Sziasztok!

Meghoztam a  következő fejezetet. Remélem tetszeni fog. Ismét egy csavarral bővült a történet :)
Jó olvasgatást, puszi és ölelés mindenkinek :)

67.

-         Nézd Elena. Elég rágalmazást kaptam ez miatt. Te leszel az utolsó. Mert nem vagyok hajlandó többé ezt elviselni. Te jelen pillanatban egy kis senki vagy hozzám képest. Úgyhogy azt ajánlom fogd be a szádat és húzd meg magad egy sarokban, vagy bújj meg a tömegben, hogy ne is lássalak. Szeretem Stefan-t. jobban, mint azt ahogyan te…ti eltudjátok képzelni.

-         Húzzam meg magam? Miközben Stefan-nal enyelegsz? Elvagy tévedve. Én nem fogom ezt elviselni. Ő életem szerelme. Nem fogom csak úgy elengedni. – vágta rá Elena, egy fokkal nyugottabban.

-         Ha az lenne, akkor nem csókoltad volna meg Damon-t. – válaszoltam. Elena egy ideig csendben nézett minket. Tekintete cikázott kettönkön.

-         Jobb, ha most elmentek. Egyedül akarok lenni. – nem válszoltam semmit, kimentem a folyosóra. Stefan nem jött utánnam. Elena megállította. Hallgatózni kezdtem:

-         Stefan csak egy kérdésre felelj. Ő miben jobb, mint én? – Stefan egy ideig csendben volt, majd ezt felelte.

-         Nem jobb, mint te, de te sem vagy nála jobb…

-         Akkor… akkor miért pont ő? Hisz annyi más lány van a városban. Miért pont Madie? Stefan neki családja van…

-         Volt. Ő döntött így. És, ha ő ezt választottam, hát legyen. Sosem volt titok, hogy mindig is éreztem iránta valamit. – mondta Stefan, majd egy kis idő múlva kijött a szobából. – jól vagy?

-         Persze. Miért ne lennék jól? – feleltem mosollyal az arcomon.

-         Csak kérdeztem. Gondolom hallottad, hogy…

-         Igen. És sajnálom, hogy hallgatóztam.

-         Semmi baj. Nem haragszom. De most menjünk haza jó? – válaszolta Stefan, majd megpuszilta a homlokomat.

(Damon Salvatore)

Mikor hazaértem meglepetés ért. Egy nem várt személy várt a kapu előtt.

-         Na nézd csak ki van itt. Mit akarsz? – kérdeztem gúnyosan.

-         Átjöttem beszélgetni. – válaszolta Jake.

-         Most rád van legkevésbé szükségem…

-         Nem hozzád jöttem. Madie-hez. Hol van? – kérdezte.

-         Madie nincs itthon. Gondolom Stefan szerelmével van…

-         Tessék? Kivel? – nézett rám meglepődve.

-         Ah… Nyílván nem tudtad. De most már igen, szóval menj hozzá, kérdezősködj, tudj meg mindent, de most kopj le. – közöltem vele flegmán.

-         És, ha én ezekután nem akarom látni Madie-t? – vágta rá. Ez meglepett.

-         Az elég vicces lenne. – válaszoltam. – mindened a hugod. Engem meg gyűlölsz.

-         Az igaz, hogy gyűlöllek, de Madie megváltozott. Többé már nem olyan, mint régen. – felelte.

-         Akkor egy Madie-ről beszélünk. –válaszoltam, majd biccentettem egyet a fejemmel, hogy jöjjön be.

-         Mi történt, hogy vége lett Madie-vel? – faggatott Jake miközben ledobta magát a kanapéra.

-         Hülyeséget csináltam. És az én hibám az egész. Modnjuk azt, hogy a halált kívántam… - mondtam, majd töltöttem egy-egy italt.

-         Tőled nehéz elvárni, hogy ne csinálj hülyeséget. – közölte, majd miután oda adtam neki a poharat egy másodperc alatt lehúzta.

-         Wow. Te komolyan Madie Sal… Roberts bátyja vagy? – kérdeztem meglepődve egy kis nyelvbotlással. Nagyon nehéz lesz ezt felfogni.

-         Roberts? Mi van, Madie már nem a feleséged? A hugom tud valamit. – mondta röhögve.

-         Tud. Rosszabb, mint Katherine Pierce volt valamikor. Olyan, mint egy rossz ribanc. – válaszoltam nevetve és ittam egykortyot az italomból.

-         Mondasz valamit Damon. – nem hittem a fülemnek. Jake-be meg mi a frász ütött? Van egy olyan érzésem, hogy készül valamire.

-         Na jó, elég volt. Mit tervezel? – kérdeztem.

-         Én? Semmit. Honnan veszed? – kérdezte halál nyugodtan.

-         Mert nem vagy képes erre. Nem tudsz így beszélni a hugodról… tiszta szívből legalább is. Ismerlek már annyira, hogy tudjam, nem ártanál neki.

-         Nem. Nem ártanék neki. De elvetette a határt. Olyat tett, amit annak idején soha sem. – felelte, majd felállt, és a szemembe nézett.

-         Szóval te komolyan beszélsz. – feleltem, majd ismét kortyoltam az italomból. – tudod mit nem értek? Miért nem ezzel az oldaladdal ismerkedtem meg? még talán haverok is lehettünk volna.

-         Na azt kétlem. – felelte gúnyosan.

-         Hát jó. Te tudod. – mondtam.

-         Na jó megyek, nem zargatlak tovább. Madie úgy sincs már itt. – mondta majd elindult az ajtó felé.

-         A régi házatokban megtalálod. – közöltem vele. Kicsit megsajnáltam, bár nem igazán érdekeltek az érzései.

-         Oh. Köszönöm. Hamarosan meglátogatom. – mondtam, majd kiment.

-         Azt meghiszem. – mondtam nevetve.

(Madie szemszöge)

Stefan eljött velem haza. Mindennél végeztünk. Elmondtuk Mindenkinek akinek kellett. Végre megnyugodtam, mert azzal lehetek, akit szeretek. Jelen pillanatban nem igazán érdekelt az, hogy elítélnek minket. Szeretem Stefan-t. jobban, mint bárki mást.

-         mind gondolkozol? – rázott ki a gondolat menetelemből Stefan bársonyos hangja.

-         Azon, hogy milyen “könnyen” túl vagyunk ezen. – válaszoltam. – Végülis elkerültük, a hatalmi harcot. Damon nem bántott téged, és te sem őt… annyira. Végülis jól alakult minden. Jobban, mint terveztem.

-         Ez igaz. Elena is elég jól fogadta. – mondta egy elfolytott mosollyal.

-         Na igen, mivel a drága ex-férjem felvilágosította. – feleltem, majd leültem a nappaliba a kanapéra. Stefan meg mellém, és magához húzott.

-         Damon mindig ilyen volt. Szeret másoknak szenvedést okozni.

-         Tudom. Nekem is azt okozott. Főleg az utóbbi időben. Sosem fogom felfogni azt, hogy a halálomat kívánta. Szerettem őt, ő meg egy baromságon kiakadt, és kimondta azt, amivel végül betelt a pohár. És ekkor jöttél te. Te vagy az, aki mindent megváltoztatott bennem. Végre értékelni is tudom az életemet. Nem kell folyton azon agyalnom, hogy mikor törik rám az ajtót, és elveszik tőlem azt, akit szeretek. – feleltem, s közben visszagondoltam azokra a dolgokra, amik akkor történtek mikor Damon-nel voltam.

-         Én nem fogom hagyni, hogy bármi bajod essen. – mondta Stefan majd megcsókolt.

-         Annyira szeretlek. – válaszoltam, majd megöleltem. Erősen magához szorított.

-         Én is nagyon szeretlek.

Lassan elengedtem, majd rá néztem. Az arca meggyötört volt. Láttam, hogy valami nincs rendben.

-         Mi a baj? – kérdeztem. Nem kellett sok, hogy kitaláljam, mi a baj. – Elena miatt vagy ilyen, ugye?

-         Igen. Kicsit lelkiismeret furdalásom van vele szemben. Lehet, nem így kellett volna megtudnia. Félek, hogy valami hülyeséget csinál. – felelte, és tekintetét a padlóra szegezte. Szégyelte magát.

-         Hé. Semmi baj. Én is ugyanezt érzem. Csak kétlem, hogy Damon hülyeséget csinálna. Max lehúz néhány üveg alkoholt, mint mindig.  – feleltem viccelődve. Stefan nem reagált. – tudod, mit? Kicsit egyedül hagylak, hogy átgondold ezt a dolgot. Addig rendbe teszem magam lefürdök meg stb. Majd jövök. – mondtam majd megpusziltam az arcát és ott hagytam egyedül a nappaliba. Lassan felsétáltam a szobámba.

Egy ideig elidőztem a szekrényem előtt, hogy mit vegyek fel. Végül egy cső naci, és egy rózsaszín strasszos felső mellett döntöttem, ami fél vállas.

Bementem a fürdőbe, majd megengedtem a kádba a forró vizet. A kedvenc fürdősómat raktam bele.

Leültem a kád szélére, és vártam, hogy megteljen.

Egyfolytában azok a képek jelentek meg előttem, mikor Damon-nel még együtt voltam. Az a sok szép pillanat. Emlékszem mikor először csókoltam meg a Grill-ben, nem törődve azza, hogy ki mit mond. Ő volt akkor az egyetlen, aki fontos volt számomra. Ott állt mellettem mikor szükségem volt rá. mellettem volt a nehéz időszakokban. Az egész akkor romlott meg, mikor teherbe estem Daniel-el. Damon, Mintha azért menekült volna el, hogy megússza a dolgot. De tudtam, hogy csak védeni akart minket azzal, hogy megöli Katherine-t. Sok jó dolgot tett értünk, amit én sosem háláltam meg. csak szidtam. Rosszabb voltam, mint Katherine. Ő legalább kimondta azt, hogy: Köszönöm. Még, ha nem is szívből.de én még ennyit sem tettem. Nem én szenvedtem Damon mellett, hanem Damon mellettem. Pokollá tettem az életét. Mégsem kérdeztem, hogy akarja-e egyáltalán a gyereket. Csak megszültem. És még én vontam kérdőre. Sosem törődtem az érzéseivel, csak a sajátommal. Sosem kérdeztem meg, hogy mi jár a fejében. Sosem kérdeztem meg, hogy mit akar. Sosem törődtem vele igazán.

Miért csak akkor jövonk rá, hogy mit tettünk mikor már késő? Tetteink határozzák meg sorsunkat. És én okoztam ezt magamnak.

Szép lassan összeszedtem magam, ésletöröltem a könnyeimet. Elzártam a vizet, majd hangokat hallottam lentről.

Megijedtem így gyorsan leszaladtam.

A bejárati ajtó nyitva volt.

-         Stefan, minden rendben? – kiáltottam,míg becsuktam, de nem jött választ. – Stefan itt vagy? – kiáltottam ismét, de erre sem jött válasz. Bementem a nappaliba. Nem találtam mást, csak egy hatalmas véfoltot a fehér szőnyegen…

(Stefan szemszöge)

Egy autóban voltam, mikor felébredtem. Nem tudtom hová tartottunk. Már sötétedett oda kint, mikor hirtelen megálltunk.

A sofőr kiszállt, majd nem sokkal később valaki kirántott a kocsiból a másik oldalról. Végig húzott a földön és pár lépcsőfokon be egy épületbe, ahol a földre dobta a kezeimte, és a fejem ismét egy hatalmas át koppant. Nem láttam senkit körülöttem, csak hangokat hallottam.

-         Megszerezted, amit kértem? – kérdezte egy női hang.

-         Meg. oda kint fekszik a hallban.  – válaszolta egy férfi. Egyikük hangját sem ismertem fel, mert torzulva hallottam.

-         Tökéletes. Most már csak annyi a dolgunk, hogy várunk. Köszönöm Jake. Ezért még hálás leszek neked egyszer. Köszönöm. – mondta a nő. Ekkor rájöttem, hogy kik ők.

-         Örömmel tettem Melanie.