nem jön vissza. – mondtam, majd elmentem. Elena nem szólt utánnam. Még egy ideig kint állt az ajtó előtt majd bement. Gondolom most boldog, hogy sikerült megint a lelkembe gázolnia.
(Elena szemszöge)
Jenna és Jeremy elmentek vásárolni. Felhívtam Stefan-t, hogy jöjjön át, mert nincs kedvem egyedül lenni, főleg, hogy Damon bármelyik pillanatban beállíthat.
A konyhába mentem, neki álltam főzni. Jenna és Jeremy sokáig nem lesznek itthon és valamivel elkell ütnöm az időt.
Nem sokkal később Stefan megérkezett.
- Szia. – köszönt az ajtó félfának dőlve.
- Szia. – feleltem, majd oda léptem hozzá és megcsókoltam.
- Mi készül? – kérdezte kíváncsian.
- Jenna kedvence. Elakarom ütni az időt. Végre nincs miért aggódnom. Katherine meghalt már senki sem bánthat. – feleltem. Ha erre gondolok vége nyugalom tölt el, hogy biztonságban tudhatom a családomat.
- Na igen. Madie megölte így neki tartozunk hálával. – mondta Stefan, majd kivett a fiókból egy kést és szeletelni kezdte a zöldségeket.
- Tudom. És tényleg nagyon hálás vagyok érte. Tényleg jelentkezett már? – kérdeztem. Stefan sóhajtott.
- Nem. Daniel hívta fel ma. Hiányzik neki az anyja. És van egy olyan érzésem, hogy Damon is hiányzik neki. Hiába próbálná letagadni. Azt hiszem annyira már ismerem.
- Damon-nek is hiányzik Madie. Egyfolytában itt lóg nálunk. Ezzel semmi bajom sincs de Jenna már megjegyezte. – mondtam, majd elvetem Stefantól a zöldségeket és beraktam a fazékba. – ez miatt lelkiismeret furdalásom van, mert Daniel mindig nálunk keresi. Több időt tölt velem, mint a fiával…
- Ne aggódj. Damon ilyen. Sosem fog megváltozni. A lelke mélyen még mindig szerelmes beléd, mert még mindig Katherine-t látja benned. – mondta Stefan, majd hátulról megölelt.
- De én nem Katherine vagyok. És Elena vagyok. Sosem tudnék olyan lenni, mint Katherine. – feleltem, majd megfordultam, hogy megölelhessem. Ilyenkor csak Stefan karjaiban tudok megnyugodni. Ha vele vagyok, minden gondom eltűnik. Ő az egyetlen aki mindent megtud változtatni.
(Daniel szemszöge)
A mai napom is olyan volt, mint a többi. Igaz ma a srácokkal minden jó volt. Sokat nevettünk. Ők nem tudnék semmiről. Mikor találkoztunk nehéz volt megjáttszani a gond nélküli Daniel-t. Mióta anya elment nem sokat vagyok otthon. Apa és Stefan egyfolytában Elenánál vannak, ami egyre idegesítőbb. Felvetettem anyunak az ötletet a régi házról. Remélem megtudja oldani.
Hazafelé tatottam mikor megpillantottam Victoria-t. egyedül űlt egy padon. Szomorúan. A szívem majd összeszorult. Bármit is csinál a lelkem mélyen még mindig szeretem.
Odamentem hozzá.
- Dan? – tágra nyíltak a szemei a meglepődéstől. – hát te?
- Én is ezt akartam kérdezni. – mondtam, majd leültem mellé. – jól vagy?
- Ez bonyolult. – felelte, majd a földre nézett. – te?
- Ez bonyolult. – ismételtem a szavait.
- Elmondtam Tyler-nek. – kezdte.
- És? – kérdeztem kíváncsian.
- Alig akarta elhinni. Most szünetet tartunk. Átgondolja ezt az egészet. Gondolkodik a babán. Nem tudja, hogy akarja-e vagy nem. – könnyek jelentek meg a szemeiben.
- Hé. Ne sírj. Minden rendben lesz. – mondtam, majd átkaroltam.
- Nem Dan. Nem lesz.Tyler állandóan azt mondogatja, hogy mennyire nem jó ilyen fiatalon szülőnek lenni, hogy hatalmas felelősség. De mit tegyek, ha én megakarom tartani? Ha én anya akarok lenni már most? – folytatta zokogva.
- Beszéljétek meg. Mond meg neki, hogy neked szükséged van erre a picire, hogy hozzád nőtt. Ne hagyd magad manipulálni. Tyler ebben nagy művész. – feleltem.
Még órákig beszélgettünk. Felhoztuk a közös emlékeket. Nevetgéltünk. Most, hogy vele voltam mindent elefeljtettem. Victoria az egyetlen akire most szükségem lenne. De félek, hogy ismét csalódnom kell…
(Madie szemszöge)
Vacsora után Felhívtam Daniel-t. egy csöppet vidámabb volt a hangja. Örültem neki. Ezáltal nekem is könnyebb lett. Apa elintézte, hogy megcsináljuk a házat. Daniel nagyon örült mikor mondtam neki. Amikor befejeztük elindultam a szobámba. Becsuktam az ajtót.
Egyre jobban kezdem érezni Damon hiányát. Jó lenne egy fárasztó nap után átölelni. De ő nem kér belplem. Mint, ahogyan Dan is elmondta egyre többet van Elenával. Végleg elveszített. És ezt csak magának köszönheti.
Hirtelen valami koppant az ablakomon. Kinéztem, és Melanie dobálta apró kövekkel. Kinyitottam az ablakot majd halkan kiszóltam:
- Mit akarsz?
- Beszélni veled. – súgta.
- Mégis minek?
- Csak gyere le. Fontos lenne...
Hát legyen. – gondoltam magamban, majd becsuktam az ablakot. Lementem és szóltam apának, hogy elmegyek kicsit sétálni. Levettem a kocsim kulcsait, majd kimentem Melanie-hoz. Még mindig ugyanott állt. Elindultam a kocsi felé, Melanie pedig követett.
Beszálltunk, majd elhajtottunk…
(Stefan szemszöge)
Ha Elenával vagyok egy nap nagyon hamar véget ér. Ő az életem szerelme. Én, ellentétben Damon-nel nem Katherine-t látom benne.
Elena mindenben az ellentétje. De mivel Katherine halott, innentől kezdve márcsak Elena létezik.
Elindultam a nappaliba, ahol Daniel egy magazint olvasgatott. Mikor rám nézett letettem.
- Hogy vagy? – kérdeztem.
- Is-is. – felelte. Leültem mellé. – Apa miért lóg állandóan Elenával?
- Erre a kérdésre nehéz lenne válaszolni. Mielőtt megismerte anyudat nagyon szerette Elenát. – feleltem. Nem titkolozhatunk előtte. Megkell tudnia az igazságot.
- Értem. De még mindig szereti anyut, legalábbis mikor beszéltem vele ő ezt mondta. Nem igazodom ki rajta…
- Hidd el néha én sem, és már ismerem egy ideje. Apádon sosem lehetett kiigazodni… Hirtelen változtat a döntésein, amik néha őt is összezavarják. – mondtam Danielnek. Némán nézett rám.
- Anya hazajön. – közölte. Felkaptam a fejem.
- Komolyan?
- Igen. Visszaköltözik abba a házba ahol a születésem előttlakott. És egyre jobban érzem, azt, hogy én is oda megyek. Nekem erre nincs szükségem. Apa egyfolytában Elena-val van. Anyát legalább érdeklem…
- Hidd el, hogy apádat is ugyan úgy érdekled. Csak ő még nem áll készen erre. Mindig anyukád csinálta a nehezebb dolgokat. Jóvolt, hogy apud is kicserélt néhány pelenkát. – nevettem. – de képes rá. De én befolyásollak. Ez a te döntésed. Ha akarsz itt maradhatsz. De ha menni szeretnél mi nem tartunk vissza.
(Damon szemszöge)
Az egésznapomat a Grillben töltöttem. Nem volt kedvem haza menni. Daniel kerül. Végülis igaza van. Nem törődtem vele eleget. És, ha úgy dönt, hogy Miami-ba megy az anyja után, hát legyen. Nekem az a fontos, ha ő boldog.
Zárásig maradtam, majd szépen haza tántorogtam. Nem voltam becsípve… kivételesen. Nem volt hozzá erőm.
Mielőtt haza mentem volna, benéztem Elenához. Mélyen aludt. Óvatosan leűltem az ágya szélére, és néztem, ahogy alszik. Azt gondoltam, bárcsak ne ment volna el Madie. Bárcsak örökre itt maradt volna.
Elena mocorogni kedzett, majd kinyitotta a szemét. Kicsit megrémült, mert nem számított rám.
- Damon? Te mit keresel itt? – kérdezte álmosan.
- Csak beugrottam, hogy megnézzelek… - feleltem.
- Aha. Damon mi…
- Tudom már megbeszéltük. De nem tehetek ellene. Te vagy az egyetlen, akinek a közelében még valakinek érzem magam.
- Tessék? – Elena meglepődve nézett rám.
- Mióta Madie elment minden megváltozott. Lelkiismeret furdalásom van, mert Daniel szomorú és részében miattam. Nem foglakozom eleget vele. És azt hiszem ő már nem is fogja hagyni. Már semmi sem lesz újra a régi…
- Ha így állsz hozzá ne csodálkozz. – szakított félbe. – Mindent hamar feladsz. Mindenben beletörődsz, hogy ez már így marad. Egyedül csak ellenem küzdesz. Nem fogod elfogani, hogy és Stefant szeretem. A Madie-vel való kapcsolatodat egyszerűen feladod. Damon ez nem helyes. Én a te helyedben régen Madie után mentem volna.
Elenának igaza van. Mindent hamar feladok, pedig nem szabadna. Ez az amiatt, mindig így járok… ez az amiatt elvesztek mindenkit, mert hamar feladom…
- Szerinted Madie szeret még engem? – kérdeztem. Elena egy ideig hallgatott, míg én némán bámultam.
- Nézd. Ott voltam, hallottam amit mondtál neki. Tényleg elég durva volt. Én is haragudnék Stefan-ra ha ilyet vágna a fejemhez. De nem kizárt, hogy még szeret téged. Azt hiszem ismerem már annyira… felelte őszintén. Remélem, hogy igaza van. Remélem tényleg szeret.
- Tudod, te mindig olyan jó vagy hozzám. Lehet meg sem érdemlem. – feleltem mosolyogva. Elena kicsit közelebb jött hozzám, majd megfogta az arcomat.
- Igen is megérdemled. Valahol belül, mélyen legbelül – mondta és közben a mellkasomra tette a kezét – te jó ember vagy.
- Így gondolod? – suttogtam.
- Igen így. – mondta, majd egyre közelebb jött hozzám
Éreztem a lehelletét az arcomon. Bizseregtem. Jpbban, mint eddig valaha. Elena egyre közelebb jött, míg én megdermedve ültem előtte. Majd Hirtelen az ajkunk össze ért…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése