47.
Bonnie! De ez hogy lehet?
- Jól van Damon Salvatore. Sikeresen megmentetted a lányomat magadtól. – vágta rá Steven, majd gonoszan mosolygott, amitől elkapott a düh. Legszívesebben neki estem volna…
- De ugye azt tudod, hogy Daniel miatt tettem? – vágta rá dühösen. Szóval Daniel. Ha én nem akkor ő fog meghalni.
- Te dög! – amint kimondtam Bonnie rám nézett. Ő lát engem.
- Mi az Bonnie? – kérdezte Steven.
- Semmi. Nincs ott semmi. – vágta rá, majd levette rólam a tekintetét.
- Rendben. Akkor Bonnie te maradsz és gondoskodsz róla, hogy Madie meghaljon. – közölte Steven, majd elmentek. Szóval Bonni él. De hogyan?
- Hogy jöttél vissza a halálból, és mit akart legyek? – kérdezte Bonnie-tól, hisz most ő az egyetlen aki lát.
- Damon! Hallgass meg. Én veletek vagyok. nem fogom megölni Madie-t.
- Mi? ezt higgyem is el? – kérdezte, majd Bonnie-t neki nyomta a falnak.
Leszaladtam Ashley-hez, és megkértem, hogy vigye fel a testemet a nappaliba.
Damon nagyot nézett mikor a testem hirtelen a nappali közepén hevert.
- Miért hoztad ki? – kérdezte, majd a testem mellé lépett.
- Ezért. – feleltem és közelebb léptem a testemhez – Damon engedd el. – lassan leengedte Bonnie-t, majd közelebb lépett hozzám, és megakart ölelni. – ezt most nem tudod. Olyan vagyok, mint egy szellem. Nem érhetsz hozzám… én is mindennél jobban szeretnélek megölelni.
- Sajnálom kicsim, amit az előbb a fejedhez vágtam. Igen is akarom, hogy élj. Mindennél jobban. – felelte, majd a könnyek utat vágva legördültek az arcán. Még sosem láttam ennyire szenvedni. Bárcsak megölelhetném.
- Semmi baj. – feleltem.
- Bocsánat, hogy megölöm a percet, de van egy feladatunk. Megkell ölnünk Steven-t. – szakított félbe Bonnie.
- Semmi baj. Szóval, akkor tegyetek oda vissza. – mondtam és Bonnie-ra néztem.
- Szükségem lenne még egy boszorkányra. – és láss csodát:
- Sziasztok! Ohw atyám, te…
- Igen élek stb. bár nem tudom ki vagy. – szakította félbe Bonnie Alex-et.
- Alex boszorkány. – felelte Damon.
- Ho-ho-ho… ácsi! És engem megkérdezni? – két kezét széttárva nézett ránk Alex.
- Erre nincs időnk, megkell menteni Madie-t, mielőtt késő lesz és meghal. – válaszolta Ashley, majd Alex rám nézett.
- Oh. Elég… jól… nézel ki… - Alex meglepődve nézett végig rajtam.
- Igen tudom, de siessetek nincs sok időnk.
Alex és Bonnie egymásra néztek, majd valami karattyolás után összekötötték egymást. Azután valami latin szöveget kezdett el hablatyolni mindkettő, majd hirtelen felültem a saját testemben.
- Damon. – mondtam, majd oda szaladtam hozzá és megöleltem.
- Madie. Édesem. De jó, hogy végre itt vagy velem. – felelte, majd megcsókolt. Ez a csók más volt. sokkal nyugodtabb és hevesebb.
- Hahó kicsi gerlék. Még van egy feladatunk. Megkell ölnünk a fő gonoszt. – szakította félbe a tökéletes pillanatot Bonnie.
- Köszi. – mondtam, majd megöleltem. – jó, hogy itt vagy, bár fogalmam sincs róla, hogy kerültél ide, de jó tudni, hogy itt vagy.
- Én is örülök neki, hogy itt lehetek. – mondta miután elengedtem. – bár nem volt felhőtlen a kapcsolatunk aminek ugyan megvan az oka…
- Tudom. Elena mesélte. – feleltem, majd rámosolyogtam. – de, hogyan élted túl?
- Nem éltem túl. Valójában tényleg meghaltam, de Steven egyik boszorkánya megmentett. – felelte. – de erről majd még beszélek de most fontosabb dolgunk van. Kell egy fontos „Kulcs”. Valami olyasmi ami közel áll Steven-hez, és kivételesen nem te, Madie.
- Azt hiszem ilyen nem nagyon van. – vágta rá Damon. De én nem így hiszem. Igen is van egy.
- De igen van. Az a valaki akit gyűlölök. Nem más, mint…
- Katherine – vágta rá Damon.
- Pontosan.
- Akkor valahogy ide kell őt hívnunk, ami gondolom nem lesz egy könnyű eset. – fintorgott Bonnie.
- De igen, mivel az anyám, és tartozik nekem ennyivel. – feleltem, a kelleténél kicsi dühösebben.
- De Madie azt sem tudjuk, hogy hol van, és hogy lépünk vele kapcsolatba? – kérdezte Ashley.
- Van két nagyon okos boszorkányunk, majd ők megoldják. – mosolygott Damon Bonnie-ra.
- Látom jóvá akarod tenni, hogy megöltél. – pimaszul mosolygott Bonnie Damon-re aki csak a vállát vonta.
- Na jó akkor hajrá, gyerünk lássunk hozzá – erősködött Alex.
- Na igen, csak, hogy ez nem olyan könnyű. Még sosem csináltál ilyet? – kérdezte Bonnie és csípőre tette a kezét.
- De igen. – felelte Alex.
- Na igen, egy kis beütéssel… a kicsi fiamból hirtelen nagy fiú lett… apropó! Hol van Daniel? – kérdeztem Damon-től.
- Nem tudom. Szerintem kint van még…
- Állj! Nem szokott ilyen sokáig kint lenni. – szakítottam félbe. – nem szeret emberek között lenni, ezt te is tudod. – mondtam, majd elindultam kifelé… vagyis csak indultam volna, ha nem szédülök.
- Madie… innod kéne, mert hát, elég gyenge vagy. – mutatott az arcomra Damon. Megfogtam és az arcom eltorzult, a fogaim pedig… wááá…
- Na akkor gyerünk, hogy minél előbb megtudjam mi van a fiammal… - mutogattam, a konyha felé. Damon egy szempillantás alatt ott termett egy nagy pohár vérrel, amit hamar le is húztam, majd éreztem, ahogy az arcom visszaáll eredeti állapotába. A fogaim ismét normálisak lettek. – így már mindjárt más! – mosolygott Damon.
- Akkor gyerünk. Ja és lányok találjatok ki valamit Kathe… Megtalálásához. – nem akartam kimondani a nevet, mert tudtam, hogy elfog a düh.
- És én? Mit csináljak? Csak itt üljek? – kérdezte Ashley.
- Öhm van egy feladatom neked. - mondta Damon. – állj fel, és cipeld le a segged egészen a jd zárd magadra az ajtót.
- Gondolhattam volna… de ezt ugye tudod, hogy nem fogod ezt csinálni, amint visszatér az anyánk…
- Anyád. – vágtam rá a kelleténél dühösebben. – nekem már nem az anyám.
Damon még vett egy gonosz pillantást Ashley-re majd elindultunk. Siettünk, hogy minél előbb megtudjuk, hogy jól van-e. reméltem, hogy még időben oda érünk
(Ashley szemszöge)
Ezt egyszerűen nem hiszem el. Vagy ezerszer elmondtam, hogy nem én akartam megölni Madie-t. Biztosan annak a hülye Steven keze van benne. De gyűlölöm. Csak kerüljön a kezeim közé. De előtte vérhez kell jutnom. Teljesen mindegy hogyan, de szükségem van rá.
Kimentem az ajtó mögül, majd oda, ahol a vér készletét tartja.
Mikor kinyitottam meglepődtem. Az egész üres volt. Dühös lettem, majd lecsaptam az ajtót.
Gyűlölöm Damon-t. Annyira nem szeretem már… vagy igen? most csak a szomjúság beszél belőlem.
Felmentem ahol a két boszi már kísérleteztek, de Bonnie mindig kiakad valamin.
- Nem hiszem el Alex! Csak próbálj meg valahogy összpontosítani…
- Bonnie, leállnál egy percre is. elég volt már abból, hogy mindenért beszólsz… - vágta rá Alex a szokottnál dühösebben.
- Nem állok le. Madie élete a tét. Vagy talán te, nem akarod megmenteni? – kérdezte Bonnie kicsit idegesen.
- Wáó. Imádom mikor két boszorkány veszekedik.
- POFA BE!- kiáltották egyszerre.
- Ookéé. – feleltem, majd kimentem a konyhába. Itt is hallani lehetett, ahogy marják egymást.
Keresgélni kezdtem. A fejem már kezdett szét esni, annyira fájt. Már napok óta nem jutottam vérhez. Madie, hogy bírja ki több hétig egy folytában? Elképzelni sem tudom.
Minden létező helyet, de sehol semmi. Végül szerencsémre beállított Stefan.
- Bonnie? – hallottam Elena meglepett hangját. Gyorsan kinéztem az ajtó mögül.
- Elena! – mondta Bonnie, majd Alex az égre emelte a fejét, jobban mondva a plafonra.
- Te meg, hogy? – kérdezte piros szemekkel. Hihetetlen ez a hasonlóság. Csak én szőke vagyok, és kék a szemem.
- Ez hosszú történet. De Madie veszélyben van…
- Nem. Madie meghalt… - vágta rá Elena.
- Nem. csak le volt gyengülve! – vágta rá Bonnie.
- Tessék? – kérdezte meglepődve Stefan. Kicsit közelebb léptem, de amilyen béna voltam, sikerült megbotlanom a saját lábamban és elég keményen hasra huppantam.
- Ashley? – kérdezte mindenki egyszerre.
- He-hello! – integettem, mint aki megőrült. Miért kell ekkora bénának lennem? – csak folytassátok tovább. Mintha itt sem lennék. – de amekkora szerencsém van felállni sem tudtam. Egyre gyengébb vagyok. muszáj vérhez jutnom.
- Ashley jól vagy? – kérdezte Stefan.
- I-igen! csak napok óta nem ittam… és hát… na mindegy. – feleltem, majd sikerült a két kezemmel felnyomni magam. De… - ne, ne, ne – majd elgyengültem és földre rogytam. Alex elfojtott egy mosolyt.
- Ashley, látom, hogy nem vagy jól. – Mondta Stefan miközben felsegített.
- Igen. jól tudod. És tudod miért? Mert a drágalátos bátyád egy rohadék. Először bezár abba a ketrecbe, majd rádob a vasfű ültetvényetekre, majd visszaküld oda. Elegem van. Amint lesz alkalmam eltűnök innen a büdös fenébe… - feleltem, miután nehezen lábra álltam. Stefan odasegített a kanapéhoz, majd leültem.
- Hozok vért. – mondta Stefan, majd eltűnt. Elenáék ügyet sem vetettek rám.
- Annyi mesélni valóm van Bonnie! Olyan jó, hogy itt vagy. Sajnálom, hogy nem jártam ki sűrűbben hozzád csak most minden a fejetetején áll…
- Hé semmi baj. – nyugtatta Bonnie Elenát. – megértem. Nem kell ezen idegeskedned.
Mintha levegő lennék. Egyre jobban idegesített. Egyedül csak Alex volt az aki legalább rám nézett.
- Tudod Elena, elég idegesítő, hogy ennyi mindenben hasonlítunk egymásra. – közöltem velük dühösen. – észre sem veszed, hogy mi van, én persze egyből ugornék,ha valami bajod lenne. De várj. Te nem is rám hasonlítasz, hanem anyámra.
- Na ezt most hagyd abba! Fogalmad sincs róla, hogy mennyire különbözünk. – vágta rá Elena idegesen.
- Tudod mit mondok Elena? Hiába próbálod bebeszélni magadnak, hogy nem hasonlítasz rá, akkor is tudom, hogy igen. Hallottam, hogy nem egyszer volt „kalandod” Damon-nel. Vajon ki volt még ilyen? Oh! Várjunk csak, azt hiszem, tudom. Katherine Pierce. – színpadiasan adtam elő. Elena forrt a dühtől.
- Nem volt kalandom Damon-nel, nem hasonlítok se rád, sem az idióta anyádra. Nem érdekel, hogy mit tudsz rólam, ami esetleg hasonlítana rá. És tudod mit? Ha tehetném mindkettőtökön most azonnal átszúrnék egy tört. – Elena ökölbe szorította a kezeit. Ettől nem igazán ijedtem meg. Sőt csak nevetni kezdtem rajta. Hangosan hahotázva törtem ki.
- Elmegyek, és erre kell visszajönnöm? Elena drága, te megint idegeskedsz? Ez nem tesz jót neked a te állapotodban… És Ashley? Te hogy nézel ki? – mindenki meglepetten bámulta Katherine-t.
- Kérdezd Da…
- Nem megmondtam, hogy vigyázz a húgodra? Erre meg akarod ölni? Mégis mit képzelsz? –nekem ugrott, majd lekevert egy akkora pofont, hogy a nappali másik végében kötöttem ki.
- Én sajnálom nem akartam… - feleltem. Miért kapom mindig ezt?
- Mi a fene… Katherine? – Stefan szakította félbe. Elena ijedten odarohant hozzá.
- Szia Stefan. Téged is jó látni. Igen kösz jól vagyok. – felelte Katherine. Nyílván Stefan gonosz pillantásaira reagált így.
(Madie szemszöge)
Mikor kiértünk a parkba sehol sem találtuk Danielt. már vagy ezerszer körbe néztük az egészet, de sehol semmi. Majd az egyik bokorban megpillantottam valamit.
- Damon… - a torkomban egy hatalmas gombóc volt.
- Semmi baj. Nyugi. – mondta, majd kihúzta a lábánál fogva a testet.
Nem. Nem. Daniel. Édes istenem. Itt fekszik, mint valami… nem tudom mi.
- Semmi baj Madie. Még él, de nagyon le van gyengülve. – felelte Damon. Felhúzta az ingjét, és Daniel kezén ott virított egy harapás nyom.
- Mi a… ugye nem? – kérdeztem.
- De Madie. Megharapta egy vérfarkas…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése