46.
(Damon szemszöge)
- MIT MŰVELTÉL? – kiáltottam Ashley-re, majd neki estem, és fojtogatni kezdtem. Mérhetetlenül dühös lettem. Talán Madie meghalt. Miatta. – ESKÜSZÖM, HOGY MEGÖLLEK. MIÉRT KELLETT EZT CSINÉLNOD MIÉRT? – odarohantam Madie testéhez, és kikaptam a tőrt, majd Ashley gyomrába vágtam.
- Damon állj le. Ez nem megoldás… - Stefan hátulról rángatott le Ashley-ről aki, lassan a földre rogyott a tőrrel a hasában.
- De megölte Stefan. Megölte Madie-t… - sírni kezdtem. Ez a kis dög elvette tőlem azt, ami a legfontosabb volt az életemben. Talán végleg…
Stefan lassan hátra fordult Madie élettelen testéhez. Olyan volt, mint egy szobor. Semmi mozdulat, még csak egy levegő vétel sem… elvesztettem.
Stefan lassan megfogta Madie testét.
Én még mindig önkívületi állapotban voltam, most már a földön térdelve. Éreztem ahogy a könnyeim utat vágnak maguknak. Életem értelme meghalt. Mindez persze Katherine hibája miatt. Bárcsak bent maradt volna a sírban. Bárcsak ott döglött volna meg. Akkor Madie sem lenne… így talán jobb lenne neki. de most már mindegy.
A szemem sarkából láttam, hogy Ashley kezd feltápászkodni. Villámgyorsan ott termettem és felemeltem a nyakánál fogva.
- Miért kellett megölnöd?
- Sa- sajnálom. Nem tudom mi ütött belém. – mentegetőzött, de tudom, hogy olyan, mint az anyja.
- Persze. Higgyem is el. – közöltem vele, majd a földhöz csaptam, úgy, hogy kis híján szétesett. – te nem tudod mit érzek most. Azt sem tudom, mihez kezdjek veled. Legszívesebben megölnélek, de azt is akarom, hogy szenvedj. Elvetted tőlem, ami igazán éltetett. Daniel elment, most meg Madie. És ne merj kifogást találni. – közöltem vele, majd egy nagyot rúgtam az oldalába. Azt hiszem egy bordája eltört. D ez még mindig kevés, amit Madie-vel tett. Esküszöm, hogy megbosszulom.
- Damon még is mi a fenét művelsz? – Stefan dühösen meredt rám.
- Semmit, csak megadom neki ami megérdemel…
- Állj le Damon. Ezzel csak magadnak rontasz. Katherine…
- Minden miatta van, és még egyszer ki ne merd mondani annak a ribancnak a nevét, mert esküszöm, hogy végzek veled.
(Stefan szemszöge)
Damon kikészült. Nem csodálom, hisz elvesztette Madie-t. Bár nem hiszem, és ez csak az én véleményem, és nem akarom, hogy Damon hiú ábrándokban higgyen. Lehet én is így reagálnék, ha meghalna Elena…
De ebbe bele se merek gondolni. Míg Damon fent van, és Ashley a pincében, Madie teste mellett, addig átmegyek Elenához. El kell neki mondanom.
Beültem a piros „kicsi kocsimba” és elhajtottam. Egy rövidebb úton mentem, egy elég hamar odaértem. Kint ültek a lépcsőn Jeremy-vel. Mikor megpillantott hatalmas mosoly terült el a gyönyörű arcán, mely csak úgy ragyogott a napfényben
- Ne is mondtad, hogy jössz. – mondta, majd a lágy ajkait az enyémeknek nyomta, és lágyan csókolni kezdett.
- Nem, mert nem számítottam rá… hogy ezért kell jönnöm… - feleltem akadozva.
- Miért? Miért jöttél? – kérdezte kíváncsian, és még mindig mosolygott.
- Madie… - a földre szegeztem tekintetem.
- Mi van vele? – kérdezte idegesen.
- Ashley… meg… megölte… - Elena ledöbbent…
- Hogy mi? Nem. Nem az nem lehet… - felelte, majd hatalmas könnycseppek jelentek meg az arcán…
- Hé, semmi baj… - mondtam, majd megöleltem. Elena zokogni kezdett.
- De miért csinálta? Mit ártott neki az a szerencsétlen lány?
- Nem tudom kicsim… nem tudom. – válaszoltam.
Bekísértem Elenát a szobájába. Jeremy utánunk jött. Nehezen mondtam ki még egyszer hogy mi történt.
Megvártam míg Elena elalszik. Sírva aludt el szegény.
Lementem a konyhába. Jenna már hazaért.
- Szia Stefan. – üdvözölt széles mosollyal, de mikor meglátta, hogy nézek rá megijedt. – mi a baj? Elena jól van?
- Elena jól van, és Jeremy is, csak Madie nem. Meghalt. – hirtelen és érzelem mentesen mondtam ki.
- Édes istenem. Mikor és hogyan?
- Ma. Leesett a lépcsőn és… kitörte a nyakát. – hazudtam.
- Damon? Hogy van?- kérdezte, míg töltött egy pohár vizet és elém rakta.
- Rosszul van. Nehezen viseli. És még Danielnek is el kell mondania. – feleltem.
- Hát igen, Daniel. Még kisgyerek. Szegényem. Azt hiszem tudom mit fog érezni, ha megtudja, vagy is csak sejtem, hisz a Jeremy-ék is elvesztették a szüleiket. – felelte, majd sóhajtott.
- Igen de, ha most nem haragszol mennék, mert Egyedül van Damon, és szüksége van a társaságra.
- Persze menj csak. – felelte mosolyogva.
Villámgyorsan haza száguldottam. Mikor beléptem a lakásba Damon bőröndjei az ajtó előtt álltak.
- Még is hová készülsz? – kérdeztem mikor lejött az emeletről.
- Elmegyek. Nem akarok itt lenni többé. Madie nélkül az életem egyenlő a nullával. – felelte. Mielőtt megragadhatta volna a bőröndöt elkaptam a kezét.
(Madie szemszöge)
Láttam, amint Damon a bőröndök előtt áll. Elakar menni, pedig itt vagyok.
- Damon ne menj sehová. Itt vagyok. Látod? – megakarta fogni a kezét, de nem ment. Átnyúltam rajta.
- Mi a baj? – kérdezte Stefan, és követte Damon tekintetét a karjára.
- Mintha valami megérintett volna, de csak képzelődőm. – felelte majd Stefan-ra nézett.
- Nem mehetsz most el. Danielnek szüksége van rád. Még nem tudja, hogy Madie…
- Tudom –vágta rá Damon.
- Mi? mit nem tud? És mi van velem? Valaki elmagyarázná mi folyik itt? – hiába minden erő feszítés egyikük sem hallotta, hogy mit mondok. De miért? Talán? Nem, nem az nem lehet. Nem halhattam meg.
Követtem Damon-t a szobájába amíg felcipelte a cuccokat, majd lement a pincébe. Ashley-t bezárták, oda ahova egyszer engem is. És észrevettem a saját testemet a faágyon. Élettelen, és hófehér.
- Damon kérlek. Hidd el, hogy nem én voltam. Esküszöm. Én nem tudom mi ütött belém. – Ashley mentegetőzött valamiért, de nem értettem. Damon belerúgott, de úgy, hogy Ashley a vasfű ültetvényre repült és fájdalmasan felsikított.
- Fogd be a pofádat! Nézd meg mit tettél a húgoddal. Megölted. És nem érdekelnek a kitalációid. Hosszú és Fájdalmas halálban lesz részed. Ezt garantálom. – közölte, majd kiment, és becsapta maga után az ajtót. Ekkor minden beugrott. Emlékszem, hogy a nappaliban ültem, és Ashley ideges volt, majd elővett hirtelen egy fatört és belém dobta, és ekkor sötétedett el minden.
- Te öltél meg engem! Te, akit annyira szerettem. Miért kellett? – hiába mondtam, tudom, hogy úgy sem hallja meg.
- Madie? – kérdezte meglepetten, miközben rám nézett.
- Te látsz engem? – kérdeztem meglepetten.
- Igen. De ez, hogy hisz…
- Nem. Nem öltél meg. – gondolkozni kezdtem. Emlékszem, hogy olvastam arról, hogy, ha egy vámpírt nem ölnek meg, egy idő után olyan lesz, mint egy szellem, annyi különbséggel, hogy ha a teste közelében van látható lesz. – csak legyengítettél.
- Akkor élsz? Sajnálom, csak segíts valahogy, mert fáj. – mondta Ashley, és felszisszent. De mikor közelebb léptem eltűntem.
- Csak a testem közvetlen közelében vagyok látható. De ez még jobban gyengít. – feleltem.
- Akkor szólni kéne Damon-nek vagy nem tudom. kérlek. – könyörgött.
- Nem hiszem, hogy megérdemelnéd. Megakartál ölni….
- De nem önszántamból. –vágta rá. Nem érdekelt, hogy mit mond.
- Várj, ha te látsz így akkor ők is fognak. – jutott a „hajam alá”. Kiabálni kezdtem:- Damon! Damon hallasz? Én vagyok az Madie, de siess, mert nem fog sokáig tartani.
Nem sokkal később gyors léptekre lettem figyelmes.
- Madie? – kérdezte könnyes szemekkel Damon.
- Igen én vagyok, de igyekezz találj ki valamit mert megfogok halni. – sürgettem
- De én nem... – felelt.
- Mi? – kérdeztem vissza. – mit nem?
- Nem akarom, hogy élj… - nem hittem a fülemnek.
- Tessék?
- Eleget szenvedtél már. Így lesz a legjobb. Elkell, hogy engedjelek. – könnyedén, és érzelem mentesen mondta.
- Damon? Te hallod mit beszélsz? – dühös lettem.
- Igen hallom. – felelte ugyanúgy.
- Mi lett veled? Damon ezt nem teheted. Ez nem megoldás. Nem hagyhatsz el. Nem engedheted meg, hogy…
- DE IGEN IS MEGENGEDHETEM. ELÉG VOLT MÁR ABBÓL, HOGY SZENVEDSZ, ÉS EZT A POFÁMBA ZÚDÍTOD. ELÉG VOLT AZ ÖRÖKÖS HISZTIDBŐL! – csak néztem ki a fejemből. Nem hittem a fülemnek.
- A hisztimből? Mégis mióta vagy ilyen velem? – kérdeztem most már könnyes szemekkel.
- Azóta mióta meghaltál. Elfogadtam a tényt, hogy többé nem leszel az enyém. És nem akarlak még egyszer elveszteni… elég volt. – közölte majd kiment, és bezárta maga mögött az ajtót.
Szóval így állunk. Damon eldöntötte. Megfogok halni. Miért akarja? Mert biztos, hogy nem ez az igazi válasz. Jobb, ha utána nézek.
Mikor felmentem hatalmas meglepetés ért.
Steven? De hisz őt megölték. Láttam. De nem csak ő volt ott. Ha nem valaki egészen más. Valaki akit már régen elfelejtettem. Akit már régen nem láttam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése