Sziasztok!

Meghoztam az új fejezetet. ez most sokkal rövidebb lett a szokásosnál, de most így jött ki a történet. Ha minden igaz akkor a következő rész lesz az összeírt :) Azt, hogy meddig tart azt majd ismét, egy szavazással fogjuk eldönteni. De ezen ráér agyalni, ha meg hozom azt a fejezetet is. Na de haladjunk tovább. Jó olvasgatást. Puszi és ölelés :)




71.

-    Tessék? Ez most komolyan mondtad? – kérdeztem dühösen.
-    Nem Madie én…
-    Nem érdekel a fiad? Inkábbélsz nélküle? Akkor tudod, mit. Felejtsd el őt örökre. Ezek után nem hiszem, hogy kíváncsi lenne rád.- mondtam majd hátát fordítottam, és eljöttem…
Stefan csendben követett. Nem szólt hozzám, csak akkor mikor hazaértünk.
-    Jól vagy?
-    Szerinted? Damon egy utálatos dög. Biztosan élvezkedik azon, hogy engem folyton bánt, pedig én az istenért sem tennem meg ezt vele. Még is mit gondol? Hogy ezzel visszaédesget magához? Mert, ha igen akkor téved. Főleg most nem. Talán megint gyerekem lesz. – mondtam, majd felmentem a szobába. Stefan ott maradt a nappaliban.
Lefeküdtem az ágyra, és összehúztam magam. Sírni kezdtem. Valószínű meghallotta Stefan, mert alig pár másodperc múlva ott volt mellettem.
-    Miért csinálja ezt? Élvezi? – kérdeztem zokogva. Stefan a derekamat simogatta.
-    Nem tudom…
-    Hisz szerettem. Neki adtam az életemet. Szűltem neki egy gyereket… - vettem egy nagy levegőt, mert ismét elkapott a hányinger. – ne haragudj, hogy ezzel terhellek.
-    Semmi baj. Minden rendben. Csak nyugodtan. Nem haragszom érte. Kivel oszthatnád meg?Én minidg veled leszek. – felelte, majd megcsókolta a homlokomat. – Jézusom Madie. Te tűz forró vagy…
-    Mi? – kérdeztem meglepve. – nem is érzem.
-    Maradj itt hozok borogatást. Addig takarózz be, hogy kiizzadd. – mondta majd eltűnt. Én pedig követtem az utasításait.
Jól betakaróztam. Ettől nagyon melegem lett. Éreztem ahogy folyt rólam a víz. Közben Stefan is megérkezett.
-    Madie, ez nem normális… - mondta, miközben rá rakta a homlokomra hidegvizes rongyot.
-    Nem tudom. Lehet csak beteg vagyok. Talán ezért vannak tüneteim. – válaszoltam.
-    Remélem nem. – mondta, majd megsimogatta az arcom. – mi lenne, ha most aludnál egy kicsit?
-    Az jó lenne. – mondtam halkan.
-    Itt maradok veled, míg elalszol. – felelte, majd bebújt mellém és magához húzott.
Pár másodperc múlva el is aludtam…

(Elena szemszöge)

-    Damon, te még mindig szereted Madie-t igaz? – tettem fel a kérdést egyből, ahogy visszatértünk a birtokra.
-    Dehogy szeretem… - vágta rá dühösen.
-    Akkor miért lettél olyan ideges, mikor megláttad őket Stefan-nal? – folytattam.
-    Nem voltam ideges. Tudod miért? Mert te sokkal jobb vagy nála. – mondta, miközben oda lépett hozzám, és megfogta két kezével az arcomat.
-    Ezt most csak úgy mondod. Ismerlek. – közöltem vele, amin felkapta a vizet.
-    Neked meg mi bajod van? Féltékeny vagy? Vagy azt akarod, hogy minden olyan legyen mint régen? Mert erre életed végéig várhatsz. – felkapta a vizet. Megfogott egy poharat, és a falhoz vágta…
-    Ezt te élvezed? – kérdeztem a falra mutatva. – akárhányszor ideges vagy mindig összetörsz valamit, vagy megölsz valakit. A következő én leszek?
Damon erre nem mondott semmit. Végre felfogta, hogy miről beszélek. Nem képes elengedni Madie-t. ahogy én sem Stefan-t. nekem is rossz volt őket együtt látni. Főleg, ahogy egészvégig engem nézett, míg Damon és Madie veszekedtek…
-    Sosem leszünk túl rajtuk, ugye? – kérdeztem, míg leültem a kanapéra.
-    Nem tudom Elena. Talán. Vagy nem. Nem tudok erre mit mondani. – sóhajtotta.

(Madie szemszöge)

Valamikor este felé ébredtem fel. Most már sokkal jobban vagyok. Hirtelen ajtócsukódásra lettem figyelmes. Lementem a földszintre. Stefan ekkor érkezett meg valahonnan.
-    Szia. Jobban vagy? – kérdezte, majd levetette a dzsekijét.
-    Szia. Igen. Sokkal jobban. Hol voltál? – kérdeztem.
-    Csak elmentem a gyógyszertárba. – válaszolta, majd egy pici dobozkát dobott felém.
-    Terhességi teszt? – kérdeztem meglepődve.
-    Jobb, ha minél előbb megtudjuk az igazat. – mondta, majd felment az emeletre.
Leültem a lépcsőre, és csak néztem a dobozt. Nem tudtam kinyitani. Nem ment. Még nem álltam rá készen.
Végül rászántam magam a dologra. Az egész nem telt 5 percbe. Az eredményre pedig csak 2 percet kell várni.
-    Stefan. Mi van ha…
-    Akkor majd meglátjuk. – vágta rá hirtelen. – még ne gondolkodjunk előre.
-    Előre? Hisz márcsak egy perc és minden kiderül. Most van itt az ideje, hogy eldöntsük mi legyen vele. –feleltem.
-    Vele? Nem biztos, hogy ott van valami…
-    Ahogy az sem, hogy nincs. – válaszoltam, majd ránéztem az órára. – lettél. Most kiderül minden…
Remegő kezekkel néztem meg.
-    Hány csík van? – kérdezte Stefan ingerülten.
-    3. – feleltem és egy hatalmas gombóc lett a torkom. Nekidőltem a falnak, majd lecsúsztam a földre.
-    Akkor te most…
-    Babánk lesz. – súgtam halkan.
Stefan hirtelen elrohant. Biztosan megrémült. Amin nem is csodálkozom. Nem készült fel rá. ahogyan én sem. Nem tudnék egy újabb gyereket felnevelni.
Valaki kopogtatott az ajtón. Gyorsan összeszedtem magam, majd leszaladtam és kinyitottam.
-    Melanie?
-    Szia Madie. Gondoltam meglátogatlak. Minden rendben? Olyan nyúzott vagy…
-    Gyere be. Elmondok mindent. – mondtam, majd behívtam a házba.
-    Igazából nekem is van egy nagyon fontos mondanivalóm… Daniel-ről… -
-    Mi történt vele? – kérdeztem idegesen. – jól van?
-    Nem nincs jól. Elütötték. Viszont nem tudom, hogy hová vihették, mert nincs egyik korházban sem…
-    Ne! Édes istenem. A fiam…