Sziasztok!

Meghoztam a  következő fejezetet. Remélem tetszeni fog. Ismét egy csavarral bővült a történet :)
Jó olvasgatást, puszi és ölelés mindenkinek :)

67.

-         Nézd Elena. Elég rágalmazást kaptam ez miatt. Te leszel az utolsó. Mert nem vagyok hajlandó többé ezt elviselni. Te jelen pillanatban egy kis senki vagy hozzám képest. Úgyhogy azt ajánlom fogd be a szádat és húzd meg magad egy sarokban, vagy bújj meg a tömegben, hogy ne is lássalak. Szeretem Stefan-t. jobban, mint azt ahogyan te…ti eltudjátok képzelni.

-         Húzzam meg magam? Miközben Stefan-nal enyelegsz? Elvagy tévedve. Én nem fogom ezt elviselni. Ő életem szerelme. Nem fogom csak úgy elengedni. – vágta rá Elena, egy fokkal nyugottabban.

-         Ha az lenne, akkor nem csókoltad volna meg Damon-t. – válaszoltam. Elena egy ideig csendben nézett minket. Tekintete cikázott kettönkön.

-         Jobb, ha most elmentek. Egyedül akarok lenni. – nem válszoltam semmit, kimentem a folyosóra. Stefan nem jött utánnam. Elena megállította. Hallgatózni kezdtem:

-         Stefan csak egy kérdésre felelj. Ő miben jobb, mint én? – Stefan egy ideig csendben volt, majd ezt felelte.

-         Nem jobb, mint te, de te sem vagy nála jobb…

-         Akkor… akkor miért pont ő? Hisz annyi más lány van a városban. Miért pont Madie? Stefan neki családja van…

-         Volt. Ő döntött így. És, ha ő ezt választottam, hát legyen. Sosem volt titok, hogy mindig is éreztem iránta valamit. – mondta Stefan, majd egy kis idő múlva kijött a szobából. – jól vagy?

-         Persze. Miért ne lennék jól? – feleltem mosollyal az arcomon.

-         Csak kérdeztem. Gondolom hallottad, hogy…

-         Igen. És sajnálom, hogy hallgatóztam.

-         Semmi baj. Nem haragszom. De most menjünk haza jó? – válaszolta Stefan, majd megpuszilta a homlokomat.

(Damon Salvatore)

Mikor hazaértem meglepetés ért. Egy nem várt személy várt a kapu előtt.

-         Na nézd csak ki van itt. Mit akarsz? – kérdeztem gúnyosan.

-         Átjöttem beszélgetni. – válaszolta Jake.

-         Most rád van legkevésbé szükségem…

-         Nem hozzád jöttem. Madie-hez. Hol van? – kérdezte.

-         Madie nincs itthon. Gondolom Stefan szerelmével van…

-         Tessék? Kivel? – nézett rám meglepődve.

-         Ah… Nyílván nem tudtad. De most már igen, szóval menj hozzá, kérdezősködj, tudj meg mindent, de most kopj le. – közöltem vele flegmán.

-         És, ha én ezekután nem akarom látni Madie-t? – vágta rá. Ez meglepett.

-         Az elég vicces lenne. – válaszoltam. – mindened a hugod. Engem meg gyűlölsz.

-         Az igaz, hogy gyűlöllek, de Madie megváltozott. Többé már nem olyan, mint régen. – felelte.

-         Akkor egy Madie-ről beszélünk. –válaszoltam, majd biccentettem egyet a fejemmel, hogy jöjjön be.

-         Mi történt, hogy vége lett Madie-vel? – faggatott Jake miközben ledobta magát a kanapéra.

-         Hülyeséget csináltam. És az én hibám az egész. Modnjuk azt, hogy a halált kívántam… - mondtam, majd töltöttem egy-egy italt.

-         Tőled nehéz elvárni, hogy ne csinálj hülyeséget. – közölte, majd miután oda adtam neki a poharat egy másodperc alatt lehúzta.

-         Wow. Te komolyan Madie Sal… Roberts bátyja vagy? – kérdeztem meglepődve egy kis nyelvbotlással. Nagyon nehéz lesz ezt felfogni.

-         Roberts? Mi van, Madie már nem a feleséged? A hugom tud valamit. – mondta röhögve.

-         Tud. Rosszabb, mint Katherine Pierce volt valamikor. Olyan, mint egy rossz ribanc. – válaszoltam nevetve és ittam egykortyot az italomból.

-         Mondasz valamit Damon. – nem hittem a fülemnek. Jake-be meg mi a frász ütött? Van egy olyan érzésem, hogy készül valamire.

-         Na jó, elég volt. Mit tervezel? – kérdeztem.

-         Én? Semmit. Honnan veszed? – kérdezte halál nyugodtan.

-         Mert nem vagy képes erre. Nem tudsz így beszélni a hugodról… tiszta szívből legalább is. Ismerlek már annyira, hogy tudjam, nem ártanál neki.

-         Nem. Nem ártanék neki. De elvetette a határt. Olyat tett, amit annak idején soha sem. – felelte, majd felállt, és a szemembe nézett.

-         Szóval te komolyan beszélsz. – feleltem, majd ismét kortyoltam az italomból. – tudod mit nem értek? Miért nem ezzel az oldaladdal ismerkedtem meg? még talán haverok is lehettünk volna.

-         Na azt kétlem. – felelte gúnyosan.

-         Hát jó. Te tudod. – mondtam.

-         Na jó megyek, nem zargatlak tovább. Madie úgy sincs már itt. – mondta majd elindult az ajtó felé.

-         A régi házatokban megtalálod. – közöltem vele. Kicsit megsajnáltam, bár nem igazán érdekeltek az érzései.

-         Oh. Köszönöm. Hamarosan meglátogatom. – mondtam, majd kiment.

-         Azt meghiszem. – mondtam nevetve.

(Madie szemszöge)

Stefan eljött velem haza. Mindennél végeztünk. Elmondtuk Mindenkinek akinek kellett. Végre megnyugodtam, mert azzal lehetek, akit szeretek. Jelen pillanatban nem igazán érdekelt az, hogy elítélnek minket. Szeretem Stefan-t. jobban, mint bárki mást.

-         mind gondolkozol? – rázott ki a gondolat menetelemből Stefan bársonyos hangja.

-         Azon, hogy milyen “könnyen” túl vagyunk ezen. – válaszoltam. – Végülis elkerültük, a hatalmi harcot. Damon nem bántott téged, és te sem őt… annyira. Végülis jól alakult minden. Jobban, mint terveztem.

-         Ez igaz. Elena is elég jól fogadta. – mondta egy elfolytott mosollyal.

-         Na igen, mivel a drága ex-férjem felvilágosította. – feleltem, majd leültem a nappaliba a kanapéra. Stefan meg mellém, és magához húzott.

-         Damon mindig ilyen volt. Szeret másoknak szenvedést okozni.

-         Tudom. Nekem is azt okozott. Főleg az utóbbi időben. Sosem fogom felfogni azt, hogy a halálomat kívánta. Szerettem őt, ő meg egy baromságon kiakadt, és kimondta azt, amivel végül betelt a pohár. És ekkor jöttél te. Te vagy az, aki mindent megváltoztatott bennem. Végre értékelni is tudom az életemet. Nem kell folyton azon agyalnom, hogy mikor törik rám az ajtót, és elveszik tőlem azt, akit szeretek. – feleltem, s közben visszagondoltam azokra a dolgokra, amik akkor történtek mikor Damon-nel voltam.

-         Én nem fogom hagyni, hogy bármi bajod essen. – mondta Stefan majd megcsókolt.

-         Annyira szeretlek. – válaszoltam, majd megöleltem. Erősen magához szorított.

-         Én is nagyon szeretlek.

Lassan elengedtem, majd rá néztem. Az arca meggyötört volt. Láttam, hogy valami nincs rendben.

-         Mi a baj? – kérdeztem. Nem kellett sok, hogy kitaláljam, mi a baj. – Elena miatt vagy ilyen, ugye?

-         Igen. Kicsit lelkiismeret furdalásom van vele szemben. Lehet, nem így kellett volna megtudnia. Félek, hogy valami hülyeséget csinál. – felelte, és tekintetét a padlóra szegezte. Szégyelte magát.

-         Hé. Semmi baj. Én is ugyanezt érzem. Csak kétlem, hogy Damon hülyeséget csinálna. Max lehúz néhány üveg alkoholt, mint mindig.  – feleltem viccelődve. Stefan nem reagált. – tudod, mit? Kicsit egyedül hagylak, hogy átgondold ezt a dolgot. Addig rendbe teszem magam lefürdök meg stb. Majd jövök. – mondtam majd megpusziltam az arcát és ott hagytam egyedül a nappaliba. Lassan felsétáltam a szobámba.

Egy ideig elidőztem a szekrényem előtt, hogy mit vegyek fel. Végül egy cső naci, és egy rózsaszín strasszos felső mellett döntöttem, ami fél vállas.

Bementem a fürdőbe, majd megengedtem a kádba a forró vizet. A kedvenc fürdősómat raktam bele.

Leültem a kád szélére, és vártam, hogy megteljen.

Egyfolytában azok a képek jelentek meg előttem, mikor Damon-nel még együtt voltam. Az a sok szép pillanat. Emlékszem mikor először csókoltam meg a Grill-ben, nem törődve azza, hogy ki mit mond. Ő volt akkor az egyetlen, aki fontos volt számomra. Ott állt mellettem mikor szükségem volt rá. mellettem volt a nehéz időszakokban. Az egész akkor romlott meg, mikor teherbe estem Daniel-el. Damon, Mintha azért menekült volna el, hogy megússza a dolgot. De tudtam, hogy csak védeni akart minket azzal, hogy megöli Katherine-t. Sok jó dolgot tett értünk, amit én sosem háláltam meg. csak szidtam. Rosszabb voltam, mint Katherine. Ő legalább kimondta azt, hogy: Köszönöm. Még, ha nem is szívből.de én még ennyit sem tettem. Nem én szenvedtem Damon mellett, hanem Damon mellettem. Pokollá tettem az életét. Mégsem kérdeztem, hogy akarja-e egyáltalán a gyereket. Csak megszültem. És még én vontam kérdőre. Sosem törődtem az érzéseivel, csak a sajátommal. Sosem kérdeztem meg, hogy mi jár a fejében. Sosem kérdeztem meg, hogy mit akar. Sosem törődtem vele igazán.

Miért csak akkor jövonk rá, hogy mit tettünk mikor már késő? Tetteink határozzák meg sorsunkat. És én okoztam ezt magamnak.

Szép lassan összeszedtem magam, ésletöröltem a könnyeimet. Elzártam a vizet, majd hangokat hallottam lentről.

Megijedtem így gyorsan leszaladtam.

A bejárati ajtó nyitva volt.

-         Stefan, minden rendben? – kiáltottam,míg becsuktam, de nem jött választ. – Stefan itt vagy? – kiáltottam ismét, de erre sem jött válasz. Bementem a nappaliba. Nem találtam mást, csak egy hatalmas véfoltot a fehér szőnyegen…

(Stefan szemszöge)

Egy autóban voltam, mikor felébredtem. Nem tudtom hová tartottunk. Már sötétedett oda kint, mikor hirtelen megálltunk.

A sofőr kiszállt, majd nem sokkal később valaki kirántott a kocsiból a másik oldalról. Végig húzott a földön és pár lépcsőfokon be egy épületbe, ahol a földre dobta a kezeimte, és a fejem ismét egy hatalmas át koppant. Nem láttam senkit körülöttem, csak hangokat hallottam.

-         Megszerezted, amit kértem? – kérdezte egy női hang.

-         Meg. oda kint fekszik a hallban.  – válaszolta egy férfi. Egyikük hangját sem ismertem fel, mert torzulva hallottam.

-         Tökéletes. Most már csak annyi a dolgunk, hogy várunk. Köszönöm Jake. Ezért még hálás leszek neked egyszer. Köszönöm. – mondta a nő. Ekkor rájöttem, hogy kik ők.

-         Örömmel tettem Melanie.

Sziasztok :)

Amint látjátok egy kicsit megváltoztattam az oldal dizijét. Remélem tetszik. Gondoltam maradjunk hűek a történet folytatásához :) Puszi és ölelés mindenkinek :)

Sziasztok.! :)

Meghoztam a fejezetet :) Egy kicsit később az ígértnél ugyan, de meghoztam :) Jó szórakozást :) Puszi és Ölelés mindenkinek c(:

(Stefan szemszöge)

Elkaptt az ideg. Damon neki esett Madienek, én meg hirtelen dühbe gurultam, majd neki ellöktem. Neki löktem a falnak, majd kitéptem a kezéből a fadarabot, majd a szíve mellé szúrtam.

-         Mégi is mi a… francot… művelsz? – kérdezte gyenge hangon.

-         Megvédem Madie-t tőled… - vágtam rá, majd kitéptem belőle a fadarabot. Míg Damon szépen lassan leesett a földre, én Madie-hez rohantam, és megpróbáltam feléleszteni. Az arcát pofozgattam, de nem reagált semmire. Ennek az volt az oka, hogy nem volt elég vér a szervezetében.

A szőke lány még életben volt. Hallottam ahogy még gyengén ver a szíve. Máskor mégsem fordult volna a fejemben, de most csak ő volt az egyetlen esélye Madie-nek az életben maradáshoz. Egyuttal tudtam, hogy ez veszélyes is. Madie sosem ivott friss vért. Erős volt, hogy megállja, de Viszont, ha most megízleli sosem fog tudni leállni vele.

Szépen lassan meghoztam a döntést. Elmentem a lányért, majd szép lassan odahúztam Madie-hez.

-         Sajnálom. De meg kell őt mentenem, mert szeretem. – súgtam a lánynak., majd felharaptam a csuklóját, és Madie szájához tartottam…

(Damon szemszöge)

Szépen lassan kezdtem észhez térni. Kezdtem felfogni, hogy mi is történik. Stefan a lány csuklóját Madie szájához tartotta. Madie szép lassan rákapott a vérre. Stefan teste remegett, majd ahogy Madie egyre erősebb lett, szép lassan megnyugodott.

Miután Madie végzett Stefan nyakába ugrott.

-         Azt hittem, hogy végem van. Köszönöm. – mondta, majd Stefan magához szorította.

-         Most már nincs semmi baj. Minden rendben lesz. Nem kell félned, hisz itt vagyok veled. Sosem foglak elengedni. – ennél a kijelentésnél rájöttem, hogy mi folyik itt.

-         Ti ketten? – kérdeztem értetlenűl – Ti ketten együtt vagytok? Mégis mióta tart ez az egész? Stefan te normális vagy? Ő a feleségem…

-         Akit eldobtál magadtól. – vágta rá Stefan.

-         Nem dobtam el csak…

-         Csak a halálat kívántad. Mégis mit hittél, hogy örökké téged fog szeretni, majd, egy csokor rózsától a nyakadba ugrik? Madie nem az a hülye kis liba, akinek őt hiszed. Neki is vannak érzései, mint egy embernek. – közölte Stefan.

-         Akkor is. Mi a fenét képzelsz magadról öcsi? Ha félre lépek te máris rá veted magad? Míg Madie és én házasok vagyunk köteles azt csinálni, amit mondok…

-         Tessék? Mióta gondolod ezt így? Damon fogd vissza magad légyszíves. Én döntöttem így, mert te voltál olyan kedves és egy másodperc alatt összetörted a bizalmamat feléd. És felnőtt ember vagyok, azt csinálok, amit akarok…

-         Tényleg? Amíg el nem válunk nem lehet másik kapcsolatod, mert az házasságtörés, amit a törvény büntet. Szóval Madeline Salvatore, ha még egyszer meglátlak Stefan közelében, olyat teszek, ami örökké benned marad. – közöltem vele dühösen.

-         Mi? Ezt nem teheted velem Damon. Nem vagy az apám…

-         Csak a férjed, és igenis megtilthatom neked. Még van időtök búcsúzzatok el egymástól, mert soha többé nem fogod Stefan-t látni. – mondtam, majd ott hagytam őket.

(Madie szemszöge)

Damon megőrült. Sőt. Még rosszabb. Elakar szakítani Stefan-tól. De nem fogom ennyiben hagyni. Nem adom fel míg végleg el nem valók tőle, hogy örökre megszabadulhassak tőle. Elég volt.

Hirtelen sírni kezdtem. 

-         Semmi baj. Megoldjuk. – mondta Stefan majd megölelt. – nem hagyom, hogy tönkre tegyen. Nem lesz semmi. Küzdünk egymásért.

-         De nem érted? Damon képes arra, hogy megöljön téged, vagy azt aki közel áll hozzám. És képes arra, hogy a saját fiában tegyen kárt.

-         De nem fogom hagyni. Nem engedem, hogy bántson téged, vagy Danielt. – vágta rá.

-         Nem Stefan, nem. Ezt abba kell hagynunk mielőtt bármi rossz is történne. Féltelek, és nem akarom, hogy ez a vesztedet okozza. Mindennél jobban szeretnék, sőt veled akarok lenni, de ez így nem fair. Nem hagyhatom, hogy bántson. Rájöttem, hogy azt élvezi, hogy nem vagyok boldog. És ez még csak a kezdet. Ismerem, és tudom, hogy van a tarsolyában ennél sokkal rosszabb is. Ezért kell abba hagyni. Sajnálom, de nem akarom, hogy bármi bajod legyen. Nem akarlak elveszíteni. – feleltem, majd zokogni kezdtem. Stefan megfogta az arcomat és azt mondta:

-         Ha te ezt szeretnéd, legyen. De tudnod, kell, hogy nagyon-nagyon szeretlek, és csak egy szavadba kerül, és ott leszek nálad. Segítek mindenben. Én mindig veled leszek, sosem foglak elengedni. És azért teszem most ezt, mert szeretlek, és azt akarom, hogy neked jó legyen. – majd megcsókolt. Utoljára. Szenvedélyes és forró volt a csók. Több volt mint csók. Ebben minden benne volt. Az a sok, minden amit együtt éltünk át, mióta megismertem. Felért a búcsú csókkal.

Lassan elengedett majd, elment. Nem sokkal később Damon jött hozzám.

-         Most boldog vagy? Örülsz? Sikerült teljesen elrontani az életemet. – mondtam, majd ott hagytam. Alig néhány másodpercel később utánam jött.

-         Elmondanád, hogy hová készülsz?

-         Haza. Azaz oda, ahol tavol vagyok tőled….

-         Nem mész sehová. Itt maradsz. Képes vagy arra, hogy összefuss Stefan-nal. Ismerlek már annyira… - közölte.

-         Hát akkor félre ismertél. És képzeld nem fogok vele találkozni. Nem akarom, hogy megöld… - mondtam majd elindultam a kocsimhoz. Nem jött utánam.

Beszálltam majd elhajtottam haza.

Furcsa volt hazamenni az üres lakásba. Stefan hiánya megőrjít már most. Bele se merek gondolni mi lesz később.

Nem bírom. Ez az egész olyan, mint Rómeó és Júlia története. Eltiltottak minket egymástól. Csak hogy itt épp nem a szülők, hanem a férjem, vagyis a volt férjem. Miért nem hallgattam akkor az emberekre? Ők tudták, hogy ez lesz. Megmondták. Nekünk és Damon-nek nem szabadott volna együtt lennünk. Még Daniel se…

Jézusom. Daniel. Mégcsak most jutott eszembe. Igaza van Damon-nek. Nem vagy jó anya.

A telefonom után kutattam. Felakartam hívni, de nem kellett, hisz tudtam, hogy hol van. Victoria-nal.

Kiszaladtam a házból, majd bepattantam a kocsiba, és elindultam Victoriahoz. Először a Lockwood birtokon kerestem.

Felszaladtam a lépcsőn, majd bekopogtam. Tyler nyitott ajtót.

-         Madie? – kérdezte meglepődve.

-         Szia. Vic…

-         Nincs itt. Elköltözött. Nem láttam már egy ideje. – vágta rá egyből.

-         Megtudnád adni az új címét? – kérdeztem egyből. Tyler beszaladt majd egy papír cetlit adott a kezembe.

-         Itt van. – válaszolta.

-          Köszönöm. – mondtam barátságosan, majd visszamentem a kocsimhoz. Victoria haza a Grill utcájában van. Könnyen odafogok találni.

Szerencsém volt, mert pont otthon voltak. Victoria nyitott ajtót.

-         Madie? – nézett meglepetten.

-         Szia. Ugye nem zavarlak? – kérdeztem, majd feltűnt, hogy Victoria hasa már nagyon nagy.

-         Nem. Nem zavarsz. – mondta mosolyogva, majd behívott a lakásba.

-         Victoria ki volt…. Anya? – kérdezte meglepődve Daniel.

-         Szia. Gondoltam meglátogatlak titeket. Remélem nem gond. – feleltem, és Halványan mosolyogtam.

-         Nem dehogyis baj. Hogy vagy? – érdeklődött.

-         Voltam már jobban is. – vágtam rá.

-         Valami baj van? – kérdezte Victoria majd oda lépett és kezét vállamra tette.

-          Damon és én válunk…

-         Csúnyán megbántotta apám. A lényeg, hogy a halálát kívánta anyának. – fejezte be Daniel a mondatomat.

-         És ez még semmi. Elköltöztem a régi lakásunkba, ahol még a szüleimmel éltem. Stefan segített apkolni, meg berendezkedni, és ott maradt nálam éjszakára…

-         Ez komoly? Stefan és te? – halvány mosoly jelent meg az arcán. – te jó ég…

-         Csak ne örülj. Apád kitalálta, hogy amíg a felesége vagyok soha többé nem láthatom Stefan-t. nem lehetek vele...

-         Madie én annyira sajnálom… - mondta Victoria majd megölelt. Később elengedtem

-         Nem kell. Talán, ha hallgatok az emberekre, akkor most nem tartanék itt. Talán még anyám is élne. És nem lenne Daniel. Ez az egy dolog a szép Damon és az én kapcsolatomból. – feleltem, és Daniel hátulról átkarolt. – és nézd. Nem sokára apa leszel. Mennyi időd van még vissza? – néztem Victoria-ra.

-         Nem sok. Az orvos szerint bármelyik pillanatban megszülethet. Alig várom, hogy a kezemben tarthassam. – válaszolta Victoria, majd a hasát simogatta.

-         Emlékszem mikor én is terhes voltam. Életem legszebb hónapjai voltak. És mikor megszületett a fiam… azaz érzés semmihez sem fogható. A legszebb dolog a világon. – vágtam rá.

-         Az. És én is nem sokára megtudom. Végre anya leszek. – mosolygott Victoria.

Még egy kis ideig ott voltam náluk, és beszélgettünk. Régen voltak már ilyen emberi pillanataim. Bárcsak ismét ember lehetnék. Ha Bonnie meg tudné ismételni azt a varázslatot… akkor valószínűleg azért nem műkösött, mert nem Steven volt az apám. De ha Melanie igazat beszél, és ő a rokonom, az ő halálával talán én is újra ember lehetek… talán beleélem magam, de megkell próbálnunk. Muszáj.

Félúton meggondoltam magam. Jobb, ha inkább hagyom az egészet.

Hazamentem, majd lerkatam az autót, és visszamentem a parkba. Kiültem az egyik padra, és magamba szívtam a levegőt.

Az ősz ismét kezdett beköszönteni. A fák levelei sárgulni kezdtek. Észre sem vettem, hogy megy az idő. Túl sok minden történik ahhoz, hogy erre tudjak figyelni. Régen sosem volt ez próbléma.

Egyszer csak felfigyeltem egy különösen jó szagra. Ez nem lehetett más, csakis a vér. Még sosem keltette fel ennyire a figyelmemet a friss vér, de most késztetést éreztem rá, hogy megkósoltjam.

Egy fiatal lánytól jött az illat. Szépen lassan oda sétáltam hozzá, majd leültem mellé a padra.

-         Baj, ha ide ülök? – kérdeztem nyájasan.

-         Nem, nem baj. – felelte mosolyogva.

-         Új vagy itt? Mert még sosem láttalak. – beszélgetést kezdtem. A lány rám nézett, majd megigéztem. – most velem jössz, mert elszórakozunk ketten. Beszélgettünk, mint két régi barátnő.

-         Jól van. Benne vagyok. – mondta majd felpattant. Elindultam hazafelé, és a lány követett. A vacsorám házhoz jön.

(Stefan szemszöge)

Damon a nappaliban üldögélt, és olvasgatott. Odamentem hozzá, és közöltem vele:

-         Mire jó ez neked?

-         Mi? – vágott vissza gőgösen, és még mindig az újságot kémlelte.

-         Miért akarod tönkre tenni Madie-t?

-         Én nem teszem tönkre. Csak megakarom kapni ami megjár nekem. – vágta rá. Kirúgtam az újságot a kezéből.

-         Mégis mi jár meg neked? Az egyoldali szerelem? Te talán szereted, de Madie soha többé nem akar belőled kérni. – közöltem vele dühösen. – hagyd őt békén. Elváltok, te visszakpod a régi életedet, és mi boldogan élünk nélküled.

-         Álmodj királylány. Madie sosem lesz a tied. Mondj le róla. Ő az én feleségem, és soha sem fogom elengedni. – válaszolta, majd felállt a kanapéról és elindult felfelé.

-         Nem tarthatod örökre meg. Ez kínzás. Ha egy csöppet is szereted, elengeded. Ha nem, nem szereted…

-         Hát tényleg nem érted? Kopj le róla. –mondta majd felment.

Így sosem fogom megtörni. Madie-t, meg nem fogom elengedni. Tudom, hogy neki is nehéz. Nem fogom elveszíteni a hülye bátyám miatt. Ha kell harcba szállok vele, és megvédem azt, ami jár nekem. Harcolni fogok Madie-ért.

(Madie szemszöge)

A nappaliban üldögéltünk. A lány a saját problémájáról beszélt, hogy milyen rossz neki az élete. Már kezdett idegesíteni.

-         És apám kijelentette, hogy soha többé nem járhatok Davis-szel. Annyira nem bírom, hogy az már fáj. Legszívesebben megfolytanám néha apámat. Nem tudja, hogy mi a jó nekem. Akkor ott van még a volt iskolám pom-pom csapatának a kapitánya. Valamikor a legjobb barinők voltunk, de mamár a legnagyobb ellenségem. Azt hiszi, hogy ő a…

-         Na most volt elég. – mondtam majd a szemébe néztem. – fogdd be szépen a szádat. Nem bírom elviselni a nyafogásodat. – éreztem, ahogy az arcom torzulni kezdett. megigéztem – azt akarom, hogy ne félj.

-         De, te most bántani fogsz ugye? – kérdezte nyugodtan.

-         Bizony. Megfoglak ölni, mert mindennél jobban szükségem van a véredre. – mondtam, majd beleharaptam a nyakába, pontossan eltalálva az ütőerét. A vére a számba fröccsent, és nem tudtam leállni. Mélyen belemélyesztettem a körmeimet, és a vére ellepte a kezemet. A lány vérét kiszívtam. Mindenegyes csepptől erősebb lettem.

Ahogy végeztem a lány teste a földre esett élettelenűl… ekkor csengettek.

Odaléptem az ajtóhoz.

-         Szia. A barátnőm ide jött hozzád, megmondanád neki, hogy… - az ő nyakára is rákaptam. Behúztam majd az ő vérét is kiszívtam.

Teljesen elvesztettem az önuralmamat. Akkor fogtam fel, hogy mit tettem, mikor a testük a földön feküdt… megtapintottam a pulzusukat, remélve, hogy még élnék.

A kezem remegni kezdett, és bűntudatom támadt. Meghaltak. Én öltem meg őket.

-         Madie. Nem bírom tovább elég volt, hogy…

-         Stefan nem tudom, hogy mi ütött belém. Én csak…

-         Semmi baj. Minden rendben lesz. – felelte, majd megölelt.

-         Nem akartam, én csak… nem tudtam leállni. Megöltem őket. Olyan lettem, mint Damon. Én nem akarok ilyen lenni. – Ekkor ismét megcsapta az orromat valami illat…

(Stefan szemszöge)

Madie felpattant, és az arca elváltozott.

-         Madie, ha most megteszed, soha többé nem fogsz tudni leállni…

-         De olyan, finom… - mondta majd becsukta a szemeit.

-         Tudom, de erősnek kell lenned. Együtt túl leszünk rajta…

-         Nem érdekel semmi, csak az, hogy megkóstolhassam. – szakított félbe. Megpróbáltam lefogni, de lerázott magáról, majd  kirohant az ajtón, és eltűnt. Hiába futottam utána, nem láttam már sehol. Madie gyilkolni fog….

Sziasztok!

Hoztam egy kis részletet a következő fejezetből:

*Nem Stefan, nem. Ezt abba kell hagynunk mielőtt bármi rossz is történne. Féltelek, és nem akarom, hogy ez a vesztedet okozza. Mindennél jobban szeretnék, sőt veled akarok lenni, de ez így nem fair. Nem hagyhatom, hogy bántson. Rájöttem, hogy azt élvezi, hogy nem vagyok boldog. És ez még csak a kezdet. Ismerem, és tudom, hogy van a tarsolyában ennél sokkal rosszabb is. Ezért kell abba hagyni. Sajnálom, de nem akarom, hogy bármi bajod legyen. Nem akarlak elveszíteni*

Este még jelentkezem puszi és ölelés c(: 
 

Sziasztok :

Meghoztam a legújabb fejezetet :) Remélem tetszik majd :) Puszi és ölelés mindenkinek :)

 64.

Korán reggel ébredtem fel. Kint még sötétség honolt. Az órán 6:15-volt.  Stefan még aludt, így óvatosan kibújtam az ágyból. Körül néztem a szobában. A ruháink szanaszét hevertek, majd hirtelen Felkaptam a takarómat magamra.

Egy kicsit elgondolkoztam azon, hogy mit kéne éreznem. Talán lelkiismeret furdalást, vagy megbánást. De jelenesetben egyiket sem éreztem. Csupán csak annyit, hogy minden könnyebb, és sokkal jobb. Nem éreztem fájdalmat, amiért megtettem. Amit tettem, hát megtettem, és ezt nem bantam meg. Sőt! Nagyon is jól esett.

Míg agyaltam Stefan hirtelen elkapott hátulról. Kicsit megijedtem de hamar felül kerekedtem a dolgon, és Stefant magam alá rántottam.

-         Bocsi, ez nem jött be. – mondtam majd megcsókoltam.

-         Mi lett veled, hm? – kérdezte miután elengedtem az ajkát.

-         Semmi, miért? – kérdeztem, majd lecsúsztam róla, és a karjaiba feküdtem

-         Mert nem rég, még elutasítottál volna, most meg…

-         Hát az emberek változnak. Köztük én is. Igaz nem vagyok ember, de a döntéseim és az érzéseim változnak. Damon döntött arról, hogy ez legyen. Valahol mélyen tudtam, hogy szeretlek. De azt, hogy ennyire tudok hozzád ragaszkodni azt nem sejtettem. Ha most megkérdeznének, hogy mit gondolok kettőnktől azt mondanám, hogy soha sem akarlak elengedni. Örökre veled akarok lenni. Nem érdekel senki, és semmilyen vélemény. Egyedül az számít, hogy szeretlek. – feleltem. Nem hittem volna, hogy egyszer ezt fogom mondani Stefan-nak.

-         Változnak ez igaz. De akkor is meglepett. Damon szeret vagy szeretet téged, és te is őt. Én igazából sosem akartam megtörni ezt a kapcsolatot. Tettem olyan dolgokat, amik talán ennek az ellenkezőjét bizonyítják, de én nem tudtam volna megtenni. Azt hiszem egy kicsit bűnösnek érzem magam, amiért engem ölelsz  így, Damon helyett… - vágta rá, miközben simogatta a fedetlen vállam.

-         Én döntöttem így. Téged ne zavarjon ez a dolog. Én veled vagyok, és szeretnék maradni. Nem érdekelnek a vélemények. Csak az a fontos, hogy szükségem van rád. Több vagy, mint egy barát. – válaszoltam majd megcsókoltam. Magához szorított, majd egyre erőteljesebben csókolt.

Nem akartam elengedni. Ő kellett nekem. Mindennél jobban. Szükségem van rá, minden szempontból. Most és mindörökké.

Mikor a Nap kezdett feljönni kikeltünk és felöltöztünk. Stefan megdobott egy adag vérrel. Régen nem volt rá ennyire szükségem. Talán Damon miatt volt ez. Mellette elfelejtettem vámpírnak lenni.

-         Mit terveztél mára? – kérdezte Stefan, miután átkarolta a derekamat. Fejét a vállamon pihentette.

-         Nem tudom. Különösképpen nem terveztem semmit mára. De mivel a tegnap estem kicsit “felborult”, így arra gondoltam, hogy tölthetnénk együtt. – feleltem, majd megfordultam. – mit szólsz? 

-         Én benne vagyok. – válaszolta majd megcsókolt. A kezemet a mellkasára tettem, míg a derekamat simogatta. Ismét bizseregni kezdtem. A pillanatot kopogtatás torte meg.

-         Majd én kinyitom – mondta Stefan, de mielőtt elindult volna kinyitani megpuszilt.

Alig tértem magamhoz. A történtekhez képest boldog vagyok. Itt van velem Stefan más nem is kell.

-         Bejöhetek? – kérdezte egy hang.

-         Damon? – kérdeztem meglepődve. A kezében egy hatalmas rózsacsokor. – persze, gyere.

-         Ezt neked hoztam. Beszélni szeretnék veled. – mondta, majd átnyújtotta nekem a rózsákat. – sajnálom amit tettem. Nem szabadott volna, csak tudod annyira féltelek. Nem akartam azt mondani, amit mondtam. Sajnálom, én még mindig szeretlek…

-         Ha azt hiszed, hogy néhány szál rózsával a kezedben majd a nyakadba ugrok, hát akkor rosszul hiszed. Arra nincs bocsánat, hogy a halálomat kívántad. Ezt sosem fogom megbocsájtani. Azt vágtad a fejemhez, hogy sosem voltam jó anyja a fúnknak. Pedig te voltál az, aki elmenekültél. Tudtad, hogy akkor nem Katherine volt a legnagyobb problémám, hanem a gyerekem, és az, hogy anyámmal elfogattassam a tényt, hogy gyerekem lesz. Mindig csak magadra gondolsz.

-         Madie én…

-         Már késő van a magyarázkodásra. Amit tetél megtetted. Most pedig kérlek menj el. – feleltem, majd kidobtam a rózsákat a kukába és felrohantam az emeletre.

Egy kicsit lelkiismeret furdalásom volt, de nem tehettem mást. Damon ide állít, és még azt hiszi, hogy a nyakába ugrok. Akkor nagyon rosszul ismer. kicsit megkönnyeztem. Mégis csak Damon-nél lettem teljesen felnőt. És neki köszönhetem a legszebb éveimet, a gondok ellenére is.

Miután Damon elment Stefan jött fel hozzám. Gyorsan letöröltem a könnyeimet, de teljesen nem tudtam elrejteni Stefan elől.

-         Sajnálom. – mondta majd megölelt.

-         Én csak…nem tudom. Damon… - nem tudtam szavakba önetni az érzelmeimet.

-         Sajnálom, hogy ezt kellett átélned. De mondtam, hogy Damon szeret, és ahogy ismerem mindent megtenne, hogy visszakaphasson. És nem szeretnék az útjába állni. – közölte, majd eltolt magától.

-         Mi? Stefan kérlek ne. Én nem akarok többé vele lenni. – mondtam majd megfogtam az arcát. – nekem most csak te kellesz. Nem akarom, hogy…

-         Madie, nem csaphatod be magad. Legbelül még szereted Damon-t. nem engem…

-         Ne. ne mond ezt. Én nagyon szeretlek téged… -szakítottam félbe.

-         Nem. Te azt szereted, hogy van melletted valaki a nehéz időkben. Ezt szereted bennem. – vágta rá Stefan. tudom, hogy rosszul érzi magát, de nekem szükségem van rá. Mindennél jobban. Szeretem.

-         Ne mond ezt. Igen is szükségem van rád. Jobban, mint azt hinnéd. Nem akarok nélküled lenni. Nem akarok nélküled élni. Kellesz. Mindennél jobban. – válaszoltam. Stefan kifújta a levegőt, majd rám nézett.

-         Hagyjuk inkább a dolgot. Jobb, ha átgondoljuk mindketten. – mondta majd felállt.

-         Ugye nem akarsz itt hagyni? – kérdeztem rémülten.

-         Nem, de átkell gondolnom, és ehhez az kell, hogy tavol legyek tőled, hogy könnyebb legyen. – felelte, majd megölelt.  

-         Jól van. De ígérd meg, hogy felhívsz. – válaszoltam, majd elengedtem.

-         Megígérem. – mondta majd megcsókolt.

Kikísértem a kapuig. Megölelt, majd elment. Visszamentem a házba, besétáltam a nappaliba, és bekapcsoltam a tv-t.

(Stefan szemszöge)

Nagyon hirtelen történtek a dolgok. Nem mondom, hogy nem volt jó, mert az volt. Életem egyik legszebb éjszakája volt. De Madie még mindig szereti Damon-t. akárcsak Damon Madie-t. És most én vagyok a harmadik fél. Talán jobb lett volna, ha nem segítek Madie-nek. De abba talán beleőrültem volna.
Az éjszaka, amit együtt töltöttünk, a legjobb volt. Ahogy a testünk összért, az felül múlt mindent.

Annyira szeretem Madie-t. Jobban, mint Elena-t. Szükségem van Madie-re. Mindennél jobban.

Nagyon nehezen hagytam ott. Tudom, mit érez Damon. Elvesztette a szerelmét, a gyermeke anyját. És én elvettem tőle. De Végülis Madie döntött így.

Szépen lassan haza sétáltam, és gondolkoztam, arról, hogy mi legyen. A szívem azt súgta maadjak Madie-vel, az eszem meg azt, hogy ne. Eddigi életem során hányszor volt az, hogy a szívemre hallgattam? Kevés. Most is ezt kéne tennem? Maradjak Madie-vel, és éljünk boldogan? De akkor kicseszek Damon-nel, amit én sosem tennék, hisz mindig én voltam a jó testvér.

Minden döntésnek megvan a maga súlya. Bárhogyan döntök, valamit biztosan elrontok.

Mikor hazaértem Damon-t a nappaliban találtam. Körülötte véres tasakok hevertek a padlón. A látvány csak rosszabb lett mikor tovább mentem. Egy szőke hajú lány holtestére bukkantam.

-         Damon? – kérdeztem. Nem jött válasz így úgy döntöttem, lemegyek a pincébe. – Damon itt vagy? – kérdeztem ismét.

-         Miért hol lennék? – hangzott a válasz. Damon kissé ittas állapotban egy másik szőke hajú lányt a nyakánál fogva tartotta a falnak.

-         Damon mit csinálsz?

-         Szerinted? Táplálkozom. – felelte majd beleharapott a lányba, aki halkan felnyögött.

-         Nem kell ezt csinálnod…

-         Jajj fogd már be. Miért jössz ezzel a szöveggel? Miért kell mindig jová tenned a dolgokat? – kérdezte idegesen. – tudod milyen idegesítő? Mindenki ezt mondja. Stefan a jó, a szép az okos. Damon a gonosz hideg vérű gyilkos. Egyedül Madie látta ezt másképpen.

-         Akkor, miért nem csinálod ezt most? – kérdeztem megint mire sóhajtott és ezt válaszolta:

-         Mert ő nincs itt, mert ha itt van akkor csak szólj és abba hagyom. – erre nem válaszoltam. – na látod? Madie elment, ami azt jelenti, hogy az a Damon is elment, akit szeretet

-         Nem. Nem ment el. még mindig él benned, csak elő kell….

-         FOGD MÁR BE – ordította majd neki vágott a falnak. A lány megrémült majd elszaladt. – ajj szuper. Elintézted a vacsorámat, most mehetek utána. Gyűlölök a Vacsora után szaladgálni.

Damon elrohant. Lassan felkeltem és összeszedtem magam. Elment a másik lány holttestéért. Becsomagoltam, majd az erdőben elástam. Szerencsétlennek nem szabadott volna így meghalnia.

(Madie szemszöge)

Mióta Stefan elment egyfolytában a telefont bámulom. Nem bírom ki. Megőrülök ebben a várakozásban.

Úgy döntöttem, hogy elmegyek Elena-hoz a korházban. Legalább ezzel is megy az idő.

Beültem a kocsimba, majd elindultam.

Elena már átkerült az intenzíről egy normális korterembe. Épp valami magazint olvasott mikor oda értem.

-         Szia bejöhetek? – kérdeztem. Elena meglepődött arccal nézett rám. De még mindig Sápadt volt.

-         Persze gyere. – mondta mosolyogva.

-         Hogy vagy?

-         Köszönöm, már sokkal jobban. Várom Stefan-t. Már régóta nem volt itt bent. Bár megértem, ha nem akar látni, hisz csúnya dolgot műveltem. – sóhajtotta, majd letette az újságot. - elég volt belőlem most te jössz. Veled mi van?

-         Elköltöztem. Damon és én… szakítottunk. – nyögtem ki nehezen

-         Tessék? De mi történt? – kérdezte

Szép lassan elmeséltem neki, hogy mi történt. Elmondtam neki, hogy elraboltak, minket, és hogy mit tudtam meg Melanie-ról.

-         A halálodat kívánta? Nem hiszem, hogy komolyan gondolta. – válaszolta.

-         Tök mindegy Elena. Ami megtörtént, azon már nem lehet segíteni. Kimondta ezzel eldöntött mindent. Nem akarok egy olyan emberrel tovább élni aki a halálomat várja…

-         Madie, ezt te sem gondolhatod komolyan. Miért várná? Azért mert tett egy hülye kijelentést?

-         Nem de… - ekkor megcsörrent a telefonom. Stefan volt az. – megbocsájtasz nekem? Ezt muszáj felvennem.

Kiszaladtam a folyosóra jó tavol Elena szobájától.

-         Szia. – szóltam.

-         Szia. Hogy vagy? – kérdezte.

-         Jól, bár hiányzol. Te?

-         nem jól. Te is hiányzol. – felelte zavartan.

-         Mi a baj? – kérdezte aggódva

-         Damon…

-         Mi csinált? Bántott? – faggattam.

-         Nem. Nem bántott, engem legalább is. De ide kell jönnöd.

-         Jól van, amint tudok megyek, most Elena-nal vagyok…

-         Elena-nal? – kérdezte meglepődve.

-         Igen. De szólok neki, hogy sietnem kell, majd kitalálok valamit. Nem sokáraott vagyok.

-         Rendben. Szeretlek. – felelte.

-         Én is. – mondtam majd letettem. Visszamentem Elena szobájába.- Ne haragudj, de mennem kell…

-          Valami baj van? – kérdezte.

-         Nem, nincs csak segítenem kell egy… ismerősömnek. – hazudtam.

-         Jól van, de ígérd meg, hogy majd még bejössz.

-         Persze, majd még jövök. – mondtam majd megöleltem,és elhagytam a szobát.

Gyors léptekkel indultam a kocsimhoz. Beszálltam, majd beindítottam. Vagyis próbáltam volna. Valamiért nem működött.

Ideges lettem.

-         a rohadt életbe… - morgolódtam halkan.

-         Valami baj van, kisasszony? – kopogott egy ápoló az ablakon.

-         Nem, semmi nem sokára megoldom. – közöltem vele kedvesen.

-         Biztos? Szívesen segítek…

-         Nem kell. – feleltem, majd végre beindult a kocsim. – sajnálom de mennem kell.

Elindultam a Salvatore villába. Nem tartott sokáig, mert elég gyorsan hajtottam.

Stefan már kint állt az erdő szélén. Megálltam majd kiszálltam, hozzá, és megöleltem.

-         Annyira hiányoztál. – suttogtam a fülébe.

-         Te is. – mondta majd megpuszilta a nyakamat.

-         Mi a baj? Miért mondtad, hogy siessek? Damon bántott? – kérdeztem aggódva.

-         Nem. Engem nem. De sietnünk kell. – vágta rá, majd kinyitotta a kocsi ajtaját.

-         Öhm, eddig én vezettem – feleltem zavartan

-         Eddig. Na gyerünk. – mondta, majd biccentett a fejével.

Beszálltam a kocsiba, majd pár perc múlva megérkeztünk. Akárhányszor elhagyom ezt a helyet megfogadom, hogy soha többé nem térek ide vissza, de valami mindig történik, hogy itt legyek.

Stefan és én bementünk a lakásba, majd a pincébe. Itt a lábam elé esett egy szőka lány holt teste. Nem sokkal  később a fal mögül Damon lépett elő véres szájjal. 

-         Madie? – a szemeiben könnyek jelentek meg, miközben az arca torzult volt. – hát eljöttél?

-         Igen, mert mondták, hogy szükséged van rám. Miért csinálod ezt? Miért kínzol másokat? – kérdeztem remegve. Sosem láttam még ilyennek. – Ők nem ártottak neked semmit. Nem kell ezt csinálnod. Nem kell olyanná válnod, mint régen voltál. Az nem az a Damon, akit én szerettem. Ez az a Damon akit gyűlölök. Tudom, hogy ott bent, még meg van az emberi lényed. Tudom, hogy ismét jó vámpír tudsz lenni. Ne csináld ezt. Nem éri meg.

-         Miért? Hisz elhagytál. Csupán mert hülyeséget csináltam. Megértem, ha Ezekután már nem akarsz velem lenni. Mikor elhagytál az a Damon meghalt, akit szerettél. Többé nem létezik. – mondta közömbösen.

-         Komolyan? Tényleg? Akkor miért csillant fel a szemed, mikor megláttál? Miért küzdesz ellene? – kérdezte már majdnem sírva. Sosem szerettem az ilyeneket. Sosem szerettem Damon lelkére beszélni, mert nagyon nehéz volt. – miért akarod ezt bebeszélni magadnak?

-         Nem ebszélem be magamnak. Ez vagyok én. Csupán mert nem szeretsz. Vagy igen? – erre a kérdésére nagyon nehezen válaszoltam.

-         Damon ez... nem. – feleltem nehezen.

-         Na tessék. És akkor még te várod el, hogy olyan legyek, mint rég? Hisz nem is szeretsz. Nincs is rám szükséged. Miért csinálod akkor? Talán valaki másnak szüksége van rám? Nem. Nem hiszem. Te voltál az egyetlen, aki még szeretet. Mamár senkim sincs… Akkor miért legyek jó?

-         Biztos vagy benne, hogy senkid sincsen, Damon? – kérdeztem higgadtan. – Daniel? Rémlik? Ő senki? Szerinted, feltudná dolgozni, hogy mi történt az apjával?

Damon hallgatott. Az arcáról az erek elkedzetk visszahúzódni, de hirtelen Dmaon dühbe gurult, majd kitépett egy fa darabot az ajtóból és az hasamba szúrta…Míg szépen lassan lecsúsztam a földre Stefan neki esett Damon-nek… ekkor minden elsötétült. Azt hiszem elájultam. Vagy rosszabb, meghaltam.